2008-07-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapi istentiszteletén, 2008. július 20.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 395 (János evang. 15. - Scholz László sz. 1911) - Liturgia: 8

1. Jézus a szőlőtő, Mi vesszők vagyunk, Élünk, ha őbenne Meg is maradunk. Hogyha tőled, Jézus, elhajolnék, Máris lemetszett venyige volnék. - 2. Atyánk metszőkése Minket tisztogat, Hogy többet teremjünk, Gyümölcsöt sokat. Add meg, Atyám, bármily fájó perc lesz, Tudjak örülni, mikor megmetszesz. - 3. Csak le ne mess hamar Bűneim miatt, Énértem is meghalt Egyszülött Fiad, Légy türelemmel, ha bűnbe esnék, Jézusomért, kérlek, le ne mess még! - 4. Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére - Nem juthatok kárhozat tüzére.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Isten az, aki megsegít engem. Az Úr az, aki megváltja lelkemet. Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj esedezésemre. Ne zárkózz el könyörgésem elől, tekints rám és hallgass meg. Segíts meg engem nevedért. Ments meg igazságoddal. Magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy, mert minden nyomorúságból kimentettél. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség legyen Atyának, És szent Fiának, Krisztusnak, A Szentlélekkel egységben Örökkön örökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Isten színe előtt most, nézzünk méltatlan voltunkra, valljuk meg Istenünknek imádságban bűnünket és kérjük irgalmát: Uram, bűneim összecsaptak fejem fölött, rám nehezednek súlyos teherként. Előtted van minden kívánságom, minden sóhajtásom. Bizony megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Ne hagyj el engem, Uram, Istenem! Ne légy távol tőlem, siess segítségemre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az irgalmas Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristenünk, áldunk téged, Isten Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Édes Istenünk, irgalmas Atyánk! Kérünk, kegyelmed öleljen körül bennünket életünk minden napján. Vezessen az úton, és vezessen a szeretet tetteire, hogy Jézus Krisztust követve éljünk a világban, és átéljük, megkapjuk az örök élet ajándékát. Szentlelked élessze és tartsa ébren hitünket. Áldunk, édes Istenünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! A mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom Jeremiás prófétától, az 1. fejezet 4 versétől kezdve:

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben,

már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél

megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.

De én ezt válaszoltam: Ó, URam, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem:

Ne mondd, hogy fiatal vagy,

hanem menj, ahova csak küldelek,

és hirdesd, amit csak parancsolok!

Ne félj, mert én veled leszek,

és megmentelek! - így szólt az ÚR.

Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR:

Én most a szádba adom igéimet!

Lásd, én a mai napon

népek és országok fölé rendellek,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj!

És így szól hozzánk a levélbeli igénk Pál apostol Korinthusba írt leveléből, a 10. fejezet elején:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.

Mindez példává lettek számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket, Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 439 (Praetorius Benjamin 1636-1674. Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak olvasom most az evangéliumi szent igéjét. Lukács evangéliuma 16. fejezetéből szól hozzánk az első 12 versből:

Jézus így szólt a tanítványaihoz:

„Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?”

Urunk, szentelj meg minket igéddel. A te igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Az első kérdésünk legyen az, hogy mi is ennek a példázatnak, amit Jézus kitalált és a tanítványainak elmondott, amit megtanítson vele nekik, - mi lehet ennek a példázatnak az erkölcsi tanulsága? Milyen erkölcsi mondanivalót szeretne Jézus nekünk, tanítványainak ezzel megtanítani? Semmit. - Ne tessék keresni az erkölcsi mondanivalót a történetben, mert az ilyen keresgélésből csak valamilyen gubanc származhat, jó nem. Erkölcsi mondanivalója ennek a példázatnak nincs! Felejtsük el! - Nézzük először is a megértéséhez a dolog könnyebbik felét, ami talán egyértelmű, hogy megértsük ezt a példatörténetet.

Mit is tudhatunk? Tudhatjuk azt, hogy a gazda az Isten, - mondjuk, úgy érthetjük ezt a történetet, a történetbeli gazda jelképezi Istent. A sáfár, a számadó, a kincstartó ember pedig jelképez bennünket, embereket. - Azután tudhatjuk a példázatból, megérthetjük, - és talán könnyű megérteni - azt, hogy nincs semmink. Amink van, amivel rendelkezünk, ami körülöttünk van: ez a világ és az életünk, lelki és anyagi értékeivel, kincseivel - azt kaptuk. Mindent! - Ez is idáig még stimmel. - Azután tudhatjuk azt, hogy Isten nem személytelen fogalom valahol az űrben, hanem jelen van Isten. Ő közénk jön, számol velünk, számít ránk, és számot vet velünk. Számon kér bennünket. - És azt is tudhatjuk könnyen a történetből, hogyha Isten nem fogad be bennünket a hajlékába, akkor végünk van. - Ezek azok, amik még egyszerűbbek a történet megértéséhez. Eddig világos!

A kérdés akkor még az lehet, hogy miért dicséri meg a történetbeli úr a tolvajt? - Hogy ne kerüljünk tévutakra, és ne keressünk erkölcsi tanulságot a történetben, a valódi, lényeges tanulságra próbáljunk rátalálni, ehhez érdemes végiggondolni és belátni azt, - ami nem lehet nehéz -, belátnunk azt, hogy a kincs, amiről szó van, mindenféle vagyon, javak, amiket rábízott, vagy amikhez hozzáférhetett ez a sáfár, - ez Isten szeretete a valóságban számunkra. Isten szeretetének megjelenési formája. - Tehát ebben próbáljunk meg gondolkodni. És hogyha így próbálunk meg gondolkodni, akkor valószínű már nem lesz olyan megbotránkoztató, ha a példázat arra jut, hogy helyes dolog elvenni ebből a kincsből, felhasználni. És ha már egy jórészét eltékozoltuk ennek a kincsnek, ha már egy jó részével nem éltünk helyesen, és ezért a számadáson alulmaradunk, akkor próbáljunk meg mi megszerezni belőle valamit, amivel meg tudunk élni.

Tehát miért dicsér a gazda? - Nem a történetbeli gazdának van oka dicséretet mondani, mert ott egy erkölcsi felhangú helyzetről van szó. - A valóságban azonban Jézus dicséri meg ezt a viselkedést tanítványainak, nekünk. Amikor befejezi a példázatot, a történet véget ér, hogy ezt tette a sáfár, hogy megmeneküljön a számadásból, túlélje azt, - akkor fejezi be Jézus a történetet, és folytatja a beszédet tanítványaihoz, hogy ez egy helyes dolog. - Miért?

A példázat szempontjából mit dicsér meg Jézus? - A sáfár célja: életben maradni. Ezt dicséri Jézus egyfelől. Tehát hogy az emberünk nem beletörődik a sorsba, a végzetbe, az adottságba, abba, amit bárki vagy saját maga előidézhet a számára, - hanem küzd. Küzd a céljáért, ami az, hogy életben maradjon. - Jézus megdicséri: ez az ember okos. Kövessétek a példáját.

A rendelkezésre álló eszközöket a sáfár igénybe veszi célja megvalósításához. Mindent, ami rendelkezésére áll, mása nincs .- Ezt dicséri másfelől Jézus, hogy a célja eléréséhez, - életben maradni - felhasznál mindent, ami a rendelkezésére áll. Nem félreteszi a rábízott vagyont, nem elássa - mint egy másik példázat másik szereplője -, nem visszaadja, nem zsebre teszi, nem parlagon hagyja heverni azt, ami az ura kincse, hanem felhasználja. Felhasználja arra, amire fel lehet használni a jelen helyzetében. Biztosítani belőle a jövőjét. - Jézus megdicsér: „Kövessétek példáját! A rendelkezésetekre álló kincset, az Isten szeretetét, használjátok föl - célotok, az életben maradás! -, célotok eléréséhez”. - Ez a reális dolog: felhasználni a Gazdánktól kapott kincset, az ő szeretetét arra, hogy éljünk.

Mit várhatunk az élettől? Van valami más, amire számíthatunk? Van még hátra Istennél valami, amit még nem adott ide? Számíthatunk még tőle valami titkos, elrejtett kincsre? Van még újabb, eddig ki nem nyilatkoztatott szava, cselekedete hozzánk, amire még titkon számíthatunk, hogy majd elérjük? Istennek nincs mása, mindent ideadott. Értünk adta Jézus Krisztust, az ő kincsét.

Az egész életet, ezt a világegyetemet, a körülöttünk levő dolgokat, a természetet, az időnket, az anyagi javainkat, kapcsolatainkat, szeretteinket, - mindent eltékozolhatunk, föláldozhatunk. Mindazt, amit Isten nekünk adott. A számadáskor tehát nincsen esélyünk. Kiderül a számadásból, hogy hamis sáfárok vagyunk. Egyetlen esély van számunkra, - ez derül ki az evangéliumból -, egyetlen esély: a mi Istenünk az utolsó, a legnagyobb kincsét is feláldozta: Jézust!

Ne légy balga, igehallgató ember - mondja Jézus. Ha a nektek adott kincset nem tudtátok felhasználni az életetekért, mit tehetne még értetek Isten? Ha Isten kincse nem volt elég, hogyan lehetne tiétek az örök élet? Ezt kérdezi Jézus tetőled is!

Végül, ha még a testvérek közül valakinek esetleg kétsége maradna, egy picike is, azt illetően, hogy Isten szereti-e őt, akkor tessék számolni. Tessék magunkat a példázatbeli gazda, avagy Isten helyébe képzelni: Melyikünk adná oda az utolsó, legnagyobb kincsét is annak a megmentéséért, aki minden eddigi kincset eltékozolt?

Szeret minket az Isten!

Imádkozzunk:

Áldott légy, Istenünk, szeretetedért, amellyel megmutattad magad, kezet nyújtottál, bemutatkoztál és fölemeltél. Áldott légy mindazért, amit megtettél és teszel értünk, hogy szólsz, szólongatsz, megtartsz és megváltasz bennünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten áldozatkész szeretetének a megvallásaképpen mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, ami életünk része. Imádkozzunk:

Édes Istenünk, Atyánk! Könyörgünk hozzád gyülekezetünkért és szeretteinkért, országunkért és embervilágunkért. Könyörgünk hozzád a javakért, amelyeket nekünk adtál, hogy áldásunkra legyen, hogy életünket munkálja. Könyörgünk hozzád, hogy Krisztusunkat, a te kincsedet megtaláljuk napról-napra. Megedződjünk a benne való hitben. Megkapaszkodjunk benne minden örömben és minden kísértésben. Áldjuk nevedet, Urunk, szeretetedért, amellyel mindent értünk adtál. Könyörgünk hozzád azokért, akik különösen rászorulnak kegyelmedre, áldásodra. Könyörgünk a betegségben levőkért, a műtétre várókért és a műtét utáni szenvedőkért. Könyörgünk azokért, akik életük végéhez közelednek, és készülnek a halálukra. Urunk! Add kegyelmedet, igédet, támogató-megtartó kezedet mindnyájunknak. Urunk, könyörgünk az örömhöz kötöttekért és az öröm előtt állókért. Adj hálás szívet, nyílt lelket nekik, hogy semmi se árnyékolhassa be örömüket, hogy szabadon dicsérjenek téged mindazért, amivel megáldod őket. Urunk, könyörgünk Ágnesért és Lászlóért, hogy tiszta szívvel, igaz hittel és egymás iránti megbecsüléssel menjenek közös életük útján. Urunk! Könyörgünk azokért, akik szolgálatban állnak: lelkészekért, igehirdetőkért, presbiterekért, kántorokért. Te áldd meg azokat, akik tanulnak a kántorképzőkben, és akik tanítják őket. Adj bölcsességet nekik, felelősséget, adj türelmet és adj lelki-fizikai erőt mindnyájuknak. Végig tanulni, tanítani és dolgozni azt az időt, amit ezzel töltenek. Urunk! Áldd meg a közbenjáró imádságokat. Áldd meg azokat, akik aggódnak, akik kétségek miatt gyötrődnek szeretteik miatt. Áldd meg azokat, akik hozzád, te eléd viszik imádságukban azokat, akiket te tudsz a legjobban segíteni. Urunk, hallgasd meg Krisztusunk nevében mondott imádságainkat. Vezesd gondolatainkat, szívünket, hitünket, hogy meglássuk, amire szükség van körülöttünk, világunkban és tudjunk együtt könyörögni hozzád. Urunk, hallgasd meg imádságainkat Krisztusunkért, a mi szeretett Megváltónkért, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az élet, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk, Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.