2008-06-15

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapi és hittan oktatási évzáró istentiszteletén, 2008. június 15.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?) - Liturgia: 8.

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd. Uram, esdeklő imám hozzád száll. Igéd tanítson bölcsességre. Jusson színed elé könyörgésem: ments meg, amint ígérted szabadításodra vágyódom. Uram, lelkem törvényedben gyönyörködik. Nyújtsd ki kezedet segítségemre. Óvd meg életemet, hogy dicsőítselek. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség legyen Atyának, És szent Fiának, Krisztusnak, A Szentlélekkel egységben Örökkön örökké! Ámen.

Bűnvallás:

Testvéreim! Az Isten színe elé érkezve most gondoljunk méltatlan voltunkra. Forduljunk őhozzá imádságban, és kérjük kegyelmét, szeretetét. Imádkozzunk: Uram, hozzád emelkedem lélekben. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg. Vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem. Mindig benned reménykedem. Gondolj, Uram, irgalmadra és kegyelmedre, melyek örök idők óta léteznek. Vétkeimre és bűneimre pedig ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram! Megmutatod a vétkeseknek a jó utat, az alázatosakat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod. A te nevedért, ó, Uram, bocsásd meg bűneimet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten szeret bennünket, és szeretetét megmutatta nekünk, amikor irgalmat ajándékozott nekünk Jézus Krisztus Urunk által, aki meghalt bűneinkért, és aki feltámadt üdvösségünkért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristenünk, áldunk téged, Isten Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki Jézusban békességet hirdettél és adtál minden embernek, add meg nekünk, hogy irgalmadból élve, magunk is irgalmasak legyünk. Köszönjük neked, hogy jóságod hírvivői lehetünk ebben, a világban. Áldott légy, mindenható, irgalmas Isten. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom Mózes 1. könyvéből, az 50. fejezetből szól, a 15. verstől:

Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtünk el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

És így szól Pál apostol szava a Római levél 8. fejezetéből, a 18. verstől kezdődően:

Ezt írja az apostol a gyülekezetnek:

Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig. De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 389 (Moe Ole Teodor 183-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név, Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat Idegen tájakon jár gyermeked. - 4 Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Kedves hittan-tanuló Gyermekek! Szeretném, hogyha az Isten irgalmát, szeretetét áttekintenénk. Megpróbálnánk belőle megsejteni valamit azok alapján, a története, tanítások alapján, amelyeket a gyülekezeti hittanórákon az elmúlt tanévben tanultunk, megbeszéltünk, megismertünk. Úgy hogy elsősorban kérem a hittan-tanulókat, - de azon kívül a többiek is segíthetnek, úgy, hogy mindenkit -, hogy együtt, közös erővel, figyelemmel gondoljuk végig: mit jelent az Isten irgalmassága?

Lehet látni elsőként egy rajzot. Gondoljuk meg, mit ábrázol ez a rajz? A történet arról szól rajta, hogy megtámadták Isten népét, és az Isten népét az Isten megszabadította. Akit az Isten kiválasztott arra, hogy ettől az ellenségtől, konkrétan abban az esetben és abban az időben, Midján népétől, hordáitól, rabló csapataitól, Izráelt megszabadítsa, - Gedeon volt. Gedeon nagyon buzgó volt, és miután alapos kételkedés és ijedtség után tiszta szívvel meggyőződött arról, hogy őt az Isten hívja, és arra rendelte, hogy szabadítást adjon a népnek. Azok után viszont nagyon buzgó volt, nagyon nagy tehetséggel és nagyon kiváló leleményességgel összegyűjtötte a népének a haderejét és fölállított az ellenféllel szemben egy 32 000 fős sereget. A seregnek azonban az lett a története, hogy nem került bevetésre. Isten a 32 000 fős seregből 300 embert tartott meg, a többieket pedig hazaküldte.

És ezzel nagyon fontos dolgot mondott el. Azt, - ami a mostani evangéliumi igénkkel is kapcsolatos -, azt tanított meg ezzel az Isten, hogy: ha szeretnél hős lenni, akkor legyél, azaz hallgass az Úrra, és tedd azt, amit mond! De ne gondold azt, hogy te hozol áldást! Tudniillik ugyanolyan vagy, mint bárki más! Az, aki csinál valamit, az az Isten! - Ezért küldte haza a 31 700 embert az Isten, hogy nyugodtan dolgozzanak tovább otthon, és legyenek a családjukkal, - és a 300-at sem küldte harcba. Csak a képen látható dolgokat nyomta a kezükbe: a kürtöt, cserépedényt azért, hogy jelezzék az Isten munkájának a kezdetét. Aztán semmi egyéb nem volt, amit nekik tenni kellett.

Fölolvasom most azért azt az evangéliumi igét, ami előttünk van. Lukács evangéliuma 6. fejezetéből szól hozzánk a 36. verstől kezdve:

Jézus szavát olvasom most:

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.”

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhozatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”

Példázatot is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten verembe? A tanítvány nem feljebbvaló mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, és a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság! Ámen.

A következő kép az egyházi évre utal, az egyházi ünneprendre, ünnepsorra vonatkozik. Kérdés: mit jelent az egyházi évnek a sok-sok ünnepe? - Azt nézi végig, hogy mi mindent tett az Isten, szeretetéből fakadóan. Hogyan vezet bennünket, hogyan gondoskodik rólunk. Úgy, hogy lehajol hozzánk, felemel, szenved értünk. Úgy, hogy velünk van, velünk marad. Úgy, hogy tanít minket. És egyiket sem saját maga miatt teszi; egyikhez sem a maga saját célja vagy érdeke fűződik, hanem mindezt az irgalmasságából teszi.

Nézzük meg most Jézus szavait - amit fölolvastam - a végéről kezdve, mert ott magyarázza meg tulajdonképpen, ami az elején van. Ezen a karikatúrán lehet jól látni, amit Jézus mond, hogy valakinek a szeméből lóg a gerenda, és ezért nem lát jól. Nem képes, nem lehet képes arra, hogy máson segítsen. Mindaz, amit Jézus ért ez alatt, akár a szálka, akár a gerenda alatt, az embernek a fogyatkozása, hibája, bűne. Mindaz, ami valóságosan, vagy éppen szerintünk egy másik ember szerint, javításra szorulna bennünk. Tehát amit észre lehet venni az emberben. Nyilvánvaló azért is így beszél Jézus, hogy a másik szeméből akarunk valamit kivenni, mert nyilvánvaló, hogy ha hiányosságokat, javítanivalókat, bűnöket emlegetünk, akkor többnyire a másikét vesszük észre. Egyszerűen azért, mert őt látjuk kívülről. Magunkkal szemben elfogultak vagyunk, magunkba nem látunk úgy bele, nem vesszük a fáradságot, hogy úgy végiggondoljuk, értékeljük, megvizsgáljuk magunkat, és ezért elsősorban másban vesszük észre azt, ami benne valóban - vagy szerintünk vélten - javítanivaló.

A magunk szemében nem látjuk meg a gerendát, se a szálkát. Ez azt jelenti, hogy a lelkiismeretünk, ami talán valamennyire hivatott lenne, hogy magukban lássuk meg a dolgokat, az nagyon esetleges, és nyilván nem működik tökéletesen. A saját szálkát és a saját gerendát ezért elsősorban nem magunk figyelgetéséből és a lelkiismeretünk segítségével, hanem elsősorban a Bibliából tudjuk észrevenni. Ezért tanultunk, hogy megtanítsa: kik vagyunk, és ki az Isten, aki irgalmaz nekünk.

A következő képen Zakariás látható, aki a feleségével nagyon-nagyon szeretett volna gyermeket. Minden vágyuk az volt, hogy gyermekük szülessen. Nem született időskorukig. Ettől függetlenül nem volt nekik semmi különösebb bajuk, nyomorúságuk, csak éppen a vágyuk volt, hogy szerettek volna gyermeket. Így is megvoltak azért, az Isten mégis megadta nekik azért, hogy megmutassa rajtuk keresztül azt, - amit Gedeon seregével is -, hogy nem mi teszünk nagy dolgokat, hanem az Isten.

A következő kép Karácsonyra, Isten irgalmának az ünnepére utal. - - - Tegnap, a férfi-konferencián, beszélt valaki arról, hogy gyerekeket hogyan zavarnak el otthonról. Úgy zavarják el az iskolába akkor is, amikor nem kellene, mert nem kellenek otthon. Elküldik őket uzsonna nélkül, hogy keressenek maguknak valamit. Útba vannak. Persze ez is egyfajta szeretet, mert azért éjszakára otthon lehetnek azok a gyerekek, meg hát még mindig élnek, tehát valami csak van, de abban különbözik ez a szeretet az irgalomtól, amiről Jézus beszél, hogy: „az Isten irgalmas, és legyetek ti is irgalmasok”, hogy az irgalom olyan szeretet, ami odafigyel, áldozatot hoz, és reszket a másikért.

A következő kép Magyarországot és a Luther-rózsát mutatja. Van egy közösség, amibe beletartozunk. Ez a közösség, Magyarországon az evangélikusok közössége egy kis pont a világban. Nem sok vizet zavar. Nincs nagy jelentősége. Mi sokat gondolunk róla, meg nekünk fontos, de a világban egy pici pont. És az Isten irgalma révén, mégis az ő szándéka szerint fészek, ahol számunkra az Isten irgalma, szeretete realizálódik.

A kánai-mennyegzőn azt jelezte Jézus, hogy az Isten gondot visel ránk, tehát az itteni, fizikai szükségeinkre is gondol, és ugyanakkor azt jelezte Jézus ezzel, hogy őt az Isten hatalommal ruházta fel; hogy küldetése és feladata legyen a mi megváltásunk, hogy szabadítást hozhasson a számunkra.

A következő kép Jézus keresztjét mutatja egy fa mögött, vagy fában kirajzolva. Fával szokták ábrázolni, ami elágazik, aminek van gyökere, törzse és elágazik sokfelé. Ez a rajz azt jelenti, hogy a Krisztus népe hogyan ágazik el sokfelé, és ugyanakkor ott van a gyökere, amelyik egy, és kapaszkodik az élet forrásához.

Jézus arról beszél, hogy a tanítvány nem előbbre való, mint a mestere, nem fogja megelőzni. Ugyanazt mondja ezzel, mint amikor azt mondja, hogy a vak nem vezethet világtalant. Vaksik vagyunk! Mi, kis vaksi tanítványok vagyunk. Azt mondja, ha teljesen fölkészült a tanítvány, akkor lesz olyan, mint a mestere, - magyarul: soha. Mert nincs olyan, amikor egy tanítvány azt mondhatja: most már mindent tudok. Befejeztem, nincs több, amit tudhatnék. Ha ez lenne, akkor érnénk el: nem többet, mint Jézus, hanem azt. Addig pedig lejjebb vagyunk. Addig vaksik vagyunk hozzá képest! Addig mi a saját örömünket elmondhatjuk egymásnak. A saját utunkat, tapasztalatainkat, az Istentől nekünk adatott áldásokat elmondhatjuk: nekem az Isten ezt adta, és én ezért tudom, hogy ő szeret mindannyiunkat. Engem is, téged is! - Ezt elmondhatjuk, de ezért mondja Jézus, hogy azt nem mondhatjuk el, hogy neked, kedves testvérem, ezt és ezt kell csinálnod, hogy rendbe jöjjél! Mi a Krisztust mutathatjuk meg, és őróla tanúskodhatunk! Akkor töltjük be a tanítványi küldetésünket. „Gerendás” szemünkkel nehéz nekünk megmondani, hogyan történjen.

Jézus kikergeti az árusokat, mert ez az imádság háza. Mit mond el ez a történet Istenről, és az Isten irgalmáról? Azt, hogy az Isten irgalma nem süket, és nem strucc. Nem a homokba dugja a fejét az Isten. Nem úgy hallgatja el, és hagyja békén a bűneinket, és nem megy e mellettünk süketen, és ezért nem rója fel, és nem bünteti meg, akik mi vagyunk, és amit mi csinálunk, - hanem úgy, hogy irgalmas, azaz hozzánk fordul, reszket értünk, felemel, átölel és szeret. És megvált, megújít. Ezt csinálja Isten! És ebben az van benne, azt jelenti, hogy az ő irgalma az igazsággal együtt van. Nekünk azért mondja Jézus, hogy „legyetek irgalmasok”, mert „gerendás” szemmel mást úgy sem tudnánk csinálni. Isten nem azért irgalmas, mert neki gerenda van a szemében, hanem azért, mert ő meg tudja valósítani az igazságot! És tudunk szeretni, hogy ő bennünket átformáljon olyanná, amilyenné szeretne. Ezt jelenti az, hogy Jézus irgalma együtt van azzal, hogy rendet csinál, a templomban is.

„Oikoumene” a következő kép felirata. A képen a hajó az egyházat jelenti. A Krisztusnak a népét. Annak a jelképe. Azt jelenti, hogy Jézus az egyház. Jézus az a valaki, aki átvisz minket a tengeren, egészen a célig. Odavisz bennünket azon a világon és azon az életen keresztül, amin amúgy nem tudnánk eljutni a célig. Az ember a tengerben elmerül. Ehelyett Krisztus, a „hajó” megtart, végigvisz egy adott irányba, a célig, és oda megérkezünk. Ezért van ő, és ezért jelképezik őt hajóval is.

„Legyetek irgalmasok, ne ítéljetek, ne kárhoztassatok, bocsássatok meg!” Ezeket úgy mondja Jézus, hogy megmagyarázza: azért, mert vaksik vagyunk. És az egyetlen, amit jól csinálhatunk, ha megáldja az Isten, hogy átéljük, megtanuljuk és elhíreszteljük, az Isten irgalmas, és velünk van. És ha ezt észrevesszük, akkor ez hat mindenre.

Imádkozzunk:

Uram! Áldd meg igyekezetünket. Áldd meg azt, amikor megpróbálunk jót tenni. Áldj meg igaz lélekkel! Gyere olyankor gyorsan hozzánk, és formálj, vezess, hogy amit csinálunk, amit mondunk, amit teszünk, azt neked való alázattal, a te nevedben, és minden tettünket és szavunkat a te szavad mérlegére téve, rád bízva tegyük. Így segíts minket megmaradni tanítványaidnak. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most forduljunk Istenhez imádságban, vigyük elé kéréseinket:

Szerető Istenünk, drága Atyánk! Tőled kérjük az áldást mindarra, ami előttünk áll. Kérünk, juttasd eszünkbe napról-napra, hogy a sorsunk, az életünk, az utunk a kezedben van. Ne engedd, hogy elcsüggedjünk, kétségbe essünk semmilyen körülmények között. Ne engedd, hogy elfelejtsük, hogy a tenyeredben vagyunk. Urunk, taníts minket arra, hogy szeressük egymást úgy, mint akik a te szereteted részesei vagyunk. Tudjuk látni egymásban az embert, akit te teremtettél, akiért te áldozatot hoztál, akit te szeretsz. Tudjunk egymáshoz tisztelettel, megbecsüléssel, szeretettel és előzékenységgel fordulni. Urunk, áldd meg a kapcsolatainkat. Add, hogy a barátaink jók legyenek hozzánk, megérezzük a jóságukat. Tudjuk barátként látni őket akkor is, hogyha távol vagyunk, akkor is, hogyha nem felhőtlen a kapcsolatunk. Áldd meg a családjainkat. Segíts, hogy ki-ki a maga szerelmét, házastársát, gyermekét, szüleit, hozzátartozóit igaz tisztelettel és szeretettel lássa. Tisztítsd meg a szívünket, gondolatainkat, érzéseinket, szavainkat minden fölöslegességtől, minden indulattól, minden olyantól, ami nem építi, és nem gazdagítja a másikat. Add, hogy itt, a gyülekezetben jó szívvel forduljunk egymáshoz, hogy tudjunk kérdezni, tudjunk meghallgatni, tudjunk kezet nyújtani, tudjuk elviselni, tudjunk elengedni. Uram! Áldd meg az alkalmainkat, közösségeinket, imádságainkat, istentiszteleteinket. Add Lelkedet, áldásodat, bölcsességedet mindig, amikor egymással találkozunk, hogy tudjuk szeretetedet sugározni, és elmondani. Szeretetedbe ajánljuk az elhunyt Jóska bácsit! Te tedd áldássá, te fordítsd jóra mindazt, amit ő tett, amit rajta keresztül adtál, amit az ő élete hozott és jelentett. Urunk! Te ismered mindnyájunk szívét, te vigasztald meg szeretteit szereteteddel. Urunk, te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk és egykor hazatérve, együtt örvendezzünk a te országodban. Jézusért kérünk téged, az ő szeretete miatt add meg nekünk mindazt, amire szükségünk van, ami javunkra szolgál, ami a te akaratod. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.