2008-06-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap istentiszteletén, 2008. június 1.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..) - Liturgia: 12

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust, örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szeretlek, Uram, erősségem, kősziklám, megmentőm. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Mert te gyújtasz nekem mécsest, Uram! Fénysugarat küld Istenem a sötétségben. Isten ruház fel engem erővel, és tökéletessé teszi utamat. Oltalmazó pajzsodat adtad nekem. Hozzám hajolsz, és felmagasztalsz. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Isten színe előtt, Testvéreim, most nézzünk életünkre, vétkeinkre, kegyelemre szorult mivoltunkra, és forduljunk Istenhez, hogy ő világítsa meg személyünket, rászorultságunkat, és adjon kegyelmet. Az ő szavát, Törvényének szavát, parancsolatait olvasom:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, becsapjuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján, kérem most, hogy szívetek szerint válaszoljatok a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, kérve irgalmát:

Uram, vétkeztünk, mert nem hallgatunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez, az ország egész népéhez. Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell

még ma is. Urunk, bár te mindenben igaz vagy. Forduljon el rólunk haragod. Hallgasd meg imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre. Az Úr Jézus Krisztusért! Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretett bennünket, és megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Az ő szeretetében bízva, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok, és örüljetek, Krisztusban reménykedő Testvéreim, Isten az ő vére árán megtisztít bennünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk általa. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható, szerető Istenünk! Egyszülött Fiadat azért küldted a világba, hogy tanúja legyen irgalmadnak. Add, hogy hívó szavát kövessük mindenkor, hiszen egyedül nála találunk életet és üdvösséget, békességet és el nem múló örömöt. Őnála, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Isten szavát olvasom most. Hallgassátok, Testvéreim, nyitott szívvel, figyelemmel. János apostol 1. leveléből szól a levélbeli ige a mai vasárnapon, a levél 3. fejezetéből, a 13. verstől kezdve:

Így ír János apostol:

Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos, azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk a testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.

És így szól az Isten szeretetéről Lukács evangéliuma a 14. fejezetben, a 15. verstől kezdve:

Az asztalnál az egyik vendég így szólt Jézushoz: „Boldog az, aki Isten országának a vendége.” Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét!

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Isten velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szíve, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Kedves Testvérek! Hogyha valakit szeret az ember, akkor, amikor eljön hozzá ez a szeretett valaki, igyekszik mindennel megkínálni, amit ő adni tud neki, amit jó szívvel tudnak előállítani. És nemcsak azért, hogy bizonyos külső javakkal ellássa az illetőt, hanem azért, mert ezzel azt éljük át, azt fejezzük ki, hogy együtt vagyunk az illetővel, szeretjük, és szeretnénk megosztani vele saját magunkat. Mert saját magunkból szeretnénk adni, amikor megkínáljuk üdítővel, süteménnyel vagy bármi mással, amit szeretettel igyekszünk adni a másiknak. Egész más az, amikor azért ad valaki így valamit, mert azt eladja. Olyankor nem magából ad valamit, hanem amit megteremtett, megtermelt, megszerzett, azt elcseréli valami más, külső dologra, amit vár cserébe.

Nos, talán egy vásári árust utánzó énekes módjára szólt Ézsaiás próféta a mai ószövetségi igében, amikor kiállt - legalább is így tudom elképzelni ezt a jelenetet, próféciát -, amikor kiállt a nép elé, a gyülekezete elé, és elkiáltotta magát, - ahogy az evangélium mondja egy helyen Jézusról, hogy fölállt a templomban, és hangos szóval kiáltotta az ott levőknek, ráadásul egészen hasonló szavakkal, mint Ézsaiás próféta.

Igeolvasás:

Így szól ez az ige Ézsaiás könyvének az 55. fejezetében, az első 5 versben:

Ti szomjazók mind: jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz. Tanúvá tettem őt a népek között, fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött. Te pedig olyan népet hívsz, amelyet nem is ismersz, és olyan népek futnak hozzád, amelyek nem ismertek: Istenedért, az Úrért, Izrael Szentjéért, aki dicsővé tesz téged.

Urunk, szentelj meg igéddel. Igéd igazság.

Igehirdetés:

„Ti szomjazók mind…”, így dalol a piaci árust utánzó próféta. Mind - és ebben mindenki benne van. Miért?

Van-e metszete ennek a két körnek? Lehetne-e metszete? Csinálhatunk neki kisebb-nagyobb metszetet, de alapjában véve a „szomjazók”, - ahogyan kétféleképpen érthetjük, hallhatjuk Isten szavát számunkra - a „szomjazók” két csapatának nincsen metszete számunkra. Két külön halmaz, két társadalmi kör.

Az egyik azok, akik élnek a piacból, akiknek a piacból sok minden kijut. És azt mondja az Isten szava, hogy: amit pénzetekért megkaptok, azzal nem fogtok jóllakni! Miért adjátok pénzeteket azért, ami nem elégít meg? Ami üresen hagy, ami az életet nem teszi értelmessé? Nem tölti ki. Ami luft-ballon, de kipukkad, és akkor semmi nem marad belőle. Miért? Mért adnátok keresményeteket hiábavalóságokért? - Ezek pénzbe kerülnek, sok-sok pénzbe.

Ez a ház, előtte az autókkal - a jobb oldali kör mutatja - a világ egyik leggazdagabb olajsejkjéé. Sok-sok pénzbe kerültek, de üresen hagynak.

Ezért aki a piacból és a piacon él, valahol az is szomjazik. Ezért nekik is szól Ézsaiás, a dalnok, a piacon.

És aztán ott vannak azok - a bal oldali kör mutatja - , akik azért szomjaznak, mert nem kapnak semmit a piacról, mert nincs semmijük. Ők is átérzik a szomjúságot, ők is ott vannak a körben, a kavalkádban, akikhez az Isten odakiált: „Jöjjetek vízért! - mert ingyen kapjátok. Tehát nektek is jut, akiknek a piacon nem jut semmi, mert nincs rá pénzetek!”

És ezzel, tulajdonképpen, a két kör mégis csak egy, mert nem érdemes azon gondolkodni, hogy melyikbe tartozunk. Teljesen lényegtelen. Az Isten hív: „Jöjjetek, van víz! Jöjjetek, van életetek, élő víz!” - És ez a lényeg!

Az, hogy valaki szomjazik, vagy szomjúság van az életünkben, ez azt jelenti, hogy valami hiányzik. A kör közepéről Valaki hiányzik. Azt el lehet mondani, hogy én a kör közepén állok, és akkor körbevesszenek jó barátok, meg rosszak. De Valaki hiányzik a kör közepéből, mert a helyén én vagyok. Én vagyok a középpontban. Ahelyett, hogy a forrás lenne középen, és mi körbevennénk. - Ezért kiált a próféta, hogy Isten a szomjúságunkra vizet ad, olyan vizet, amelyiktől nem szomjazunk meg. Amelyik ingyen van nekünk, nem kerül semminkbe. Nem üzleti kapcsolatról van szó, nem valamiért kapjuk cserébe. Egyszerűen kiabál az Isten: Jöjjetek, szomjazók! Van víz mindig nekünk! Nekünk!

Félre is lehet érteni a szomjúságot is. Érthetünk alatta mást, sok mindenre való szomjúságot. Meg félre lehet érteni a segítséget is, hogy hogyan segít az Isten. Hogyan lehet rajtunk segíteni a szomjúságunkban? - De ő az élet vízéről beszél, amelyiknek a közepe Jézus. Enélkül a víz nélkül, Krisztus nélkül Dávid fiainak, nincs élet. Dávidot tette tanúvá és úrrá - ezt mondja Ézsaiás néhány száz évvel Jézus előtt.

A reakcióban pedig, amit teszünk, amivel válaszolunk, reagálunk a hívásra, a reakcióval, annyiban érdemes foglalkozni, hogy még jobban felragyogtatja előttünk: nem erről, hanem itt valami másról van szó. - Akik az ember meghívására nem mennek el a vacsorára, azok azért nem mennek el, mert az ingyen-meghívás helyett, az ingyen vacsora helyett, pénzért vesznek valamit a piacon. - Nem kell csodálkozni, azon a vidéken még ma is, majdhogynem a feleséget is pénzért veszik.

Tehát akik nem mennek el, azok azért, mert helyette, ingyen helyett, pénzért vesznek valamit a piacon. Már pedig akik összekeverik a piacot Isten vizével, vagyis kereskedni akarnak Istennel, úgy vélik, hogy „adok valamit Istennek, és akkor cserébe ő megsegít, éltet, ellát, megáld”. Arra Jézus azt mondja, hogy „rablók barlangja”. Kifelé!” Ostort formál Jézus, és kikergeti a templomból. - Akik pedig mennek, azok asztalhoz telepednek. Ingyen, Istennel.

A két kört, amit láttunk, tulajdonképpen egybefogta, összefogta a prófécia egybe. Helyette viszont alakult másik két kör. A két körben, jól elkülöníthetően, azok vannak, akik mennek, és akik nem. Akik a hívó szóra: „Jöjjetek vízért, ingyen”, - mennek vízért; és isznak. És azok, akik nem mennek.

Persze besorolni ezekbe, a körökbe olyan egykönnyen, úgy sem érdemes nekünk. Nem arról van szó, hogy „itt vagyok a templomban”, egyenlő: bemegyek, megyek a hívó szóra. - „Nem vagyok itt a templomban”, egyenlő: nem megyek. - Nem ilyen egyszerű. Ezt kívülről meg lehetne mondani. De nálunk kívülről megmondani nem szokás ilyent, és miért?

A piacozók - a Jézus evangéliumában - a templom külső részében vannak. A vízforrás pedig a középpontban van. Még ott, a jeruzsálemi templomban is így volt, Isten ládája, a középpont: bent van. - Nem voltak a pénzváltók, meg a galambárusok bent, szó sincs róla. Ők a templom külső részében voltak.

De a kívül megállókhoz ment, és megy oda Jézus, - ostorral a kezében akár -, és azt mondja: „gyere be, vagy menj ki! De itt ne maradj! - Itt - a padokban, templompadokban - ne maradj! Gyere be, vagy menj ki!”

Most, számunkra csak a hívás van! „Van víz, ingyen, jöjjetek!”

Imádkozzunk:

Urunk, légy pásztorunk, és vigyél minket a középpontba, a forráshoz! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Célunkat tudatosítandó, mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

Emeljük fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk Jézus Krisztus által, akinek szeretete és jósága körülöleli életünket. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Hívásod, Istenem, szól nemzedékről-nemzedékre. Kérünk, amit tettél értünk, emlékeztess rá bennünket napról-napra, hogy el ne feledkezzünk jóságodról, szabadításodról. El ne feledkezzünk arról, hogy értünk jöttél ide, lehajoltál hozzánk, és fölemeltél bennünket. Urunk! Könyörgünk gyülekezetünkért, egész népedért szerte a világban, hogy add nekünk a hitnek és a szeretetnek a fényét, hogy megfényesedjünk, hogy hozzád napról-napra közelebb jussunk. Hogy meglássuk egymás életét, gondolatait, mint testvéri életeket és gondolatokat. Hogy tudjunk együtt élni, és együtt érezni egymással. Hogy megszabaduljunk minden félelemtől, ami bennünk van. Hogy megtanuljunk bölcsen, józanul, szelíden és szeretettel élni ebben a világban. Hogy tudjunk bölcsen tenni, szólni, és cselekedni minden helyzetben: örömök között és megpróbáltatásokban. Urunk, legyen gondod szeretteinkre. Te tudsz békességet, vigasztalást, hitet adni nekünk. Te tudod a gondolatainkat, a szívünket, tetteinket vezetni, hogy tetszésed szerint járjunk. Szólj hozzánk igéddel, szólj hozzánk embereken keresztül, életünk eseményein keresztül, bárhogy. Őrizz meg minket, amikor a magunk útját próbáljuk járni, amikor elindulunk, és úgy megyünk az úton, mintha miénk lenne az. Légy irgalmas hozzánk, amikor ítélkezünk magunk vagy egymás fölött. Légy irgalmas hozzánk, amikor kísértésbe esünk. Szabadíts meg minket, hogy megszabaduljunk, hogy győzzünk általad. Urunk, vezess minket tetszésed szerint, hogy melletted maradjunk örömben és bánatban, életben és halálban. Urunk! Legyen gondod Erzsi nénire! Adjál neki napról-napra erőt, józanságot, türelmet, jószívet. Békítsd meg sokféle fájdalmában. Őrizd meg szívében-lelkében szerettei emlékét úgy, hogy rád nézzen, téged várjon és dicsőítsen szavaival, útjaival, betegségeivel. Urunk, hallgass meg minket, mert ígéretedre szeretnénk szólni és élni. Krisztusért kérünk, aki reménységünk, és váltságunk utunkon. Az ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Istenünk szeretetében hív bennünket, mindannyiunkat a vele való asztalközösségbe. Azt mondja: vegyétek az életet! Jöjjetek, Testvéreim!

Énekek:

1. ének: 266 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1721-1801, német - Herrnhag 1737)

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

2. ének: 267 (Semper Ernő 1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

3. ének: 197 (Heermann János 1585-1647, német - Grylus Martin kéziratos korálkönyve 1790)

1. Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe' Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. - 2. Ha még gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Megrontómat jöjj, te űzd el! - 3. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid. Ha tebenned elrejtőztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod: Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. - 4. Jézus. Te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok. Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre.

Jöjjetek, Testvéreim! Adjunk hálát Istennek!

Szerető Atyánk, áldott vagy, hogy örömet és békességet ajándékozol, hogy körülveszel áldásaiddal, szereteteddel. Áldott vagy, hogy megmutattad magadat Krisztusban, hogy idejöttél, és nekünk adtad életedet. Áldott vagy, Istenünk, hogy őrzöl, és megtartasz bennünket országod számára. Megtartasz, hogy dicsérjünk és áldjunk téged mindazért, amit tettél és teszel. Áldott vagy, Istenünk, mert nekünk adod szeretetedet, hogy azt tudjuk továbbadni egymásnak. Maradj velünk áldásaiddal, Urunk. Ámen.

Menjetek el, Testvéreim, és tanúskodjatok Isten szeretetéről. Hirdessétek halálát, feltámadását. Akik átéltétek a bűnbocsánatot és a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu - web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.