2008-08-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnapi istentiszteletén, 2008. augusztus 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 455 (Sántha Károly 1840-1928) - Liturgia: 9

1. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Adj erőt, örök Isten, Én édes Istenem, Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet! - 2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! - 3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Habár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Habár csak egyet is. - 4. Te mint samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom. Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Oly igen jó nekem Isten közelsége. Istenemet, az Urat tartom oltalmamnak. Mindenkor veled vagyok, Istenem, te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül befogadsz dicsőségedbe. Nincs senkim kívüled a mennyben. A földön sem telik kedvem senki másban. Ha testem és szívem elenyészik is, szívem kősziklája te vagy, Istenem. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának, S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Szeretett Testvérek! Most Isten színe előtt vizsgáljuk meg méltatlanságunkat, és kérjük imádságban az ő irgalmát, bűnbocsátó szeretetét: Uram, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Uram! Hallgass meg jóságos szeretettel. Fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől. Bajban vagyok, hallgass meg hát az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen; Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Te benned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek. Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenem! Kereslek téged minden reggel. Kereslek a pirkadat fényénél, kereslek, míg a nap delelőre ér. Hadd találjak rád azok között, akik között élek, akár fényben, akár árnyékban vezet az utam. Dicsőség néked örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim, kedves Gyülekezet! Istennek a mai vasárnapra rendelt levélbeli igéjét olvasom. Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből a 3. fejezet 15. versétől így szól hozzánk:

Pál apostol írja a gyülekezetnek:

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által. Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A törvény tehát az ígéretek ellen van? Semmiképpen sem! Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes életet adni, valóban a törvény alapján volna a megigazulás. De az Írás mindenkit a bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.

És így szól erről Krisztus Urunk evangéliuma a Lukács írása szerinti evangélium 10. fejezetéből, a 23. verstől:

Jézus a tanítványaihoz fordult, és nekik, külön ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.” Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért, arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy útonlévő samaritánus pedig, amikor odaérkezett hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte azokat. Aztán feltette őt saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat, A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sírassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból. - 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned, Takarjon be nagy kegyelmed!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Az Ószövetség lapjairól szól a mai nap evangéliumi igéje Mózes 1. könyvének a 4. fejezetéből:

Azután Ádám a feleségéve, Évával hált, aki terhes lett, megszülte Kaint, és azt mondta: Fiút kaptam az Úrtól. Majd újból szült: annak testvérét, Ábelt. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földművelő.

Egy idő múlva Kain áldozatot vitt az Úrnak, a föld gyümölcséből, Ábel is vitt az elsőszülött bárányokból, a kövérjükből. Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára, de Kainra és áldozatára nem tekintett. Emiatt Kain nagy haragra gerjedt, és lehorgasztotta a fejét.

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.

Egyszer azt mondta Kain a testvérének, Ábelnak: Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Kain a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta.

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek? De az ÚR így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről. Most azért légy átkozott, kitaszítva arról a földről, amely megnyitotta száját, hogy befogadja testvéred kiontott vérét a kezedből. Ha a földet műveled, nem adja többé neked termőerejét. Bujdosó és kóborló leszel a földön.

Ekkor Kain azt mondta az Úrnak: Nagyobb a büntetésem, semhogy elhordozhatnám. Íme, elűztél ma erről a földről, el kell rejtőznöm színed elől, bujdosó és kóborló leszek a földön, és meggyilkolhat bárki, aki rám talál. De az ÚR azt felelte neki: Nem úgy lesz! Ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.

Ezután elment Kain az ÚR színe elől, és letelepedett Nód földjén, Édentől keletre.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Egy régi, klasszikus latin mondás-szólás, szállóige így hangzik: "Tua res agitur". Nagyjából azt jelenti magyarul: a te ügyed van folyamatban. A te ügyedet intézik, a te ügyed folyik.

Ott állok a bíróságnál, vagy az APEH-nél, kezemben a sorszámmal: 6942. A kijelzőn megjelenik: 319. Egy óra múlva 320. Szép kilátások! Mikor kerülök én sorra? Többezer év múlva, amennyi idő eltelt Kain és köztem. - De nem így van! "Tua res agitur". - Valaki, egy régi ismerősöm odalép hozzám: „Te figyelj! Ott, abban a szobában, az ajtó mögött a te ügyedet tárgyalják. Tényleg, ilyen régóta a te ügyed folyik.”

Bár mi könnyen elmegyünk az Úr színe elől. Megtehetjük. Mi elfordítjuk a fejünket, akkor nem lesz az Úr a mi szemünk előtt - ezt is lehet mondani, de az ő jele azért rajtunk van: Istené vagyok. Aztán azért kiderül, hogy ez egy bonyolult ügy, hosszadalmas ügy, egy összetett folyamat. Rengeteg összetevője van.

Először is az Isten azt mondja: „Ha jól cselekszel”.- emelt fővel járhatsz.” - Ha jól cselekszel, ha megteszed, amit Isten rendje, akarata kíván tőled - élni fogsz. Emelt fővel járhatsz. Kihúzhatod magadat, és az Isten nem fog megalázni - ahogy valahol írja. - De mit jelent ez? Hiszen, még ha az Istennek adunk valamit, akkor is mennyi probléma származik belőle. Istennek úgy tudunk adni valamit, hogyha egymásra figyelünk, meg egymásnak adunk valamit - jó, jó, - de hát, ha egymásnak aduk valamit, abból is mennyi baj származik. Visszük az ajándékunkat az Istennek, meg egymásnak és aztán emiatt is csak lehorgasztjuk a fejünket. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mit csinál valaki, vagy bárki, jót cselekszik vagy nem-jót cselekszik, - az a lényeg az, hogy bennünk mi van.

A történetben írt folyamatnak a mozgatórugója vajmi kevéssé az volt, hogy ki mit cselekszik. Megszületett Kain meg Ábel - passzív igealak. Aztán fölnőttek, fölnevelték őket a szüleik - ez is passzív igealak. Aztán - itt jön egy kis aktív - vittek valamit az Istennek, de ez igazán nem okozója a problémáknak. Az okozója a problémáknak az volt, ami ott belül volt. Belül a szívében: „lehorgasztotta a fejét”. Keserűségbe jutott, hitetlenségbe jutott.

A két testvér áldozatára is egyetlen apró, és nem igazán erről, elsődlegesen erről szóló félmondat van a Bibliában. Valahol a legvégén, szimmetrikusan a Biblia túlfelén, van valahol egy pici félmondat, hogy „hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain”. Vagyis nem azért volt az ő áldozata értékesebb, aki ő, vagy amit ő csinált, hanem a hit miatt, ami belül van.

Akkor aztán, ahogy bonyolódnak az ügyeink, az életünk és a tetteink alapján, - az Isten számon kér minket: „Hol van? Mit tettél?” - Nagyon többet nem mondunk, meg nem tudunk mondani, mint: „Nem tudom.”

Igazából a Bibliában írtakban, a Bibliában folyó történetben, ez az első haláleset. Ábel az első ember, aki meghal - a Biblia lapjain. Már így, biológiai értelemben. Tehát igaza van Kainnak, amikor azt feleli az Istennek: „Nem tudom. Nem tudom, hogy mit tettem. Ez egy idegen folyamat a számomra. Az előbb itt volt az Ábel, beszélgettünk, veszekedtünk, csapkodtam, - most meg nem csinál semmit, csak fekszik. Nem tudom ezt. A tetteimnek, hogy mi a következménye, hogy jutottam onnan ide, fogalmam sincs.” - Ha Isten számon kér, nem tudunk semmit.

Aztán Isten folytatja. Azt mondja a földművesnek: „a föld nem adja neked termőerejét”. Vagyis abból, akik vagyunk, amit tudunk, és amit tehetünk, nem lesz erő. Meg azt mondja az Isten: „a bűn leselkedik rád”. Mégsem tudunk uralkodni rajta, mert az a lehorgasztott fej mindent elront; az, ami bennünk van. És bárhová, bármiképp nyúlunk, fordulunk, próbálkozunk - ahogy az énekben is van -, „a keze mégis megtalál”.

Örök kérdés: hogyan nevezik? Kain. Állítólag - így magyarázta itt a Biblia - azt mondta az édesanyja, hogy „kaptam fiút”. Valami ilyesmit jelent állítólag: amit az ember megkap, megszerez. - Hogyan nyerhetünk? Mint egy olimpikon, aki hiába megy egy olimpiára. Aztán a következőre, meg a harmadikra, de mindig ott van egy másik, aki egy századmásodperccel jobb. És hiába van utána nagy-nagy szünet, és csak utána jön a mezőny többi része, azért ő mégis, mindig csak második. És ez mégiscsak neki az örök vereség helye.

Mindig ott van előttünk Isten ítéletével. Hol lehetnénk, hol nyerhetnénk? - Az egész Szentírás tanulságával próbáljuk meg keresni a választ erre a történetre. Tulajdonképpen ennek a történetnek az elején mondja el. Úgy szól a tanulság és a válasz: „Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára”. Ha az egész, vastag Biblia fényében nézzük ezt, a félmondatot, - vegyük ki innen, írjuk fel a falra: „Az ÚR rátekintett Ábelra és áldozatára” - semmi másra. Nem Kain az egyetlen, kire nem néz az Isten, semmire és senkire nem néz. Csak egyedül Ábelra és áldozatára.

Mi Ábel és áldozata? - Ábel az áldozat! Kiontott vére az egyetlen ebben a világban, ami az Isten előtt áll. Ez az egész Szentírás tanulsága és válasza erre, a történetre. Másra nem tekint az Isten, csak Jézus Krisztusra és áldozatára! A kiontott vérre, ami egyedül kiált az Istenhez. Ami egyedül feljut hozzá.

Azt írja Pál apostol egy helyen, érdekesen fogalmazva: Kain, az első ember, az övé, tőle való a bűn. - Van a második ember - tőle való a megváltás. Hát nagyjából ez van leírva itt, Mózes 1. könyve 4. fejezetében: van az első ember, a Kain, Van a második ember: aki a megváltás. A mi bűnünk okozta áldozatra tekint az Isten, arra a vérre, ami kiontatott. Igen, uralkodhatsz a bűnön, ami ott leselkedik az ajtóban. Mert Jézus legyőzte! Miatta, rávaló tekintettel teremt és tart meg Isten.

"Tua res agitur". Ott a mező, az Édentől keletre, - meg a Golgota!

Imádkozzunk:

Deríts hitre, örömre, hálára minket, Istenünk. Minket, a menekülőket, hogy dicsérni tudjuk nevedet. Mi, akik folyton elrejtőzünk előled, és akik azt hittük: elrejtőzöl előlünk. Deríts hitre és örömre, hogy hálát adjunk szabadításodért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, szívünket megnyitva Isten előtt, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most Isten szeretetében bízva, vigyük oda, őelé mindazt, ami életünk része. Imádkozzunk:

Szerető Istenünk, Atyánk! Hozzád fordulunk hálaadással, reménységgel, bizalommal. Kérve kérjük irgalmadat napról-napra, hogy tekints áldozatunkra, Fiadra, Jézusunkra, és rávaló tekintettel add nekünk ma szeretetedet. Őrizz meg kegyelmedben. Őrizz meg kezedben. Tarts meg minket a te országod, az eljövendő országod számára, amelyet elkészítettél. Urunk, tarts meg minket, hogy megérkezzünk oda. Tarts meg minket, hogy téged lássunk, és benned maradjunk meg napról-napra, minden kísértés és vereség között. Tarts meg minket örömeinkben és nyomorúságainkban, betegségeinkben és halálunkban. Őrizz meg, hogy életünk, imádságaink, istentiszteleteink a te neved dicséretét szolgálják. Urunk! Tégy testvérekké bennünket Krisztusban. Add meg, hogy akik benne bízunk, és őt hirdetjük, dicsérjük, egymást örömmel lássuk, bizalommal legyünk egymás iránt. Keressük, és vegyük észre a szeretetet, vagy a szükséget egymáson. Te segíts minket erre, és nyisd meg a szemünket, szívünket egymás előtt. És taníts bölcsességre, hogy tudjunk veled, a te szereteteddel szolgálni, javára lenni egymásnak. Urunk, tarts meg minket, ha el kell menni, hogy hozzád érkezzünk, színed elé visszatérjünk, és leülhessünk veled egy asztalhoz. Jézusért kérünk, rávaló tekintettel hallgass meg minket: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 213 (1. v.: XII. századi német ének. 2.-3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1913 - Gregorián dallamból, Wittenberg 1533)

1. Krisztus feltámadt, Elmúlt kín, gyalázat. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ha föl nem támad, Nincsen bűnbocsánat. Ámde ő feltámadott, Áldja Krisztust ajkatok. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 2. Vége a gyásznak És a könnyhullásnak! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Krisztusra nézünk, S békesség a részünk. Nyomdokába léphetünk. Utunk ő és életünk. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! - 3. Győzelem, élet Krisztusban miénk lett. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja! Ővele járunk. Erőt ad szolgálnunk. Diadalmas, szent erőt! Énekünk dicsérje őt. Halleluja! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.