2008-04-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Húsvét utáni 5. (Rogate) vasárnapjának istentiszteletén, 2008. április 27.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 88 (Victor János 1860-1937 - Tinódi Sebestyén 1510?-1556) - Liturgia: 5.

1. „Imádkozzatok, és buzgón kérjetek!” Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk! Hallgass meg, Fiad nevében ha kérünk! - 2. „Keressetek buzgón, és megtaláltok!” Téged keresünk, Uram, hogy bűn, átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk! - 3. „Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!” Elfáradtunk, Uram, e világ zaján. Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örömmel mondjátok és hirdessétek: az ÚR megváltotta népét! Dicsőítsétek, és mondjátok neki: félelmetesek tetteid, Halljátok mindnyájan istenfélők, hadd mondjam el, mit tett velem? Hozzá kiáltottam, és ő meghallgatott. Meghallgatta imádságomat. Az ÚR nem tagadta meg kérésemet, kegyelmét nem vonta meg tőlem. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak És Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Az Isten színe előtt most mindenek előtt gondoljuk méltatlan voltunkra. Forduljunk hozzá imádságban irgalmáért: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Hűtlenségemet töröld el nagy irgalmaddal, teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Én bűnben születtem, te pedig csak a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek, moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom, Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus vérén, akit bűneinkért halálra adott, és akit üdvösségünkért feltámasztott. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja, Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Úgy szólunk hozzád, és úgy vágyunk utánad, mint egy vajúdó anya, amikor gyermeke születését várja. Segíts nekünk, hogy rád várni, téged keresni tudjunk. Segíts nekünk erővel, és hozd világra általunk is, bennünk is békességedet és örömödet. Te vagy reménységünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten igéjét olvasom, amely most Rogate vasárnapján, Húsvét utáni 5. vasárnapon szól hozzánk. Jakab apostol leveléből szól a levélbeli igéje a mai napnak az 1. fejezet 22. versétől kezdődően:

Így ír az apostol:

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgató, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette úgy, hogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten előtt: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

És így szól hozzánk ezen az ünnepen Jézus János evangéliuma 16. fejezetében:

„Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen. Ezeket példázatokban mondom nektek, de eljön az az óra, amikor többé nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, hanem maga, az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem.”.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Keresztelő.

Ének: 297 (F. Varga Lajos 1856-1939)

1. Ó, örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, Ím, leborulva, esedezve kérünk: E kicsiny gyermek egész földi éltét Karjaid védjék! - 2. Megváltó Jézus, gyermekek barátja, Vedd őt öledbe, kezed óvja, áldja, Légy te őnéki út, igazság, élet, És híveddé tedd! - 3. Szentlélek Isten, te örök fényesség, Általad teljes az igaz keresztség. Bűnt és kísértést kicsinyedtől űzd el Mennyei tűzzel!

Békesség néktek! Feltámadott Urunknak ezzel a szavával köszöntelek benneteket, Testvéreim, amikor eljöttetek gyülekezetébe ezekkel, a kislányokkal, hogy ők a keresztség szentségében részesüljön.

Így szól hozzánk ennek az eseménynek, ennek az alkalomnak az alapja, az útmutatása. Krisztus Urunk, mielőtt elment a mennybe, így szólt tanítványaihoz: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nekik. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.”

Nézzük meg most, kedves barátaim, kedves testvéreim, kedves szülők, keresztszülők, gyülekezet, rokonság egy történetnek a két oldalát. Két igét olvasok. Mindegyik rólunk szól, meg Veronikáról és Tímeáról.

Az egyik ige így szól, - és ezt különösen is Icáéknak mondom, de mindannyiunknak is: A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által. - Tulajdonképpen gyönyörű dolog, hogy Veronika a ti kincsetek, veletek van, hogy az Isten rátok bízta. Gyönyörű dolog, hogy a tirátok bízott kincs az, hogy ő hogy növekszik, él és boldogul. Most mégis inkább arra kellene gondolnunk mindannyiunknak, hogy első sorban nem Veronika személye, hanem vele kapcsolatban a Jézus örömhíre bízatott rátok: az a tény, hogy az Isten szeret. Ezt bízta ránk az Isten. Ezt kell nekünk elmondani, ezt átélni, ezt tanítani. Ez a kincs Veronikáé is, de most még az őrésze is nálatok van. - Mi a dolgunk? Pityunak, Icának, Dórának, Lalinak, nekem, nagyszülőknek, gyülekezetnek az, hogy könyörögjünk. Könyörögjünk, hogy ez a kincs, Jézus Krisztus kincse birtokába kerüljön ennek, a kislánynak: megragadja a kezét.

És a másik oldala a történetnek, pedig így szól - ezt pedig különösen Timi családjának mondom, de ezt mondja mindannyiunknak is: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észre vette, megharagudott és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. Ekkor átölelte, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. - Tulajdonképpen négy generáció, ha jól látom: Timi, Tomi, Mónika, György, keresztszülők: Márta, Sándor és az egész család. Hatalmas lehetőségetek van Timi életével, de a kincset nem tőletek fogja megkapni. Ti sem, egyikőtök sem maradt le erről a kincsről. Ugyanis nem arról van szó, amikor Jézus azt mondja, hogy aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, nem tud bemenni abba; nem azt jelenti, hogy csak a kisgyermekek, csak kisgyermek korban találkozhatnak ezzel, hanem azt jelenti, hogy akár húsz év múlva csak úgy tud örülni az Istennek, ha mint egy gyermek bizalommal van Isten iránt. És mi is csak úgy tudunk örülni az Istennek, ha olyan bizalommal és örömmel vagyunk felé, ahogyan egy kisleány a szüleihez. Úgy, hogy itt a dolgunk tulajdonképpen nem más, mint amit Jézus mond: engedjétek oda Jézushoz: őt, mi egymást, magunkat. Ennyi a dolgunk. Most ennek történik meg egy jele a keresztségben ezen az ünnepen.

Úgy, hogy ezzel a reménységgel, ezzel a hittel csendesedjünk el, és hajtsuk meg szívünket Isten előtt: Uram, szent Isten, te tartsd meg kezedben ezeket, a gyermekeket, családjukat, gyülekezetet, gyermekeket és felnőtteket egyaránt, igaz hitben feléd., hogy úgy tudjunk hozzád fordulni, ahogyan Krisztus Jézus fordul hozzánk, bizalommal és ismerettel. Erre nevelj bennünket és ezeket, a kisleányokat. Ámen.

Kedves Szülők, kedves Keresztszülők! Kérdem tőletek, feleljetek szívetek szerint:

Akarjátok-e, hogy ez a két kislány most a keresztség szentségében részesüljön, és ezzel Isten gyermekei, és a Krisztus egyházának tagjai legyenek? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy gondoskodtok a gyülekezet, az egyház segítségével az ő hitben való növekedésükről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Akkor tegyetek vallást hitetekről: a magatok nevében és az ő nevükben. Mondjuk el együtt, a gyülekezettel az egész keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Veronika! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Lelkével újonnan szült, megbocsátja bűnödet, áldjon és őrizzen meg téged szeretetével az örök életre, mostantól mindörökké. Ámen.

Mi legyen a gyermek neve? - Tímea! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon és őrizzen meg téged az örök életre, mostantól mindörökké. Ámen.

Kedves Testvéreim! A Zsoltáríró is tanúskodik az Isten szeretetéről, amelyet ő most megmutatott és megmutat nekünk: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod. Ámen.

Az Isten kegyelme kísérjen és őrizzen meg benneteket gyermeketekkel együtt. Forduljunk most együtt, elcsendesedve Istenhez, mondjuk el együtt Jézus Krisztus Urunk imádságát, amely majd, reménység szerint e kislányoknak is napi imádsága lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Isten, aki megőriz bennünket, áldjon és őrizzen meg benneteket gyermekeitekkel együtt. Áldja meg életeteket, utatokat, kapcsolatotokat, családotokat. Áldja meg tetteiteket, szavaitokat szeretetével, hogy elérjétek célotokat az ővele.

Ének: 327 (Hiller Fülöp Frigyes 1699-1769, német)

1. Átölelt Isten nagy kegyelme, Méltatlanul, érdemtelen. Csodák csodáját látom benne, És hála tölti el szívem. Boldogan ujjong énekem, Ha kegyelmét dicsérhetem. - 2. Haragot, átkot érdemeltem, És Isten megkegyelmezett. Szent Fia vérzett énhelyettem, Hogy eltörölje vétkemet. Mért történt, fel nem foghatom! Csak kegyelem, csak irgalom! - 3. Jóvoltod hálás szívvel vallom, Örömmel áldom, hirdetem. Kegyelmed el nem hallgathatom, Épüljön rá az életem. Boldogság térdre hullani, Irgalmasságod áldani. - 4. Míg egykor véget ér itt az út, Kegyelmed védjen, Istenem! Szent Fiad vére tárjon kaput, Ha én, szegény megérkezem. Befogad ott az irgalom, S örök örömmel áldhatom.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Így szól hozzánk, kedves Gyülekezet, kedves Családtagok, szeretteim, a mai vasárnapnak az ószövetségi igéje Mózes 2. könyve 32. fejezetéből, a 7. verstől kezdődően:

Ekkor így szólt az ÚR Mózeshez: Indulj, menj le, mert elromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból. Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik. Borjúszobrot készítettek maguknak, azelőtt borulnak le, annak áldoznak, és ezt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről. Még ezt is mondta az ÚR Mózesnek: Látom, hogy ez a nép keménynyakú nép. És most hagyd, hogy fellángoljon ellenük haragom, és végezzek velük! De téged nagy néppé teszlek.

Mózes azonban esedezett Istenéhez, az ÚRhoz, és ezt mondta: Miért gerjedsz haragra, URam, néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál ki Egyiptomból? Ne mondhassák az egyiptomiak: Vesztükre vitte ki őket az Isten, megölte őket a hegyek között, és eltörölte őket a föld színéről. Múljék el izzó haragod, szánd meg népedet, és ne hozz rá bajt! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Izraelre, akiknek önmagadra esküdtél, és ezt ígérted: Úgy megsokasítom utódaitokat, amennyi az égen a csillag, és örökké birtokukban lesz az az egész föld, amelyről azt mondtam, hogy utódaitoknak adom. Az ÚR szánalomra indult, és nem hozta rá népére azt a bajt, amit mondott.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Ugye, milyen szép a Föld? Gyönyörű. Nincs rajta semmi hiba. Csendes, nyugodt, szépek a színei a képen, de a valóságban még szebb, és igazán gyönyörű lehet rajta az élet. Ha azt keresnénk, hogy hol van Isten, akkor talán valahová, ide képzelem őt a templompadok valamelyikébe, - már így a képhez képest. Ahogy lenéz a Földre, és ezt látja. Akkor ő így lát minket, magyarul: nem lát.

Ezért aztán, habár ma az imádság-vasárnapja van elvileg, meg mégis csak ezért, a két nagyszerű kislányért kellene imádkozni, - de ha Isten így lát minket, akkor ennek nem sok értelme van. Talán be is fejezhetjük itt. Még azért a keresztelési-emléklapokat odaadom, de nincs jelentősége, ugyanis Isten nem lát. Annak, hogy szeret, vagy ilyesmi,- semmi jelentősége, hogyan tudna szeretni. Amíg imádkozunk, kiabálunk, kiáltozunk hozzá, az, amíg idáig elér, összeolvad egy csodálatos dicshimnusszá, és ő elégedetten hátradől a foteljában, a felhők tetején, és mosolyogva hallgatja a halk muzsikát. - Máris készen van a magát felvilágosultnak, cinikus mondó istentagadás! Ennyi az egész, kedves Testvérek: elég megnézni a Földet messziről.

Csakhogy Isten nem bámulja a Földet ilyen távolságból, hanem azt mondja: menj le, mert baj van! - Mondja ezt Mózes idejében, és még azóta hányszor! - Elmondta nagyon sokszor: menj le, mert baj van. Baj van ott, lent a földön. Mert közelről a szép, kék bolygó nagyon kevés szeretetet igér! - És elmondta Mózesnek, a szolgájának, és Mózes könyörög ugyan egyet, - de talán van, aki gondolhatja, hogy nem erről szeretnék beszélni ma. - Hanem aztán Mózes lemegy a hegyről, ripityára töri a kőtáblákat, és zsoldosaival lemészárolja Izráel népének egy jó részét.

Menj le, mert baj van! - Talán innen kezdődött az antiszemitizmus. Onnan, hogy megnézzük ezt a történetet, és azt mondjuk: bizony, ilyenek a zsidók. Hamar letértek az útról, - pedig rólunk szól! Veronikáról szól, Timeáról szól, Schermann Gáborról szól, meg mindannyiunkról!

Menj le, mert baj van! - ezt az Isten mondja. És nem történt semmi, pedig nagyon sokszor mondta már. Míg Mózes, meg a többi béres le-lemegy, összetöri a kőtáblákat, halomra mészárolja a népet, a gonoszokat, - addig Isten szól: menj le, mert baj van! - És aztán lement. - Inkább erről szeretnék beszélni ma.

És kiderült, mikor az Isten lejött, - mert nem volt, akit leküldhetett volna igazából arra, amit akart, amire szükség volt -, az Isten lejött, és nem így nézi a Földet, hanem idejött, lejjebb, mint mi - mi magas lovon ülünk a Földön! -, ő lejött. Kiderült, hogy az imádság, amit mi többfelé próbálunk kiáltani - az reklám! - az Istenhez. Kiderült, hogy az Isten a gonoszokat nem lemészárolja, hanem átöleli. Ezért nincsen találkozásunk az Istennel, a mennybélivel, aki messziről látja a kék-bolygót. Lehet róla beszélni, de az felesleges agytorna. Nekünk csak az a híd adatott az ég és föld között: ez az Isten helye, másik nincs!

Tehát tanuljunk meg, kedves testvérek, szülők, nagyszülők, rokonok, gyülekezeti tagok, presbiterek is, mindannyian - tanuljunk meg az ő szeretet-szemével innen, közelről nézni, szögekkel átverten nézni a Földet. És akkor az imádságaink is - akár hálaadások, akár panaszok - egész más fényben állnak. Akkor, ha imádkozunk Timeáért, Veronikáért, egymásért, szeretteinkért, üdvösségünkért, életünkért -, egész más fényben áll a szavunk. Akkor nem űrbe kiáltunk imádságot, hanem suttogjuk annak, aki közelebb van hozzánk, mint bárki. Annak a fülébe! Ránk talál!

Imádkozzunk:

Uram! Őrizz meg szeretetedben, hogy növekedjek, felmelegedjek, megmaradjak. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten az embert fölemeli. Azt szeretné, hogy odaérkezzünk, egész életünkön át azt szeretné, hogy odaérkezzünk az ő ismeretébe, szeretetébe. Ezért szól hozzánk itt, amíg élünk a földön, - meg ezért szól hozzánk, amikor elmegyünk.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Forduljunk hozzá imádságban, hajtsuk meg fejünket, szívünket Isten előtt, és csendesedjünk el imádságban:

Uram! Azt kérem, hogy áldd meg gyülekezetünket, szeretteinket azzal a Lélekkel, amely benned van. Add nekünk lelkületedet, szeretetedet, békességedet, hogy bizalmunk legyen hozzád, hogy az életünk, sorsunk fordulóiban is, amikor nem látunk előre, akkor tudjuk, hogy a cél biztos, hogy megvan nálad. Hogy akkor, amikor mi jól tudjuk, tudni véljük a célunkat, útirányunkat, a tennivalóinkat, akkor is bizalmunk legyen benned. Hogy tudjunk meg-megállni, elcsöndesedni, és utunk, haladásunk közben is rád nézni. Hogy el ne kanyarodjunk attól az iránytól, amit te szánsz nekünk. Urunk, vedd el tőlünk a hitetlenség, a gőg, a gyűlölet, a bosszúvágy, a harag, a keserűség gyökerét, kísértéseit. Szabadíts meg bennünket napról-napra, hogy igaz gyermekeid legyünk; hogy tudjuk nevelni gyermekeinket, akiket ránk bíztál, a te szereteted és békességed alapján; hogy tudjunk fordulni szeretteinkhez azzal a türelemmel és figyelemmel, amivel te vagy irántunk; hogy meg tudjunk állni a hitben, a reménységben, a bizalomban, amikor elveszítjük szeretteinket, ahogyan te szeretsz minket. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk gyászoló testvéreinket. Te teremts újra hitet, látást a nehéz napok között. Te taníts minket bölcsességre, amikor napjainkat számláljuk. Urunk! Szeretetedbe ajánljuk Veronika és Tímea családját. Te könyörülj rajtuk napról-napra, és adj józan szeretetet, rád figyelő szívet és örömöt. Áldd meg napjainkat, próbálkozásainkat, igyekezetünket, hogy áldás legyen rajtuk. Jézusért, a mi Urunkért, Szabadítónkért kérünk, akinek a nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot.- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.