2008-03-16

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 6. (Palmarium), Virágvasárnapjának istentiszteletén, 2008. március 16.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Giotto: Jézus bevonulása Jeruzsálembe

1304-1305 freskó

Padova, Scrovegni-kápolna

(Forrás: www.mkdsz.hu)

Kezdő ének: 209 (Klesel Ábrahám 1637-1702, német)

1. Én lelkem útra készülj, Kísérd el Uradat! A szent város felé tart, Kövesd, és el ne hagyd! Szent áhítattal kísérd, Úgy nézd nagy kínjait! Hordozni a keresztet Téged is megtanít. - 2. Az Istennek Báránya, Lelkünknek jegyese, Ím, elmegy, mintha várná Menyegző öröme. Ó, jertek, és nézzétek, Sion leányai,¹ Mint kell tövisből néki Koszorút hordani! - 3. Most mint király vonulsz be, Ujjong a népsereg, De kész, Uram, a tőr is, Hogy foglyul ejtsenek. Gúnyt és szidalmat hallasz A tisztelet helyett, Míg véres keresztfádon Lehunyod majd szemed. - 4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet; De távolból felénk már Szent koronád ragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. - 5. A győzelem tiéd lesz, Veled van szent Atyád, Ő hozza fel sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. - 6. Nagy kínjaidra, Jézus, Könnyezve gondolok. E szent napokban ébressz Bennem bűnbánatot! Öt sebed vigasztaljon, Ha én is szenvedek; S te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek!

¹ Jeruzsálem lakói. Később az egyház népe.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban! Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el arcodat szolgád elől. Ments meg ellenségeimtől! Megalázott vagyok, és szenvedek, segíts és oltalmazz, Istenem! Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent-keresők, éledjen szívetek! Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt, gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljunk meg magunkat törvénye tükrében, és kérjük irgalmát életünkre:

Ezt mondja nekünk az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján most kérem, Testvéreim, szívetek szerint feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, kérve irgalmát:

Uram! Ne feddj meg engem! Távolítsd el az ostort! Kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert tagjaim reszketnek, és a lelkem reszket. Fordulj hozzám, Uram, és mentsd meg életemet. Szabadíts meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten kegyelme kiáradt ránk Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és vére árán megszabadított minket. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Bízzatok, és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvérek, Isten az ő vérért eltörölte bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy általa új életben járjunk.

Jöjjetek, imádkozzunk, Testvéreim:

Szerető Istenünk! Te hirdeted, szólod közöttünk Fiad szenvedését és halálát azért, hogy általa életünk, üdvösségünk legyen. Nyisd meg szívünket, hogy felismerjük szeretetét és engedelmességét, és mindenkor ragaszkodjunk hozzá, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Az Isten igéjét hallgassátok meg figyelmesen. A mai vasárnapnak, Virágvasárnapnak az ószövetségi igéje Ézsaiás prófétától szól az 50. fejezet első 9 versében:

Ezt mondja az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elküldtem őt? Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak? Csak bűneitek miatt adtalak el, vétkeitek miatt küldtem el anyátokat! Miért nem volt ott senki, amikor hozzátok mentem? Miért nem válaszolt senki, amikor szólítottalak? Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? Íme, dorgáló szavammal kiszárítom a tengert, pusztává teszem a folyókat! Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz, és elpusztulnak a szomjúságtól. Feketébe öltöztetem az eget, és zsákruhát húzok rá.

Az én Uram, az ÚR, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg. Hagytam, hogy verjék a hátamat, és tépjék a szakállamat. Arcomat nem takartam el a gyalázkodás és köpködés elől. De az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ezért nem maradok gyalázatban. Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallok szégyent. Közel van, aki igazságot ad nekem, ki mer perbe szállni velem?! Álljunk elő együtt! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az én Uram, az ÚR, megsegít engem, ki mer bűnösnek mondani?

Így ír erről Pál apostol a filippibeliekhez írt levele 2. fejezetében az 5. verstől a 11.-ik versig terjedő szakaszban:

Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS ÚR az Atya Isten dicsőségére.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler K. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötrött, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott fő, Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled, Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény, Megváltóm, add kegyelemed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem Itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged. Ki így hal, él az, él!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

A mai ünnepnek az evangéliumi igéje, kedves Testvérek, Máté evangéliuma 21. fejezetéből szól, az első 9 versből a következőképpen:

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

„Mondjátok meg Sion leányának:

Íme, királyod jön hozzád,

szelíden és szamáron ülve,

igavonó állat csikóján.”

A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat csikójával együtt, ráterítették felsőruháikat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta:

„Hozsánna a Dávid Fiának!

Áldott, aki jön az Úr nevébe

Hozsánna a magasságban.”

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Van úgy néha, hogy felbolydul az idő, mint egy ünneplő város, mint egy Jeruzsálem, a zsidó Húsvétok idején, amikor innen is, onnan is jönnek a zarándokok a világ minden tájáról, és bevonulnak a városba. És sokaság köszönti őket. A sokaság zsoltárokat énekel, segítségül hívja az Úr nevét, köszönti az újabb érkező csapatokat, és bevezeti őket az Isten házához, a templomhoz. És együtt ünnepelnek egyre többen, és egyre többen, és örülnek egymásnak.

Néha felbolydul a szívünk, és a gondolataink, mint egy ilyen város. Már csak azért is hasonlítunk hozzá, mert jó ideje a Bibliában, ha Jeruzsálemet olvassuk, akkor érdemes magunkra érteni azt. Nem régi városról olvasunk most, abban élt, rég elporladt emberekről, hanem a Krisztus népéről, az Isten háza népéről. Oda érkezik meg egy újabb év. Szóval felbolydul néha a szívünk, mint egy Jeruzsálem.

A gondolataink ünneplőbe öltöznek. Talán úgy érezzük, hogy alkalmasabbá válunk valami nagyszerűnek a befogadására. Úgy érezzük, hogy várunk valami újat, valami megrendítőt. Úgy érezzük, hogy itt az alkalom, hogy valami történjen. Talán életünk egy-egy fordulópontján könnyen megtörténik az ilyesmi. Egy-egy emlékezetesebb időszakban, vagy máskor: születéskor, gyászkor; akkor, amikor évforduló van, amikor ünneplünk valamit, amikor valami életformát váltunk. Az élet úgy hozza, vagy valami másba fogjunk: költözünk, házasodunk, magunkra maradunk, és akkor vibrál a levegőben, hogy valaminek most lehetne történnie

És az ünnep, amit élünk, amibe beleöltözik a szívünk, az talán elhiteti mindig, hogy az, aki most jön, az a Király. Elhiteti könnyen, hogy aki most jön, az hozza el a szebb jövőt. És ez fokozza az ünnepi érzést, még jobban ünneplőbe öltözteti a szívünket. - És sokszor az ilyen helyzetekből jön a visszatérés. Jön az ünnep nyomában az, hogy aztán hirtelen arra ébredünk, hogy nem is történt semmi! Most sem jött el az a valami, rendkívüli, áhított március 15.-e, nem hoz minden alkalommal 1848-at. Néha csak beszédek hangzanak el, önméltatások, szózat zeng - és jön 15.-e után a 16.-a. - Rendszerváltó népakarat sem hoz mindig visszakozást. Néha csak helyet cserélnek ketten, egyik az egyik trónból a másikba ül és fordítva.

Húsvét sem hoz mindig új életet mindenkinek. Újat a régi élet helyett. Pünkösdkor sem csatlakoznak mindig 3000-en. Néha Isten másképp dolgozik közöttünk. Így van ez ennek az ünnepnek a történetében is. Isten néha másképp dolgozik. Jézussal gyakran vagyunk így, meglátva-meghallva őt. Várjuk a megszabadulás és az uralmi pozíció felhőtlen boldogságát. De az igazság az, hogy ő takarítani jön a templomba! Az Isten templomába, azaz az életünkbe! Csak ezért jön: takarítani a templomba. Megmutatni jön, hogy az életem és a személyem kevés a győzelemhez.

Fölkiáltunk lelkesedésünkben, meglátva benne talán a Királyt. De csendben marad, ott a szamár hátán. - És bár úgy köszöntik őt: Hozsánna! - Nem úgy, mint a többi zarándok-csapatot, aki érkezik azokban a napokban a városba, hanem azért kicsit másképp, mert hozzá teszik: Dávid Fia! Hozzáteszik, hogy ő a Názáretből való próféta.

Talán nem minden zarándok elé rakják le az útra a felsőruháikat, visszagondolva, vagy emlékezve egyes ószövetségi királyok királlyá kikiáltására. Talán nem minden zarándok elé szórnak, és nem minden zarándoknak integetnek pálmaágakkal. De csendben marad a szamár hátán, és igyekszik inkább kifejezni az Isten akaratát azokkal a tettekkel, apró léptekkel, melyeket kölcsön vesz a prófétáktól, az Isten ígéreteiből, hogy jeleket mutasson nekik.

Talán az életünkben is így van. Nem tiltakozik, amikor néha-néha mást keresünk nála, mint amit akar. Csak az életünkbe ad jeleket, apró jelzéseket, amelyek az Isten akaratára mutatnak. És így vezet bennünket, hogy talán, ha eljön az ideje, akkor meglássuk, mint a segítség forrását. A szenvedését és a feltámadását is.

Jézus szava a tanítványaihoz - tehát hozzánk - úgy szól: „Kövess engem!”

És megmutatja Jézus, elöl járva, hogy a felemelkedéshez nem erőn és hatalmon át vezet az út, hanem meghaláson. Mindannak a meghalásán át, ami bennünket Jézus nélkül éltet. Ezt mutatja meg a maga útján, és azt mondja a tanítványainak: „Kövess engem!”

És ez igaz erre az útra is, a mi utunkra is: odalépni az emberek lelkéhez, - átvitt értelemben Jeruzsálemhez -, keresni és kifejezni az Isten akaratát, és Krisztussal élni, azaz annak élni, ami bennünk ő.

Imádkozzunk:

Uram! Lángoló szereteted fölemel téged, magasra fölénk, vagy mélyre alánk, de egész különös útra visz. Utaddal váltsd meg, szentelj meg bennünket, népedet, akik keressük a győzelmet, a boldogulást, a felemelkedést. Mutass utat, hogy hol tudunk mi is fölemelkedni hozzád, lehajolni hozzád. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten szeretetében való bizalmunkat fejezzük ki most az Apostoli Hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében.

És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 375 (Neander Joakim 1650-1680, német. Sántha Károly 1840-1928) - Liturgia: 13

1. Krisztusom, hív egy szegény szív, És esdve kér imája, Hogy övé légy, lakozást végy, ég-föld Királya! - 2. Jöjj, tekints rám! Térj be hozzám! Adj erőt utad járnom, Hogy azt tegyem hűségesen, Amit kívánsz, Megváltóm! - 3. Nem kérek mást. csak egy áldást, Mindhalálig csak egyet, Hogy szüntelen legyen velem A te nagy kegyelmed. - 4. Örök napfény, légy az enyém, S ha bűn gyötör, vagy bánat, Te ragyogj rám, siess hozzám Elűzni éjszakámat! - 5. Sok földi jó hervadandó, Mint a mező virága. Te örök vagy, Jézus maradj Életem napvilága!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki engedelmesen bevonult Jeruzsálembe, hogy vállalja a kereszthalált, és magára vegye a világ bűneit. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan, áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk!

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség, és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Kegyelmeddel, jóságoddal tedd gazdaggá utunkat. Tedd gazdaggá a benned való ismeretben, az irántad való szeretetben, áldásaid, ajándékaid átélésében. Tedd gazdaggá Krisztus Urunk követésében. Áldd meg utunkat, gyülekezetünk, egyházunk útját. Áldd meg a világon élő néped útját, hogy feléd tartson, téged dicsérjen, tőled induljon, hozzád érkezzen. Áldd meg, Urunk, szeretteink útját. Áldd meg, hogy amíg élünk, és itt vagyunk, megismerjünk téged, megragadjon bennünket szereteted, fölemeljen, és magával vigyen. Kérünk, Istenünk, áldd meg mindazok útját, akik már elmentek ebből az életből. Őrizd meg őket szeretetedben, és tartsd meg eljövendő országod számára. Te kezedbe tesszük le szeretteinket, akik közöttünk élnek, és akik elmentek már. Te kezedben tesszük le azt, a két testvérünket, akikről családjuk emlékezik, akikre gondolunk, akik közöttünk jártak, és akik hozzád jutottak. Urunk, te add irgalmadat minden tettünkre, egész utunkra, míg e földön járunk. Te add irgalmadat emlékeinkre és emlékezésünkre, hogy tiszta szívhez jussunk igéd által, hogy békével és nyugodtan tegyük le egymást és saját magunkat a kezedbe. Hogy meggazdagodjunk az által, amit szeretteinken keresztül is adsz nekünk. Urunk! Áldd meg népünk, országunk, embervilágunk útját. Vedd ki sorsunkat a kezünkből, és vedd kezedbe, hogy célhoz érjen a sorsunk. Jézusért kérünk, aki végigjárta az útját, és megváltást adott nekünk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Isten Krisztusban adatott békessége legyen és maradjon mindenkor velünk. Íme, minden kész! Jöjjetek, Testvéreim, Krisztus szeretetének oltárához!

Ének:

1. ének: 54 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Mind adjon hálát Istennek, Ki él e földön lenn, Mint mennyben angyalseregek Őt zengik szüntelen. - 2. Dicsérjük Istent boldogan, Mert ő a legfőbb jó, Nagy csodaműve számtalan, Karja mindenható. - 3. Épségben tartott bennünket Még anyánk méhétől, S ha ember már nem segített, Ügyünk ő vette föl. - 4. Bár gyakran bűnnel bántottuk, Nem fordult tőlünk el. Megbocsát nékünk Krisztusért, S megáld kegyelmével. - 5. Ő adjon vidám új szívet A régi helyébe, És vessen gondot, félelmet Tenger mélységébe! - 6. Tartsa meg dolgos békében Hazánkat, népünket! Földi munkánkban kísérjen Áldása bennünket! - 7. Jóvolta járjon mivelünk, Híven öleljen át, És tartsa távol mitőlünk Ma is a bajt és kárt! - 8. Ő legyen, míg tart ez a lét, A mi üdvösségünk, És ha itt utunk véget ért, Égi örökségünk! - 9. Fogja le békén szemünket, Ha szívűnk már megállt, Hogy örök fényben lássuk meg Majd az ő szent arcát!

2. ének: 57 (103. zsoltár. Neander Joakim 1650-1680, német - Német népi dallam XVII. sz.)

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják! - 2. Áldjad őt, mert az Úr mindent oly bölcsen intézett: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett! Nagy irgalmát Naponként tölti reád, Áldását mindenütt érzed. - 3. Áldjad őt, mert keze csodásan alkotott téged! Utadon elkísér, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd. Szárnyával takarva védett. - 4. Áldjad őt, mert az Úr megáldja minden munkádat! Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd, mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat! - 5. Áldjad az Úr nevét, őt áldja minden énbennem! Áldjad őt, lelkem, és róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed ő tenéked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk!

Uram, áldott légy, hogy velünk jársz, hogy felemelsz, válladra veszel és így mentesz meg minket eljövendő világod számára. Áldott légy, hogy ezt a szándékodat, szeretetedet napról-napra megmutatod, jelzed, hirdeted, közlöd velünk igédben, tested-véred közösségében, a gyülekezet közösségében. Áldott légy, Istenem, hogy felhozod ránk napodat. Új napodat, a Krisztus napját. Légy áldott irgalmadért, amelyet megmutattál nekünk. Ámen.

Testvérek! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Akik átéltétek a vele való közösséget, építsétek az emberek között a közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.