2008-08-31

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnap istentiszteletén, 2008. augusztus 31.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 13.

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlélek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! --3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap! Légy kegyelmes, és örvendeztesd meg lelkemet, mert te jó vagy és megbocsátó. Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak előtted borul le. Uram, ismertesd meg velem utadat, és öltöztess igazságodba. Magasztallak, Uram Istenem, teljes szívemből, és tisztelem nevedet örökké. Ámen.

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! A mai istentiszteletünkön, mindenek előtt, csöndesedjünk el, és könyörögjünk Istenhez azért, hogy áldást adjon Ádám konfirmációja és Marcell keresztelése alkalmából, őnekik maguknak, családjuknak és a gyülekezetünknek. Mindazoknak, akik ennek a két embernek és a közösségeiknek az életét kísérik, akik részesei az életüknek:

Szerető Atyánk, Istenünk! Áldunk téged, hogy napról-napra vezetsz, védsz és őrzöl kegyelmeddel. Áldunk téged, hogy újra és újra szólsz hozzánk, hogy megismertesd velünk szeretetedet, amelyet Fiadban, Urunkban, Megváltónkban adtál nekünk. Kérünk, légy jelen ma délelőtt, ma délután, holnap és életünk minden napján. Add kegyelmedet és szeretetedet, teljes Lelkedet nekünk, hogy növekedjünk, és az életünk gyümölccsé érjen a kezedben. Jézusért kérünk téged. Ámen.

Konfirmáció.

Kedves Testvérem, Ádám! Az Isten megmutatta rajtad szeretetét születésedtől fogva, de különösen is szavában azóta, hogy részesültél a keresztség szentségében. Azóta, hogy ebben a gyülekezetben szólt hozzád az ige, szólt rólad az ige, a te életeden keresztül szólt Jézusról az ige: Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében!

Most, ebben az utóbbi időben, egy-néhány hete, szorgalmasan tanúságot tettél arról, hogy kész vagy vallást tenni hitedről. Kész vagy megállni a gyülekezet színe előtt, és megvallani a keresztyén Egyházunk hitét, evangélikus közösségünk hitét hitvallással, bizonyságtétellel. Ezért arra kérlek, hogy mindenek előtt, mielőtt az igének az áldását kapnád, tegyél vallást hitedről, és mondd el a gyülekezet színe előtt az ő épülésükre és a magad hitének bizonyságára az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették Alászállt a poklokra, harmadnapon eltámadott, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Istennek jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát és az örök élete. Ámen.

Kérdem tőled, felelj szíved szerint, akarsz-e ebben a hitben megmaradni, és evangélikus keresztyén hitedről kitartó hűséggel, szolgáló szeretettel tanúskodni. Akarod-e? - Akarom.

Isten az, aki ébreszti benned az akarást és a cselekvést az ő tetszése, szeretete szerint. Most kérlek, hogy mondd el a konfirmációi vallástételt:

Én, Bőthe Ádám, hálát adok Istennek, hogy engem a keresztség által gyermekévé fogadott. Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram és Megváltóm, aki nekem is bűnbocsánatot szerzett a kereszten. Vallom az evangélikus keresztyén Egyház tiszta és igaz tanítását, és hozzá hűséggel ragaszkodom. Kérem a Szentlélek világosságát és erejét, hogy a bűn ellen harcoljak, a szeretetben növekedjek, és a hitben megálljak mindhalálig. Ámen.

Kedves Testvérek, hívjuk most segítségül Isten Lelkét énekszóval. Énekeljük el a 229. énekünknek az 1. versét:

Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Jöjj, teremtő Szentlélek! Gyenge a mi erőnk, gyarló a mi szívünk. Magunktól nem tudunk Krisztusban hinni, sem nála megmaradni. De benned reménykedünk, te minket is újjáteremthetsz. Szánj meg bennünket, őrizz meg bennünket és ifjú testvérünket, Ádámot, aki szép vallást tett most színed előtt. Világosítsd meg őt, hogy Krisztushoz térjen. Győzd meg, hogy Krisztusban higgyen. Bátorítsd, hogy Krisztust kövesse. Erősítsd, hogy Krisztushoz ragaszkodjék. Szenteld meg őt és minket, mindnyájunkat. Jöjj, Szentlélek, szállj le ránk! Ámen.

Bőthe Ádám! Keresd először Isten országát és igazságát, és ráadásul minden megadatik neked. - Az Atya, Fiú és Szentlélek áldjon és erősítsen meg téged, hogy megállj a hitben mindvégig. Ámen.

Testvérem az Úrban! Isten szeretete rajtad van. Hív ő téged, hogy légy az ő gyermeke. Hív ő téged, hogy járj vele napról-napra, hogy életeddel, szavaiddal, tetteiddel hirdesd az ő szeretetét, keresd azt, amit ő nyújt neked, hogy élj az ő szeretetében. Így szól Isten igéje a hűségről: Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Ámen.

Keresztelő.

Ének: 298 (Scholz László sz. 1911)

1. Elénkbe jön a szeretet, az Úr irgalmassága! Ím, ezt a kicsiny gyermeket Most ő maga megáldja. Szívéhez ajtót maga nyit, A keresztségben ő van itt: Atya, Fiú, Szentlélek. - 2. Szemünk láttára hull e víz A kisgyermek fejére. „Üdvösség annak, aki hisz” - Így szól Isten igéje. A kezdetben már ott a cél. Aki tiéd, az néked él, Atya, Fiú, Szentlélek. - 3. Urunk, hitet, hűséget adj Nékünk és gyermekünknek, Hogy célunkért, mely igen nagy, Mindent, mindent tegyünk meg! Őrizd a gyülekezetet, Hogy áldassék a te neved, Atya, Fiú, Szentlélek!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunknak e szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor Marcellel eljöttetek ide, hogy ő most a keresztség szentségében részesüljön.

Mindenek előtt hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát. Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Az Úr áldja meg Marcellt is, és őrizze meg életét. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Kedves Szülők, Keresztszülők, kedves Gyülekezet! Krisztus Urunk, mennybemenetele előtt, ezt mondta a tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nekik. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Ezen szava alapján Krisztus Urunknak, állunk most itt, kedves Családtagok és kedves Gyülekezet. Ezért azt kérem tőletek most, mindenek előtt, a szülőktől és a keresztszülőktől, hogy tegyenek hitet, bizonyságot arról, hogy elhatározásuk, igaz szándékuk és hitük alapján jöttek el ide, ma hozzánk. Kérem, hogy szívetek szerint válaszoljatok kérdéseimre:

- Akarjátok-e, hogy Marcell a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermeke és Krisztus egyházának a tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

- Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Vállalásotok, elhatározásotok, szándékaitok bizonyságául kérem, hogy most az egész gyülekezettel együtt, mondjátok el a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Marcell! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon meg téged, és őrizzen meg az örök életre. Ámen.

Szeretett Testvéreim! Isten nektek adta Marcellt, és rátok bízta. Mint, aki tőletek független, önálló személy, és mégis ti vagytok érte a felelősek. Erről az isteni szeretetről és ajándékról tanúskodik az ige: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrők. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod. Ámen.

Mondjuk el együtt, Isten színe előtt az Úr Jézustól tanult imádságot, a Miatyánk-imádságot, amely reménység szerint Marcellnek is mindennapi imádsága lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Isten áldjon, és őrizzen meg benneteket gyermeketekkel együtt. Áldja meg életeteket, és adja nektek Lelkét napról-napra, hogy megálljatok minden kísértésben, megtérjetek utaitokról, és együtt boldogan kísérjétek minden napját. Ámen.

Csendesedjünk el imádságra, mondjunk köszönetet Istennek:

Hűséges, szerető Istenünk! Te gondoskodsz minden teremtményedről. Rád bízzuk hát magunkat. Megköszönünk neked mindent, amit adsz és adtál: örömöket és megpróbáltatásokat, jutalmakat és felelősséget, terheket és erőt. Urunk! Kérünk, szakíts el mindattól, ami kárt okoz nekünk, és vezess vissza bennünket az üdvösség forrásához, Jézus Krisztushoz, hogy Lelked szeretete révén őbenne bízzunk. Ámen.

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Istennek a mai vasárnapra rendelt igéit olvasom. Hallgassátok, figyeljétek nyitott szívvel. Mózes 1. könyvének a 2. fejezetéből szól az Ószövetségből való igéje Istennek:

Amikor az ÚRisten a földet és a mennyet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt fel a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.

És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

És így szólt a levélbeli igéje Istennek Pál apostol galáciabeliekhez írt leveléből az 5. fejezet végétől kezdve:

Így ír az apostol:

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyent szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne ess. Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.

Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Boldogok, aki hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Igeolvasás:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Az imént azt olvastam Pál apostoltól, hogy: ha Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Aztán néhány egyszerű dolgot, egyszerű példát írt az apostol. Most azonban egy olyan bibliai igeszakasz következik, amely ezt megpróbálja általánosabban, általános érvényűbben elmondani. Mit jelent a Lélek szerint?

Máté evangéliuma 6. fejezetéből, a Hegyi Beszédből, Jézus szava így szól erről.

Ezt mondja Jézus a hallgatóinak:

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani az életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”

„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Cegléden a laktanyában, ahol eltöltöttem 11 hónapot, nagyjából kétezren voltunk. Ennek a kétezernek a nagy része sorkatona volt, olyan, mint magam, de azért szép számmal akadtak parancsnokok is. Kisebb parancsnokok, akiknek csak csont-csillagjaik voltak, nagyobb parancsnokok ezüst- vagy aranyszínű csillagokkal, kevesebb csillaggal, több csillaggal. Akadt olyan is, akinek csík volt a nadrágján és sokféle parancsnok. Minden esetre voltak szép számmal olyanok, akiknek a dolguk a laktanyában az volt, hogy parancsot adjanak a többieknek.

Ha végiggondoljuk ennek a mechanizmusát, akkor hamar eljutunk egy bökkenőhöz. Mi van akkor, ha a szépszámú, parancsolásra hívatott személy közül elég, ha csak ketten, vagy esetleg többen is, adnak nekem parancsot - mondjuk -, és azok a parancsok nem egyeznek. Mi van akkor? Erre megvan a nagyon egyszerű és igen praktikus szabály: mindig a legutolsó parancs az érvényes. Ezt tanították nekem annak idején. - Tehát mindig a legutoljára kiadott parancs az érvényes. Ez - ugye - ebben a helyzetben nagyon logikus, nagyon praktikus, egyszerű, mert ez, a felvázolt helyzet ilyen módon szabályozható egyszerűen. - Másfelől azonban egy meglehetősen balga megoldásról van szó. Ugyanis ebben az esetben az érvényes parancsokat kapó személynek a tettei attól függnek, hogy időben ki érkezett oda hozzá legutoljára a parancsával. Ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz, semmi köze az ésszerűséghez, a logikához, hanem egy nagyon egyszerű szabályhiba.

Ez persze egy laktanyában elmegy, de az életben értelmes életet élni meglehetősen nem jó ilyen logika szerint: Hogy több minden elv, több minden érték, több minden fontos dolog az, ami szabályozza az életemet, meghatározza a tetteimet, és azok közül mindig annak engedelmeskedem, amelyik éppen a legutoljára ér oda hozzám. Tehát nem ésszerű dolog. Az életben, amikor nem „csillagosok”-ról van szó, hanem tennivalókról, feladatokról, felelősségekről, - akkor valami pontosabb, jobb, ésszerűbb megoldást kellene keresnünk.

Ezért szólal meg Jézus, és mondja el azt a nagyon egyszerű és ésszerű megoldást, hogy a való-életben nem lehet több parancsnok! A való-életben egy parancsnok lehet. A két ellentétes alapérték közül, amelyik a világban van, egy szólhat. Az egyik alapérték, hogy Isten szereti a világukat, és szeret engem, és utat, irányt mutat, a tenyerében tart, és így vezet. - A másik alapérték, hogy megpróbálom én magam megszerezni, amit én magam jónak gondolok. Megszerezni bármi módon, bárhonnan, bármi áron.

A kettő nem egyeztethető össze. A kettő nem hozható párhuzamba! Nem lehet egyszerre bízni az Istenben, és keresni a magam akaratát. Nem lehet egyszerre beszélni az Isten ajándékairól, áldásáról, és arról, hogy benne bízunk, őt követjük, - és közben a magunk szemével keressük a betevőt.

Mi a közös a két élőlényben a képeken? Például az a közös bennük, hogy a jelenben élnek teljesen. Nem foglalkoznak a múlttal, nem határozza meg a tetteiket a múlt úgy, mint az emberét, és nem határozza meg a tetteiket a jövőről való spekulálás, mint az embernél. A jelenben élnek. Abban a pillanatban élnek, amelyik éppen tart. A madár meg a virág. Ez a jelenben-élés ugyanakkor egy fantasztikus bizalmas helyzettel párosul. Azzal a bizalmas helyzettel, hogy ki vannak szolgáltatva annak a pillanatnak és a következő pillanatoknak mindig, amik jönnek - ki vannak maximálisan szolgáltatva, és ennek a fényében, ennek a helyzetnek a keretei között élnek. A madár és a virág.

Ebből adódóan ez a jelenben-élésük nem azonos azzal, amit mi, emberek felelőtlenségnek érzékelünk. Tehát nem az a jelenben-élés, mint amikor valaki nem törődik a kisgyermekével, nem ad a kisfiának inni, amikor sírdogál, mert hogy ő most nem azzal törődik éppen. Hanem az a jelenben-élés, hogy van egy helyzet, van egy hely, egy időpont, egy adottság, egy életcél, amiben éppen benne vagyok. És számomra most ez van. Ebben igyekszem a lehető legjobban élni anélkül, hogy félreraknám a jelent, és azt mondanám, hogy e helyett én akarok felépíteni egy másikféle jövőt.

Annak ellenére, hogy Jézus az ő példájában azt mondja, hogy „ne aggodalmaskodjatok”, ne kérdezgessétek a jövőt, - annak ellenére a madárnak és a virágnak a jövője nem felhőtlen. Erről nem beszél Jézus, sőt azt mondja, hogy holnap a kemencében végzi a virág. A madarat - mondjuk - eltapossa valami. A jövőjük nem felhőtlen.

Ebben a hitben a mi jövőnk sem felhőtlen. Mi is valahol bevégezzük. Holnap, vagy ötven év múlva, vagy valami más időtartam múlva, de valahol bevégezzük ezt az utat, amit járunk. Mi is. A kétféle lehetőség: az Istentől, az Isten tenyeréből várom az életet, vagy én megkeresem, amire szükségem van, megszerzem.

Tulajdonképpen a keresztelés, a konfirmáció szintén ennek az igének, ennek a biztatásnak a komolyan vétele, csak egyfajta abszolút értelemben. Ezt tettük most Marcellel, a víz szimbóluma révén, hogy Marcell úgy, ahogy mi tudunk vele bánni, ahogyan a mi kezünkben élhet, amivé a mi tudásunkkal és ügyességünkkel válhat - az semmi. Mostantól az Isten kezében van! Mostantól odatesszük az Isten tenyerébe, hogy: Uram, Istenem, csinálj vele te, amit jónak látsz. - A konfirmációnál: mostantól én, a magam életét, Istenem, a te kezedbe teszem le. Csinálj vele, amit te jónak látsz.

Ádám a maga nevében igent mondott a Krisztus-követésre. Az egész család: szülők, keresztszülők, imában együtt igen-t mondtak Marcellnek a keresztelésében. Ezek az igen-nek, minden igen, egyúttal valami másra nem-et is jelentenek. Mert amikor egy útelágazáshoz érünk, elindulunk az egyik irányba, azt mondjuk, hogy erre megyek, - akkor ezzel egyúttal, bár ki sem mondtam, de mégis azt fejeztem ki, hogy: nem arra megyek.

Ha mi is igent mondunk, - ezzel a félelemre, a kiszolgáltatottságra, a helyzetünknek és a jövőnknek való kiszolgáltatottság-érzetünknek nem-et mondtunk.

Imádkozzunk:

Drága Uram, Istenem! Te jobban szeretsz engem, mint bárki más. Többet adtál és tettél értem, mint bárki más. Kérlek, ne engedd ezt elfelejtenem. Ne engedd, hogy félelmeim máshoz vigyenek, más értékhez, más célhoz, mint tehozzád. Segíts meg, és tarts meg engem. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen

Úrvacsora

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Testvéreim az Úrban! Most nézzünk magunkba. Isten parancsolatai, törvénye alapján ismerjük meg magunkat, hogy meglássuk méltatlan voltunkat. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz Isten, és megbocsátja, megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján kérem, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk Istenhez imádságban, és kérjük irgalmát:

A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Halld meg szavamat, füled legyen figyelmes könyörgő szavamra. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Te gazdag vagy, és meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, Jézus Krisztus által, akiben van a mi váltságunk, bűneinknek bocsánata az ő vére által. Ebben az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő testvérek, Isten az ő véréért bűnünket megbocsátotta. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjuk. Ámen.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz! Imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki gondviselő szereteted tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztusunk testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztusunk azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Atyánk, Istenünk! Kezedbe tesszük le az életünket. Te tégy jót, te adj áldást ránk. Te vezesd Marcellt, Ádámot, családjukat, gyülekezetünket Krisztus útján. Te taníts, téríts, óvj, ints és bátoríts mindannyiunkat. A te szereteted vezessen, hogy valahányszor részesei vagyunk tested és véred közösségének, mindannyiszor megerősödjünk a benned való hitben, és ahogyan te szeretettel nekünk adtad magad, úgy legyünk részesei feltámadásod erejének. Urunk! Kezedbe tesszük le életünket, szívünket. Te vezess kegyelmed, tetszésed szerint. Jézus Krisztusért kérünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Isten szeretete velünk van. Jöjjetek hát, legyetek részesei! Jöjjetek kegyelme megterített oltárához.

Ének:

1. ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

2. ének: 308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnöd súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya. - 2. Mint jegyese, égő vággyal, Siess hozzá buzgósággal! Amit soha ész nem ér fel, Megkínál nagy kegyelmével; Zörget, és karját kitárja, Felelj hálával szavára: Édes Jézus, térj be hozzám, Bűnöm bocsánatát hozván! - 3. Ó, Istennek nagy csodája! Lelkem álmélkodva áldja Kegyelmednek magasságát, Mérhetetlen gazdagságát: Hogy a Krisztus teste, vére Annyi népnek lett üdvére. Titokzatos szent eledel, Mely a lelket üdíti fel. - 4. Jézus, napja életemnek, Jézus, fénye örömömnek, Jézus, szívem orvossága, Lelkem éltető világa! Ím asztalodhoz járulok, Színed előtt leborulok Lelkemnek üdvösségére, Nevednek dicsőségére. - 5. Te, ki minket úgy szerettél, Hogy a mennyből földre jöttél, Kész voltál meghalni értünk, Hogy megváltva újra éljünk: Kínos keresztre jutottál, Bűnösökért vért ontottál, Segíts erről emlékeznünk, Az ó-embert levetkeznünk. - 6. Jézus, életnek kenyere, Szeretetnek mély tengere, Táplálj, üdíts vacsoráddal, Vegyem méltó háladással! Érezzem ez eledelben, Hogy kegyelmed véghetetlen! Mennyben is majd áldva téged, Lehessek a te vendéged!

Testvéreim, mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk:

Drága Istenem! Áldott légy, hogy eljöttél, szenvedtél, meghaltál és feltámadtál értünk. Áldott légy, hogy lehajolsz és felemelsz bennünket, megszabadítasz, és örömre rendelsz bennünket. Áldott légy, hogy ezt a mi nyelvünkön teszed. Áldott légy, Istenünk, hogy közösséget tudsz teremteni köztünk és közted. Hogy közösséget tudsz formálni velünk. Hogy tudod vezetni az életünket, hogy meg tudsz tartani a te országod számára. Áldott légy szeretetedért. Ámen.

Testvéreim, elmenve tanúskodjatok az Isten szeretetéről. Hirdessétek Krisztus halálát és feltámadását. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.