2008-05-11

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Pünkösd ünnepének istentiszteletén, 2008. május 11.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 245 (Cselekedetek könyve 2. Scholtz László sz. 1911) - Liturgia:11.

1. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettős tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben, Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! - 2. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küldd el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeik igaz tükre - Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! - 3. Nékünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! - 4. Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget. Igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs elrejtve előtte. Halleluja! Ezt a napot az Úr maga szerezte, hogy vigadozzunk és örvendezzünk. Ó, Uram! Kérünk, segíts meg! Add, Uram, hogy áldásoddal járjunk. Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket! Magasztallak téged, én Istenem! Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas, és szeretete örökkévaló! Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Vigasztaló Lélek, Istennek tüze! Minden teremtménynek te adsz életet. Benned találkozunk Istennel. Igazságod köré gyűjtöd a tévelygőket, és a te csodád, ha értjük egymást. Dicsőség néked örökké. Ámen.

Keresztelő.

Ének: 298 (Scholtz László sz. 1911)

1. Elénkbe jön a szeretet, Az Úr irgalmassága! Ím, ezt a kicsiny gyermeket Most ő maga megáldja. Szívéhez ajtót maga nyit. A keresztségben ő van itt: Atya, Fiú, Szentlélek. - 2. Szemünk láttára hull a víz A kisgyermek fejére. „Üdvösség annak, aki hisz” - Így szól Isten igéje. A kezdetben már ott a cél. Aki tiéd, az néked él, Atya, Fiú, Szentlélek. - 3. Urunk, hitet, hűséget adj Nékünk és gyermekünknek, Hogy célunkért, mely igen nagy, Mindent, mindent tegyünk meg! Őrizd a gyülekezetet, Hogy áldassék a te neved, Atya, Fiú, Szentlélek!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunknak ezzel a szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor eljöttetek gyülekezetébe Dórival, hogy ő részesüljön a keresztség szentségével

Mindenek előtt hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát. Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Az Úr áldja meg Dóri életét is, és őrizze meg életét mostantól mindörökké. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Jézus Urunk, mielőtt elment a látható világból, ezt mondta tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért elmenve tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nekik. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Ezzel az igével indulunk most el kedves Szülők, kedves Keresztszülők azon az úton, amely egy jele, pecsétje Dóri életének. Annak az életnek, amit az Isten szánt neki. Hogy el tudjunk indulni, még egy igét olvasnék, ami most erre az ünnepre, Dóri számára szól különösen. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben ezt olvassuk: Menjetek, álljatok fel a templomban, és hirdessétek a népnek ennek, az életnek minden betűjét.

Ezt mondja az Isten szava néhány embernek, akik éppen börtönben csücsülnek. Voltak ott őrök, akik nem aludtak. Voltak bilincsek és láncok rajtuk. Voltak rácsok és bezárt ajtók. És voltak kilométerek, amelyek elválasztották őket a templomtól, amelyről ez a küldés, az a felszólítás szólt. Menjetek - szólt az Isten szava hozzájuk: álljatok fel a templomban, és hirdessétek az élet beszédét. És ezek az emberek mentek, felálltak a templomban, és hirdették az élet beszédét. Ezek után látva, hogy az Isten szavának nincs akadálya a börtönben, bilincsek, láncok között, rácsok mögött és őrség mögött, lehet-e valami akadálya kedves Szülők, kedves Keresztszülők, és kedves Gyülekezet, lehet-e valami akadály azelőtt, hogy Dóra megtalálja Jézust? - Nem lehet! Nem lehet akadály sem munka, sem család, sem elfoglaltság, sem lelkiállapot, sem meggyőződés. Nem lehet akadály, mert azt mondja az Isten szava nekünk és nektek: menjetek, és hirdessétek az élet beszédét!

Ez alapján kérdem tőletek, kedves Szülők és Keresztszülők:

Akarjátok-e, hogy Dóra a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermeke, Krisztus egyházának tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Ha ez a szívetek szándéka, akkor kérem, ezt erősítsétek meg, a szándékotok kijelentését és a saját szíveteket ebben, a gyülekezettel együtt mondjuk el az egész keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Most, amikor Krisztus Urunk áldozatának, megváltó vérének a jele kerül Dórira, hogy részese legyen Isten országának, részese legyen annak a nagyszerű közösségnek és áldásnak, amit Krisztus közössége jelent, azelőtt most csendesedjünk el Isten színe előtt. Imádkozzunk:

Urunk! Hozzád könyörgünk, áldd meg ezt az ünnepet, áldd meg ezt a családot, áldd meg ezt a gyülekezetet igaz lélekkel, hogy szavadat, szeretetedet befogadjuk, lelkünk részévé váljon, és veled éljünk, járjuk utunkat. Ezért vagyunk most itt, Urunk, ezért fordulunk hozzád. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Dóra! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Lelkével újonnan szült, eltörli bűnödet, áldjon meg, és őrizzen meg téged az örök életre Jézus Urunk által. Ámen.

Kedves Testvéreim! Áldjátok az Urat azért, a szeretetéért, amellyel ő nektek adta Dórát, és rátok bízta az életét. Forduljatok hozzá napról-napra bölcsességért, hitért, kitartásért, szeretetért és egymás megbecsüléséért. Így szól az Isten, gyermekek által adott szeretetéről a Zsoltáros: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrizők. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod. Ámen.

Kedves Testvéreim! Most csendesedjünk el Isten színe előtt, és mondjuk el együtt az Úrtól tanult imádságot, amely reménység szerint Dórának is mindennapi imádsága lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Isten áldjon, és őrizzen meg benneteket Dórával együtt. Áldja meg életeteket, és adja nektek Lelkét napról-napra, hogy megálljatok minden kísértésben, megtérjetek utjaitokról, és együtt boldogan kísérjétek minden napját. Ámen.

Ének: 229 (XI. századi antifonából [Veni, Sancte Spiritus] készült német ének nyomán Luther Márton 1483-1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jövel Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive, Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja! - 2. Te szentségnek új Világa, Vezess igédnek útjára, Taníts az Istent vallanunk, Szívből Atyánknak mondanunk! Add az igaz hitet nekünk, Egy legyen a mi Mesterünk! Benne higgyünk, éljünk, haljunk, Jézus legyen csak bizodalmunk! Halleluja, halleluja! - 3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy megmaradjunk a hitben, Véled való egyességben! Erősítsd reménységünket, Szálld meg elménket, szívünket, Hogy végre hitünknek végét, Elnyerjük lelkünk üdvösségét. Halleluja, halleluja!

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! A mai istentiszteletünkön olyan igéket olvasunk, amelyek arra adnak választ, hogy miért van szükségünk Isten Lelkére, mit tesz ő velünk, közöttünk, bennünk. Figyeljünk nyitott szívvel, figyelmes füllel az Isten szavára, amely most számba veszi az Ó- és Újtestamentumból, hogy hogyan érkezik és áld meg bennünket Isten Lelke:

Így szól Isten igéje Mózes 4. könyvéből, a 11. fejezetben:

A nép telhetetlen volt kívánságában. Siránkozni kezdett, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? - Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. Ezért Mózes ezt mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat! Ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. Akkor leszállok és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.

Isten célja soha nem egyesekkel vagy néhányakkal való kapcsolat. Nem kiválaszt. Nem ez a végső terve neki, hogy kiválasszon némelyeket az emberiségből, és azokkal foglalkozzon, hanem szeretné az embert mindenestül, mint közösséget, és mint egyént, és mint fajt megmenteni ezen a földön. Ezért ahogy telt-múlt az idő az emberiség történelme során, egyre többekhez szólt. És így jutott el a történelem sora odáig, hogy mindenkihez szólt az Isten. Nem egy néphez, nem abból néhányakhoz, nem kiválasztottakhoz, hanem hozzátok. Mindannyiunkhoz.

Apostolok cselekedetei 2. fejezet

ehát dta az ÚRnak:Apostolok cselekedetei 2. fejezet: Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: „Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.” Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.” Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Mert nem részegek ezek, ahogyan ti gondoljátok, hiszen a nap harmadik órája van. Hanem ez az, amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak, még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn: vért, tüzet és füstfelleget. A nap sötétté válik, és a hold vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter így válaszolt „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.”

Halljunk néhány szemléletes igét most arról, hogy mit tesz Isten Lelke? Hogyan kíséri végig az emberiség életét? Hogyan közeledik különböző helyzetekben és különböző emberekhez?

Sámuel 1. könyve 10. fejezetéből: Sámuel így beszélt Saulhoz: Megszáll téged az ÚR lelke, prófétai révületbe kerülsz, és más emberré leszel. És ha majd bekövetkeznek rajtad ezek a jelek, akkor tedd meg, amire módot találsz, mert veled lesz az Isten.

Ezékiel könyve 37. fejezetéből: Az ÚR megragadott engem, és letett egy völgyben. Tele volt az csontokkal. Végigvezetett köztük körös-körül, és láttam, hogy nagyon sok csont volt a völgyben, és már nagyon szárazak voltak. Megkérdezte tőlem: Emberfia! Életre kelnek-e még ezek a csontok? Én így feleltem: Ó, Uram, URam, te tudod! Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj e csontokról! Mondd nekik: Ti száraz csontok, halljátok az ÚR igéjét! Így szól az én Uram, az ÚR ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni. Inakat adok rátok, húst rakok rátok, és beborítlak benneteket bőrrel, azután lelket adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Amint prófétálni kezdtem, hirtelen dörgő hang támadt, a csontok pedig egymáshoz illeszkedtek. Láttam, hogy inak kerültek rájuk, majd hús növekedett, és végül bőr borította be őket, de lélek még nem volt bennük. Akkor ezt mondta nekem: Prófétálj a léleknek, prófétálj, emberfia, és mondd a léleknek: Így szól az én Uram, az ÚR: A négy égtáj felől jöjj elő, lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe, hogy életre keljenek. Én tehát prófétáltam, ahogyan megparancsolta nekem. Akkor lélek szállt beléjük, életre keltek, és talpra álltak.

Ezékiel könyve 36. fejezetéből: Így szól az én Uram, az ÚR: Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.

2. Korinthusi levél 3. fejezetből: Az Úr a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Ezért tehát, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt.

Jézus azt mondja a tanítványainak: Veletek vagyok a világ végezetéig. Ezt, amit mennybemenetelekor mondott, egy másik alkalommal, még szenvedése előtt, - így beszélte el tanítványainak:

János evangéliuma 14. fejezetből: Jézus így szólt: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem. Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”

Az apostolok szavára, az őket hallgató emberek azt kérdezik: Mi lesz velünk? Mit tegyünk? - Ezt kérdezik a tanítványok Jézustól. Ezt kérdezi a sokaság a tanítványoktól. Ezt kérdezgeti minden kor minden embere: Mi lesz velünk? Mert ígérni sok mindenki, sok minden korban, sok mindent ígért már, de az ígéreteknek nem mindig van ereje. Nem mindig vesszük komolyan. Joggal. - Ezért, miután elhangoznak az ígéretek, és marad az üresség, az ember megkérdezi: Mi lesz velünk?

Jézus válasza pedig nagyon egyszerű: az lesz, hogy aki szeret, az megtartja igémet, aki pedig nem szeret, az nem tartja meg. - Ennyi. Nem igyekezet és lelkialkat kérdése, hanem a bennünk levő Lélek kérdése.

Az Isten Lelke úgy működik, ahogy ő szeretné és gondolja. A mércéje pedig nem az, hogy mit csinálunk itt, a templomban, hanem az, hogy, aki szeret engem, - mondja Jézus -, megtartja az életét. Aki pedig nem szeret engem, az nem tartja meg. Ez a lényeg.

Most csöndesedjünk el, imádkozzunk:

Szerető Urunk! Kérünk, jöjj el napról-napra velünk. Formáld a gondolatainkat, érzéseinket, hitünket Szentlelkeddel. Áldd meg az igyekezetünket, imádságunkat, igehallgatásunkat, közösségünket és mindenféle más próbálkozásunkat. Fogj meg minket, és emelj föl hozzád. Ezt kérjük mindannyiunk számára, hogy találkozzunk veled. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten békessége, amely meghalad minden emberi értelmet, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen

Úrvacsora

Ének: 239 (Altenburg 1651, német - Köln 1623)

1. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Hű támasz minden ínségben, Kit trónusáról jó Atyánk És Jézus Krisztus küld hozzánk, Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 2. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Igédet éltesd szívünkben! Hogy lelkünk teljék meg veled, Mert akkor lángol és szeret: Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 3. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Növelj a hitben szüntelen, Mert nálad nélkül nincsen itt A Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 4. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Tarts mindhalálig hűségben, Hogy éltünk téged hirdessen, S megálljunk végig győztesen! Jöjj, Vigasztaló, Szentlélek Isten! - 5. Jöjj, Égi szent láng, Szentlélek Isten, Ne hagyj a végső órán sem! S mi áldva mondunk éneket Most és a mennyben is neked. Ó, Vigasztaló, Szentlélek Isten!

Szeretett Testvéreim! Hívok, várok mindenkit Isten kegyelmének oltárához az Úrvacsorai közösségbe. Erre is készülve most, az igék nyomán nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg az életünket. Segítségül hallgassuk meg Isten törvényét, a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja, megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján kérem, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk Istenhez imádságban kérve az ő irgalmát:

Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, mindörökké vagy te. A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, ha a bűneinket magad elé veszed. Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, Uram, könyörülj szolgáidon. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, Jézus Krisztusért. Őbenne az irgalom és minden vigasztalás Istene megvigasztal és megerősít bennünket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Az ő Lelke legyen velünk, hogy járjuk új életben. Ámen.

Jöjjetek! Imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki elküldte a Szentlelket, hogy gyermekeidet az egyház közösségébe gyűjtse. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én vérem által, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Urunk, szerető Istenünk! Kérünk, legyen gondod ránk szereteted, irgalmad, hűséged szerint. Legyen gondod egyházadra, gyülekezetedre. Mindazokra szerte a világban, akiket elhívtál. Tégy igaz gyermekeiddé bennünket Lelkeddel, formálj és szűlj újjá bennünket napról-napra. Urunk, fordulj hozzánk, és maradj velünk, hogy amikor ünnepeljük megváltásod, szereteted titkát, akkor részesei legyünk Lelkednek, részesei legyünk Krisztus feltámadásának. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk szeretteinket, embervilágunkat, önmagunkat. Te viselj gondot örömeinkre és nyomorúságainkra. Te szólj, és erősíts, amikor, ahogyan szükséges. Legyen gondod, Urunk, a bajban levőkre, az életükben eltévedtekre, a magányosokra, a halállal küzdőkre. Te adj reménységet, és te biztass mindenkor bennünket arra, hogy te mindent megtettél értünk. Jézusért kérünk, Urunk. Az ő nevében, őbenne bízva fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy kegyelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Istenünk szeretete vezessen mindannyiunkat a Krisztus-hitre és a benne való bizalomra. Testvéreim minden kész. Jöjjetek Isten szeretetének oltárához.

Ének:

1. ének: 266 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1721-1801, német - Herrnhag 1737)

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

2. ének: 267 (Semper Ernő 1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

3. ének: 197 (Heermann János 1585-1647, német - Grylus Martin kéziratos korálkönyve 1790)

1. Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe' Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. - 2. Ha még gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Megrontómat jöjj, te űzd el! - 3. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid. Ha tebenned elrejtőztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod: Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. - 4. Jézus. Te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok. Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre.

4. ének: 232 (1. v.: XII, századi német ének, 2-4. v.: Luther Márton 1483-1546 - Wittenberg 1524)

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért! Hogyha jön a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon! Szánj meg Isten! - 2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad! Szánj meg Isten! - 3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd ízleljük édességedet. Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk! Szánj meg Isten! - 4. Ínségeinkben légy vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk! Össze ne hagyj esnünk, ha ellenségünk Reánk jő, s romlást készít már nekünk! Szánj meg Isten!

Mondjunk Istennek köszönetet, imádkozzunk:

Drága Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útját járja ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Elmenve, Testvéreim, hirdessétek az Urunk halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek az ő szeretetét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.