2008-06-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapi istentiszteletén, 2008. június 29.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 73 (IX. századi himnusz [Rector potens]. Huszár Gál énekeskönyve 1574) - Liturgia: 8

1. Igaz bíró, nagy Úristen, Örök rend van műveidben. Reggelt napfényre deríted, A delet megmelegíted. - 2. Oltsd el minden viszály tűzét, Vedd el bűneinknek terhét; Adj minekünk egyezséget, Lelki, testi békességet! - 3. Dicsőség mi jó Atyánknak S a világ Megváltójának, Dicsőség a Szentléleknek, Kitől minden jók erednek!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Üdvözítsd népedet, Uram, és áldd meg örökségedet. Légy pásztora, és gondozd örökké! Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét, mert egy pillanatig tart haragja, de egész életen át kegyelmez. Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő megsegített, ezért vidám a lelkem, és énekszóval adok hálát. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség legyen Atyának, És szent Fiának, Krisztusnak, A Szentlélekkel egységben Örökkön örökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim! Most Isten színe elé érve, csöndesedjünk el, nézzünk magunkba, lássuk meg méltatlan voltunkat, és kérjük imádságban Istenünk kegyelmét. Imádkozzunk: Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg. Ments meg irgalmasan. Légy erős kősziklám, segíts rajtam. Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet! Te váltasz meg engem az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk szeret bennünket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus Urunk által. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristenünk, áldunk téged, Isten Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk! Te, aki a sötétségéből az élet világosságára hívtál el bennünket, gyújtsd meg hát szívünkben szereteted tüzét, hogy mindennél jobban szeressünk téged, és hogy elnyerjük ígéreteidet az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom Ézsaiás próféta könyvéből, a 43. fejezet első 7 versét:

Most így szól az ÚR,

A te teremtőd, Jákób,

A te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

a láng nem éget meg.

Mert én az ÚR, vagyok a te Istened,

Izráel Szentje, a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,

Etiópiát és Szebát adom helyetted.

Mivel drágának tartalak,

és becsesnek, mivel szeretlek,

Azért embereket adok helyetted

Életedért nemzeteket.

Ne félj, mert én veled vagyok!

Napkeletről visszahozom gyermekeidet,

és napnyugatról összegyűjtelek.

Ezt mondom északnak: Add ide! -

és délnek: Ne tartsd fogva!

Hozd ide fiaimat a messzeségből,

leányaimat a föld végéről,

Mindenkit, akit nevemről neveznek,

akit dicsőségemre teremtettem,

formáltam és alkottam.

Így szól erről, így ír erről Pál nekünk a Római levél 6. fejezetében, a 3. verstől kezdődően:

Nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 440 (Hasslocher Ádám 1645-1726, német)

1. Keresztyének vagyunk, Mert Krisztus neve rajtunk. A menny, föld Istenét Urunknak vallja ajkunk. De Istent Urunknak Hiába nevezzük, Ha parancsolatát Egyszersmind nem tesszük. - 2. Keresztyének vagyunk, Ez úgy lesz igaz nevünk, Ha a bűnt megvetjük, S úgy élünk, amint hiszünk. Nem szereti Krisztust, Aki még bűnt szeret, Bárha viseli is A keresztyén nevet. - 3. Keresztyének vagyunk, Mert megkereszteltettünk, S Krisztus vére által Megváltottjává lettünk. De megtartottuk-e Mi drága hitünket, Keresztségben kötött Szent szövetségünket? - 4. Keresztyének vagyunk, Mert otthon s a templomban Kedveljük az igét, Szívünk hálára lobban. De úgy élünk-e, mint A Szentírás tanít? Életünk termi-e A hit gyümölcseit? - 5. Urunk, te adj erőt Az igaz megtérésre, Hogy méltók lehessünk A szép keresztyén névre! Add, hogy valósággal Legyünk Krisztus népe, S építsük üdvünket Az ő érdemére!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Máté evangéliumából szól hozzánk a mai vasárnap igéje, az 5. fejezet 20. versétől:

Így tanít Jézus:

„Mondom nektek, hogyha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.

Hallottátok, hogy meg mondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, és vidd fel ajándékodat. Békülj meg ellenfeleddel hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és így börtönbe ne kerülj. Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.”

Urunk, szentelj meg igéddel. A te igéd igazság, Ámen.

Igehirdetés:

Ahogy nő az ember, úgy egyre többet várnak el tőle. Az első osztályban még elég naponta 3-4 tanórát odafigyelni, azt is játékosan, és ritka, hogy sokat kellene délután házi feladattal foglalkozni. De mire az ember érettségire kerül, arra már - ha becsülettel igyekszik helytállni és eleget tenni -, akkor sokkal több minden adódik. Mindig egy kicsivel egyre több. Mindig egy kicsivel többet: még „rá kell tenni egy lapáttal”, és akkor minden rendben van.

Valahogy így lehetett ez a dolog a farizeusokkal is. Ők valamit csináltak, valamit elértek: ha még egy lapáttal hozzárakunk, akkor minden sikerül. Meg kell nézni, hogy a legjobbak mit teljesítenek, mire jutnak a bajnokok, és ha egy kicsit alacsonyabb lécet, vagy ha magasabb lécet is átviszünk, ha egy kicsit nagyobb feladatot is képesek vagyunk teljesíteni, ha egy kicsit nagyobb a százalékunk, csak egy-kettővel, akkor már jó. - Megvan, hogy mennyi egy jó munkásnak a napi quótája, amit el kell végeznie, és ahogy fejlődünk, ügyesedünk, javul a technika, - úgy mindig egy kicsit hozzáadunk ehhez a quótához, és az lesz a napi elvárás.

A LÁMPÁS újságban¹, ami már elkészült, de még nem sikerült összerakni, benne van, hogy az YCHTUS-FC focicsapat (a gyülekezet ifjúsági focicsapata) minden mérkőzését ezen, a tavaszi bajnokságon elvesztette. Lapzárta után hozzá lehet tenni, hogy ez így már nem igaz, mert a legutóbbit, illetve a legutóbbi előttit, megnyerte. Tehát megdőlt a tendencia, és bár egyébként jó pár mérkőzés volt, amikor meg lehetett állapítani, hogy ha egy kicsit jobban tud bánni a csapat az egyébkénti képességeivel, akkor képes lenne győzni. Volt már, amikor jelentősen vezetett, és abból lett végül vesztes. - Tehát ha egy kicsit többet tesz rá az ember, akkor többre jut. - Nagyjából így van a „nagyok”-nál is, Európa-bajnokságon is, meg a többi helyen, meg így van sok minden másban is. Így van a politikában is. Lehet a dolgokat jobban tudni, meg még jobban tudni, és biztos, hogy valakinek jobban igaza van, mint a másiknak. És ez így nagyon szépen rendjén van.

Így lehet élni az életet is, az egész életünket. Így lehet helyt állni a munkában és a kapcsolatainkban, a szeretetünkben. Még, ha egy kicsit többet teljesítünk, az jobb, mintha nem.

A jog jele a mérleg, még hozzá azért, mert a jog megméri, hogy kinek van jobban igaza. De a mérlegben benne van az, hogy nem feltétlenül nulla az egyik, és végtelen a másik, hanem mindkettő serpenyőbe kerül valami. És a kérdés nem az, hogy melyik serpenyőben van valami, hanem melyik serpenyőben van többel vagy kevesebbel több, mint a másikban. Ezt próbálja megállapítani a jog, mint egy mérleg.

Nos, ebben az esetben nagyon furcsát mond Jézus. Rettentő furcsa. Azt mondja, hogy ha igazságom van, ha a mi serpenyőnkben jóval több van, mint amennyi a farizeusoké, írástudóké, - akkor mehetünk be.

Van egy példázat is a farizeusról meg a vámszedőről. És kettőjük közül, majdnem biztos, hogy mindig a farizeusnak van igaza. Neki van több igaza. De mégis valahogy másképp végződik a dolog. Azért mondja el ezt a sarkított példát Jézus, hogy lássuk belőle: a farizeusoknál nehéz igazabbnak lenni. És mégsem mennek be…

Rá lehet tenni egy lapáttal? Rá lehet tenni a farizeusokéra egy lapáttal? És ha ráteszünk egy lapáttal, akkor rendben vagyunk? Mekkora lenne az a lapát? Ha több igazságunk van, akkor bemehetünk Isten országába? - Nem.

Azt mondja már Ézsaiás korában is az Úristen, hogy: Ne félj, mert megváltottalak. Mondja ezt Izráelnek, akiket mindennek elmondott, aminek csak lehet, ezt megelőzően. - Ezért mondja Pál apostol: Jó tudni, meghaltatok, - ha nem, akkor gond van. - Ezért Jézus mást nem mond erről a dologról. Senkit az égvilágon, semmiféle mérlegre nem tesz rá. A bíró megvizsgálja, hogy melyikünknek mennyi az igazsága. Ott, az Isten mérlegén senkit nem érdekel, hogy kinek, mennyire van igazsága: Ha be akarsz menni, … békülj meg.

Ugye, el lehet képzelni: hogyha minden gyalogos az úttesten, a „zebrákon”, a gyalogátkelőhelyeken pontosan a KRESZ szabályai szerint járna el, vagyis: tudatában lenne elsőbbségének, és amikor odaér a zebrához, lelépne az úttestre és átmenne, - ahogy a törvény számára lehetővé teszi -, akkor nem sok gyalogos maradna életben. Tehát mit teszünk, ha gyalogosok vagyunk? Nem azért állunk meg a zebránál, mert nekünk nincs jogunk lelépni, vagy nincs elsőbbségünk a zebrán, hanem azért, mert szeretnénk életben maradni, és életben átkerülni a túloldalra.

Nem azért mondja Jézus: „Békülj meg”, mert nincs igazad, - hanem, mert életben akarsz maradni, és át akarsz kerülni a túloldalra. Ezért szól hozzánk így.

A gyalogátkelőhelyeken egy farkas-világ törvényei alapján van-e józan belátásunk? - hogy inkább még várjunk egy kicsit. - Itt nem így van. Jézus csak emlékeztet, hogy a cél nem az egymás-közötti igazságelőny, hanem egy sokkal nagyobb valami. Egy sokkal nagyobb igazság, tudniillik a bejutás.

Isten azt mondja Izráelnek: „Megváltottalak, enyém vagy”. Jézus is megbékélt. Nem azért, mert jogos volt az ítélet, amit a Nagytanács hozott vele kapcsolatban, hanem azért, mert ezt tartotta a lényegnek: „Békülj meg!” Mert nem az marad itt a végén, akinek nem volt igaza, hanem aki nem békélt meg!

Sőt, általában véve a jövőnk, az életünk, a sorsunk, a bejutásunk és a boldogulásunk nem igazán attól függ, hogy minekünk van igazunk. Vagy hogy az történik-e, annak az akarata teljesül-e, akinek igaza volt! - Tudjuk jól, a Biblia tanúskodik róla, hogy farizeus kód-szó azt jelenti az evangéliumokban: akinek igaza van. A vámszedő kód-szó pedig azt jelenti az evangéliumokban: akinek nincs igaza. Ezért egyszerre vagyunk mind a kettő.

De kit érdekel ezek után? Inkább békülj meg az Istennel!

Imádkozzunk:

Istenem! Amikor belépek színed elé, és imádságba kezdek, még ha mellemet verve nem is merem fölemelni a tekintetemet, akkor is farizeus vagyok. Békíts meg minket egymással, veled. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten áldja meg, építse és gazdagítsa minden testvéremnek a hitét, életét, aki itt van közöttünk testben vagy lélekben. Áldja meg az Isten kegyelme gyülekezetünk útjait, programjait. Adjon előrejutást a közösségeinkben, a családokban, a munkában, az életünkben gazdagon.

Az Isten békessége pedig, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, ami életünk része. Imádkozzunk:

Urunk! Taníts minket arra, hogy letegyük igazunkat, és keressük az igédet. Keressük, amit te tettél és teszel velünk. Igyekezzünk napról-napra megérteni a te szereteted titkát. Azt, hogy hogyan viszonyulsz hozzánk, hogyan fordulsz felénk, mit szólsz hozzánk, és mit cselekszel közöttünk. Urunk, áldd meg a mieinket, szeretteinket, testvéreinket itt, közösségünkben, városunkban és az egész nagy-világban. Áldd meg Mariannékat, családjukat, közös életüket, amit elkezdtek. Áldd meg az övéiket. Áldd meg azokat, akik együtt örvendeznek velük, és áldd meg azokat, akik majd az övéik lesznek. Urunk! Légy velünk útjainkon. Te adj igaz bizalmat, hitet, amikor elindulunk egy-egy ismeretlen közösségbe, hogy rólad halljunk ott, vagy hogy próbára tegyük tehetségünket, adottságainkat. Áldd meg azokat, akik velünk tartanak. Áldd meg azokat, akik munkát, feladatot, tisztet vállalnak azért, hogy mások nyarát, pihenését, napjait, tanulását szebbé tegyék. Urunk, adj nekünk annyi veszedelmet, amennyit benned való hittel, beléd kapaszkodva el tudunk hordozni. Adj megnyugvást, biztonságot a te kezedben, hogy megálljunk a hitben, megerősödjünk a benned való reménységben napról-napra, és szereteted révén célba érjünk, hozzád. Vigyél minket el asztalodhoz, amit elkészítettél a számunkra. Jézusért kérünk, aki szeret minket, akitől tanulhatjuk a szeretetet. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 272 (Marschalkó Gyula sz. 1921)

1. Jöjj, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat! Ha egy a szívünk, szánk is együtt szólhat. Jöjj, Jézus népe! - 2. Ő mindnyájukért ontott ártatlan vért: Egybeköt minket Jézusunk keresztje. Dicséretét hát ajkunk együtt zengje! Jöjj, Jézus népe! - 3. Ha ketten, hárman igében, imában Itt vagyunk együtt Jézusunk nevében, Ő velünk van, hogy Lelke bennünk éljen. Jöjj, Jézus népe! - 4. Mind hulljunk térdre Jézus nagy nevére! Minden nyelv vallja: Úr ő mennyen-földön, Az Atya Isten benne dicsőüljön! Jöjj, Jézus népe!

¹A gyülekezet újsága.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** Az igehirdetés szövegkiemelései az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.