2008-03-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Húsvét 2. napjának istentiszteletén, 2008. március 24.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 218 (Stolshagen Gáspár 1550-1594, német - Gesius B. 1555?-1613) - Liturgia: 13.

1. Feltámadt Isten szent Fia, Őnéki zeng a glória¹ Halleluja, halleluja! Legyőzte sírnak éjjelét. Dicsérjük Jézus nagy nevét. Halleluja, halleluja! - 2. Bajvívó hősként síkra szállt. Legyőzött sátánt, bűnt, halált. Halleluja, halleluja! Nyomába bátran léphetünk. Erőt ad ő, és győzhetünk Halleluja, halleluja!. - 3. Bűnösök hű Megváltóját, A szívünk, Jézus, téged áld. Halleluja, halleluja! Kegyelmes, áldó szent kezed Az égi fénybe elvezet. Halleluja, halleluja! - 4. Ujjongó hálaénekben Hadd áldunk, Jézus, szüntelen! Halleluja, halleluja! Előttünk jársz, mint hű vezér, És boldog néped célhoz ér. Halleluja, halleluja!

¹latin: „dicsőség”

Velázquez: Az emmausi vacsora

1620, olajfestmény

Metropolitan Museum of Art, New York

Forrás: www.mkdsz.hu

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nem halok meg, hanem élek. Halleluja! És hirdetem az ÚR tetteit Halleluja! Erőm és énekem az ÚR, mert megszabadított engem. Kegyelmes és igazságos az ÚR, irgalmas a mi Istenünk. Levette rólam a bilincset, és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az ÚR színe előtt fogok járni az élők földjén. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Szeretett Testvérek! Isten színe elé érkezve, gondoljunk méltatlan voltunkra, nézzünk magunkba, látva törvényét, meghallgatva a parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, megcsaljuk önmagunkat, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Igaz hittel forduljunk most Istenhez imádságban irgalomért:

Légy kegyelmes hozzám, Uram, mert bűnöm miatt megrokkan az erőm, és olyanná válok, mint egy kallódó tárgy. Hát benned bízom, Uram, vallom, te vagy Istenem. Kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Istenünk szeretetében megkönyörült rajtunk, méltatlan embereken Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott megigazulásunkra. Az ő kegyelmében, szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvérek, Isten az ő vérért megbocsátotta, eltörölte bűnünket. Az ő Lelke velünk van, hogy teremjük általa a megtérés gyümölcseit.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Drága Istenünk! Te vagy a mi támaszunk. Ha elesünk, felemelsz bennünket. Gyakran szorongat a félelem, aggodalom, de veled átélhetjük, hogyan enged fel a merevség, a halál. Hogyan mozdul meg az élet. Istenünk, te vagy támaszunk. Ha körülfog bennünket a pusztulás, te életet ajándékozol Jézus Krisztus által. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Isten szavát olvasom most, figyeljünk rá tiszta szívvel. Húsvét 2. napjának ószövetségi igéje Sámuel 1. könyvéből, a 2. fejezetből az első 6 versben így szól hozzánk:

Anna, Sámuel édesanyja így imádkozott:

Örvendezz a szívem az Úrban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.

Így szól erről Lukács evangéliuma a 24. fejezetben a 13. verstől:

Jézus tanítványai közül ketten egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve. És beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta, és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és azt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben, a napokban?” „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt, hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezen felül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét. Eljöttek, és azt beszélték, hogy angyalok megjelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt.

Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe mentek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 220 (Spenner Fülöp Jakab 1635-1705, német)

1. Jézusunk feltámadt! Diadala áthat Síron, halálon. Árt-e halál mérge? Hisz vereség érte. Az Urat áldom! Élete így győzte le Lelkünk minden ellenségét. Zengjük dicsőségét. - 2. Bűneinkért vérzett, És mindent elvégzett, Meghalt érettünk. Ő lett üdvünk ára. Áldozatát látva, Felelt Istenünk: Dicsően és győztesen Fölkeltette harmadnapra, És felmagasztalt. - 3. Él örök fenségben Jézusunk az égben. Áldást zengenek, Őneki szolgálnak, Parancsára várnak Angyalseregek. Hatalom és irgalom Mind övé, hogy erősítsen, Mennybe elsegítsen. - 4. Jézusunk nevének Zengjen hálaének, Mert ő az élet! Kik nyomában járnak, Itt vele szolgálnak, Őhozzá érnek. Jézus él! Ő hű vezér. Híveit megőrzi, áldja. Örök fénybe várja.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai ünnepnek, kedves Testvéreim, a levélbeli igéjét olvasom az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben, a 10. fejezet, 34. versétől így szól:

Péter Kornéliusz százados házában beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte az, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket erre előre kiválasztott az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Havaseső várható. Esett a forint árfolyama. Két kamion összeütközött az országúton. Egy ember átrepült a város felett. Az Evangélikus Egyház Zsinata ülést tartott. 12%-kal nőtt gyülekeztünk lélekszáma. A Kormány emeli a nyugdíjakat. - Ezek tárgyilagos hírek, olyanok, amelyekhez lehet közünk, lehetnek igazak vagy nem-igazak. Lehet következménye a számunkra, vagy lehet érdektelen, közömbös a számunkra, de minden esetre ezek tárgyilagos hírek. Olyanok, amelyeket bárki, bárhol elmondhat függetlenül attól, hogy kinek mondja, mikor, és nincs különösebb oka annak, hogy ezeket elmondja azon kívül, hogy ez egy esemény, ami megtörtént, vagy sem.

Előfordulhat, hogy ezek közé, a hírek közé besorolódik véletlenül az a mondat is, hogy „Jézus feltámadt!” Azonban nem egészen az ilyen hírek közé tartozik. A felolvasott beszédében, tanúságtételében Péter apostol is utal arra, hogy Jézus, miután feltámadt, nem járt-kelt az emberek között úgy, mint halála előtt. Nem járt szerte az országban, tett jót mindenkivel, gyógyította meg az ördög igájában vergődőket. Ezek azelőtt történtek, hogy őt keresztre feszítették. Az előtt az egész nép tanúja lehetett Jézusnak. Ebből adódik, hogy mindenki számára,vagy még manapság is majdnem mindenki számára, kétségtelen valóság, hogy élt egy Jézus nevű ember az 1. század első felében, akiről különös szóbeszédek maradtak fönn arról, hogy ő mit csinált. Ugyanis ő járt-kelt, és aki szándékosan vagy véletlenül éppen arrafelé tartózkodott, ahol Jézus éppen megfordult, és látta.

Utal arra Péter vendéglátója házában, hogy feltámadása után nem egészen így történt a dolog. Nem járt-kelt az emberek között, hanem időről-időre megjelent abban. És bár a Húsvét hajnalán, ott, abban a bizonyos jeruzsálemi temetőben földrengés volt, angyal jelent meg, az ott lévő őrök halálra rémültek, - Jézust, magát csak egy, társadalmi méretekben nézve kisebb kör látta.

Így fogalmaz Péter, amikor beszél erről, a dologról: azok látták, akiket Isten erre kiválasztott: a kiválasztottak, a tanítványok látták. Pontosabban talán úgy lehetne mondani, hogy aki látta Jézust feltámadása után - az tanítványa. Talán jobban megvilágítja a dolog lényegét számunkra az ilyen logikai sorrendben: aki a feltámadt Jézussal találkozott, az tanítványa is. Annak ugyanis már egy másik élete van.

A két derék tanítvány, akik Emmaus felé tartottak, majd megérkeztek oda szerencsésen, - megváltozott attól, hogy Jézust felismerték. Annak ellenére, hogy őt marasztalták, hogy nem érdemes továbbmenni, mert sötét van már, - ők maguk ezután útra keltek, és megtették az egész utat visszafelé, mert valami fontos hír birtokába jutottak, megváltozott az értékrendjük, és az egész életük megváltozott. Ettől kezdve Jézus Krisztus tanúi lettek.

Vagyis az, hogy Jézus feltámadt, nem egy tárgyilagos hír, hanem annak a kifejezése a számunkra, hogy az embernek, nekünk Isten a kezét nyújtja. Békességet hirdetett Jézus Krisztus által - így mondja a Biblia. Tehát az Isten a kezét nyújtja nekünk, és ez nem általános híradás, hanem egy személyes kapcsolat kifejezése.

Megpróbálom szemléltetni, hogy mire gondolok József Attilának két versrészletével: Mintha hasonlítana a kettő egymáshoz, de nagyon-nagyon különböző az a gondolat-világ, az az Isten-kapcsolat, amit kifejezett velük. Az egyik, az első versrészlet a „Keresek valakit” című verséből való:

Keresek Valakit, s nem tudom, ki az?
A percek robognak, tűnik a Tavasz,
S nem tudom, ki az.

Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.

Valamiért ez a verse, a „Keresek valakit” egy szomorú hangulatú vers. Azért szomorú hangulatú, mert valamit, valakit keres általánosságban, céltalanul és eredménytelenül. - A másik, amiből olvasnék egy kis részt, József Attilának az egyik, ”Isten” című verse:

Gondolatban tán nem is hittem,
De mikor egy nagy zsákot vittem
s ledobván, ráültem a zsákra,
a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,
minden dolgában tetten értem.
S tudom is, miért szeret engem -
tetten értem az én szívemben.

Egyfelől tehát elmondja nekünk Péter beszéde és az ott történtek, hogy személyes dolog a Húsvét, a húsvéti hír, az, hogy Jézus feltámadt, másfelől azt is elmondja, hogy mindenkié. Tisztákról és tisztátalanokról hosszan tart az elbeszélés, mielőtt Péter ezeket a szavakat elmondja, és egy nagyon hosszú - számunkra, mai emberek számára egy kicsit nehezen követhető - eseménysorral készíti elő Isten az apostolnak ezeket, a szavait. Erre utal vissza Péter akkor, amikor azzal kezdi ezt a beszédét, hogy „most értettem meg az Istenről, hogy ő nem személyválogató”. - Tehát valamit megtanított az Isten Péternek, amit most megértett, és ennek az eredménye többek között, hogy az az egyszerű tény is, hogy egyáltalán elment ebbe a házba, és együttvolt velük. Tiszta embereket és tisztátalan embereket különböztetett meg Péter, és ezt kellett átértékelnie magában ahhoz, hogy bemenjen ehhez, a pogány római katonatisztnek a házába, és ott legyen nála, és neki Jézusról beszéljen.

Ez a probléma, akkor és ott egy valóságos, személyes történelmi jelentőségű helyzet, különbségtétel volt, és új hit és új tudás. De az ma is! - az, amit ez nekünk jelent. Nagyon fontos információ, tudás számunkra ma is az, hogy az Isten nem személyválogató!

Kezet nyújtott az Isten! Kezet nyújtott, és ez személyes dolog nekem, neked, mindannyiunknak! Ez mindenkinek szól!

Kezet nyújtott, tehát nincs olyan, hogy „én nem vagyok vallásos, tehát nekem nincs közöm Jézushoz. Számomra nem támadt föl”. - Nincs olyan, hogy „én egyszerű ember vagyok, és nem értek az ilyen dolgokhoz” - Nincs olyan, hogy „én bűnös vagyok, nekem sok problémám volt az életben, ezért hozzám nem jött”. - Nincs olyan, hogy „engem túlságosan megbántottak az életben, ezért rám nem vonatkozik, vagy én nem foglalkozom vele.” - Egyáltalában nincs olyan, hogy „engem ez nem érdekel, és ezért számomra nincs!” - Nincs olyan, hogy „én ezt másképp hiszem!” Hanem az Isten minden nép, minden gondolatkör, minden kultúra köreiben az, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Jézus személye az Isten kéznyújtása!

Péter szavaira Kornéliusz százados házában, hosszú előkészítés után került sor. Az Isten látomással, szavával előkészíti Pétert is arra, hogy hajlandó és képes legyen odamenni, és ott ezeket elmondani. - És fordítva is: a századost is látomással, igéjével előkészíti arra, hogy magához hívja Pétert, beengedje a házába, és meghallgassa.

Hosszú előkészítés után kerül sor ránk is az Isten kezében. Esetleg olyan dolgokon keresztül, amiknek ebből a szempontból nem tulajdonítunk jelentőséget, vagy már nem emlékszünk rá, de Isten dolgozik azon, hogy ez, a rövid, ősi-hitvallásként elhangzó mondat: „Jézus feltámadt!”, más legyen számunkra, mint egy tantétel, egy egyházi dogma, vagy egy olyan híradás.

Hosszú előkészítés után kerül sor arra, hogy hálát adjunk az Istennek! Látva Annához, Sámuel édesanyjához hasonlóan a saját sorsunkat, hogy felemeli az elesettet, megalázza a kevélyet! Miért? - Azért, hogy a kapcsolatát velünk személyessé, élővé, valóságossá, életet adóvá tegye!

Imádkozzunk:

Uram! Az események a te kezedben vannak! A szívünk is a te kezedben van! A hitünk is a te kezedben van! Tégy velünk, sorsunkkal, amit jónak látsz. És formáld úgy a látásunkat, gondolkodásunkat, ahogy te szeretnéd. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el most az Apostoli Hitvallást hitünk megvallásaképpen azért, hogy ezzel is megerősítsen minket az Isten: :

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk, Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki miután halálával legyőzte a halált, harmadnapra föltámadt a sírból, és kinyilatkoztatta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan, áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre e kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk!

Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely értetek és sokakért megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség, és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Őrá nézz, amikor bűneinket nézed, őérte szentelj meg, tisztíts meg, őrizz meg mindannyiunkat. Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünk közösségéről, egész népedről szerte a világban, akiket megváltottál Krisztus vérén. Teremtsd meg bennünk napról-napra a hitet, hogy megkapaszkodjunk őbenne, megálljunk a benne való hitben, a tőle kapott békességben és egyek legyünk. Urunk, emlékezz meg szeretteinkről, embervilágunkról. Rád szorulunk mindannyian, te adj életet tetteinkbe, szavainkba, gondolatainkba és kapcsolatainkba. Te adj életet az egész életünkbe, utunkba, hogy ne fáradjunk el, hanem megmaradjunk a forrásnál, tenálad, növekedjünk, éljünk, és hozzád érkezzünk meg. Urunk! Jézus Krisztusért kérünk téged, aki a mi reménységük, váltságunk, győzelmünk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Istenünk szeretete Krisztus vérén megújít és éltet minket. Jöjjetek hát őhozzá!

Ének: 225 (Scholz László sz. 1911. )

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked. - 2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már. - 3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen. - 4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk!

Szerető Urunk! Áldott légy, hogy velünk vagy, megújítasz, feltámasztasz bennünket, életet lehelsz ránk. Áldunk téged, hogy szólsz hozzánk a régiek szavain keresztül, a mi életünkön át a mi közösségünkben. Áldott légy, hogy szólsz hozzánk, és idejössz közénk tested-véred táplálékával. Őrizd meg bennünk mindazt, amit adtál. Maradj velünk, hogy az utunk a tiéd legyen. Ámen.

Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről. Akik átéltétek irgalmát, bűnbocsánatát, építsétek az emberek közötti közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.