2008-08-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapi istentiszteletén, 2008. augusztus 24.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 461 (1.v.: Riedel Ottó német, 2.-5.v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 10

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nap és pajzs az Úr! Kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Seregeknek Ura! Boldog az az ember, aki benned bízik. Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregek Ura. Lelkem sóvárog az Úr háza után, boldogok, akik házadban laknak. dicsérhetnek téged szüntelen. Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol szüntelen. Bizony, jobb az Isten házának a küszöbén várakozni, mint vigadni a bűnösök sátraiban. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt most gondoljunk méltatlanvoltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük irgalmát: Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születek, mielőtt a föld és a világ létrejött, te öröktől fogva vagy, ó, Isten. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, mikor magad elé állítod bűneinket, orcád világossága elé titkolt vétkeinket. Ki tudja, milyen erős is haragod, és milyen félelmetes a felháborodásod? Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, és könyörülj szolgáidon az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Kegyelem forrás, Istenünk! Elhalmozol bennünket ajándékaiddal. Nyisd meg hát szívünket, hogy felismerjük ezt, és amíg csak élünk, hálásak legyünk neked jóságodért és irgalmadért. Jézus Krisztus Urunk által kérünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom most. A levélbeli ige, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra rendelt, Pál apostol galatákhoz írt 2. leveléből, az 5. fejezet 16. versétől a következőképpen szól:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek. Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok törvény uralma alatt. A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam: akik ilyeneket cselekszenek, nem örökölik Isten országát. A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.

És így ír erről Lukács evangéliuma a 17. fejezet11. versétől kezdve:

Amikor Jézus útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 521 (I. Mózes 28,10-18. Adams F. Sára 1805-1848, angol - Mason L. 1856)

1. Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain, Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd. - 2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz, hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd. - 3. Szívemtől trónodig - Mily szent csoda! - Mennyei grádicsok Fényes sora. A szent angyalsereg Mind nékem integet, Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd! - 4. Az álom s éj után Kél újra fény, Új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd! - 5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Sorstársaim!

Győztem! Ennyit mondok, nincs az a laboratórium, ami kimutatná bennem az ellenkezőjét. Mint a nyíl, úgy repített, és nincs nyoma bennem. - Győztem! Sikerült! Tizedmagammal odasompolyogtam a Mester közelébe. Nem vett észre semmit. Rávettük, hogy gyógyítson meg. Most szabad és egészséges ember vagyok. - Győztem! Megcsaltam a feleségemet, és nem fogja soha megtudni. Kiiktattam minden vetélytársamat, és senki sem állhatott az utamba. Átvertem a barátaimat, és nem tudnak semmit felhozni ellenem a bíróságon. - Győztem! Kicsikartam az elsőszülöttséget. Meg is eskettem a bátyámat róla a biztonság kedvéért. Teljesen lezárt a meccs, enyém minden. Anyámmal átvertük apámat, míg a bátyám távol volt. Nagyon jól sikerült. Az időzítés, a terv, pont jókor jött minden, és apám nekem adta az áldást. Minden az enyém! Beelőztem, keresztbe tettem neki, és nem maradt neki semmi. Apám és bátyám nem tudtak kitalálni semmit, ami még az övé lehetne.

Győztem! De ez az ének, a fájdalmak útjairól, igen … Ez is rólam szól, mert most menekülnöm kell. Menekülnöm kell, és vár rám húsz magányos év. Idegenben. Olyan emberek között, akik - fájdalom, de - olyanok, mint én. Meg fognak csalni, húsz éven át. Húsz év, kemény várakozási idő. Hogy öt perc, vagy tíz perc, amennyi még éppen hátra van a szívem dobogásából? Ki tudja megmondani? És a végén, mert ugye ez a fájdalom útja, ott vár a fájdalom: a halál.

Győztem, de vesztettem. Az utam tövises, elveszek a cél előtt, sötét éj vár rám. A nevem: Jákób, a csaló.

Mózes 1. könyvének a 28. fejezetéből olvasom a mai vasárnap ószövetségi igéjét a 10. verstől kezdve:

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, melynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönn pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.

Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.

Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Sorstársaim! Amikor a fejem alatt kő van, amikor a holnapom húsz évig tart, kilátástalan és üres, amikor a győzelmem vereség, - akkor álmom az Isten. Áldását kértem: Uram, áldj meg engem. És hiába mondta, hogy: veled leszek, amerre csak mégy. Hiába mondta: tenyeremen hordozlak, bármit csinálsz. Hiába mondta: ne félj, én megsegítelek - mindez nem vigasztalt. Hogy miért? Azért, mert maga az út, az fájdalmas. Hiába segít meg rajta az Isten. Ez a menekülés útja. A menekülésé önmagam elől, a győzelmem elől.

Ezért abból az áldásból, amit sikerült kicsikarnom az Istentől, van egyetlen szó, amit magammal viszek. Hála Istennek, hogy ideírta ezt a szót! Hála Istennek, hogy adott közbenjárókat is, akik segítettek észrevenni, elolvasni ezt a szót itt, hogy észrevegyem! Egy szót viszek magammal: visszahozlak! - Az mindennél többet ér! - Visszahozlak - mondja Isten!

Az utam, a győzelmeimnek az útja, amit kicsikartam magamnak, a semmibe vezetnek. Vége: halál. De Isten ezt mondja erre az útra: visszahozlak! Ez mindennél többet ér, mert az egész fájdalmas utamat megvigasztalja. A végállomást semmisíti meg, a 20 évét, az 50 évét, vagy 10 percet.

Amikor leprásként győztem, mert meggyógyultam, - akkor a győzelmem végül az volt, hogy visszahozott. Amikor az élet, az érvényesülés versenyében győztem, - akkor az igazi győzelmem az volt, amikor a testem dolgait és érdekeit keresztre feszítettem. És a Lelke győzött bennem! - Jákóbként igazából akkor győztem, amikor húsz év után, de visszahozott. És eltörölte az utat, ami mögöttem volt, mert másképp gondolta. Azt mondta: az Isten győzelme. Amikor őmaga áldott meg engem, az volt az igazi győzelem.

Kedves Sorstársaim! Győztem! Nem én, hanem Krisztus győzött rajtam, értem. Ugyanis most már tudom, hogy ő visszahoz. Nem a születésem idejére, nem a halálom előtti állapotba. Isten visszahoz a helyemre, az ő szeretetébe. Visszahoz minden utamról az ő nagy szeretet-teli asztala köré.

Ez a győzelmem! Ez a reménységem! Ahogyan Jákóbnak, a leprásnak, Pálnak ez a győzelme.

És mindannyiunké!

Imádkozzunk:

Uram, mindenre képes vagyok, amíg van erőm. De, Uram, győzni te tudsz bennem. Engedd keresztre feszíteni mindazt, ami az enyém, hogy Lelked vezessen és uralkodjon, és győzzön bennem. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk megvallásaképpen mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük oda Istenhez dolgainkat. Imádkozzunk:

Drága Istenem, Atyám! Hozzád fordulunk mindazért, amire szükségünk van. Te add nekünk ajándékaidat úgy, és ahogyan te jónak látod, ahogyan te eltervezted. Te add nekünk szeretetedet, és te mutasd meg útjaidat, hogy lássunk, hogy minél előbb, minél kevesebb tévedéssel, minél kevesebb hibával lássuk azt az utat, amit szánsz nekünk. Urunk! Adj szilárd hitet nekünk, hogy beléd kapaszkodjunk, ne higgyünk másnak, csak a szavadnak, és szereteted erejének. Hogy ne tévesszen meg senki és semmi, hogy megmaradjunk neked. Urunk! Könyörgünk szeretteinkért. Őrizd meg őket veszedelmekben és örömökben. Őrizd meg családjainkat, gyülekezetünket, népünket, embervilágunkat. Őrizz meg döntéshelyzeteinkben, őrizz meg betegségeinkben. Őrizz meg földi utunk végéig. Urunk, adj erőt nekünk, amikor megpróbáltatásaink vannak körülöttünk. Adj erőt, hogy tudjuk és lássuk: a végső sorban a te kezedben vagyunk, és tőled függünk. Adj biztonságot, biztonságérzetet szeretetedből, hogy ne szakadjunk el tőled, és ne keressük máshol a boldogságot. Urunk! Hálát adunk neked, hogy meghallgatsz, és kegyelmedbe fogadsz bennünket. Hálát adunk, hogy Lelkedet adod, hogy benne járjunk, és megőrizz bennünket. Jézus Krisztusért, az ő szeretetéért fordulunk hozzád, és dicsérünk téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 431 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Kolozsvár 1744)

1. Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.