2008-04-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2008. 4. 20.-án, Húsvét utáni 3. (Cantate) vasárnap istentiszteletén Ferenczy Andrea esztergomi lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 281 (Krause Jonatán 1701-1762, német) - Liturgia: 6

1. Halleluja! Áldott reggel! Vasárnap szép reggele! Leteszem mind, ami terhel. Szívem fénnyel lesz tele. Hiszen ez a drága nap Beragyogja utamat. - 2. Megpihenhet minden fáradt Nyugalom szent ünnepén. Áldás napja, szép vasárnap! Sötétségben tiszta fény! Míg az igét hallgatom, Gyógyul sebem, bánatom. - 3. Szent feladat sürget engem, Végezetlen nem lehet: Kereshetem és gyűjthetem A mennyei kincseket, Ha ez áldott, szép napon Jézus szavát hallgatom. - 4. Uram, áldd meg szolgáidat, Add ajkukra szent igéd! Szentlelked járja át szavad! Tárd ki mindnyájunk szívét! Aki csendben rád figyel, Vond magadhoz, jegyezd el! - 5. E napot teveled kezdem, Segíts veled végeznem! Tarts meg engem kegyelmedben, Szüntelen te légy velem, Míg az örök ünnepen Magasztalhat énekem!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Énekeljetek az Úrnak, új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett! Irgalommal van az Úr minden nép előtt, hogy az Úr hatalmas megváltó. Feltárta igazságát a nemzetek előtt. Hűséggel és szeretettel emlékeznek meg népéről. A világ népei mindenütt látták, hogy miként szabadítja meg őket. Ujjongjatok az Úr előtt szerte a földön. Örvendjetek és vigadjatok zsoltárt zengve. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett, és jobbja szabadulást szerzett. Ámen

Liturgia:

Dicséret örök Atyánknak És ő egyetlen Fiának, A vigasztaló Léleknek, Szentháromság egy Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. Testvéreim, Isten színe előtt, gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket. Bűnbánattal vallom mennyei Atyám: hálaadás helyett gyakran nyílik szám panaszra. Egész életem atyai jóságod jelezze. Adj nekem hálás szívet, hogy boldogan magasztaljam jóságodat. Az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni.

Kegyelemhirdetés:

Hitvalló Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, akit Isten halálra adott bűneinkért, és feltámasztott örök életünkért. Én pedig feltámadott Urunk megbízásából feloldozlak titeket bűneitekből. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Járjatok új életben a Szentlélek erejével. Ámen.

Liturgia:

Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára! Dicsérjük Istent!

Mindenható Isten! Igaz hittel, szájjal és zengő énekkel dicsérünk. Engedd, hogy örömmel is tanúskodjunk szívünket betöltő békességedről. Téged magasztal minden áldásod. Tedd életünket csodálatos hatalmad és jóságod dicséretévé, mert tiéd a dicsőség most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Húsvét utáni 4. vasárnap, Cantate vasárnapján hallgassa meg a keresztyén Gyülekezet azt, az újszövetségi igét, amelyet megírva találunk Jakab apostol levelének 1. fejezetében, a 16. verstől kezdődően a következőképpen:

Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim: minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát. Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és a gonoszság utolsó maradványát is, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.

Az evangéliumi igét megírva találjuk János írása szerinti evangélium 16. fejezetének 5. versétől kezdődően:

Jézus mondja:

„Kezdettől fogva azért nem mondtam ezeket nektek, mert veletek voltam. De most elmegyek ahhoz, aki elküldött engem, közületek senki sem kérdezi tőlem: Hová mégy? De mivel ezeket mondom nektek, szomorúság tölti el a szíveteket. Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. Amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet: a bűn az, hogy nem hisznek énbennem, az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett.”

„Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni: amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.” - Ámen.

Ének: 318 (Luther Márton 1483-154 - Nürnberg 1523)

1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban! Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmünkből - Dicsérjük háladással! - 2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába. - 3. A jócselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma. - 4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt. - 5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a gonoszt legyőzze. - 6. Úgy tégy, és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi mennyei édes Atyánktól és az ő egyszülött Fiától, a mi Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassuk meg az igehirdetés alapigéjét, ahogy Egyházunk a mai vasárnapra, Cantate vasárnapjára kirendelte. Megírva találjuk Ézsaiás próféta könyvének 12. fejezetében az első hat versben a következőképpen:

Azon a napon ezt mondod majd: Hálát adok neked, URam, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából. Azon a napon ezt mondjátok majd: Adjatok hálát az ÚRnak, hirdessétek nevét! Adjátok tudtára a népeknek nagy tetteit! Emlékeztessétek őket, hogy neve magasztos! Énekeljétek, hogy milyen fenséges tetteket vitt véghez az ÚR, tudja meg ezt az egész föld! Kiálts és ujjongj Sion lakója, mert nagy közöttetek Izráel Szentje! - Ámen.

Ez Isten igéje!

Igehirdetés:

Keresztyén Gyülekezet, szeretett Testvéreim a Jézus Krisztusban! Gyakran vagyunk olyan helyzetben, hogy valakivel szeretnénk megtalálni a megfelelő hangot. Talán úgy vagyunk, mint a karmester, akinek mindig a zsebében van a hangvillája, és ha megüti, rögtön tudja, hogy milyen hangon kell elkezdeni a dalt. - Nincs hangvilla a zsebünkben, hogy tudjuk, kivel, milyen hangon tudunk szót érteni. És nem hordunk magunknál hangszert, hogy aminek a billentyűjét vagy húrját éppen megérintenénk, megszólaltatnánk, akkor egyből rátalálnánk a megfelelő hangra. Pedig tudjuk, hogy nem árt sokszor megtalálni ezt, a megfelelő hangot, megütni a legjobb hangot, ha valakivel beszédbe elegyedünk.

Így van ez talán ma sok szülővel, akik szeretnék megtalálni a közös hangot a gyermekükkel. De talán így van ez azokkal a gyermekekkel is, akik valamit szeretnének elújságolni a szülőknek, vagy kérni szeretnének, vagy éppen talán valami bántja őket, de hogyan is fogjanak hozzá? Hogyan kezdjék el a mondatokat? Milyen hangot is üssenek meg? - Aztán lehetne sorolni, hogy hányszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor egy hivatalos, a hatóság képviseletében lévő személlyel kell valami problémát megbeszélni, valamit felvetni. Talán fel is vagyunk háborodva. Feldúlt lélekkel vesszük fel a telefont, mert úgy érezzük, hogy valami nem jogosan jött hozzánk, hogy valami tett, vagy esetleg valami felszólítás, vagy valami levél nem takarja a valóságot. Szeretnénk elintézni. Tudjuk azt, hogy nem boríthatjuk ki az asztalt, nem boríthatjuk fel az asztalt, - hogy szeretnénk megtalálni a megfelelő hangot.

Végül lehet mindenkinek a tarsolyában más és más példa. Én is hordom azt az emléket, amikor egy édesanyával nem is egyszer próbáltam arról beszélni: már ott áll a gyermek a konfirmandus-kornak a küszöbén, és nem engedhetik meg, hogy elszalasztják ezt a lehetőséget. Kellene, hogy ez a gyermek hittanra járjon. - Vagy ott vannak a vállalkozások, a jól menő vállalkozások, a családi életnek a lendületében, és sajnos nincs helye a megváltó Isten szavának, imádásra késztető igéjének.

Az ember gondolkodik, hogy vajon hogyan is kezdjen hozzá? Megtervezi az első mondatot. El kezd gondolkodni, hogy mivel is indítson, mert tudjuk, hogy nem mindig mi vagyunk azok, akik megadjuk a hangot. Többnyire több tényező is alakítja ezt. Sok minden hangolja az emberi életünket.

Cantate vasárnapján, ezen, a mai vasárnapon Ézsaiás próféta nem egy hangvillát ajándékoz nekünk, hogy tudjuk, hogyan is kezdjünk hozzá egy ilyen nehéz helyzetben a beszédhez. Egy kottát, amit ha leolvasunk, akkor rögtön tudjuk, akkor rögtön ráhangolódunk valami más hangulatra, és minden sokkal flottabbul megy. Még csak ilyen hangot sem akar megütni. Inkább valami olyasmit tesz Ézsaiás próféta ebben az igében, mintha egy rugót elkezdene hosszúra kinyújtani, aminek aztán nem is látjuk a végét; messzire nyúlik. Így mutatja meg, hogy mi is történik majd egy napon? Ezzel együtt tudtunkra adja, hogy valami közöttünk történni fog. Bizonytalan ez az idő. Azon a napon - halljuk ebben az igében. Tudjuk azt, hogy valamikor el fogunk oda majd érkezni, de mégis sokakkal együtt hogyan is találunk oda? Mit is találunk majd ott?

Ézsaiás próféta igéjéből kitűnik az, hogy nagyon fontos az a nap. Ezt föl is említi, ezt a mondatot, ezt a félmondatot. Érdemes otthon is elővenni Ézsaiás próféta könyvének ezt a fejezetét, a 12. fejezetet megelőző szakaszt. Annak az időnek, annak a napnak nagy jelentőséget tulajdonít a próféta, mert ezt írja, hogy azon a napon Izráel maradéka az ÚRra támaszkodik hűségesen. Egy másik helyen azt olvassuk, hogy azon a napon lekerül terhe válláról. Majd egy másik helyen újra azt találjuk, hogy azon a napon másodszor is kinyújtja az ÚR a kezét, hogy megmentse népe maradékát.

Testvérek, vajon ilyen nap lesz-e? Miről szólhat ez az ige? Miért hangsúlyozza annyira ezt az időszakot? - Sokszor úgy vagyunk, amikor valami láthatatlan időbe nyúlik a képzeletünk, hogy valami valamikor be fog következni, - akkor azt hisszük, hogy ez olyan soká lesz. Vagy olyan soká lesz, amikor megszabadulunk a kínjainktól? Olyan soká lesz az, amikor befejeződik a mi földi életünk? Olyan soká lesz, amikor egyszer csak üt az óra? Olyan soká lesz majd a gyermek életében, amikor érettségire készül? Olyan soká lesz majd az az utazás, amire készülünk? Mindig tudjuk: eljön az idő. Mindig tudjuk, hogy egy távoli időpont, ami nagyon messzinek tűnik, egyszer mindig bekövetkezik. Sőt, azt vesszük észre, hogy milyen hirtelen fog eljönni.

Az a nap is ilyen hirtelen fog eljönni. Azon a napon is csak azt vesszük észre, hogy mégis csak eljött, akkor mondjuk, hogy még vár vele az Úr, akkor mondjuk, hogy az a nap még milyen messze van, és eljött ez az idő, én már nem tudok csinálni semmit, csak azt, ahogyan az Isten felsegít az ő szerető kezébe. Azon a napon majd egyedül Krisztus lesz a trónuson. Az a nap, amelyről ír a próféta. Amikor mi már nem tehetünk semmit, amikor már nem tudunk tenni semmit, - ez az a nap, amikor a próféta így ír: egyedül Jézus Krisztus ül a trónuson. Mivel ő van a trónuson, ő tölti be hitünket is. Akkor, amikor ez megvalósul, akkor mondjuk el ezt a háladalt igazán: Haragudtál rám, Uram, megbüntettél. Terhet adtál a hátamra. De sokszor sírtam, de sokszor éreztem magamat nehéz helyzetben. De sokszor aggódtam, de sokszor görcsösen raktam össze a kezemet, hogy segíts rajtam. Haragudtál rá, Uram! Mennyi súlyt tettél a vállamra, hányszor éreztem nehéz kezedet a vállamon, az életemen, - haragudtál rám, de elmúlt haragod, és megvigasztaltál. Elmúlt minden, és íme, itt van ez a nap!

Nem ítél el minket Isten, ebben az igében. Nem úgy tesz vele, mint amikor eljön a zongorahangoló. Előveszi az eszközeit, és elkezdi valahogy kívülről felhangolni a zongorát. Nem kívülről nyúl hozzánk az Isten. Egészen hozzánk ér. Ő lesz bennünk. Ő lesz szívünknek egyedül a megőrzője. Ő maga számunkra egyedül a segítő felszerelés. Eggyé lesz velünk.

Ez a mi hihetetlen tapasztalásunk. Boldog, örvendező dal születik meg. Nem lesz más dallam. Nem lesz szomorú ének. Nem lesznek olyan keserves panaszok, amelyekkel mi az Istent ostromoljuk, hanem azon a napon az örök, igazi dal születik meg: az üdvözültek mennyei seregének a dala.

Milyen érdekes, hogyha elkezdjük kinyitni az Énekes könyvünket, megnézzük azt, hogy a szerzők, a szövegírók, milyen énekeket írtak. Lehet, hogy sokszor nagyon lehangolóak, lehet, hogy sokszor talán beletalál az életünkbe, és azt írják le; egy olyan szöveget, olyan sorokat találunk, amelyek a mi megélt, bűnös életünkről szólnak. - De mégis mindig egy olyan éneket találunk, mindig olyan énekkel találjuk magunkat szembe, amik szüntelenül magasztalják Istent. Nincs olyan énekünk, amelyikkel az Istent valamivel is sújtaná. Ami rá terhelné a mi dolgainkat, ami azt mondaná, hogy: Uram, hogy tehetted ezt? Uram, mért voltál ilyen? Mért tetted ezt velem?

Minden énekünk Istent magasztalja. Minden énekünkben ő úgy van komponálva, minden énekünkben úgy van a szöveg róla megírva, hogy dicsérhetjük őt már most itt, a földön. Mert a mi énekeink sokszor már úgy szólnak rólunk, mint akik összekuporodnak. De azon a napon majd nem keressük a mondatokat, nem monoton hangon szólítjuk meg az Istent, hanem az igazi, lélekből fakadó dallam lesz úrrá. Akkor majd igazán örömmel és szívből jön az ének. - Nem leszünk úgy, mint amikor esetleg elmegy a Nagytiszteletű úr valakihez látogatni, amikor együtt elénekelnek egy éneket, akkor az idősek könnyezve összecsukják az Énekes könyvet, és azt mondják: De szép volt ez Tisztelendő úr. - Hányszor átéltem én magam is, hogy rögtön kérték tőlem az asszonytestvérek: hadd énekeljem el, hadd olvassam el, amikor már nem lesz itt a Nagytiszteletű asszony, akkor is ezt az éneket. Amikor becsukják az Énekes könyvet, előveszik a zsebkendőt, és letörlik a könnyeiket. - Hát ez az, ami elmúlik. Hogy nem csukjuk be a könyvet, Nem is szükséges akkor már a könyv, hanem énekelünk azokkal, akiket az Úr összegyűjt és összehív Jézus Krisztuson keresztül. Énekelünk, és nem sírunk, hanem boldog örömmel áldjuk az ő nevét.

Ma még mi könnyes szemmel áldjuk az Urat az énekeinek keresztül. Ma még beletalál egy éneknek a verssora az életünkbe. Ma még Krisztust tudjuk magasztalni, hogy közben eszünkbe jut a saját sanyarú sorsú életünk is. Ma még azt látjuk, hogy: igen, Isten magára vette bűneink büntetését. Azt látjuk ma még, hogy itt-ott, amott hirdetik az ő nevét. Ma még azt látjuk, mint egy forrást az oázisban, hogy néha-néha rá lehet találni arra az Úrra, aki megsegít bennünket. - Néha-néha azért az Isten utánunk jön. Néha-néha formálja az Isten életünket, és összetalálkozhatunk ezzel, a Vigasztalóval, - akkor azonban nem oázis lesz a sivatagban, hanem mindenütt bő vizű forrásból merítünk. Mindenütt belőle merítünk! Nemcsak itt-ott, amott, hanem mindenütt ebből, a forrásból!

Áldjuk, magasztaljuk azt, aki megszabadított bennünket. Ő az igazi forrás, ez a bő vizű patak. Nem csak egyszer-egyszer, nem csak itt-ott, hanem ott, azon a napon majd örökké róla szól az ének. Hangvillák, hangszerek nélkül is megtaláljuk a hangot, mert ő lesz mindenekben. Ő lesz akkor velünk, közöttünk, bennünk! Az egész világ az ő magasztosságát zengi majd. Azon a napon megszületik ez az ének.

Addig pedig, adja Urunk, hogy elő tudjuk venni valóban Énekes könyveinket, tudjunk együtt énekelni, és ha néha könnyes szemmel is csukjuk be a könyvet, jusson eszünkbe, azért nekünk olyan énekeink vannak, amelyek a szentséget újra meg újra bánatban, gyászban, szomorúságban, betegségben is mindig magasztalni tudják. Ámen.

Imádkozzunk:

Urunk! Sok mindenre készülünk, sokszor azt érezzük, mennyire szorít az idő. Íme, itt van az, amiről azt hisszük, hogy milyen távoli. Köszönjük, Urunk, hogy te közel hozod nekünk azt a napot is, ami tényleg nincsen távol. Amíg az egész világ meglátja: te valóban szerettél bennünket a világ kezdete óta. Add Szentlelkedet, hogy megteljen addig is a szívünk téged áldó, néked zengő dicséretekkel. Légy bennünk. Téged kérünk, jöjj hát, Urunk, szívünkbe. Ámen.

Uram! Jelet helyeztél el a világban magadról és az életünkkel. Jelet, amely rámutat szeretetedre és arra, hogy mi a beléd vetett bizalommal élhetünk. Taníts meg erre, a jelre, Krisztus jelére, hogy legyen hitünk, bizalmunk, legyen lelkünk benne maradni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélekistennek, miképpen kezdetben dicsősége volt, úgy legyen most és mindörökkön örökké. Ámen.

Imádkozzunk:

Mennyei édes Atyánk! Téged magasztalunk szívvel, szájjal, énekszóval, hiszen te szent Fiad feltámasztásával bánatunkat örömre, félelmeinket reménységre fordítod. Élő Megváltónkban bízva fordulunk hozzád kéréseinkkel. Adj nekünk, Urunk, hálás szívet, meg ne feledkezzünk ajándékaidról, el ne veszítsük reménységünket. Legyen az a legnagyobb ajándékod. Lássuk, Urunk, hogy ki az, aki várhat reánk. Add, hogy addig is boldogan tanúskodjunk atyai szeretetedről szent Fiad dicsőségére. Könyörgünk hozzád egyházadért. Adj bátorságot híveidnek a hitvallásban, erőt a te nevedben, kitartást a reménységben, hűséget a szolgálatban. Vigasztald meg népedet a megpróbáltatások között. Könyörgünk gyülekezetünkért. Te légy mindannyiunk Ura a hétköznapokban is. Te kísérj el bennünket otthonainkba. Te légy segítségünk, erőnk, vigaszunk. Te adj áldást ott, Urunk, ahol csak terád számíthatunk magunkban. Kérünk, formálj bennünket éneklőkké. Könyörgünk ezen, a mai vasárnapon a kántorunk szolgálatáért. Hálát adunk neked, Urunk, azért a testvérünkért, aki ezen a vasárnapon is kántorizált. Vedd körül őt erőddel és szereteteddel. Add, Urunk, hogy bárkik, akik az énekkarokban szolgálnak, vagy akik az orgonáknál ülnek, a te neved dicsőségét hirdessék. Könyörgünk azokért, akikben a maguk és mások szenvedése, az életükért való aggodalom, betegség elnémította a dallamot, az éneket. Urunk, te ki tudsz bennünket szabadítani minden félelemből. Vedd el, Urunk, azt az erőt, ami szomorúvá tesz. Nyisd meg előttünk azt az ajtót, amelyen át téged, mint a megdicsőültet látunk. Hadd szabaduljunk újra fel a téged dicsőítő éneklésre. Könyörgünk, Urunk, támassza felelősséget, az ínséget szenvedők iránt, bárhol is élnek a világon, hogy ahol csak tudunk, segítsünk testvéreinknek. Urunk, megemlékezem ennél az oltárnál Labossa Lajos esperes testvéremről. Ő volt az, aki az én szolgálatomban is lelki testvéremmé lett. Áldalak, Uram, mindazért az ajándékért, amit te rajta keresztül nekünk osztottál. Áldalak, Uram, hitéért, evangélikus hitvallásáért, szolgálataiért. Urunk, te légy az itt maradottakkal. Te biztass, hogy mit kell tennünk újra meg újra, hogy mi azon a napon valóban együtt magasztaljunk téged. Azon a napon az üdvözültek valóban egy seregben téged áldanak. Legyen ez, Urunk, vigasztalásunk. Bennünket ezzel a reménységgel tarts meg addig a napig. Hallgass meg minket, Urunk! Fogadd el könyörgésünket, hogy a földön küzdő egyházadnak és az üdvözültek seregének éneke egybecsengjen az angyalok énekével. Az Úr Jézus Krisztus által. Ámen. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Az Úr világosítsa meg az ő arcát rajtad, és könyörüljön rajtad. Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 57 (103. zsoltár. Neander Joakim 1650-1680, német - Német népi dallam XVII. sz.)

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják! - 2. Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett! Nagy irgalmát Naponként tölti reád, Áldását mindenütt érzed. - 3. Áldjad őt, mert keze csodásan alkotott téged! Utadon elkísér, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd. Szárnyával takarva védett. - 4. Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat! Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd, mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat! - 5. Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed ő tenéked! Őt áldjad örökké! Ámen.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu weblapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.