2008-06-22

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnap istentiszteletén, 2008. június 22.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc 1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 7

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus, élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelkednek tüzét, Hadd lobogjon lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekeztünk: Ha tehozzád nem jutunk, Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hogy azt keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebben ismerhessük; Világítsd meg értelmünket, Hogy belássuk vétkeinket! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok. Könyörülj rajtam, hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem! Ne utasíts el haragodban. Uram, taníts meg utadra, és vezess az igazság ösvényén. Te vagy az én segítségem, ne hagyj el engem, üdvözítő Istenem. Ne szolgáltass ki ellenségeimnek! Ne vess prédául a bosszúállók elé! Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra, forduljunk hozzá imádságban kérve irgalmát: Istenem, fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert bűnömmel magányos vagyok. Enyhítsd szívem szorongását, és szabadíts ki iszonyú helyzetemből. Tartsd meg életemet! Ments meg, mert hozzád menekülök. Őrizzen engem feddhetetlen becsület, mert benned reménykedem. Ó, Isten, szabadítsd ki népedet minden nyomorúságából! Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki szeret minket, és aki magát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Kérünk, add mindnyájunknak az igazság és a béketűrés Lelkét, hogy evangéliumod világosságát ne tartóztassuk fel, hanem szóval és élettel hirdessük a mi Urunk, Jézus Krisztus nevének dicsőségét, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Ennek, a mai vasárnapnak az igéit olvasom most. Az ószövetségi ige, amelyet Egyházunk felolvasásul rendelt a mai vasárnapra, Mózes 1. könyvéből szól hozzánk, a 12. fejezet első 4 versében:

Az ÚR ezt mondta Abrámnak:

Menj el földedről,

rokonságod közül és atyád házából

arra a földre, amelyet mutatok neked!

Nagy néppé teszlek,

és megáldalak,

naggyá teszem nevedet,

és áldás leszel.

Megáldom a téged áldókat,

s megátkozom a téged gyalázókat.

Általad nyer áldást

a föld minden nemzetsége.

Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

Így szól hozzánk, kedves Testvérek, a levélbeli ige Péter apostol 1. levele 3. fejezetéből:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak. Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.

Mert aki szeretne örülni az életnek,

és jó napokat látni,

óvja nyelvét a gonosztól,

és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot;

forduljon el a gonosztól,

és cselekedjék jót,

keresse és kövesse a békességet;

mert az Úr szeme az igazakon van,

és füle az ő könyörgésükre figyel,

az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul.

De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 467 (Bogatzky Károly Henrik 1690-1774, német)

1. Ébredj, bizonyságtévő lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak, s harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen mesze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! - 2. Ó, bárha lángod fellobogna, S ébredne föl sok nemzet fényinél, Bár egyre több hűséges szolga Aratna, míg le nem borul az éj! Urunk, e roppant ért vetésre nézz! A munka sok, a munkás oly kevés! - 3. Te készítsd útját szent igédnek, Hogy fénye minden népet érjen el, Míg tárt kapudon mind belépnek, S minden nyelv irgalmadról énekel. Adj a jóhírnek sebes szárnyakat, Míg nyomán béke és élet fakad! - 4. Te fenséges műved bevégzed, Mert a föld üdve és bírája vagy, Győz a te örök tiszta fényed, Bár ma még homály födi utadat. Azért mi hittel kérünk szüntelen: Hallgass meg minket! Ámen! Úgy legyen!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnap evangéliumi igéje, kedves Testvérek, Lukács evangéliumából szól. Az 5. fejezet első 11 versét olvasom:

Amikor egyszer a sokaság Jézushoz tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állott. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, aztán leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálót.” S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent ott hagyva követték őt.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel! Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

A halfogás miatt nagy félelem szállta meg Simon Pétert, meg a többieket is. Tehát a halfogás miatt. Ugyanis fogtak annyi halat, hogy mind a két hajót sikerült színültig megtölteni. Most ők már foglalkoztak így sokat a halfogás csodájával, ott akkor a tavon meg a parton, - most mi mással foglalkozunk.

Nézzük meg azt, hogy hogyan függ össze a halászok története a Genezáret-tavon, Ábrahám történetével, mesze a Közép-Keleten. Arról van szó, hogy egy folyamat zajlik. Egy folyamat zajlik, itt is, ott is, meg emitt is. Egy folyamat, hogy Jézustól távoli emberekből Jézus követői válnak. Erre a folyamatra figyeljünk.

Sokan mennek oda, a tó partjára sokaság tódul. Válogatás nélkül mennek oda, kicsinyek és nagyok, és hallgatják Jézustól az Isten szavát. Ez idáig nagyon jó, kedves Testvérek. Ez idáig nagyon jó, ha válogatás nélkül tódulunk Jézushoz, hallgatni tőle az Isten szavát. Aztán mi történik?

Sokan, sokféleképpen érkeznek, mennek együtt. Van, aki szívvel-lélekkel hallgatja őt, jól ismerve őt és szavát, mindazt, amit tett, tesz most. Van, aki kíváncsiságból figyel rá. Van, aki tudományos munkát végezett el. Van, aki megszokásból ment, mert ezt tették szülei, meg ősei az életében. Ilyenkor, ebben az időpontban mentek tópartra hallgatni az Isten igéjét. Van olyan is, aki továbbmondja aztán a többieknek. Van olyan is, aki semmire nem emlékszik belőle, de ott van.

Ott vannak a halászok, ők mindezektől különböző csoport, mert a Lukács evangélista testvérünk pontosan megjegyzi róluk, hogy ők mindeközben a hálóikat mossák. Tehát ott vannak a halászok, de hogy megértsük a helyzetet, érdemes elképzelni a tópartot, ahogy a parton áll Jézus, a parton álló sokaság tódul hozzá, mindig többen, Jézus tanítja őket, beszél hozzájuk, - és ott vannak még mások is, akik nem azért vannak ott, mert Jézus ott van, meg nem azért, hogy őt hallgassák, hanem amúgy, odavetődtek. Úgy hozta a helyzet, hogy most ugyanazon a helyen vannak, de ők másért: ők a hálóikat mossák. Mert csalódtak. Ők egész éjjel fenn voltak, fáradtak, dolgoztak, - most mossák a hálóikat.

És aztán ezek, a halászemberek - itt, a történet során - egy ötfokú lépcsőt járnak végig. Ezen, az ötfokú lépcsőn ma is, közülünk végigmennek sokan, illetőleg valamilyen formában mindannyian ezen, az ötfokú lépcsőn vagyunk valahol. Persze a lépcső egyes fokai a mi helyzetünkhöz, életünkhöz alkalmazkodnak.

Ezek, a derék emberek mással, nem Jézussal, hanem a saját dolgukkal foglalkoznak. Nyilvánvalóan hallják és látják Jézust, tehát tudnak a létezéséről, - úgy is lehet mondani, hogy elhiszik: Jézus van. De más dolguk van. Ott van két hajó. A halászok éppen kiszállnak a hajókból, és mossák a hálót.

A második lépcsőfokban valami történik velük. Ugyanis Jézus megszólítja őket. Hirtelen Jézus, aki addig egy helyen volt velük, most már velük foglalkozik. Odamegy hozzájuk, és hozzájuk szól egészen konkrétan. - Van ilyen, hogy egészen konkrétan hozzánk szól Jézus. - És ennek a megszólításnak az lett az eredménye, hogy ezek, a derék halászemberek, most részt vesznek Jézus munkájában. Most már nem mossák a hálóikat. Nem parton vannak a hajóikkal, hanem megcsinálják, amit Jézus mond, ezzel Jézus addigi munkáját folytatják, és ezek a halászok Jézusnak ebben, a munkájában segítenek. Tudniillik ők azok, akiknek a segítségével a hang, Jézus hangja sokkal kényelmesebben, nyugodtabban, kevesebb torokfájás árán eljut az egész sokasághoz. Beljebb a parttól, a víz színéről szóló Jézust nagyon jól lehet hallani. Mindenki sokkal jobban hallja, hála a halászoknak. Segítenek neki. - Milyen jó, hogy mindig vagyunk, vannak sokan, akik Jézus szavára hajlandók Jézusnak segíteni abban, hogy a többieknek szólni tudjon. Azután látta Jézus talán, hogy még mindig kintről vannak ezek, a derék halászok az eseményeken, - mert ugye abban segítnek, hogy ő a többiekhez tudjon szólni -, mégis továbbmegy Jézus, és most másképpen szólítja meg őket. Most már konkrétan az ő dolgukban mond nekik valamit. Azt mondja nekik, hogy: „menjetek a mélybe, és vessétek ki hálóitokat. Halásszatok a mélyben!” Mindössze azt történik, hogy Jézus az ő saját életükbe, az ő saját napjukba lép be. Most már konkrétan velük foglalkozik.

Nem tudom, hogy miben, mennyien állnak ezen a lépcsőfokon. A halászok történetén úgy is lehet gondolkodni, diskurálni, hogy őnekik vajon, erre a szóra: „menjetek a mélyre, dobjátok ki a hálót”, mennyi szándékuk volt, vagy mennyi volt benne a tisztelet a Tanító iránt. Ez egy nagyon érdekes téma, de az is biztos, hogy mindannyiunknak ezen, a harmadik lépcsőfokon, valószínű, hogy nagyon eltérő a gondolkodásunk, a helyzetünk: az, hogy állunk mi ahhoz, amit Jézus mond?

A negyedik lépcsőfok az első, amikor valami történik, nem a tettek szintjén, nem a halászemberek külvilágában, hanem bennük. Amikor először, a negyedik lépcsőfokon érdemes Jézus türelmére és imádására figyelni ebben, a dologban. A negyedik lépcsőfok az első alkalom, amikor egyértelműen Jézus azt csinálja, hogy: amit csinál, annak az eredeti célja, hogy a halászokban belül változást hoz.

És ez a változást, ami egyelőre talán csak egy döbbenet, egy rémület, térdre hullás, bűnbánat, vagy effélék, ezt a változást mi hozza létre? Egy fordulat. Eddig a halászok segítettek Jézusnak az ő munkájában, most Jézus segít a halászoknak az ő munkájukban. Tehát belelép az ő saját életükbe. Ezt hozza a fordulatot. És ennek lesz az eredménye az ötödik lépcsőfok.

Amivel itt, ez a kis kiragadott történet az evangéliumból végetér, de természetesen az még csak Lukács evangéliumának az eleje. Meg mindannyiunk életének az eleje, még akkor is, ha mint Ábrahámnak, 75 évesen történik velünk. „Mindent otthagyva követték”. Mindent otthagyva: otthagyták a tavat, a tóduló sokaságot; ott hagyták a hajóikat, hálót; ott hagyták a Jézustól kapott rengeteg halat, - és követték.

Öt lépcsőfok. Egyik sem megy magától, és egyik sem hagyható ki, habár - mondom - nem feltétlenül fordul elő a mi lépcsőfokainkon tó, hajó vagy háló. De Jézus biztos odajön. Öt lépcsőfok, így jutott el Jézushoz Jakabnak, Simonnak, Jánosnak az élete.

A Genezáret-tó partján is, meg Tatabányán is vagyunk számosan. Olyanok is, akik tódulunk az Isten szavát hallgatni: Jézust. Közülünk mindig akad, aki elindul ezen a lépcsőn. És mindig akad, aki eljut a célhoz. Lukács pedig egy lépcsőt járt ember, leírta számunkra ezt az esetet, örökül hagyta, hogy belőle tudjuk látni, észre venni, felismerni a saját utunkat, és Jézust, aki talán más szavakkal és más környezetben szólít meg minket.

És felteszi Lukács a kérdést ezzel, a történettel, hogy: melyik lépcsőfokon áll az életed? - Azért, hogy a választ keresgélve, találgatva talán kevesebb vargabetűvel jusson az életünk célba.

Imádkozzunk:

Uram, ne kímélj engem. Te mindent végigjártál, így ha nehéz is, vigyél engem is nagy utakra az élet vizén, hogy elérjek hozzád, és te fényes orcád hadd lássam én. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Drága Uram, szerető Atyám! Te szólíts meg, hogy tudjuk, merre van az utunk. Hogy előtted való alázattal, egymás iránti tisztelettel, megbecsüléssel, egymás javát keresve szóljunk, induljunk, járjunk. Urunk, te szólíts minket, és te szólj nekünk napról-napra, hogy mi a helyes, mi az igazságos, mi az üdvösséges. Adj türelmet, tiszta szívet nekünk, hogy lássuk, amit te szólsz, ahová te lépsz előttünk, és tudjuk szeretettel és alázattal kérni tőled saját utunkat. Vezess minket utjainkon kegyelmed szerint, hogy amíg jónak látod, legyenek olyan napjaink, amelyeken szólhatunk és tehetünk a te nevedben. Urunk, ha megelégelted a napjainkat, adj békés véget, hogy az életünk elteltével hálaadással és örömmel menjünk. Urunk! Ha betegséggel látogatsz meg, mutasd meg igédet, amely kegyelmedet, szereteted keresve feléd visz. Hogy betegségünkben, félelmeinkben, kísértéseinkben is tehozzád tudjunk menekülni napról-napra. Hogy tudjuk hordozni derűvel a fájdalmakat, az akadályokat az utunkon, és tudjuk megkérni minden percben, minden elágazásnál, minden göröngynél: Uram, te látod életemet, tudod utamat, mutass kies ösvényt. Jézusért kérünk téged, aki reménységünk, váltságunk ezen, az egész úton. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 277 (Stegmann Józsua 1588-1632, német)

1. Légy velünk kegyelmeddel, Jóságos Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőrébe ne jussunk! - 2. Légy velünk szent igéddel, Jézus, mi Megváltónk, E földi vándor úton Te légy vigasztalónk! - 3. Légy velünk, Világosság, Tündöklő fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el! - 4. Légy velünk áldásoddal, Hatalmas Úristen, Kegyelmedet áraszd ránk Minden ínségünkben! - 5. Légy velünk oltalmaddal, Mi vértünk és pajzsunk, Hogy győzelmet a sátán Ne vehessen rajtunk! - Légy velünk hűségeddel, Megtartó Úristen, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv. lutheran.hu - Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.