2008-05-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepének istentiszteletén, 2008. május 18.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 41 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Benczédi Székely István †1558 - Kolozsvár 1751) - Liturgia: 7.

1. Téged, Úristen, mi keresztyének Dicsérünk és áldunk, És Atya, Fiú, Szentléleknek vallunk. - 2. Néked a tiszta, ártatlan és szent Angyalok szolgálnak, Szüntelen zengő fennszóval kiáltnak: - 3. Szent, szent, szent Isten, te seregeknek Vagy Ura Istene! Menny és föld szolgál nagy dicsőségedre. - 4. Téged a földön szent egyházadban Minden keresztyének, Szent Atyaisten, áldanak, dicsérnek. - 5. Te imádandó szent Fiad, Jézust, Magasztaljuk hitben, S Vigasztalónkat, Szentlélek Úristen. - 6. Oltalmazd, kérünk, minden veszélyben Benned bízó néped, Oltalmazz bűntől s lelki kártól minket! - 7. Dicsérünk téged, mint jó Atyánkat, A te szent Fiaddal És Szentlélekkel, mi Vigasztalónkkal.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az örökkévaló Királynak, a halhatatlan, láthatatlan Egyistennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké. Nagy az Úr! Méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan. Nemzedékről-nemzedékre dicsérik műveit, hirdetik hatalmas tetteit! Magasztal, Uram, minden teremtményed, híveid áldanak téged. Elmondják, hogy országod mily dicsőséges, és uralmad nemzedékről-nemzedékre tart. Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek, Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal. Testvéreim, Isten színe elé érkezve, forduljunk hozzá imádságban, irgalmát, kegyelmét, bűnbocsátó szeretetét kérve imádkozzunk: A mélységből kiáltok hozzád, Uram, halld meg szavamat! Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Lelkem vár téged, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, és meg tudsz váltani az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök Felség, szent Istenünk, Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Szerető Istenünk megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk, hogy megtisztítson bennünket, és a maga népévé tegyen, amely jócselekedetekre törekszik. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből. Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Mindenható Istenünk, Atyánk, aki életet adtál nekünk, üdvösségre hívtál el minket, légy áldott jóságodért. Isten Fia, aki életedet adtad értünk, bűnbocsánatot szereztél nekünk, légy áldott hűségedért. Vigasztaló Szentlélek, aki Krisztushoz térítesz, és a benne való hitben megszentelsz bennünket, légy áldott szeretetedért. Téged illet minden dicsőség, szerető, igaz Isten a Jézus Krisztus által, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvérek! Szentháromság ünnepének ószövetségi igéje Ézsaiás próféta könyvének a 6. fejezetéből szól:

Így ír a próféta:

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!

A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:

Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de nem értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.

Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyatott lesz az ország. Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!

És így szól erről nekünk, Testvéreim, Jézus Urunk. János evangéliuma 3. fejezetében, az első 15 verset olvasom:

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet-e anyja méhébe, és megszülethetik ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet ez?” Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelt a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648)

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet!

Volt egyszer egy ember. Nem biztos, hogy maradéktalanul szimpatikus ember, lehet, hogy undok, tudálékos, vagy erőszakos volt sokszor. Egy biztos, hogy a népét nagyon-nagyon szerette. Minden gondolata a népe, a nemzete körül forgott. Mindent, amit csinált, mondott, amiért küzdött, azt azért tette, mert vezette a népe iránti szeretete. Így szerette az övéit. Azért aztán folyamatosan kutatta a népe javát. Kereste azt, hogy mi lehet népe bajainak a gyökere? Hogy lehetne segíteni rajtuk? Mi lehetne a felemelkedésüknek a lehetősége?

Mint a bányászok a felvonóval, a mélybe ment le, mélyre ásott. Kutatásaiban, keresgélésében, törekvésében, harcában olyan mélybe ment, mint a karsztvíz bányászai. Kereste a forrást. Kereste a megoldást. Kereste, hogy hol van az, ahonnan valami jobbulás jöhet. Különös és gyötrődő eszmefuttatással untatta a honfitársait, kortársait. Egyre-másra keresgélt, kutatott a homályban lent, és jöttek a gondolatai. Azt gondolta: vége van a népemnek, nincs tovább. Aztán mégis gondolt egyet, és azt mondta, hogy: nem, nem, majd jön a felemelkedés. Kegyelmet találnak Istennél. Aztán mégis azt gondolta: nem, ez a nép már elszalasztotta minden lehetőségét.

Így töprengett, tépelődött az emberünk, és őszinte gyötrődésében feltette a kérdést, hogy: talán elvetette Isten az ő népét? Talán megmásította ígéreteit, amelyeket hűséges szívvel ígért meg az ősöknek? Talán az Isten új tervet eszelt ki, és ejtett bennünket? Talán az Isten kevesli a harcainkat és az erőinket? Talán többet kéne tennünk?

Végül is küzdelmeiben nem emberünk jutott megoldásra, hanem a megoldás talált őreá. Valahogy úgy, mintha ott, a mélyben, a tárnában rázúdult volna az áradat. Ledöntötte erős lábairól, és elcsendesítette hangos haragját emberünknek. Kristálytiszta, tápláló és élő vízforrásra lelt. Ámulatában felkiáltott emberünk:

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. (Pál levele a rómaiakhoz 11. fejezet 33-36).

Sokat küzdünk mi, emberek. Nagy a tudásunk, és szerteágazó az ismeretünk. Sokat tudunk a technikában; sok bölcs filozófiánk van, gazdag a kultúránk, jók az orvosaink és nagyok vagyunk a világ rombolásának a képességében. Mélyre ásott az ember, és mélyen rejlő értékeket hozott fel. Gazdagok is lehettünk.

De az Isten szava mond egy másik szót. Hasonló szót az ismeret mellett. Azt, hogy bölcsesség. Mi a különbség? Hogy találjuk meg ezt, a másikat: a bölcsességet? Hol van forrás? Milyen mélyre kell lemennünk? Hova induljunk? - Mert azt mondja róla az Isten, a bölcsességről, hogy nem más, mint az Úristen ismerete, az, hogy őt ismerjük. Nem más, mint az ő tisztelete, és az, hogy vele járunk.

Pál, a mi emberünk, aki gyötrődésében keresi a forrást, megtalálta az élő-vizet. És arra jutott, a római gyülekezetnek írt levelében, amelyből az előbbi felkiáltást is olvastuk, hogy Isten az embert, az egész embert, népeket, nemzeteket, kultúrákat - egyben látja. Egyformának. Isten úgy látja, olyan szemmel, hogy: egymás mellett vagyunk. Hogy testvérek vagyunk. Testvérek a bűnben. Testvérek a halálra utaltságunkban. Testvérek az engedetlenségünkben, abban, hogy pusztulásra vagyunk ítélve. Testvérek vagyunk, - így együtt lát minket az Isten azért, hogy együtt lásson minket a megoldásban is! Hogy egy áradattal, egy szóval, egy igével mindannyiunkat meg tudjon szabadítani.

Együtt látja Isten Pál népét, meg a mi népünket, meg a többieket, akikre fölnézünk, vagy akiket lenézünk. Együtt lát minket, és együtt mondja rólunk, hogy: míg el nem pusztulunk; míg néptelenné nem lesznek a városok; míg csak a „gyökerek” maradnak. - Együtt mondja rólunk, hogy - Pál népérről, meg a miénkről, meg a többiekről -, hogy ha újjászületünk, akkor mégis csak miénk az ország. Az ország, amely pusztulásra ítéltetett; amelynek a városait lerombolták; nem maradt kő-kövön.

De mégis miénk az ország, ha újjá születünk. Végső ismeretforrásunk nem más, mint a könyörületnek az eseménye: az, hogy Krisztus szeret. Ezt adta Isten. A többi ajtót becsukta, ott, a mélyben, mindenhonnan csak a víz törhet be, más nem. Zárva vannak az ajtók, egy kijárat van! Ezt az egyet hagyta nyitva: az Emberfiát fölemelték, hogy aki hisz benne, ránéz, annak élete legyen. Mint kígyó-támadásmál, a kígyó-szobor.

És ez az egy elsodró áradattá lett a számunkra.

Imádkozzunk:

Uram, a te kezedben van a lelkem. Te tudsz megváltani. Tégy velem tetszésed szerint. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Valljuk meg hitünk erősítésre hitünket az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Csendesedjünk el, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, jó Atyánk! Hálával köszönjük neked minden ajándékodat. Azt, hogy összegyűjtesz ide bennünket; hogy megtartod ezt az épületet, hogy megtartod benne népedet, szeretteinket, testvéreinket, mindannyiunkat. Áldott légy, hogy szólsz hozzánk, annak ellenére, hogy világunk eltávolodott tőled, és pusztulásra ítéltetett, - te szólsz, fölemelsz, és biztató igéd van a számunkra. Köszönjük, hogy biztató szavad szól az elfáradtakhoz, a betegséggel küzdőkhöz, a gyászolókhoz, az egyedül levőkhöz. Áldd meg, Urunk, szomorúságainkat és örömeinket. Áldd meg igyekezetünket, hogy a te erőd hassa át. Áldd meg kapcsolatainkat, szeretetünket, munkáinkat, hogy te akaratod szerint legyenek. Keressük, hogy mi jó a te népednek, mi szolgál javunkra, és mi az, amit te elhatároztál, amit szeretnél, és amit megálmodtál. Szeress úgy bennünket, hogy megmaradjunk a te utadon. Áldd meg örömeinket, hogy gazdagodjunk általuk lélekben, hitben, szeretetben. Áldd meg embervilágunkat, azokat, akik felelősséget hordoznak sok ember élete, sorsa felett. Áldd meg azokat, akik imádkoznak ezért a világért, az emberekért. Áldd meg, Urunk, azokat, akik nem találják helyüket, hogy meghallják az élő-víz csordogáló igéjét, - add, hogy eljussanak olyan helyre, olyan emberekhez, olyan pontjára a világnak és az időnek, ahol veled tudnak találkozni, ahol felismernek téged. Gyógyítsd meg a hitben, a beléd vetett reménységben betegeinket. Áldd meg azokat, akik szívük szorongása, szédülés és mindenféle testi baj miatt állandó halálfélelemben élnek. Urunk, napról-napra formáld őket és mindannyiunkat, hogy bizalmuk, igaz hit és töretlen hűség legyen. Urunk! Minden ajándékodért dicsérünk téged. Áldunk téged azért, hogy néped tagjainak hitet, látást, álmokat és erőt adsz, hogy járjunk, épüljünk, gazdagodjunk, és egymás javára szóljunk szavakat. Dicsérünk téged, Jézusunk, hogy te vagy a szabadságunk, váltságunk, megújulásunk. Az ő nevében, az ő szavaival áldunk téged: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.