2008-08-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapi istentiszteletén, 2008. augusztus 10.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569) - Liturgia: 10

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Te vagy, Uram, bizodalmam. Hozzád menekülök, ne szégyenüljek meg soha. Ments meg, szabadíts meg irgalmasan. Hallgass meg és segíts meg engem. Légy erős kősziklám, ahova mindig mehetek, amelyet oltalmamra rendeltél. Istenem! Te tanítottál ifjúkorom óta. Mindmáig hirdetem csodáidat. Ne hagyj el késő vénségemre sem, hogy hatalmadat hirdessem a jövő nemzedéknek. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Szeretett Testvéreim! Isten színe előtt most forduljunk hozzá, mi méltatlan emberek. Kérjük imádságban az ő Lelkét, irgalmát bűneinkért: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem. Az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől! Szentlelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam útaidra a hűtleneket; hogy a vétkesek megtérjenek hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít bennünket minden bűnünktől. Dicsőség legyen a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható örök Isten, aki minden értelmet meghaladó módon hallgatod meg kérésünket, tedd meg velünk, ami egyedül neked lehet: tedd igazzá a kérdésünket, tisztává a gondolkodásunkat, egyenessé a beszédünket az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Isten igéjét hallgassátok meg figyelemmel. A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol Korinthusba írt 2. leveléből szól, a 3. fejezet 4. versétől:

Ilyen bizodalmunk - írja az apostol - Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bárkit is megítéljünk, ellenkezőleg a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.

Ha pedig a halál betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!

És így ír erről, az új szövetségről, Márk evangéliuma a 7. fejezet végén:

Jézus elhagyta Tírusz határát, és Szidonon át a Galileai-tenger mellé ment a Tízváros határain keresztül. Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: „Effata, azaz: nyílj meg!” És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt. Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el, de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték. És szerfölött álmélkodtak, és azt mondták: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé!”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 396 (Scholz László sz. 1911)

1. Hová forduljon, merre térjen a föld tébolygó vándora, Ha csillag nem gyúl fönn az égen, Nyomát befödte út pora, S a lelke görnyed bú alatt - Uram, mutasd meg utadat! - 2. Én is csak egy tébolygó vándor, Utas vagyok, tanácstalan. Hányszor megindultam, ó, hányszor! S hittem, utamnak célja van. Lábam futott, de nem haladt - Uram, mutasd meg utadat! - 3. Van út, amely helyesnek látszik A tervező ember előtt, Mégsem visz végső állomásig: Megállítod a vakmerőt, S leomlik terv és akarat - Uram, mutasd meg utadat! - 4. Tanácsolj hát őrző szemeddel, Taníts járnom ösvényeden! Bűnömet szélnek szárnyán vidd el! Az vonta éjbe életem. Gyújts csillagot, vess sugarat - Uram, mutasd meg utadat! - 5. Add Lelkedet belém, a lángot, Mit földi szélvész meg nem olt! Vezéreljen csak igazságod, Mely próféták ösvénye volt! Jézus, te vagy az út magad. Siess, add nékem - magadat!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az ószövetségi igéje így szól hozzánk Ézsaiás próféta könyvének a 29. fejezetéből, a 17. verstől kezdve:

Ezt mondja az ÚR:

Már csak kevés idő van hátra, és a Libánon kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik. Azon a napon a süketek is meghallják az írás beszédét, a vakok szemei pedig látni fognak a homály és sötétség után. Újra örömüket lelik az alázatosak az Úrban, vígadnak a szegény emberek Izráel Szentje előtt, mert vége lesz a zsarnoknak, és elpusztul a csúfolódó! Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.

Ezért így szól Jákób házához az ÚR, aki megváltotta Ábrahámot:

Nem szégyenül meg többé Jákób, nem sápad el többé az arca, mert ha gyermekei meglátják kezem munkáját, szentnek vallják nevemet. Szentnek vallják Jákób Szentjét, és rettegnek Izráel Istenétől. A tévelygő lelkek észhez térnek, és a zúgolódók levonják a tanulságot.

Urunk, szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő. Egy nagy, kerek erdő. Valami rejtélyes dolog történt ebben az erdőben. A vándor elindult az erdőben befelé, és egyre furcsábbnak találta a helyzetet. Az erdő egyre sötétebb lett, és valami oknál fogva eltűntek a turistajelzések. Elfogytak a fákon. Kivágták a fákat, vagy egyszerűen túl sötét volt ahhoz, hogy meglássa őket? Nem lehetett tudni. - Valami furcsa dolog történt, és a vándor riadtan kérdezte magában, hogy hova tartok? Ki tudja, mi történhetett?

Az erdőben akadtak néhányan, akik különböző információkkal rendelkeztek. A bagolynak véletlenül fülébe jutott egy hír: hogy miről van szó. Róka-koma, akinek vannak kapcsolatai, megszimatolta, hogy mi történhetett. Medve-bátyó, akit érdekelt a kérdés, ízlelgette a témát. A kis-mókus, aki időnként szed néhány oda vetett megjegyzést, egyikkel rátapintott a lényegre. A szarka, aki sokat okoskodik, magyarázgatva a helyzetet, folyton ugyanazt szajkózta. A sas, aki mindig részese az eseményeknek, látta a célt.

A vándor, elbeszélgetve ezekkel, az erdőlakókkal, végül feltette magának a kérdést: vajon ki lehet közülük a legokosabb? - Vajon ki lehet közülük a legokosabb? A bagoly? A róka? A medve? A mókus? A szarka vagy a sas? - A mese történetét most rábízom a kedves Testvérekre, fejezzék be majd otthon, az istentisztelet után. Ki-ki kedve és tetszése szerint. Azonban a kérdést tartsuk meg: ki az okosabb?

Ugyanis, nyelvünkben legalább is, a legfontosabb értékelésnek a kifejezője, - ha megfigyeltük: mindegyik állat valamilyen módon értékelt, kommunikált a környezetével, hogy milyen módon jutott információkhoz, vagy közölt információkat - nyelvünkben a legfontosabb értékelésnek a kifejezője talán a látás. És nemcsak a szemmel való látás, hanem már egy néhány évtizede, egy kedves könyv jóvoltából tudhatjuk, hogy a füllel való látás is!

Élni nem lehet úgy, hogy az életet esetekre és azok kategóriáira osztjuk. Ugyanis képtelenség az életnek a sokféleségét, sokszínűségét mind kategóriákba és esetekbe besorolni. Valahová eltalálni nem lehet úgy, hogy mielőtt elindulunk, cédulára feljegyezzük, hogy először jobbra kell fordulni, aztán most balra, aztán még egyszer balra, majd jobbra, aztán a másodiknál megint jobbra, majd végül balra. - Biztos, hogy el fogunk tévedni, bár pontosan írtuk fel a cédulánkra. Mert minden elágazást, vagy elágazásnak vehető helyzetet, nem lehet követni. Jót tenni sem lehet úgy, hogy megfigyeljük és kitanulmányozzuk az etika-tankönyvből, hogy mi a jó. Ugyanis akármilyen jól is sikerült az etika-tankönyv írójának megírnia a művét, ő sem gondolta komolyan, hogy az élet minden helyzetét, eshetőségét beleírta a vaskos könyvbe.

Erről ír Pál abban a levélrészletben, amelyet felolvastam, hogy tudniillik élni csak úgy lehet, ha a szívünkkel látjuk, hogy mit kell tennünk? Élni csak úgy lehet, ha Isten lakik bennünk, mert ő tud vezetni a végtelen eshetőségek útján. És hogyan történik ez?

Úgy, hogy Isten megnyitja a szívünket, hogy ott tudjon lenni benne. Erről szól a Márk evangéliuma által feljegyzett eset Jézusról meg erről, a beteg emberről, akit meggyógyított. Sok mindenféle betegséget, és sok-sok beteg embert gyógyított meg Jézus, de ezek mégsem azért vannak benne, a Bibliánkban, hogy tudjuk: Jézus minden beteg embert meggyógyít, hanem azért, hogy tudjuk, hogy azok a helyzetek, amelyek ott le vannak írva, azok számunkra is valóságosak, és tanulságosak a mi helyzetünkben. Nevezetesen: Jézussal találkozva tudhatjuk, hogy az ember elkezdi érteni, hogy miről van szó: elkezd látni, elkezd hallani, elkezd megérteni, és ezért a tetteiben is, vagyis az életben is világosan lát.

Nem mindig nyílik meg a fül és a száj is. Más bajunk sem oldódik meg mindig. De a kopár Libánon-hegységhez hasonlóan üres élet és kopár szív mégis gyönyörű kertté válhat. Mert az ember rájön, hogy Jézus szereti. Idejön hozzám, és ettől az életem, a kopár életem, sziklás életem olyan, mint egy gyönyörű, öntözött kert.

Nem mindig tűnik el a fennhéjázó, agresszor, a zsarnok, az ügyeskedő. Még akkor sem, hogyha Ézsaiás próféta könyvében ez áll. De egyik helyzetnek, életünk egyik helyzetének az Isten tenyerén tartott biztonságát vesszük észre, ha kiderül, hogy ő az életét adta értünk. Vajon hagyná-e, hogy bármiféle körülmény elszakítson tőle?

Ilyen az Isten szeretete, ami világos. Hiába áll Ézsaiás próféta könyvében, hogy szentnek fogják tartani az Istent. Soha nem fogja mindenki azt szajkózni, hogy az Isten szent. De mégis észre lehet venni, és át lehet élni azt, hogy az Isten szent.

Ilyen dolgokból épül föl, ilyen dolgokból áll az a bizonyos látás, amit a szemünkkel csinálunk, de mégis fontosabb mindenféle tudásnál és értékelésnél. Ilyen dolgokból építkezik az a látás, amiről az Istent valaki egyszer a látás Istenének nevezte.

Imádkozzunk:

Édes Istenünk! Nyisd meg a szívünket, hogy be tudjuk fogadni szavadnak az áldását, éltető esőjét, hogy megértsük, amit szólsz; hogy lássuk a célodat velünk. Tégy minket életté országodban. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk megvallásaképpen mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket, gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Édes Istenünk! Kérünk téged, hogy mutasd meg jóságodat rajtunk. Mutasd meg nekünk azt, amit teszel velünk, értünk, hogy az életünk hálaadással teljen. Hogy úgy töltsük az itt levő időnket, amit adtál nekünk a földön, hogy köszönetet mondjunk neked. Hogy örömünket leljük abban, amit átélünk, ahogyan átéljük, ahogy látunk benne téged. Istenünk, teremts köztünk, bennünk békét. Békíts meg minket magunkkal és mindenekkel, hogy a te szemeddel, a te fényedben lássuk a dolgainkat, egymást, világunkat. Te csendesíts el bennünk minden indulatot, félelmet, haragot, Te fékezz meg minket, hogyha pusztítani akarunk. Te adj bizalmat, igaz hitet nekünk, hogy tudjuk, lássuk, értsük, ahogyan körülveszel minket szereteteddel. Kérünk, adj nekünk igazi testvéri szívet, hogy egyek legyünk a benned való hitben, egyek legyünk Krisztus testén. Urunk! Áldj meg minket a hit, a reménység, a szeretet ajándékával. Őrizz meg minket tenyeredben. Jézusért kérünk, aki szeret bennünket, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 431 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Kolozsvár 1744)

1. Szent örök Isten, nincsen hova lennem. Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek, Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.