2008-09-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnapi istentiszteletén, 2008. szeptember 14.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 280 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német - Neander J. 1650-1680) - Liturgia: 10

1. Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. Minden csendre térve, Ő előtte hulljon térdre! Az, aki Hirdeti, S hallja itt az igét, Adja néki szívét! - 2. Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi kicsiny néped, Hódolunk tenéked! - 3. Csodálatos felség, Hadd dicsérlek téged, Hadd szolgáljon lelkem néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, Bárcsak mindig arcod látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom! - 4. Át- meg átjársz mindent. Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik. Add, Uram, Vidáman Fényességed látnom, S országod munkálnom! - 5. Jöjj, lakozzál bennem, Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő, Jelentsd magad nékem, Ne lakhasson más e szívben! Szüntelen, mindenben Csakis téged lásson, Leborulva áldjon!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek. Mindig bővölködnek az Úr áldásában és az életben. Boldogok, akiknek útja tökéletes és az Úr törvénye szerint járnak. Fölépíti templomát az Úr, összegyűjti népe szétszóródott fiait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi minden sebüket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr. Azokban, akik bíznak kegyelmében. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük irgalmát: Ó, Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek. mi vétkeztünk, megszegtük törvényedet, lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szolgáidra, akik a te nevedben szóltak hozzánk. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Urunk, te mindenben igaz vagy, forduljon mégis el rólunk haragod. Hallgasd meg imádságunkat, és ragyogjon ránk orcád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akiben bűneink bocsánata van, kegyelme gazdagsága szerint az ő vére által. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Isten! Teremts egységet Fiadnak egyházadban, gyülekezetedben, népedben, embervilágodban, közöttünk, akiket egy reménységre hívtál el a világ egyetlen Megváltója, Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát hallgassátok meg, Testvéreim, nyitott szívvel, figyelemmel. A mai vasárnapnak az ószövetségi igéje Ézsaiás próféta könyvében, a 49. fejezet első hat versében így szól hozzánk

Így szól a próféta:

Hallgassatok rám, ti szigetek, figyeljetek, távoli nemzetek! Már anyám méhében elhívott engem, az ÚR, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem. Éles karddá tette számat, keze ügyében tartott engem. Hegyes nyíllá tett, tegzébe dugott engem. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel, rajtad mutatom meg dicsőségemet! Én azonban ezt mondtam: Hasztalan fáradoztam, semmiért, hiába pazaroltam erőmet. De az Úrnál van az én ügyem, és munkám jutalma Istenemnél. Most pedig ezt mondja az ÚR, aki már anyám méhében szolgájának teremtett, hogy Jákóbot hozzá térítsem, Izráelt hozzá gyűjtsem. Ilyen nagyra becsült engemet az ÚR, Istenemnél van az erőm. Ezt mondta: Kevésnek tartom, hogy Jákób törzseinek helyreállításában és a megmentett Izráel visszatérítésében légy az én szolgám. A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.

És így ír erről Lukács evangéliuma a 14. fejezet elején:

Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt. Íme ott egy vízkóros ember került elő. Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?” De ők hallgattak. Erre kézen fogta a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Hozzájuk pedig így szólt: „Vajon ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton esik a kútba, nem húzza-e ki azonnal?” Nem tudtak erre mit felelni.

Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, amikor észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket: „Ha valaki meghív lakodalomba, ne ülj a főhelyre, mert lehet, hogy nálad érdemesebb embert is meghívott. És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: Engedd át ennek a helyet!, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. Hanem ha meghívnak, menj el, ülj le az utolsó helyre, hogy amikor jön az, aki meghívott, így szóljon hozzád: Barátom, ülj feljebb! s akkor becsületed lesz minden asztaltársad előtt. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 268 (Chalupka Sámuel 1812-1883, szlovák)

1. Bár szétszakadva él az egyház. Jézusban mégis egy lehet. Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvérkezet! Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál. - 2. A bölcs tanító mind csak szolga: Nem léphet Jézusunk elé. Szeretet útján vándorolva, Tekintsünk mind az Úr felé! Hű keresztyén az nem lehet, Ki csak beszél tettek helyett. - 3. Elrejtve él a Krisztus népe, Bűn és halál takarja még. Nem látszik szent, örök reménye: Hordozza a kereszt jelét. De egykor véget ér az út, S a szent hajó majd célba fut. - 4. Jézus, tebenned egy az egyház: Ne engedd szétszakítani! S mit elront annyi sok tanítvány, Siess te meggyógyítani! Utunkra hulljon tiszta fény: Szeretet, hit s örök remény!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és, Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Pál apostol Efezusba írt leveléből olvasom a 4. fejezet első hat versét:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Kérlek titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

„Az ágy közös, a párna nem” - írja Pilinszky János „Életfogytiglan” című versében. És erről Kuklay Antal ezt írja: „Ha szűk a börtön, két rab fekszik egy priccsen, vaságyon, szalmazsákon. Általában fejtől-lábtól, így kényelmesebb. De szalmával tömött vánkost mindenki kap”. - Közös a hitvesi ágy is, de a párna nem. Közös a város, az ország, a kontinens, a bolygó, - de a párna nem. A fejek máshol nyugszanak: életfogytiglan.”

Az apostol ebben a hat versben, rövidke levélrészletben egyre-másra hajtogatja: „egy”. Hogy legyünk egyek, mert minden „egy”, ami összeköt minket. - Hogyan lehetnénk egyek?

Mi sokfélék vagyunk. Ha leülünk egy asztalhoz, ha élünk egy élettérben, - akkor is a fejünk máshol van. Máshogy jár az eszünk. Más helyeket szeretünk magunknak, mint a másiknak. Válogatjuk a főbb helyeket, nem egymásnak, hanem magunknak. Csak ha leülünk egy asztalhoz, még akkor is vannak elveink, amelyekhez ragaszkodunk, mint egy farizeus, vagy egy írástudó. És megmérjük egymást, hogy ő miben más, mint mi.

Hogyan lehetnénk egyek? - Hiszen már a szó is viccesen ellentmondásos, amit az apostol használ: „egymást”. Most akkor egy, vagy más? Hitben azért mások vagyunk pedig - azt hiszem, hogy - nem szeretnénk egyek lenni. Valahol igen. Nem a tudati szinten, hanem valahol lejjebb. Ezt jelzi az ölelés, a kézfogás, sok minden. Valahol szeretnénk egyek lenni. Ezért létesülnek települések, hogy ne egy helyen, egyszerre egy ember lakjon, hanem megpróbáljuk együtt. Ezért létesülnek családok, házasságok, élettársi kapcsolatok. Ezért létesülnek baráti csoportok, mert valahol, valami motoszkál: szeretnénk jobban egyek lenni, - de a fejünk mindig külön van. Teljesen sose sikerül. Pedig valahol, valami motoszkál, mert érezzük, hogy jó lenne.

De párna, az sok van: gondolat, érdek, életterv. Mert mind, akik itt összegyűlünk, hogy együttlegyünk, azért a magunk hitében, a magunk vallásában különbözünk. Más az, amiben hiszünk. Az a sajátunk. Az a „párna”.

Hogyan lehetnénk egyek? - Pál apostol érdekes módon, nagyon szépen hét darab egy-et sorol fel. Ha hét egy-es áll előttünk, akkor nézzük, próbáljuk sorra őket: hogyan lehetnénk egyek? Melyik segít a legjobban? Válasszunk közülük.

„Egy a test”. Ez van, hogy sikerül. Amikor a hadsereg csatasorba áll, és szépen, az alaki-kiképzésen megtanulja, hogy kell egyszerre lépni, és hiába vannak ötszázan, mégis csak egy dobbanás hallatszik, - akkor senkinek sincs külön teste, az egész egy. - A mesében a szörnyeteg sok-sok pici rovarból áll, és együtt röpködnek, együtt csípnek, egyek. - De azért ez mégsem megy úgy, ahogy igazán az apostol gondolja. Különálló testünk, végső soron különálló akarattal van. Nem is erre gondol. A test egy - a Krisztus teste. Ő egy. Ő az egy-test. Több egy testünk nincs, Krisztus az egy-testünk. Annyiban vagyunk egyek, amennyiben az ő része vagyunk.

Aztán „egy a Lélek”. Lehet egy szívvel-lélekkel csinálni valamit, amíg a saját terveink között közös nevezőt tudunk találni. És amíg az tart, egy szívvel, egy lélekkel lehet dolgozni, amíg más nem következik, amíg azt el nem végezzük. De azután mégiscsak sokféle lélekkel vagyunk tele, és a lelkünk, az eszmék, a tervek és a lelkületek mások. - Egy Lélek egy: a Krisztus Lelke. Az a Lélek, amelyikről azt mondja az Írás, hogy semmi másról nem tanúskodik, nem mond új dolgokat, nem mond mindenkinek mást, nem mond titkos dolgokat, hanem egyet mond: Krisztust. Őrá tanít. Ez is egy.

Reménységünk egy. Talán úgy is mondhatjuk: a célunk. De ki-ki magára gondol, és ha egymásért dolgozunk, akkor is Jézus bölcsessége alapján, azon mérjük le, hogy: mi jó a másiknak, ami nekünk jó. Hogyan lehetne egy? - A közös reménységről beszél az apostol. Mi a közös? Amikor a szabadító Krisztusban reménykedünk. Ne reménykedj másban! - erről szól az evangélium.

„Egy a hit” Egy a szolgánk, akit mi Urunknak vallunk: a Krisztus. Egy a hit. A hit a legbensőbb valamink, a legbelsőbb kapaszkodónk, a legbelsőbb gondolatunk. Az aztán mindenkiben más. Hiszen hacsak fel nem rajzoljuk magunknak Istent, hogy pontosan hogy néz ki, le nem írjuk, és nem körvonalazzuk, hogy pontosan mikor, kinek mit csinált, akkor biztos, hogy különféleképpen gondolunk rá. De amit az apostol mond, az nem a mi hitünk. Nem egy a hitünk. A hit az, amit hiszünk: a Krisztus. Ő a hitünk!

Közös a keresztelésünk? De hát kit itt, kit ott kereszteltek. Ha mindjárt a gyülekezethez, a felekezethez, a valláshoz kötjük, ahol kereszteltek, akkor megkülönböztető tényezővé válik: kit kinek kereszteltek. Mintha ez valami minősítő alkalom lenne. Pedig ami összeköt, az nem az, hogy hol és mit csináltunk a keresztelésünkkor, hanem a Krisztus, akire megkereszteltek.

„Egy az Isten” -, az világos. De kiben-kiben ott az Isten, talán több is. Isten megint csak egy szempontból egy. Azt az egyet tudjuk róla, amit elmondott magáról. Semmi többet: Ő Krisztus.

Hogyan lehetünk egyek? Azokat, akik természetüktől fogva, életükben, az életfelfogásukban, társadalmi rendszerükben is és egyéb életvitelükben - igazán lehet mondani, hogy - egyek, azokat a civilizált ember primitív vagy természeti népeknek, esetleg állatoknak, mondja. Ugyanis a civilizált ember korán megtanulja, egy-két hónapos korára, hogy van az egy. Az vagyok én. És van a másik, az a többi, aki ott nyüzsög felettem. Ez kettő. Ezek vagyunk mi

És az egyházról is így gondolkodunk sokszor, vagyok én, és van az egyház. Megkérdezzük: „mit mondasz erről egyház?” Mintha nem egyek lennénk, mintha nem belőlünk épülne föl Krisztus teste.

Mi nem vagyunk egyek. Nem is leszünk. Nem is szeretné Pál apostol. Nem is erre gondol. A Lélek, a Krisztusról tanúskodó Lélek egységével tartsátok meg a békességet. Ezt tartsátok meg. Erről szól az Ige.

Közvetve vagyunk egyek. A megmenekülésünk egy, az az Isten előtti doboz egy, amiben benne mozgunk, élünk. És az az asztal egy, amihez odakísér a mi Urunk, és azt mondja: ülj le, barátom. Mindegyikünknek.

Erre vigyázzunk!

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te hatalmas vagy. Nagyobb minden képzeletnél, gondolatnál, eszménynél, erőnél. Mégis idejöttél. Mégis egy lettél, és egyedül maradtál. Hála néked jóságodért, átölelő szeretetedért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el most közös hitvallásunkat, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük oda Istenhez dolgainkat. Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Istenünk! Szeretetedért légy áldott. Légy áldott azért, hogy megmutatod hatalmadat és jóságodat. Hogy nem érdemünk szerint bánsz velünk, hanem a tenyereden hordozol bennünket. Urunk, áldunk téged azért, hogy ebben a világban népet szerveztél, teremtettél magad körül. Áldunk téged azért, hogy a tőled idegen embervilágból hívogatsz és felemelsz sokakat arra a hitre, látásra, örömre, amely a veled való közösségben nyílik. Áldunk téged a gyülekezetért. Áldunk téged azért, hogy akik annyira különfélék vagyunk, sokszínűek, akik annyira mást gondolunk az életről, mást szeretnénk az élettől, máshová tart az életünk, máshonnan jövünk, és máshová megyünk, mi, akik sokfélék vagyunk, együtt és egyek lehetünk nálad. Áldott légy, Istenünk, hogy te együtt látsz bennünket, és együtt viszel, és együtt ültetsz le bennünket asztalod köré. Urunk! Könyörgünk hozzád közösségeinkért. Áldd meg ezt a közösséget, azokat, akik együtt vagyunk itt hétről-hétre, azokat, akik messziről gondolnak ránk, velünk, de nem tudnak közöttünk lenni betegségük, a távolság vagy nyomorúságaik miatt. Urunk, áldd meg gyülekezeti közösségeinket szerte a világban. A Krisztushoz forduló embereket áldd meg reménységgel, erővel, igazságtevő hittel. Urunk! Kérünk téged, segíts, hogy lelkünkben és életünkben hozzád tudjuk egymást. Hogy összekössön bennünket a tőled kapott békességnek a kötele, hogy meg tudjuk találni egymásban a te szeretetedet, és ezen örüljünk. Urunk, segíts nálad együtt tudni magunkat Jézusért kérünk téged, aki életünkben és halálunkban egy reménységünk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.