2008-09-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap istentiszteletén, 2008. szeptember 7.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..)

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem is. Istent szomjazza a lelkem, sóvárog az élő Isten után. Vajon mikor állhatok az élő Isten elé? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek szent hegyedre és hajlékodba. Bár eljutnék Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Nappal szeretete ölel, éjjelente éneket ad számba. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim, vizsgáljuk meg önmagunkat, lássuk meg méltatlan voltunkat, és forduljunk Istenhez irgalmáért.

Ezt mondja az Úr, az ő Törvényében:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csapjuk be, igazság nincs akkor bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján kérem, hogy feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, kérjük irgalmát:

Urunk! Miért siránkoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg utjainkat. Emeljük föl szívünket hozzád, és lássuk meg, hogy miben voltunk vétkesek és engedetlenek. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert, még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim, Isten szeretetében megkönyörül a bűnös emberen, rajtunk. Jézus Krisztus révén könyörül meg rajtunk, aki által bűneink bocsánata van az ő vérében, kegyelmének gazdagsága szerint. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Szentlélek erejével! Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, aki ismered gondolatainkat, még a szívünk titkos kívánságai sincsenek elrejtve előtted. Kérünk, tisztíts meg bennünket minden hamisságtól, minden képmutatástól, hogy ítéleted napján örök életre találjunk Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvérek! Isten szavát hallgassátok nyitott szívvel, figyelemmel. Jeremiás siralmainak a könyvéből szól hozzánk a mai vasárnap ószövetségi igéje a 3. fejezetből:

Így szól a próféta:

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

Mert nem vet el örökre az ÚR. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

És így szól erről Pál apostol az Efezusi gyülekezethez írt levél 3, fejezetében, a 13. verstől kezdve:

Kérlek tehát titeket, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek is dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi az igazi szélesség és hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 332 (Brandenburgi Albert 1490-1560. 4. v.: Nürnberg 1555 körül, német - Sermisy Cl. 1490-1562)

1. Mit Isten akar énvelem, Az lesz a legjobb nékem. Kész ő, hogy áldjon, segítsen, Ha bízom nagy nevében. Bajból kiment a hű, a szent, Nem fenyít, csak mértékkel. Ki benne hitt, soha senkit Isten nem hagyott még el. - 2. Ő vigaszom és életem, Reményem, bátorságom. Amint akarja, úgy legyen. Fenyítését is áldom. Mint ígérte, számba vette Fejemen a hajszálat. Mint jó Atyám, úgy vigyáz rám, Jóságára nem várat. - 3. Így örömest útra kelek, Amikor ő kívánja. Ha hazahív, békén megyek A halandók útjára. Árva lelkem, én Istenem, Hű kezedbe ajánlom. Te megadtad a győzelmet Már poklon és halálon! - 4. Még egyet kérek, Istenem, Hogy tarts meg mindig nálad, És ne engedj elcsüggednem, Ha gonosz lélek támad. Biztass: „Ne félj!” Védj és segélj! Kelj híved oltalmára! Így is teszel, Velem leszel, S én áment mondok áldva.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Elöljáróban, kedves Gyülekezet, fölteszek egy régi találós-kérdést: Megy egy ember Jerikóból Jeruzsálembe. Találkozik egy pappal. Aztán találkozik három lévitával. Aztán találkozik tizenegy leprással. Hányan mennek Jeruzsálembe? - Megfejtés: Ő megy egyedül.

Nézzük meg ennek, a régi történetnek, ennek a találós-kérdésnek az evangéliumi változatát. Lukács evangéliuma 7. fejezetében van megírva a mai igében:

Jézus elment egy Nain nevű városba, vele mentek tanítványai és nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, egy halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

Urunk! Szentelj meg igéddel. Igéd igazság. Ámen

Igehirdetés:

A találós-kérdés megfejtése tehát az, hogy egyedül ment az emberünk Jerikóból Jeruzsálembe. A többiek ugyanis szembe jöttek, ellenkező irányból. A találós-kérdés az élet egyik alapvető sajátosságára hívja fel a figyelmet, és erre - szeretném, hogy - figyeljünk most belőle. Ez, az alapvető sajátossága az életnek az, hogy hiába találkozunk valakivel, attól a pillanattól fogva távolodni fogunk tőle, ha csak valamelyikünk nem változtat irányt.

Jézus pedig mindig azért ment felénk, azért találkozik velünk, hogy bennünket irányváltoztatásra késztessen.

Ennek érdekében áll itt, ebben a történetben, két kép előttünk. Az egyik kép az özvegyasszony és a fia. Ez azért is érdekes, és talán azért mondja is el Lukács az evangéliumában, mert nem véletlenül dicsőítik Istent az emberek, látva ezt az esetet, látva, amit Jézus tett úgy, hogy „nagy próféta támadt közöttünk”. Ugyanis jóval régebben, a történtek előtt sokkal, volt két prófétájuk.

Nagyon hasonlóak a történeteik. Hasonlóak, sokszor talán egybe is mosódnak, és ezt a két prófétát Illésnek és Elizeusmak hívták, és nagyon hasonló történet feljegyeztetett mindkettőjükről. Illés próféta Sareptában élt egy kis faluban. Feltámasztotta, életre hívta Isten erejével, vendéglátó özvegyasszonyának a fiát. - Elizeus próféta pedig életre keltette Isten erejével egy súnémi özvegyasszonynak a fiát. - Súném különben Naintól, ennek a történetnek a helyszínétől nagyjából 3-4 kilométerre van, tehát mint ide Alsógalla. - Úgy hogy azon a környéken egy élő hagyomány és élő várakozás is, hogy van Elizeus, Illés, akiknek a prófétaságát, Istentől való erejét az mutatja, hogy özvegyasszonyok fiát, fiait életre keltették, feltámasztották a halálukból. És tudjuk, hogy a régi prófétai ígéret úgy szól, hogy egykor eljön majd Illés próféta. Ez lesz a megváltásnak a kora, amikor ismét megjelenik az, aki - többek között - az özvegyasszonyok fiait föltámasztotta. És ezért örvendeznek úgy az emberek itt, Nain városánál, hogy nagy próféta támadt, és az Isten látogatóba érkezett hozzájuk. Itt van, a szemük előtt.

A másik kép, amire érdemes figyelnünk, az a két tömegnek a képe. Ami pedig arra mutasson, és arra figyelmeztessen bennünket, hogy Jézus nem a halálban van. - Ezért tettem fel a találós-kérdést az elején. - Jézus nem a halál helyére megy, és nem ott kell keresnünk. Húsvétkor sem ott kellett keresni. Rossz helyen jártak az asszonyok. Erre hívták fel a figyelmüket az angyalok. Jézus most sem a halál helyén van. Ellenkező irányba megy, mint azok, akik a halál helyére mennek a temetőben.

Tehát Jézus nem ott van. Jézushoz nem a halál vezet. Ellenkezőleg, ő vezet el bennünket a halálból. Ezt mondja el ez a történet. Tehát a halál - ezt is megtudjuk az Újszövetségből -, nem az életünknek a vége, nem is a kezdete, egyáltalán semmiféle jelentősége nincsen. A halálról ennyit mondott az Újszövetség, hogy „a bűn zsoldja”, vagyis a bűnnek a bére, a jussa. Tehát a halál annyi, hogy odaadjuk a halálnak, ami bennünk van, hogy: nesze, ez a tiéd, menj Isten hírével!

És aztán itt van Jézus az életünkben, aki azt mondja, hogy: „Jöjj, kövess engem!” - Tehát irányváltás, vagy ahogy Pál mondja: azt szeretné, hogy „ő lakjon a szívünkben”. Ne más!

Ne feledjük tehát: sokan bandukolnak a sír felé. Közben sokan találkoznak Jézussal. A sírhoz bandukolás viszont nem a cél. Ez még mindig a temető felé való irány. A cél, az ott következik, hogy Jézus azt mondja: „Kövess engem!” Azaz, hogy a bűn elpusztuljon, keresztre menjen Jézussal együtt, és éljen bennünk ő.

A célunk, az irányunk ez!

Imádkozzunk:

Édes Istenünk! Mutass utat! Mutass utat, hogy merre forduljunk. Életünkkel, örömeinkkel és bánatainkkal merre menjünk? Merre vagy? Tégy nyugodttá és örömtelivé bennünket a Krisztus-hitben! Ő, a mi Urunk, az igazság és az élet. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Krisztus-hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli Hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 355 (Bonhoeffer Dietrich 1906-1945, német - Gelineau j. 1971) - Liturgia: 11

1. Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. - 2. Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nekünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. - 3. S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! - 4. És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked! - 5. A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki beteljesíti akaratodat a világban. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Édes Istenünk! Legyen gondod ránk Fiadért, Krisztusunkért, aki értünk szenvedett és halt meg. Add nekünk Lelkedet, hogy részesei legyünk szeretetednek, részesei legyünk Krisztus halálának és feltámadásának. Legyen gondod egyházunkra, amelyet megváltottál drága véren. Őrizd meg hitét, tartsd meg békességedben és add meg egységét Krisztusban. Kérünk, emlékezz meg mindazokról, akik Krisztus békéjében mentek el ebből az életből. Urunk! Emlékezz meg mindannyiunkról, akik járjuk az utunkat, hogy legyen hitünk, reménységünk, lelkünk Krisztusban hinni, őnála megmaradni, általa megújulni napról-napra. Urunk, az ő szeretetéért, benne bízva, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Istenünk szeretete mindenkit hív. Jöjjetek hát, Testvéreim, ehhez a kegyelemhez:

Ének:

1. ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

2. ének: 340 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hintze J. 1622-1702)

1. Légy csendes szívvel, légy békével, Bízzál ember az Istenben! Nála van öröm nagy bőséggel, Vele célhoz érsz mindenben. Ő minden boldogságnak Atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel! - 2. Ő bővelkedik kegyelemmel, És mint Atya, hajol hozzád. Féld őt gyermeki félelemmel, Kegyelemmel tekint reád. Bár kereszttel látogat néha, Segítségét mindig megadja: Légy csendes szívvel! - 3. Ha minden elhagy e világban, Mivel magad bíztathatnád, Atyád minden nyomorúságban Vigasztalást és erőt ád. Könnycseppjeidet megszámlálja, Még fájdalmadat is megáldja: Légy csendes szívvel! - 4. Bár késik néha a segítség, De biztosan eljön végre. Ne zúgolódj, ha nyom az ínség, Utóbb válik üdvösségre. Ami lassan jön, jobban várod, Ami késik, jobban kívánod: Légy csendes szívvel! - 5. Lesz ünnepe Isten népének, Ha vége a hétköznapnak, Levethet minden köteléket, Örvendezhet és vigadhat. Ott az ég és föld Istenének Boldogan zeng a hálaének, Légy csendes szívvel!

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk!

Áldunk téged, szeretet Ura, hogy közösséget építesz. Áldunk téged, hogy szembejössz velünk és megfordítasz minket. Áldunk téged, hogy hálaadást, Isten-félelmet, örömet ébresztesz, munkálsz bennünk napról-napra. Áldunk téged, szeretet Ura, hogy szeretsz bennünket, hogy hozzád fordulhatunk, és benned bízhatunk. Maradjanak velünk áldásaid életünk minden napján. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Urunk, Jézusunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve igéjének, testének-vérének közösségét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

A szövegbeli kiemelések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.