2008-03-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Nagycsütörtök istentiszteletén, 2008. március 20.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 11

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Egyedül a Krisztus keresztje által van váltságunk és üdvösségünk. Magasztalom az Urat teljes szívemből az igazak körében és a gyülekezetben. Emlékezetessé tette csodáit. Kegyelmes és irgalmas az Úr. Eledelt adott az őt félőknek, népének megváltást szerzett. Örökkévalónak rendelte szövetségét. Szent és félelmetes az ő neve. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe elé lépve, nézzünk magunkba, vizsgáljuk meg életünket, törvényének, parancsolatainak tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola pedig ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor megcsaljuk magunkat, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít gonoszságunktól.

Ezek alapján kérlek Benneteket, Testvéreim, feleljetek tiszta szívvel a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk együtt most Isten irgalmáért:

Uram, hozzád emelkedem lélekben.Utaidat ismertesd meg velem. Vezess hűségesen, mert te vagy szabadító Istenem. Gondolj irgalmadra és kegyelmedre, amelyek öröktől fogva léteznek. Ifjúságom vétkeire, bűneimre ne emlékezz. Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram. Megmutatod a vétkeseknek a jó utat. Az alázatosakat igazságosan vezeted, útjaidra tanítod. Ó, Uram, bocsásd meg bűneimet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten szeretetében megbocsátotta a bűnünket, és irgalmát adta nekünk Jézus Krisztus által, aki miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, az Isten jobbjára ült. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvérek, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen velünk az ő Lelke, hogy járjunk új életben. Ámen.

Adjunk hálát az Úrnak, dicsérjük nevét:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki áldozatával új szövetséget ajándékozott népének, hogy aki eszi testét, és issza vérét, annak örök élete legyen. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Mielőtt összegyűlünk az Isten kegyelmének a vacsorája körül, hallgassuk meg igéjét, és nézzük meg őáltala, hogy kik vagyunk.

Az az egykori szoba, amely a névtelen baráté volt ott, Jeruzsálemben, az a szoba, amelyikben összegyűltek Jézus és tanítványai, az a szoba, amelyet Leonardo da Vinci művész ebben a képben megálmodott, Jézus szavai nyomán kitárult. Azok nyomán, a szavak nyomán, amelyeket őt mondott, óriásira szélesedett, és magába fogadta mindazokat, akik bármikor és bárhol részesülnek az ő testi, véri közösségében. Lépjünk be ebbe, a szobába, és belépve hallgassuk meg, ahogy János evangélista, - az egyetlen bibliai evangéliumi leírás írója, aki nem írja le a szószerinti, szoros értelemben vett utolsó vacsora történetét -, az a János evangélista, erről az eseményről hogyan, milyen szempontok alapján tudósít evangéliumának a 13. fejezetében az első 17 versben:

A húsvét ünnepe előtt tudta Jézus, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdás Iskariótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felső ruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus így válaszolt neki: „Amit én teszek, te azt most még nem érted, de később majd megérted.” Péter így szólt hozzá: „Az én lábamat nem mosod meg soha.” Jézus így válaszolt neki: „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” Simon Péter erre azt mondta neki: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!” Jézus így szólt hozzá: „Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind.” Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: „Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr, és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Lassan, csendesen foglaljuk el a helyünket a szobában, amelybe beléptünk, és a festményre nézve, amely segít nekünk belépni ebbe a szobába, ne keressük a festménynek a mondanivalóját. Se a festő szándékát ne keressük a festményben, se a festménybe belemagyarázóknak a szándékát ne keressük. Ne kutassuk, hogy a képen szereplőknek, mi a neve, férfiak vagy nők, milyen hosszú a hajuk? Hányan vannak, miről beszélgetnek, miért vannak hármas csoportokban? - hanem a kép segítségével menjünk be abba a szobába, amelyet a képpel a művész megálmodott, abba, az egykori jeruzsálemi szobába.

És a szobába belépve, a középen levőre figyeljünk. Ugyanis csak róla, a középen levőről mond el bármit is az egyetlen forrásunk, amely hírel erről az eseményről, a Biblia evangéliuma. Róla szól. Róla, aki egyedüli. Aki nem hajolt össze egyik tanítvánnyal sem. Mert egyedül van, egyedül ő tud valamit ott, a szobában. Egyedül ő tudja, hogy eljött az ő órája. Egyedül ő tudja, hogy ez az óra azt jelenti, hogy ő átmegy ebből a világból a halálba. Egyedül ő tudja, hogy az Atya mindent odatett az ő kezébe. Egyedül ő tudja, hogy ő Istentől jött, és Istenhez megy. És egyáltalában egyedül ő tudja, hogy ebben a szobában és majd a következő éjszakán, és napon, és napokban, és évezredekben mi és miért történik.

Ő, az egyedüllevő föláll, és olyant tesz, amit látva a többség a szobában szóhoz se jut. Aki mégis, az is tiltakozik. Mert olyant tesz, amit vagy a rabszolga szokott tenni; a rabszolga, aki azért teheti, mert ő személytelen, ő nem érdekes, hogy kicsoda. A rabszolgának odanyújtjuk a lábunkat, hogy mossa meg. Mert a rabszolgának nincs neve, nincs élete, nincs múltja, jövője. Nem ember, aki előtt méltóságunk kell, legyen. Nem olyan valaki, akinek gondolatai lehetnének velünk kapcsolatban. Ezért a rabszolga teheti, hogy megfogja a lábunkat, a poros, piszkos lábunkat, és megmossa. Ez volt a szokás.

És még valaki megteheti, még egy valaki van az ember életében, aki megteheti, akinek odanyújtjuk a lábunkat: az édesanyánk. Ő nem azért, mert rabszolga, és mert személytelen, hanem azért, mert - épp ellenkezőleg - ő annyira közel van, és annyira nyitva vagyunk előtte, hogy ő megteheti és megteszi.

A rabszolgával és az édesanyával kapcsolatban nincsen méltóság érzésünk. Nincsen ott a velük való kapcsolatban az, hogy mit engedhetek meg az ő jelenlétükben, hogy megmaradjon az érzésem. Ezért őnekik odanyújtom a lábamat. Másnak nem, mert máshoz nincs annyi közöm.

Jézus mozdulata megkérdezi sorban, mindenkitől: idenyújtod a lábad? Jézusnak ebből a kérdésből, a mozdulatából, a szavaiból kiderül, - Jézussal kapcsolatban csak kétféle kapcsolati viszony képzelhető el. Jézus velünk csak kétféle viszonyt képzelhet el. Az egyik: idenyújtod a lábad? A másik: semmi közünk egymáshoz. Másféle, tehát a kettő közötti, félig szoros - félig laza kapcsolatot nem tud elképzelni.

És amikor ott, ebben a szobában, ezen az estén, Jézus leveszi a felsőruháját, kendőt köt a derekára, és sorban ránéz a tanítványaira: idenyújtod a lábad? -, akkor ezt nem azért teszi, hogy megtanítson minket egy hagyományra, egy szertartásra, hanem azért teszi, hogy megtanítson arra, amit ő tud egyedül ebben, az egész szobában: hogy ki ő? És milyen vele a kapcsolatunk?

Ugyanazt mondja el ezekkel, a kérdő tekintetekkel és kérdező kezeivel, amit a vacsora folytatásaképpen a kezében kinyújtott kenyérrel és borral. Ebben a kapcsolatban tesz ő mindent. Ebben a kapcsolati formában tesz Jézus mindent: adja a kenyeret, a bort, megy a keresztre, hal meg, támad fel, és szólít meg minket. Ebben a kapcsolati formában, amelyik az édesanyához hasonlít, ebben a kapcsolati formában lehet imádkozni hozzá. Ebben a kapcsolati formában tudjuk hallgatni, hallani, megérteni a szavát. Ebben a kapcsolati formában van jelentősége annak, hogy odagyűlünk az asztal köré, és eszünk őbelőle, - ahogyan a lábukat odanyújtjuk.

Miután Jézus felállt, letette a kendőt, felöltözött és helyet foglalt, folytatta a leckét. A leckét, amelyik arról szólt: idenyújtod-e? A lecke folytatását hallgassuk, figyeljük most mindannyian.

A mi Urunk ezen az éjszakán kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Add Lelkedet nekünk, hogy az ő keresztjének a titkát ünnepelve részesei legyünk feltámadása erejében. Emlékezz meg egyházadról, amelyet megváltottál az ő vérén; gyülekezetünkről, amelyben testvéreink vannak; gyermekeid élnek. Őrizd meg a hitet bennünk. Tarts meg minket a Krisztusban való egységben. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik Krisztus békéjével mentek el ebből, az életből. És emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Jézus Krisztusért kérünk, akit imádunk és dicsőítünk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Isten békessége velünk van! Jöjjetek, Testvéreim, részesüljünk együtt Krisztus kegyelmében!

Ének: 209 (Klesel Ábrahám 1637-1702, német)

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai,¹ Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most, mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

¹ Jeruzsálem lakói. Később az egyház népe.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Áldott légy, hogy Krisztust, Fiadat testvérünkké, Megváltónkká és Urunkká tetted. Áldunk téged, hogy őt előhoztad a halálból, hogy ne legyen halálunk, hogy ne legyen elszakadásunk tőled, ne legyen vereségünk. Áldott légy, Istenünk, hogy megmentettél minket, és életet ajándékoztál világunknak. Ámen.

Elmenve, Testvéreim tanúskodjatok az Isten szeretetéről, Krisztus haláláról és feltámadásáról. Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.