2008-05-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét utáni 6. (Exaudi) vasárnapjának istentiszteletén, 2008. május 4.-én,Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920) - Liturgia: 13

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok. Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem. Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat. Te vagy segítségem, ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem! Uram, ismertesd meg velem utadat, és lábamat igazítsd a helyes ösvényre. Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyörködhessem templomodban. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg magunkat törvényének, parancsolatainak tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezért kérlek most benneteket, Testvéreim, szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez imádságban irgalomért:

Istenem, te tudod, milyen balga vagyok, nincsenek elrejtve előled a vétkeim. Kérlek, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől, hiszen bajban vagyok. Siess, hallgass meg és emelj fel az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten, a mi szerető Atyánk, megkönyörült rajtunk, Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünkre. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Az ő Lelke velünk van, hogy új életben járjunk. Ámen. .

Jöjjetek, imádkozzunk:

Krisztus Király, minden hatalmak Ura, aki győzedelmesen emelkedtél a magasságba, ne hagyj magunkra bennünket. Ne hagyj bizonytalanságban, és ne hagyj szeretetlenül, hanem erősíts az igazság Lelkével, akit megígértél. Vele és az Atyával együtt dicsérünk téged örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát olvasom most, Testvéreim. Figyeljétek nyitott szívvel. Péter apostol 1. leveléből szól a levélbeli ige, a 4. fejezet 7. versétől kezdve:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőítessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

És így szól hozzánk Jézus Urunk János evangéliuma 15. fejezetének a 26. versétől kezdve:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.

Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy én megmondtam nektek.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 238 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen, Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát. - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben. Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj áldott Szentlélek! Jöjj, Atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Az ószövetségi ige, amelyet ma olvasok, Jeremiás próféta könyvéből szól a 31. fejezet 31. versétől kezdve:

Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, kinek volt már dolga értetlen emberrel? Olyannal, akinek megpróbáltunk valamit elmagyarázni, hogyan kell azt értéssel csinálni: egy tételt, vagy egy kézimunkát, valami kézműves munkát. Próbáltuk elmagyarázni, hogy megértse, hogy ne kívülről nézze, hogy valami bonyolult, varázslatos tevékenység, amit hogyan kell csinálni, hanem elsajátítsa a szó igazi értelmében. Néha van az embernek dolga értetlen emberrel, néha magunk vagyunk azok, az értetlen emberek mások számára.

Isten pedig azt mondja, hogy eljön az idő, amikor nem lesz nekem értetlen, idegesítő, bosszantó valami. Nem lesz több bosszúságom avval az emberrel, akinek hiába próbálok magyarázni, akit hiába próbálok tanítani, vezetni. Elmondom századszor, és akkor visszakérdez bambán, hogy: most akkor mit kell csinálni?

Erről szól az Isten ígérete az Ószövetségben. Ez, amit felolvastam, Jeremiásnak a próféciája Isten nevében, ez egy ószövetségi ige. Igazi, gyönyörű, ószövetségi ige. Biztos, hogy nem lenne helye az Újszövetségben. Mert hogy arról szól, hogy az Istennek mi a terve a jövőre nézve.

És nekünk hiába az, hogy csak a jövő héten lesz Pünkösd, amikor annak rendje és módja szerint megünnepeljük, hogy Isten elküldi a Szentlelket nekünk, azért ez nem egy eseménynek az átélése, Pünkösd, hanem egy ünnep. Arra szolgál, hogy egy valóságot, egy megtörtént dolgot, egy reális eseményt még jobban az eszünkbe véssünk, megértsünk, újra átéljünk, még érthetőbb, világosabb legyen a számunkra. Tehát az Isten jövője nem a jövő vasárnap következik el. Ezért amit Jeremiás mond, az egy igazi, gyönyörű, valóságos ószövetségi ige. - De mi az Újszövetség emberei vagyunk. Ezért arra szolgál számunkra ez az ige, hogy megértsük, hogy az, amit az Isten csinál velünk, szól hozzánk, - az az ő eredeti, régi terve. Már régen is így gondolja.

Talán van közülünk, néhányunknak már végrendelete. Lehet, hogy olyan is van, akinek már több is van. De akinek több végrendelete van, azt úgy kell érteni, hogy azok közül mindig a legutolsó az érvényes. Valaki ír egy végrendeletet, mert úgy gondolja, hogy amije van, azzal van egy terve, elképzelése a jövőre nézve, és azt leírja, hogy mit szeretne. Aztán telik, múlik az idő, és változnak a körülmények, változnak a tervei az embernek, és mást gondol. Azt mondja, hogy mégsem egészen így akarom, hanem írok egy másikat. És akkor ír egy másik végrendeletet, amit hitelesít egy közjegyző, meg mindenféle csudabogár. És akkor megcsinálja az újat. Attól kezdve a régi nem érvényes. Az egyedül arra jó, hogy ha valaki egybeveti az újat a régivel, vagy még régebbivel, akár melyikkel, akkor kap valami képet arról, hogy hogyan alakult ennek az embernek az élete, a tervei, a javai, hogyan változott az elképzelése a saját dolgairól. De jogi következménye mindig a legutolsónak van! - Persze az előfordul, hogy valaki, amikor végrendeletet érvényesíteni kell, akkor szalad a bírósághoz, hogy: már pedig volt egy régebbi végrendelet, amelyik ezt és ezt írta, és tessék azt végrehajtani. De szabályos körülmények között ilyenkor a bíróság megállapítja, hogy az már egy régi érvényét vesztett, és elutasítja. És bizony az újabbik az érvényes.

Az Isten szavát, az Ó- és Újszövetséget egyfelől szövetségnek nevezzük, és itt is a próféta arról beszél, hogy Isten szövetséget köt, egy újabb szövetséget a népével. Azért hívjuk szövetségnek, mert egyfajta szövetség az ember és az Isten között az, amit ő eltervez és megteremt. Másfelől hívják testamentumnak. Ez nem csak annyiban különbözik a szövetség-szótól, hogy idegen szó, hanem azért mást is jelent egy kicsit, másfelől közelíti meg a jelentését az Ó- és Újszövetség. Azt mondja, hogy az Istennek rendelkezése van.

Persze, mint minden hasonlat az Istennel kapcsolatban, ez is sántít, mert egyfelől az Isten testamentuma, rendelkezése nem egy, majd tőle függetlenül végrehajtandó akarat, hanem ő maga cselekszik, írja le és közli, másfelől nem a jövőben lép majd érvénybe, hanem most, amikor ő közli. Ugyanakkor jó a hasonlat, mert vannak Istennek tervei az emberrel. Valamit elhatározott, végrehajtotta; aztán megint elhatározott valamit, és megint végrehajtotta, és különböző utakon indul el az Isten hozzánk.

Mint ahogy a múltkori istentiszteleten is szó volt róla: hullanak a kőtáblák, törnek darabokra, és az ember olyan, mint egy súlyos fogyatékkal élő, akinek hiányzik a látása és a hallása. Ha valakinek a látása és a hallása hiányzik, az azt jelenti, hogy a két legalapvetőbb, olyan érzékszerve hiányzik, amivel a külvilágot befogadhatná. Nagyon-nagyon kevés módon jut hozzá a külvilágból információkhoz. Ezért aztán ember és gyógypedagógus legyen a talpán, aki megtanít neki dolgokat, mert nincs kapcsolata, nincs befogadó-csatornája. Legalábbis ezek, az alapvetők nincsenek meg a külvilághoz.

Az Ószövetség azt mondja: Tedd ezt, és élni fogsz. De - mondja Jeremiás - ez nem sikerült. Nem működik. Az Ószövetségben aztán azt mondja Isten: kövess engem. - Az Újszövetségben azt mondja Isten: jöjjetek hozzám. És ő maga, aki cselekszik bennünk. Szívből jövővé teszi az Isten a szeretetét. Nekünk is. Ezt érdemes keresni, kedves Testvérek, nem kevesebbet. Szívből szeret. Értetlenség, és „ a most akkor mit is kell csinálni” helyett - a szívből.

És hogy még valamire kitekintsünk, ezt a mostani vasárnapot úgy szokták mondani, a missziónak a vasárnapja, amikor azt mondja az Isten: menjetek! Menjetek el a világba! - Küldetése van Isten népének az Istentől. - Értitek a küldetést? „Menjetek, tegyetek tanítvánnyá minden embert!” - Lehet ezt recept- könyvvel a kézben csinálni? Aligha. Ehhez mégis csak az kell, - amit nem lehet megspórolni, az, amit az Isten mond itt, Jeremiásnál a jövőről -: „szívükbe írom be, és Istenük leszek”.

És akkor talán a szívünkből jön nekünk is az érzés: kapcsolataink, szavaink, igazságtételünk, imádságunk.

Most csendesedjünk el. Imádkozzunk:

Drága Uram! Szerető Istenem! Formálj, tégy csodát rajtam. Ma is, holnap is, amíg még időt adsz itt nekem. Tégy csodát napról-napra, hogy fölkelve a régi emberből egy új emberré legyek, aki ismer téged. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el most az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 379 („Rákóczi Ferenc bús éneke”. Magyar ének a XVIII. századból. Gyallay-Pap György daloskönyve. 1806 - Magyar dallam XVIII. sz.)

1. Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom. A keresztfán drága árom, Oltalmamat tőled várom. - 2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért. Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért! - 3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet És szegény árva fejemet. - 4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek. - 5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csöndességet, Jövendőben üdvösséget!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk, és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki nem hagyta magára egyházát, hanem jobbodon közbenjár érte. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan, áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban és általa testvéri közösséggé legyünk!

A mi Urunk, Jézus Krisztusért, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség, és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Legyen gondod ránk, aki Fiadat értünk adtad, aki nem kíméltél semmit, hanem mindent odaadtál értünk. Aki szeretetedben közel jöttél, lehajoltál hozzánk, hogy fölemelj bennünket. Urunk, tedd ünneppé, tedd áldássá számunkra a veled való közösséget. Taníts, vezess, formálj bennünket általa. Urunk, legyen gondod gyülekezetünkre, közösségünkre, egész népedre szerte, a világon. Szenteld a hitünket, szavainkat, az alkalmainkat, a dalainkat és imádságainkat szívből jövővé. Tekints ránk, Urunk, és engedd, hogy családtagjainkat is szívből tudjuk nézni, szeretni, velük együtt lenni. Urunk! Legyen gondod az embervilágra, a tévelygőkre, a bolyongókra. Legyen gondod a kísértésben levőkre, betegséggel, halállal és fájdalommal küszködőkre. Te vagy a reménységünk! Te gyógyítsd meg azokat, akik gyógyulásra szorulnak. Te gyógyítsd meg napról-napra a hitünket, tetteinket, hogy veled legyünk. Legyen gondod, Urunk, az elmentekre és azokra, akik gyászolnak. Te teremts bizalmat, reménységet, hitet. Te teremtsd meg közöttünk az életet. Jézus Krisztusért kérünk, a mi Urunkért, Megváltónkért: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Isten gondolata az volt, hogy szabadítását és szeretetét anyagba foglalja, és így jön ide, közénk. Ezért hív és vár mindnyájunkat. Jöjjetek hát az ő szeretetéhez!

Ének:

1. ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

1. Úr Jézus Krisztus, már a mennybe, A dicsőségbe ért utad: Hogyne kívánnám hát epedve, Hogy ott legyek, ahol te vagy! Hisz itt csupán vándor vagyok, De majd hazámba eljutok. - 2. Mikor eljött a búcsúóra, Áldón emelted szent kezed. Áldj engem is, segíts a jóra, Adj munkás, hasznos életet! Ha te megáldasz engemet, Elérem üdvösségemet. - 3. Utánad nézek hívő szemmel, Látom boldog országodat. Ne félj, te szív, tűnjék a kétely: Utat tört néked jó Urad. Bár itt nem láthat testi szem, Nincs más bizalmam senki sem! - 4. Tudom, hogy egyszer visszajössz még, Ki mennybe tértél győztesen, Ott vár reám a szép örökség, S tied leszek majd teljesen! Itt biztatóm hit és remény: Ott szemtől-szemben látlak én.

2. ének: 264 (id. Ács Mihály 1646-1708)

1. Magas egekben lakozó Felség, Nézz le népedre, örök Istenség! Lásd meg, ha próbál minket az ínség! Tehozzád sóhajt a keresztyénség. - 2. Ígérted régen mi atyáinknak, Hogy szívből hozzád ha imádkoznak, És felkiáltnak nagy ínségükben, Meghallgattatnak könyörgésükben. - 3. Hallgasd meg most is fohászkodását, Néped kérését, imádkozását! Ha segítségért siet tehozzád, Fordítsd feléje irgalmas orcád! - 4. Békével áldd meg mi éveinket! Ismeretedben őrizz meg minket, És szent igédben gyermekeinket! Éleszd szívükben az igaz hitet! - 5. Így cselekedjél! Tarts meg a hitben! Más bizodalmunk kívüled nincsen. Add, hogy meglássa e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten!

3. ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737)

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

Forduljunk Istenhez hálaadással, imádkozzunk!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk,- add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Elmenve, Testvéreim, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve az ővele való közösséget, építsétek az emberek közötti közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.