2008-06-08

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap istentiszteletén, 2008. június 8.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 382 (Kis János 1770-1846) - Liturgia: 7

1. Bűnösöknek Megváltója, Jézus, lelkünk Megtartója! Ki szerethet úgy bennünket, Mint szereted te lelkünket, És lettél vigasztalásunk, Nyugodalmunk, boldogságunk! - 2. A tévelygés éjjelében, A bűnösök seregében, Mint hajnalcsillag feltűntél, És értünk halálba mentél, Hogy Istennel megbékéltess, És minket örökké éltess. - 3. Ím, előtted leborulok, Jézusom, hozzád fordulok. Te adj nekem tiszta szívet, Hozzád vágyót, hozzád hívet, Hogy örömmel kövesselek, És csak téged szeresselek! - 4. Bánat, öröm, bármi érjen, Bűn útjára ne hagyj térnem! Légy példám a jó napokban És vigaszom bánatomban! Ne hagyd soha felejtenem, Hogy van Uram, van Istenem! - 5. Ki oly alázatos voltál, Mindenkiért imádkoztál, Add, ebben is híved legyek, Az ellenséggel jót tegyek, Bántóimnak megbocsássak, Felhőn át is égbe lássak! - 6. Add, hogy hű legyek mindvégig, Mint az voltál te a sírig, És én téged, jó Uramat, Hű őriző pásztoromat Hűtlen meg ne tagadjalak. Néked éljek, néked haljak!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Fordulj felém, Uram, könyörülj rajtam! Bocsásd meg minden vétkemet! Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg fenyegetőimtől! Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem! Őrizd meg lelkemet, és ments meg, mert nálad keresek oltalmat. Uram, senki sem szégyenüljön meg, aki benned reménykedik! Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim, Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg Istennek bűneinket, és kérjük az ő irgalmát imádságban: Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulattal, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszketnek tagjaim, reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet! Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Liturgia:

Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki Jézusban a bűnösök barátját küldted hozzánk, hogy megments, add, hogy felismerjük és megbánjuk bűneinket. Küzdjünk ellenük. Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a megbocsátás ajándékával hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket. Áldott légy, emberszerető Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek! Isten szavát olvasom, hallgassuk figyelemmel, nyitott szívvel. A mai vasárnap, Szentháromság ünnepe utáni 3. vasárnap levélbeli igéje Péter apostol 1. leveléből szól az 5. fejezet 6. versétől kezdve:

Így ír nekünk Péter apostol:

Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat hagyjátok őrá, mert neki gondja van rátok. Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszkán jár szerte, keresve kit nyeljen el; álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

És így szól hozzánk Jézus Urunk, a mai vasárnap evangéliumi igéjében. Lukács evangéliumának a 15. fejezetéből, az első 10 verset olvasom:

A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

„Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösön.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 368 (Rist János 1607-1667, német)

1. Jézus, szent világosságom, Aki szerettél engem, S lettél a bűnből váltságom, Fogadd el dicséretem! Bár a te nagy kegyelmed Arra bírna, hogy téged Teljes szívvel szeretnélek Én, drágán megváltott lélek! - 2. Valami van ellenedre, Irtsd ki mindazt belőlem, Hogy tehessem tetszésedre, Amit kívánsz éntőlem; Add, hogy ami ártana, Tőled elszakítana, Bármily kedves is, kerüljem, Örömöm a jóban leljem! - 3. A te szent igéd vezessen Életemnek útjain, Tanítson élni helyesen, Bárhogy folynak napjaim; Oktasson bölcsességre, Keresztyén kegyességre, Elmémben az világítson, Hogy a bűn el ne csábítson! - 4. Még legkisebb jót sem tettem, Már te akkor szerettél; Életedet adtad értem, Magadhoz úgy öleltél. Ó, én édes Jézusom, Én megváltó Krisztusom, Add, hogy én is szeresselek, S mindvégig a tied legyek!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Ezékiel próféta könyvének a 18. fejezetéből szól a mai vasárnapnak az ószövetségi igéje. Így van megírva, hallgassuk meg figyelemmel:

Ezékiel ezt mondja:

Így szólt hozzám az ÚR igéje: Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről:

Az apák ettek egrest,

És a fiak foga vásott el tőle?!

Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben! Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

Ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem hal meg. Azok a vétkek, amelyeket elkövetett, nem maradnak emlékezetben. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.

Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és álnokul él, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tettei, amelyeket azelőtt véghez vitt, nem maradnak emlékezetben. Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!

Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! - így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!

Urunk! Szentelj meg minket igéddel! Igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Körülbelül 30 éve történt. Egy új fiú jött az osztályunkba, és megtudtuk róla, hogy - habár beszéli a nyelvünket - Németországból, az NDK-ból költöztek Magyarországra, így került az iskolánkba és az osztályunkba. Nem tudom, pontosan nem emlékszem, hogy hogyan alakultak az események, mióta volt már közöttünk? Nem hosszú ideje, legfeljebb néhány napja lehetett, amikor neki estünk, úgy rendesen és elvertük. Az indulattal kezdődött az egész, hogy német. És akkor, 8 éves körüli fejjel, már sokat hallottunk a történelemről, a történelemnek a szomorú, nyomorúságos fejezeteiről. Nem mindegyikről, csak egy-kettőről, például arról, hogy a németek milyen gonoszok voltak. Valahogy ezzel kezdődött, és ezzel az indulattal, és ezzel a csúfolódással, hogy ő német, fasiszta, embergyilkos, tömeggyilkos, ezzel az indulattal estünk neki.

Keresztyén, 8 éves fejjel így gondolkoztunk. Talán ez jelent valamit. Azt jelenti, hogy az embernek a logikája - különösen fejlődés, változás, érlelődés, tanulás nélkül - ilyen. Magunktól így gondolkozunk. Ha valaki a bűnösök, így körülvázolt csoportjába tartozik, akkor az elveszett. Akkor ő felelős. - Még egyszer mondom ez körül-belül 8 éves koromban történt, mielőtt különösebb erkölcsi, filozófiai, tudományos műveltségre szert tettünk volna. De magunktól gondolkodtunk így. Gyermeki ártatlansággal,- hogy úgy mondjam.

Két probléma van azzal az igével, amelyet Ezékiel próféta Izráel népének és nekünk is, Isten mai népének, felvet. Két probléma van azzal a logikával, Istennek azzal a logikájával, hogy amit az egyik ember tett, azért nem felelős a másik ember.

Az egyik probléma az, amit Jézustól kérdeznek meg egy alkalommal a tanítványai, látva egy szerencsétlen, nyomorult embert, hogy: ki vétkezett? Ő tett valami rosszat, vagy a szülei, hogy vakon él? Jézus válaszolt: senki. Ilyesmihez semmi köze nincs. Nincs köze szülei bűnéhez, meg nincs köze saját bűnéhez sem. A sorsunk tehát, ami történik velünk, - ez az egyik probléma Ezékiel szavaival kapcsolatban -, a sorsunk, ami velünk történik, amit átélünk, nem mindig következménye a tetteinknek. Nem mindig abban a betegségben halunk meg, amit a butaságunk miatt szereztünk. Nem mindig abba a szakadékba esünk bele, amelyről hiába szóltak, hogy ne menjünk bele, mégis belelépünk. Nem mindig lehet, bármiféle, valami zűrzavaros összefüggést találni okok és következmények között. - Ez az egyik problémája annak az igének, hogy mindenki a maga tettiért felelős.

A másik probléma a Tízparancsolatban van, Isten Törvényében, amelyről azt mondja Isten: „Megbüntetem az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig, illetve irgalmas vagyok ezerízig” Tehát az elődök tetteinek következménye van az utódokra nézve.

A mohácsi emlékhely arra figyelmeztet, hogy az ott történtek miatt, - gyakorlatilag, bizonyos értelemben amiatt szenved népünk -, ami akkor ott történt, és mindazok miatt, amik oda is vezették az országunkat, és amelyeket azóta elődeink, népünk elkövetett: a hibák, a mulasztások, a hitetlenségek Mindezeknek a következményeit, a terheit hordozzunk. Örökölünk a szüleink és nagyszüleink adósságából. És nem mondhatjuk, hogy Ezékiel azt mondta, mindenki a maga tetteiért felel. Ezek miatt fontos látni, hogy miről van szó!

Amikor a próféta szavaira figyelünk, akkor nem arról van szó, hogy körülményeink és sorsunk függetlenek másoktól. Nem arról van szó, hogy ami velünk történik, és amilyen helyzetben kell élnünk és helytállnunk, annak a kialakulása csak rajtunk múlik. Hanem arról van szó, hogy a tetteinkért vállalt felelősség és az Isten ítélete rajtunk a mi felelősségünk, a mi tetteink következménye. Független mások dolgaitól. Kapjuk a világunkat minden örökséggel együtt, és továbbadunk mindent, amit kaptunk, és amivé azt tettük.

Azonban arra hivatkozni, hogy mi ezt kaptuk, nekünk ez a helyzetünk, nekünk ez a sors adatott, ránk ezt hagyták, - erre hivatkozni nincs sok értelme, mert igazunk van, de nem jutunk tovább. Megállunk itt, és nem történik semmi. És nem jut időnk, energiánk, figyelmünk, lelkünk arra, hogy azzal foglalkozzunk, hogy a saját életünk, tetteink, tennivalóink látásával, felmérésével foglalkozzunk. Isten munkája, amelyre tanít a próféta, és tanít Jézus az elveszett dolgok példázataival, és tanít Péter azzal, hogy figyeljünk oda, a közöttünk járó-kelő kísértőre. Isten logikája, amelyre ők tanítanak, azt jelenti, hogy Isten nem következetlen, Isten nem kegyetlen, amikor nem óv meg, és nem ment meg minket mindentől, hanem arról van szó, hogy őt: a megtérésünk és az üdvösségünk érdekli. Az, hogy amíg itt járunk, addig hozzá jussunk közelebb. Addig vegyük észre, hogy a sokféle örömünk és bajunk között bele kellene kapaszkodni. Őt kellene segítségül hívni, és az ő szemével kellene megtanulni látni, értékelni a dolgainkat.

Az Isten nagyvonalú, és szabad kezet ad nekünk, embereknek, Teljesen ránk bízza, hogy amit örökül kaptunk, azzal mit csinálunk, és mit hagyunk örökül az utódokra. Azt mondja az Isten a körülményeinkről és az örökségeinkről: csinálj vele, amit akarsz! Bánj vele, ahogy szeretnél. Viszont azért, ami elveszett, azért az Isten vérre menő küzdelmet folytat: az emberért! Az emberért, aki elveszett az Isten számára, azért mindent megtesz.

Az a pénzdarab, vagy az az állat, amelyik elveszett, nincs meg. Sehol nincs meg. Eltűnt. Bármennyire hűségesen megvolt, bármit csinált, bármire tudtuk használni, attól a pillanattól kezdve, hogy eltűnt a képből, egyetlen üzletben sem fogadják el szóbeli fizetőeszközként, és egyetlen gyerek sem tudja megsimogatni a bundáját. Ha pedig az a pénzdarab, vagy az az állat megkerül, akkor nincs elveszve. Bármennyire is nyomtalanul eltűnt egykor, egyetlen üzletben sem ér emiatt kevesebbet, és semmivel sem kevésbé valóságos a bundája.

Az az ember, aki elveszett, nincs meg. Bármi volt korábban, bármit tettek az elődei vagy ő, saját maga, ha az ajtónyitáskor nincs ott, nem fog bemenni, és nem fog asztalhoz telepedni Isten országában. - Az az ember, aki megkerült, megvan. Bármit tett ő vagy az övéi, bármennyi indulat van bennünk vele szemben, ő ott ül, annál az asztalnál, ahol sok barátunk és sok ellenségünk együtt van a gazdával.

Mert Istennek az a célja, hogy mi, emberek megtérjünk és éljünk!

Imádkozzunk:

Drága Urunk! Csak az kell, csak az lehetséges, hogyha téged figyelünk, és a te szándékodat keressük, mert végső soron más nem fog megvalósulni. Add, hogy egymásban és a saját sorsunkban is téged lássunk meg. Ámen.

Mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Csendesedjünk el, forduljunk Istenhez imádságban:

Istenünk, szerető Atyánk! Te adod áldásodat minden teremtménynek, te adsz esőt és napot, utat és szeretetet. Áraszd ki ránk áldásaidat, ránk és a mieinkre, a körülöttünk élőkre, embervilágunkra. Áldott légy, Istenünk, hogy kéréseinket meghallgatod - jobban, mint ahogy mi kérjük, vagy mi gondolnánk - a te szereteted szerint. Áldott légy, hogy áldást adsz ott, ahol mi nem várjuk, és úgy, ahogy mi nem képzeljük. Áldott légy, hogy teljesíted szükségeinket, és mindent megtettél azért, hogy éljünk és megtérjünk. Urunk! Légy velünk örömeink között, hogy el ne bizakodjunk. Légy velünk bajainkban, hogy beléd kapaszkodjunk, és el ne csüggedjünk. Légy velünk életünkben, hogy célhoz érkezzünk. Légy velünk halálunkban, hogy nálad maradjunk. Urunk, hozzád fordulunk Mária néni eltávozásáért. Te áldd meg mindazt, amit élete jelentett, amit rajta keresztül adtál. Te fedezd el irgalmaddal mindazt, ami bűne volt. Te ismered mindnyájunk szívét, vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendjünk veled el nem múló örömmel. Jézusért kérünk, aki szabadságunk, reménységünk, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 66 (Kovács Sándor 1869-1942 - Kapi Gyula 1850-1923)

1. Te vagy reményem sziklaszála, Erősségem, én Istenem! Deríts fényt rám, boríts homályba: Bízom tebenned szüntelen. Kiterjeszted szárnyad fölöttem, Ha szívem tépi fájdalom, Te vagy velem minden örömben, Te vagy fénylő tűzoszlopom. - 2. Ó, légy velem küzdelmeim közt, Erőnek Lelke, légy velem! Sikernek harmatával öntözd Munkámat, édes Istenem! Hozzád sóhajt, aki erőtlen, Segélyül hívja szent neved. Hű gyámolom nehéz időkben, Ne hagyj el, örök szeretet! - 3. Eddig is te voltál vezérem, Te biztatál, ha csüggedék. Boldog, akit búban, veszélyben A te Lelked szerelme véd! Neved fénylett, miként a csillag, Ha éj homálya szállt reám. A dúlt szívnek te adsz nyugalmat, Áldás fakad kezed nyomán. - 4. Te vagy, ki az ember szívébe A hit virágát ültetéd; Ó, halld meg, csüggedők reménye Midőn lelkem sóhajt feléd! Miként az illat, száll föl hozzád, Az égbe esdő sóhajom: Oszlasd el homlokom borúját, Kísérj áldással utamon!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv. lutheran.hu - Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.