2008-05-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapi istentiszteletén, 2008. május 25.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 65 (Klopstock Frigyes Gottlieb 1724-1803, német. Kis János 1770-1846) - Liturgia: 8.

1. Imádjátok Istenünket, Aki adta mindenünket! Atyánk ő, benne vigadunk, Néki élünk, néki halunk. - 2. A Krisztust magasztaljátok, Akit küldött jó Atyátok! Ő az, kit fejünknek vallunk. Néki élünk, néki halunk. - 3. Szentléleknek áldást zengjünk, Aki nékünk bölcs vezérünk! Az Úr Lelke hű támaszunk. Néki élünk, néki halunk. - 4. Örvendj, lelkem, harsogjatok Vigadozó szent szózatok! Szent, szent, szent a mi Istenünk, Tőle van éltünk s mindenünk.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

A te hűségedben bízom, Istenem! Szívem örül segítségednek! Menedékem és pajzsom vagy, Istenem. Igédben reménykedem. Támogass ígérted szerint, hogy éljek, és ne szégyeníts meg reménységemben. Szemem eped, hogy meglássa segítségedet. Taníts engem rendelkezéseidre. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mint azokon szoktál, akik szeretik nevedet. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség legyen Atyának, És szent Fiának, Krisztusnak, A Szentlélekkel egységben Örökkön örökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Isten színe előtt, Testvéreim, kedves Gyülekezet, vizsgáljuk meg most magunkat, imádságban vigyük Isten elé életünk terheit, vétkeinket. Imádkozzunk: Urunk, mért kiáltoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjainkat, emeljük fel a szívünket hozzád, és lássuk meg, mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, és ez nehezedik ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, ahhoz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert, még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy bennünket Istenhez vezessen. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristenünk, áldunk téged, Isten Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te vagy az ereje a benned reménykedőknek. Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket, hiszen nélküled semmit sem tehetünk. Segíts kegyelmeddel, hogy meghalljuk a hívó szavadat, és szentelj meg minket, hogy életünk neked tetsző istentisztelet legyen. Az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom most Egyházunk rendelése alapján János apostol 1. leveléből a 4. fejezet végéről, a 16. verstől a 21. versig terjedően szól hozzánk a levélbeli ige:

Így ír az apostol:

Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világba. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lesz tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

És így szól erről Jézus példázata Lukács evangéliumában a 16. fejezetben A 19. verstől kezdve olvasom:

Ezt a példázatot mondta Jézus:

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal; de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízben, és hűsítse meg nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak próféták, hallgassanak azokra! De az erre azt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám azt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 259 (Lukács evangéliuma 24, 29: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” 1. v.:Melanchton Fülöp 1497-1560 után Herman Miklós 1480?-1561; 2-6. v.: Selnecker Miklós 1530-1592, német)

1. Ó, maradj velünk, Krisztusunk, Mert már estefelé vagyunk! Szent igéd tiszta fényt hintsen, És munkálkodjék szívünkben! - 2. Szentegyházadat segítsd meg, Mert restek vagyunk, hidegek. Te áldd meg az ige útját, Hogy minden szívet hasson át! - 3. Rád tekint küzdő egyházad, Te adj neki hű fiakat, Kik szent igédet szeretik, És megtermik gyümölcseit! - 4. Mert tied az ügy, Mesterünk, Nem a miénk, te légy velünk. Légy oltalmunk és gyámolunk! Mi benned bízva harcolunk. - 5. Szent igéd békét, erőt ad, Megóvja, védi egyházad. Tartsd meg ez egy kincset nekünk, És akkor mást nem keresünk. - 6. Mi igédben élünk-halunk, Míg hozzád mennybe juthatunk, Hol panasz, sírás nem lesz már, És ránk örök boldogság vár.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! A mai ószövetségi ige hozzánk Mózes 5. könyvéből szól, a 6. fejezet 4. versétől a 9. verséig terjedően:

Így beszélt Mózes Izrael népéhez:

Halld meg, Izrael: Az ÚR, a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak szívedbe azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság! Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Nagyon sokrétű és nagyon sok rétegű ez, a néhány mondat, amit fölolvastam. Olyan, mint egy vöröshagyma. Egymásra rakódnak a rétegei.

Az első rétege, amit érdemes végiggondolnunk, az, hogy ez Izrael népének az ősi hitvallása. Olyan, mint nekünk a Hiszekegy. Ez az, amit Izrael népének a tagjai, a kegyes istenfélő zsidó emberek régtől fogva mindmáig a szívükben hordanak. Akik odafigyelnek Mózes szavára, amit ott, az Ígéret-földje kapujában elmondott a népnek, akik odafigyelnek rá, és megfogadják a szavát, azok ott hordják ezt az igét a szívük közepén, és a szájukon is, ahogy Mózes mondja: el-elmondják naponta sokszor folyamatosan. Ez az imádságuk, ezzel kelnek, és ezzel fekszenek. Ez az ő szívük, hitük közepe. Ez aztán egy sor szép vallási hagyományt is teremtett. Néhány képet mutatok, hogy miféle hagyományok születtek ennek, az igének a kapcsán.

„Ismételgesd azokat fiaid előtt…” - mondja Mózes. És újra meg újra előveszi Izrael népe a Törvénykönyvet, Mózes öt könyvét és a prófétákat, az Írásukat vele együtt, az ő Szentírásukat: az Ószövetséget. Előveszik, és tanítják, tanulják. Elmondják fiaiknak, továbbadják nemzedékről-nemzedékre. Ismételgetik azt, szó szerint ismételgetik ezeket, a szavakat, ezt a néhány mondatot, ezt a hat verset, amit fölolvastam.

Azután azt mondja Mózes, hogy: „Beszélj azokról”, akárhol vagy, akármit csinálsz. És valóban Izrael hű fiai leülnek a járdaszegélyre, megállnak az autóúton, előveszik zsebükből az Írást a repülőn, amikor eljön annak az ideje, és elmondják hangosan, szívből úgy, ahogy ez itt le van írva; ahogyan szól ez a néhány mondat, amit fölolvastam: „Halld meg, Izrael!” Ismételgetik azt.

Fölteszik a kezükre, hiszen azt mondta Mózes: „Kösd azokat jelként a kezedre…”. És az Istennek engedelmes, Isten előtt alázatos izraeliták fogják, és kis pántok, szíjak formájában, - amelyek ezt az igét tartalmazzák, jelképezik Mózes egész törvényét ezzel -, rátekerik a kezükre, csuklójukra, és úgy imádkozzák, és úgy hordják magukkal. Ezzel jelzik, és élik át szó szerint azt, hogy velük jár ez az ige, ez a hitvallás éjjel és nappal.

Fölteszik a fejükre. Kis dobozkát tesznek a fejükre Izrael fiai és leányai. Kis dobozkát tesznek a fejükre, amelyben ott van ez, a néhány mondat. És azzal jönnek-mennek, hiszen azt mondta Mózes: „Legyenek fejdíszként a homlokodon ezek az igék…”. Ők, ha azt írja Mózes, megtartják.

Házuk bejáratánál kis tokocska van fölszerelve, vagy belevésve a falba, egy pici üregbe. És abban pici cédula. Azon a pici cédulán ezek a szavak. Hiszen azt mondta Mózes: „Írd azokat ajtófélfáira és kapuidra…”. És ha Mózes ezt írja, meg is teszik. Reáírják, odabiggyesztik házuk ajtófélfáira és kapuira. Ott van ez az ige minden igazhívő zsidó embernek a háza bejáratánál. - Ez egy réteg a hagymán.

De ezzel együtt azért ez a hitvallás erő. Erő arra, hogy ne tévedjen el ez a nép, az Isten népe. Ne tévedjen el a népek tengerében, a hitek és istenek, értékek és eszmék útvesztőjében, és amikor letelepszik ott, sok-sok nép környezetében, - akiknek sok-sok istenük van, és mind az egymással való versengés, az erőfitogtatás, a hatalom és a termékenység istenei és istennői, - akkor ő megálljon az ő ÚRa mellett. Ez is egy réteg.

Ezek alapján persze az, amit most fölolvastam, nem nekünk szól. Ez az Ószövetség népének, Izrael népének szól, az ő hitvallásuk, az ő szívük közepe, amelyet hordanak a szívükben, a fejükön, a kezükön, az ő ruháikon. Ott hordják az ajkukon, és ott van körülöttük. Ez az övék. Belőle hagyományok származnak és vallási szokások erednek. Ez egy kulturális hagyomány.

De ne felejtsük el, hogy az Ószövetség és az Újszövetség egy! Valami olyasmit mond Jézus - Ábrahám szájába adva a példameséjében -: ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatsz, semmit sem ér neked még a feltámadás sem. Ha Mózesre nem hallgatnak, nem ér nekik semmit az sem, ha Jézus feltámad a halottak közül, mert az Ószövetség és az Újszövetség egy! Mert mit mond itt Mózes? - Azon túl, hogy hagyományok és szokások erednek a szaván, azt mondja: „Halld meg…!”, „mert „a hit hallásból van”, mondja az Újszövetség. „A hallás pedig Isten igéje által”. Mit halljon meg Izrael népe Mózesnél? Ezeket, az igéket.

Halld meg az igét! És mi az ige? Mi az ige, ha nem Isten megjelenése a számunkra? „Az ige testté lett!” Számunkra az ige belefér egy személybe. Mindez a sok oldal. - Úgy, hogy Mózes azt mondja: Jézust halld meg! Jézust mondja mindenütt! Őt hordjad a kezeden, a homlokodon, a szívedben, a szádon! Ő legyen a házadban és az útjaidon! Mózes azt mondja a népének, Krisztus előtt sok száz évvel, hogy: „Halld meg, Izrael, az ÚR egy!” Mondja ezt a sokistenű világban élő népének. „Az ÚR egy!”

Nem hiszem, hogy sokat mondana ez. Nem hiszem, hogy megdobogtatná a szívünket, vagy fölrázna, vagy megbotránkoztatna, hogy „az Úr egy”. Megtanultuk mi ezt alaposan. Csakhogy aztán a mi gondolataink mégis máshogy járnak. A dolgainkat ugyanis rangsoroljuk. Vannak életünkben: első, második, harmadik, sokadik. Vannak fontos feladatok és kevésbé fontos feladatok. És ha okosan élünk és cselekszünk, akkor ezeket célszerűen rangsoroljuk. Csinálunk elsőt és másodikat, sokadikat. Vannak számunkra fontosabb emberek és kevésbé fontos emberek. Rangsoroljuk a dolgainkat, a tennivalóinkat, az értékeinket, az embereket.

Ez így van általában rendjén, de mit történne akkor, hogyha egy férfi rangsorolná a nőket? - Azt mondaná, hogy első helyen áll a szívemben a feleségem, második helyen a Pirike, harmadik helyen meg a Mariska. - Ha ez így van, akkor baj van! Mért van baj? Azért, mert a felesége nem az első kell, hogy legyen a sorban, hanem az egyetlen. Nem előrébbvaló eggyel a másodiknál, hanem nincs több!

És Mózes, amikor nekünk is szól, hogy az ÚR az egyetlen, akkor, ha nem is foglalkozunk a pogány vallások sokféle istenével, de ebben megszólít: az ÚR egy! Nem első! Egy! Ő az Úr! - Nem egy területe az életünknek, a legfontosabb! Nem a legelső szeletet adjuk neki a szívünkből. Nincs neki külön szobácskája, külön fertálya az életünkben. Hanem mindenütt Ő van! Ő az Úr a fölkelésünkben és a lefekvésünkben, a járásunkban-kelésünkben, a fejünkben, a kezünkben, a házunkban és mindenhol!

Nincs Istennek külön helye, egy első vagy akár hanyadik! Ő egy! Ezért az életedet járja át! Erről énekel az a hitvallás. Ezt próbálják kifejezni a rétegek, a hagyományok, szokások, az Ige, és ami mögötte van erre épül: az egyetlen Úr!

Imádkozzunk:

Uram! Nem tudunk szeretni téged! Áldj meg minket azzal, hogy észre vegyük a szeretetedet irántunk, ahogyan körülveszel, átölelsz, megáldasz. Engedd meg, hogy észrevegyük, felismerjük, és dicsérjünk ezért. És akkor, akkor betöltöttük a te törvényedet, amit adtál nekünk. Akkor keresünk téged, és megkapaszkodunk beléd, akkor ragaszkodunk hozzád, és minden fogyatkozásunk ellenére végül hazajutunk veled. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most csöndesedjünk el imádságra:

Drága Istenem! Nem tudunk úgy könyörögni, hogy ne legyen bennünk az önzésünk, részrehajlásunk, szimpátiánk és ellenszenvünk mások iránt. Kérünk mégis téged, hogy adj alázatos szívet, testvéri lelket, hogy napról-napra úgy tudjunk könyörögni egymásért, ismerősökért és ismeretlenekért, önmagunkért és másokért, hogy igaz szívvel, a te lelkületeddel vigyük, gondoljuk, hordozzuk őket. Viselj gondot rólunk, szeretteinkkel. Te adj hitet azoknak, akik körülöttünk élnek. Te adj igaz szeretetet a szívünkbe, az életünkbe, a tetteinkbe. Formáld úgy az életünket, sorsunkat, cselekedeteinket, hogy áldás fakadjon belőlük. Urunk, legyen gondod azokra, akik nem értik a sorsukat, nem értik a világ folyását, és haragszanak rád. Legyen gondod azokra, akik elcsüggedtek, nem tudnak csöndben veled lenni. Legyen gondod, Urunk, azokra is, akik keresik a helyüket, és nem tudják, hogy mitől lehetne jó az útjuk. Urunk! Áldd meg gyülekezetünket és egész népedet mindenütt. Áldd meg azokat, akik szólnak rólad a te nevedben, akik vezetnek másokat, akik továbbadják a tőled hallottakat. Áldd meg közösségeinket, áldd meg azokat a perceket, órákat, amiket együtt töltünk a te nevedben. Uram, te gazdag vagy, meg tudsz áldani és meg tudsz váltani napról-napra minden bűnünkből, fogyatkozásunkból, töredékességünkből, minden eredménytelenségünkből. Te legyél ott mindenütt, ahol igéd szól. Te fonódj körénk, légy ott a kezünkkel, szánkkal, szívünkkel. És őrizz meg minket országod számára, hogy el ne csatangoljunk másfelé. Fiadban reménykedünk, mert ő mindent odaadott értünk. Az ő nevében fordulunk hát hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 461 (1. v.: Riedel Ottó német, 2.-5. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912)

1. Ó, Jézus, amikor sokan Nem járnak többé teveled, Adj erőt, hogy keresztedet Felvegyük hittel, boldogan. - 2. Ó, Jézus, tövises az út. Nézd, elveszünk a cél előtt! De új elszánást, új erőt Ád a te töviskoszorúd. - 3. Ó, Jézus, oly sötét az éj. Mindhalálig hűségesen, Nem lankadva egy percre sem, Őrt állni, kérünk, te segélj! - 4. Ó, Jézus, terhed nem nehéz, És gyönyörű a te igád, Míg boldog szemünk téged lát, És csak a te nyomodra néz. - 5. Ó, Jézus, húsvét fénye kel Túl síron, gyászon, éjjelen, És aki győzött idelenn, Fenn örök himnuszt énekel.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.