2008-07-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap istentiszteletén, 2008. július 6.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 290 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 13

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk, Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úré a föld, és ami betölti: a földkerekség és minden lakója. Ti népek, mind örvendjetek, ujjongó örömmel vigadjatok Isten előtt, mert a felséges Úr félelmetes. Ő a Király a földön. Felvonul Isten, és ujjongás kíséri, kürtzengéssel jön el az Úr. Bizony itt van Isten, a mi Istenünk. Örökkön-örökké ő formál így minket. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Most, Isten színe elé megérkezve, nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg életünket, gondoljunk méltatlan voltunkra és kérjük Isten irgalmát. Hogy meglássuk saját magunkat, nézzünk bele Isten Törvényének a tükrébe, és hallgassuk meg az ő parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja megtisztítva minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, kérem, Testvéreim, hogy feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most oda, Istenünkhöz, imádságban irgalmáért:

Uram! Légy kegyelmes hozzám, mert önmagamban, bajban vagyok. Megrokkant az erőm bűnöm miatt. Olyanná lettem, mint egy kallódó tárgy. De benned bízom, Uram. Vallom, te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeret bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Az ő szeretetében bízva, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örvendjetek, Krisztusban reménykedő Testvérek, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Csodálatos Istenünk! Te ajándékozol nekünk mindent, amire az életben szükségünk van. Te ajándékoztad nekünk Fiadat, Jézus Krisztust is. Adj bizalommal feléd forduló, gyermekien kérni tudó szívet, kincseidért hálátadó lelket, és ajándékaiddal jól gazdálkodó értelmet. Mindenek felett pedig életet adó hitet. Ámen.

Most, kedves Testvéreim, a mai vasárnapnak, Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnapnak az igéit olvasom. Az ószövetségi ige, amelyet Egyházunk rendelt a mai vasárnapra, Mózes 2. könyvében van megírva, a 16. fejezetben:

Zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt, az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

Akkor így szólt Mózeshez az ÚR: Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, az ÚR vagyok a ti Istenetek. Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort. Reggel pedig harmat hullott a táborra körös-körül. Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, finom szemcsés dolog borították a pusztát, mintha apró dara lett volna a földön. Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik, hogy ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nekik eledelül.

Ezt parancsolja az ÚR: Szedjen belőle mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert vegyetek lélekszám szerint; annyit szedjetek, ahányan egy sátorban vagytok. Izráel fiai így cselekedtek, és szedett, ki többet, ki kevesebbet. Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

És így szól hozzánk Isten szava Pál apostol Rómába írt levelének 6. fejezetében, a 19. verstől:

Emberi módon beszélek, - írja Pál -, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét!

Ének: 400 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Jézus, mennynek ragyogása, Járj át tiszta fényeddel! Ki ösvényed megtalálja, Rajta sose téved el. Igéd szüntelen világol - Te vezetsz ki a homályból. - 2. Téged várt az ősidőkben Sok-sok nép és nemzedék, Szívük mélyén esdeklően Tárták óhajuk feléd. Betöltötted lelkük vágyát - Több vagy te, mint ők kívánták. - 3. Teljességre ki vezérel? Élet napja csak te vagy! Üdvre, jóra veled ér el Nyájad, csak velünk maradj! Világot nem vethet ránk más, Te légy rajtunk ezer áldás! - 4. Vége lesz az éjszakának Ott, hol Jézus tündököl - Villódzó sugarak járnak Fénylő nyomdokod körül; Gyógyítsd konok pogányságunk, S mindörökké téged áldunk!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Márk evangéliumából olvasom Isten szavát, a 8. fejezet első kilenc versét:

Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt, mit enniük, magához hívta Jézus a tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük; ha pedig éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.” Tanítványai így feleltek: „Miből tudná valaki ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?” Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők ezt mondták: „Hét”. Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre, azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy tegyék eléjük. Ők pedig a sokaság elé tették. Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. Ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat, pedig mintegy négyezren voltak.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság.

Igehirdetés:

Nagyon sok a puszta ebben a Bibliában. Puszta van Mózes könyvében, puszta van Márk evangéliumában, mindenütt pusztában van az élet. Talán nem véletlenül, a puszta velünk van. Valahogy kicsit odafigyelve, Pál apostol szavaira is, amit az előbb a Római levélből olvastam, valahogy így hangozhatna, összefoglalva a pusztában vándorló embernek a siránkozása: „Bárcsak szolgák lennénk még most is. Ott, a szolgaságban, szabadok voltunk. A puszta a garanciák nélküli Istenre-hagyatkozás volt. Szabadok voltunk az éhhalál reális veszedelmétől. Ott tudtuk, mire számíthatunk. Most homály van előttünk. Az utunk egy homály. Csak egy szóbeli ígéret van, meg egy láthatatlan Úr”.

Erre feleli Pál apostol, kicsit másképp fogalmazva, de tartalmilag a következőt: „Igazatok van. Amikor szolgák voltatok, az igazságtól szabadok voltatok. Nem ismertétek az Istenre hagyatkozásnak az esetlegességét. De mit hozott az nektek? Halált. Tudniillik az értelmetlen, céltalan semmit. Ültetek a húsos-fazekak mellett, ettetek jóllakásig. De ezen kívül mi egyéb fért bele az életetek évtizedeibe? Legfeljebb még a rabszolga-munka. Semmi más”.

Egyik oldalon is, másik oldalon is. Egyik szolgaság, és másik szolgaság oldalán is: van bér, és van ár. Melyik mennyi? Tessék számolni, és mérlegelni felelősen! Aztán dönthetünk! - A történet, bármelyik pusztai történet, akár az Ószövetségből, akár az Újszövetségből szól is, ezt mondja. A puszta ugyanis nem mindig köves, homokos, vagy gyér csomós nagy terület. Nem mindig a Közel-Keleten található. Amit a Biblia pusztának mond, az sokfelé és sokféleképpen lehet. Van olyan, hogy a pusztát Tatabányának hívják. Esetleg leginkább a mi saját nevünkkel jellemezhető, vagy írható körül.

A puszta egy folyamat. Ez tart kinek, meddig? Negyven évig, hatvan évig, nyolcvan évig. Izráel népének éppenséggel ott, abban az esetben, elvileg negyven évig tartott. Valójában azonban, később kiderült, hogy bár egyfelől megérkeztek egy adott helyre, ahová Isten szánta őket, de valójában itt mégsem teljesen sikerült megérkezniük abba az állapotba, amit Isten szánt nekik. Ebből adódott sok bonyodalom.

A puszta egy folyamat, és addig tart kinek-kinek, ameddig járja ezt a puszta-földet. Hogy mikor érünk oda? - Kedves Testvérek, nem valószínű, hogy a következő választáskor érünk oda az ígéret-földjére. Nem valószínű, hogy amikor helyre áll Magyarországon a gazdasági és politikai egyensúly. Az ígéret-földjére nem valószínű, hogy akkor érünk oda, amikor elér a közösségünk, a közösségeink, a társadalmunk egy bizonyos szintet bármilyen szempontból. Sőt mást mondok: az ígéret-földje, tehát a pusztának a vége, még csak nem is a lelki újjászületésünkkel, a megtérésünkkel érkezik el. Ezek a pusztában való vándorlás kezdetét jelentik, esetleg egy-egy lényeges állomáshelyét, vagy egy-egy próbás szakaszát.

Már Petőfi Sándor is óvott a „XIX. századi költői” című versébenben attól, hogy hamisan, célban tudjuk magunkat, amikor valamit magunk között, a magunk számára elérünk. Amikor egy-egy részállomáshoz érkezünk. Ő azt írja - többek között - ebben a versben:

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

Petőfi Sándorral a magam részéről tökéletesen egyetértek, legfeljebb - de igazából már nem biztos, hogy így van - abban vitatkoznék vele, hogyha valóban így gondolja, hogy ezek, az imént felsorolt állapotok, várakozások, az emberek igyekezete, fejlődése: lelki, társadalmi, gazdasági fejlődése során elkövetkezhetnek. A Kánaán, az Ígéret Földje ugyanis, benne van a nevében is, nem az ember által megteremtett vagy elért dolog, hanem az Isten által megígért és ajándékba készített ország. És hozzá az út nem társadalmi problémák megoldásán, bizonyos mennyiségű kenyér megteremtésén, vagy a saját magunk tökéletesedésén, hanem a pusztán át vezet.

Ha pedig az Istennel való vándorlásnak, a tőle való tanulásnak, az őbenne való érlelődésnek vége szakad: a pusztán végig lehet érni; Isten kegyelme átvihet a pusztán; a pusztában meg lehet akadni; ha elszakadunk Isten kezétől, akkor ott maradunk, mert akkor az előbbiek nem fognak megtörténni; a pusztában meg lehet halni, lejárhat az életidőnk anélkül, hogy átvitt volna minket Isten ezen a pusztán. És lehetnek olyan állomások, - mint például, ami az evangéliumban itt, előttünk áll -, amikor az Isten táplál azzal a kenyérrel, ami ő ad nekünk át.

Az evangéliumokban, tehát a négy evangéliumban, összesen nagyjából hatszor olvasható ez a történet, vagy ehhez nagyon hasonlító leírás. Azért vállalkoztak rá az evangéliumok írói valószínúleg, hogy ilyen sokszor leírják, illetve sokszor benne hagyják a szövegben, mert fontos, hogy meghalljuk, fontos, hogy a kenyér után, ilyen-olyan kenyér bebiztosítása után rohangáló ember meglássa, megtanulja, meghallja, hogy a kenyeret Jézus töri meg, és adja oda.

Az, amire nekünk szükségünk van, hogy a pusztánkon át célhoz érjünk, az életünk célba érjen, legyen értelme, vége, finise, - ahhoz ő szükséges. Az Isten kegyelme, szeretete - Jézus. Ez az a kenyér! Nem véletlenül idézi, teljesen burkoltan, Márk evangélista az Úrvacsorai történetet - vette a kenyereket, megtörte, hálát adott, tanítványainak adta- szó szerint.

A kenyeret, ami előre visz, mindig Jézus töri meg, adja oda!

Imádkozzunk:

Te táplálsz bennünket, drága Urunk. Te adod nekünk az éltető életet. Te szólsz, tartasz tenyeredben is. Hálát adunk neked. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 380 (Tranoscius énekeskönyv, szlovák - Skultéty A. korálkönyve 1798)

1. Uram, Jézus, drága kincsem, Más üdvösségem itt nincsen; Nagy vágyódva várlak téged, Hozd idején segítséged, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 2. Ezerszer is kér a lelkem: Nézz rám Uram, szánj meg engem, Óvj meg minden csüggedéstől, Ments meg bűntől, szenvedéstől, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 3. Mi édesebb szent nevednél? Mi jobb a te kegyelmednél? Ha azt tőled megnyerhetem, Világ kincse nem kell nekem, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 4. Mikor terád emlékezem, És nevedről elmélkedem: Betöltesz új reménységgel, Túláradó örvendéssel, Ó, Jézusom, ó, Jézusom! - 5. Szívem lángját élesztgetve, Szíts föl még több szeretetre, S add, ha itt nem dobog többé, Ott éljek veled örökké, Ó, Jézusom, ó, Jézusom!

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki hűséged tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Jézus Krisztus Urunk azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról, hogy amikor az ő szeretetének, az ő keresztjének a titkát ünnepeljük, részesei legyünk feltámadása erejének. Emlékezz meg, Istenünk, egyházadról, népedről szerte a világban. Mindazokról, akiket rólad neveztek el, akik hozzád folyamodnak. Urunk, adj igaz hitet, hogy a te gyermekeidként járjuk utunkat, amíg megengeded. Urunk, adj igaz bölcsességet és testvéri szeretetet mindnyájunknak, hogy itt, ebben a közösségben és szerte az egész világon úgy tudjunk nézni egymásra, és úgy tudjunk szeretni, ahogy te szeretsz bennünket. Urunk! Legyen gondod ránk, szeretteinkre, embervilágunkra. Szeretetedbe ajánljuk azokat, akik útnak indulnak, akik munkában állnak, akik nem tudnak most, itt jelen lenni közöttünk betegségük, útjaik, munkájuk miatt. Urunk! Add szavadat nekik is és mindannyiunknak napról-napra, hogy erősödjünk és épüljünk a benned való hitben, hogy a te igéd, mint kenyér, tápláljon, építsen föl bennünket, míg célhoz érünk hozzád. Urunk, te légy azokkal, akik betegségben, gyászban, halálfélelemben, magányban szenvednek. Szeretetedbe ajánljuk Tamást és családját. Legyen gondod rájuk, hogy szeretetben és tebenned éljék nehéz napjaikat. Szeretetedbe ajánljuk elhunyt testvérünket, Teri nénit és családjait. Te adtál mindent, amit ő cselekedett, amit tőle kaptak az övéi. Adj hálás szívet és benned való hitet nekünk, hogy beléd kapaszkodjunk. Urunk! Te tudod mindnyájunk szívét, Urunk, te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézus Krisztusért kérünk téged, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békéje, szeretete legyen mindannyiunkkal. Istenünk szeretetének és irgalmának az oltára terítve van, vár mindannyiunkat. Jöjjetek, Testvéreim!

Énekek:

1. ének: 232 (1. v.: XII, századi német ének, 2-4. v.: Luther Márton 1483-1546 - Wittenberg 1524)

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért! Hogyha jön a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon! Szánj meg Isten! - 2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad! Szánj meg Isten! - 3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd ízleljük édességedet. Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk! Szánj meg Isten! - 4. Ínségeinkben légy vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk! Össze ne hagyj esnünk, ha ellenségünk Reánk jő, s romlást készít már nekünk! Szánj meg Isten!

2. ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560)

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drágakő Csak por, ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futó idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma, De az ige, mint szikla áll, Úgy, amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzá menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És biztos, védett kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint a hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Úgy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Nem ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

Jöjjetek, Testvéreim! Adjunk hálát Istennek!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelt nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk,- add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu - web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az igehirdetés kiemelési jelzései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.