2008-03-09

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 5. (JUDICA) vasárnapjának istentiszteletén, 2008. március 9.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 451 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal)

1. Lelki próbáimban, Jézus légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. - 2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott szent keresztedet. - 3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom. - 4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben Ments meg az alattomos és álnok emberektől. Te vagy oltalmam, Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbe esnem? Küld el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem. Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba. Hadd járuljak Isten oltárához. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Az Isten színe elé érkezve, kedves Testvérek, nézzünk magunkba. Lássuk meg Isten parancsolatainak tükrében elveszettségünket. Forduljunk hozzá irgalomért:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, magunkat csapjuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján kérem, Testvéreim, hogy szívből feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni?- Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez irgalomért:

Ó, Uram! Te hűséges vagy azokhoz, akik szeretnek! Vétkeztünk, lázadók voltunk. Eltértünk parancsolataidtól. Nem hallgattunk szolgáidra, akik a te nevedben szóltak vezetőinkhez, elődeinkhez, az ország népéhez. Neked tehát, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell. Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el rólunk haragod, mert vétkeink és elődeink bűnei miatt gyalázzák nevedet. Hallgasd meg mégis imádságunkat, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Szerető Istenünk megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus Urunk által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Az ő áldozatában és szeretetében bízva, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy azok oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Lélek erejével. Ámen

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, a te utad felénk Jézus útja, mely ennek a világnak igazságtalanságain és szenvedésein át vezetett hozzád. Áldj meg bennünket, hogy rátaláljunk erre az útra. Erősíts bennünket, hogy járhassunk rajta Lelked erejével. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom most, amelyet Egyházunk Böjt 5. vasárnapjára, a mai ünnepre felolvasásul rendelt. A levélbeli igéje a mai vasárnapnak a Zsidókhoz írt levél 9. fejezetéből szól a 11. verstől a 15. versig:

Krisztus, mint az eljövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Így tehát új szövetségnek közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

És így szól hozzánk Jézus János evangéliuma 8. fejezetében a 46. verstől kezdve:

Ezt mondta Jézus a körülötte levőknek:

„Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.”

Azután így szóltak hozzá a zsidók:”Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” Jézus így válaszolt: „Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek mondod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” A zsidók erre ezt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól! Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapra rendelt ószövetségi ige, kedves Testvérek, Mózes 1. könyvének a 22. fejezetéből szól. Az első 14 verset olvasom:

Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet Isten mondott neki.

A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte: így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra, a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiadra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

Ekkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fölakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság.

Igehirdetés:

A mai napon, kedves Testvérek, tessenek jól végiggondolni, tessenek jól eldönteni, átgondolni: Igen vagy nem - Igen vagy nem? Most Ábrahám, a fia és Isten története kapcán kérdezem. És a mi Istennel való kapcsolatunk dolgában.

Embereknek, nagyon szép dolog, hogyha tudunk igent vagy nemet mondani. Az az egyenes jellem, tiszta szív dicsérete. Jézus is azt tanítja: Legyen a beszédetek tiszta igen, vagy tiszta nem. De most nem ez a kérdés! Most, itt az a kérdés, hogy igen vagy nem az Istennek? - Egyáltalán lehetséges-e, van-e értelme egy ilyen kérdést föltenni? Tudunk-e Istennek igent, avagy nemet mondani? Vagy van-e jelentősége ennek a kérdésnek? Van-e nekünk döntésünk Isten mellett, vagy Isten ellen? Van-e ennek jelentősége? Érdemes-e erről annyit beszélni, mint amennyit - úgymond keresztyén körökben - ilyenekről, az Isten melletti döntésünkről szoktak szólni? Van-e ennek akkora jelentősége? Nézzük meg: mit mond Ábrahám? Ez az egyszerű felelet ebben a történetben.

Ábrahám, mindent egybevéve, szavait-tetteit egybeszámítva, szavanként sorba rakva, Istennek először is szól. Azt mondja: Itt vagyok. - Azután másodszorra a tettje beszél Ábrahámnak, tudniillik elindul. Fölpakol, összecsomagol. Maga mellé veszi a szolgáit, Izsákot, és elindul. Ez is egyfajta beszéd. - Harmadszor azt mondja: maradjatok itt, és várjatok. A szolgáinak mondja ezt. Ez a harmadik szava Ábrahámnak. - Negyedszerre azt mondja, ezúttal Izsáknak: itt vagyok. - Majd ismét Izsákhoz szól ötödik alkalommal, és elmondja neki, - tulajdonképpen egy próféciát -: Isten majd gondoskodik az áldozati bárányról. - Azután hatodszorra ismét - ez már volt egyszer - Istennek szól: Itt vagyok. - Hetedszerre ismét a tettek beszélnek: áldozatot mutat be Istennek. Egy olyan egyszerű tettet hajt végre, istentiszteletet végez, ami aztán az ő utódainak sokáig, hosszú évszázadokon keresztül a mindennapos cselekedete volt. Fogott egy kost, levágta és feláldozta Istennek. - Ez Ábrahám hét szava az ő keresztútján. Van közte”IGEN”? Nincs. Van közte „NEM”? Az sincs. Rendkívül szűkszavú Ábrahám.

Kérdés: ez fontos-e a számunkra, van-e ennek jelentősége, hogy Ábrahám szűkszavú, és nem mond: sem IGEN-t, sem NEM-et? Vagy ha mondja, milyen formán? Ugyanis egy ilyen szóra, - akár embertől jön, akár Istentől -, amit Ábrahámnak szól az Isten, egy ilyen szóra tulajdonképpen minden tisztességes apa NEM-et mond. Határozott NEM-et. Ez az élet rendje. Ez egy apa dolga. Ekkor teljesíti a küldetését, ha azt mondja.

És bizony ezt el is szokták mondani sokszor Ábrahám, Izsák és Isten története kapcsán, hogy bizony lehet úgy is felfogni ezt az egész történetet, hogy ennek a bibliai történetnek számunkra a mondanivalója annyi: Ábrahám elbukott a kísértésben! Isten megkísértette őt: egy olyant mondott neki, amit nem szabad megtenni. Isten szigorúan megtiltja halálbüntetés terhe mellett azt, hogy bárki, az ő népéből a gyermekét az Istennek föláldozza. - Az ilyen utálatosságok miatt űzi el, Izráel népe elől a kánaáni népeket, mert ők ilyeneket tettek. Fogták a gyermekeiket, és isteneiknek föláldozták. Ilyen szörnyű dolgokat cselekedtek, ezért eltűntette őket Isten a föld színéről.

Tehát Isten megkísértette, próbára tette Ábrahámot, és Ábrahámnak bizony NEM-et kellett volna mondania. Azonban a NEM-et nem Ábrahám mondta ki, hanem Isten mondta ki a történet végén: „Ne áldozd fel a fiadat! Ne bántsd őt!” - ezt Isten mondta. Tehát a NEM-et ebben a történetben az Isten mondja!

Lehetne azt mondani aztán, hogy Ábrahám IGEN-t mondott. Ábrahám megtette, amit Isten mondott neki. Ábrahám a hit és az engedelmesség ősi példája. Már-már szimbólum, őskép. A hívő ember szép figurája. Gyönyörű mozzanat, és önmagában talán igaz is. - De ebben a történetben mégsem erről van szó! Ugyanis Ábrahám nem mondott IGEN-t, nem mondhatott IGEN-t, mert az IGEN-jébe közbeszólt az Isten NEM-e. Hanem IGEN-t is, azt is Isten mondta. Ábrahám nem csinált valamit, Ábrahámmal történtek a dolgok. Isten szava vitte őt valahová, és megmutatott neki valamit. Átélt valamit Ábrahám az Isten cselekedeteiből. Abban az értelemben nem kipróbálta Isten Ábrahámot, hogy: „no, hadd nézzük” - azt mondja Isten -, „mennyire szeret minket ez az Ábrahám? Tegyünk valami próbát! Megtudjuk akkor, - valami ravasz csellel -, hogy mi van Ábrahám szívében? Mondjuk neki valami furát, hogy megteszi-e, vagy sem?”- Nem erről van szó. Isten okosabb annál, minthogy próbálgasson bennünket, hogy vajon elég erős-e a hitünk, vajon elég engedelmesek vagyunk-e neki, vajon eléggé ragaszkodunk-e hozzá? Jobban tudja ő azt, magától.

Isten cselekszik! - Ábrahámmal és velünk. Isten tesz dolgokat! - Ábrahámért és értünk. Ezeket, a dolgokat, tetteit megmutatja nekünk. Vezet az úton Isten, és ezen az úton tanít. Megmutatja, hogy ő kicsoda, és mit csinál. Az ő történetei - bárki is a további szereplő: Ábrahám, vagy Izsák, vagy Dávid, vagy Péter, vagy bárki - ezt teszik: Isten nekünk megmutat valamit a tetteiből.

Ezt az utat járni, amin Isten vezet, lehet, hogy megpróbáltatás. Ábrahámnak is megpróbáltatás volt, meg Izsáknak az a három nap. Nem mindennapi megpróbáltatás. Ennyiben egyfajta próbatétel volt számukra. De csak ebben az értelemben.

Nos, Ábrahám tehát nem mond IGEN-t sem. Nem is ez a cél, hogy IGEN-t mondjon, vagy NEM-et mondjon. Az IGEN-t is az Isten mondja! Hogyan? Úgy, hogy ő mondja azt, hogy: „IGEN, megölöm a fiamat!” Az Isten mondja azt Ábrahámért és Ábrahám utódaiért. - Isten mond NEM-et Ábrahámnak: „Ne bántsd a fiadat!” És Isten mond IGEN-t mindannyiunknak, hogy legyen valami menekülésünk. Isten megítél: „Ne bántsd!” - és megment. Ez az Isten IGEN-je, értünk és nekünk. Ebben teljesül a prófécia, amit Ábrahám Izsáknak, kevés szavai közt, a legtartalmasabbként elmond ez alatt, a három nap alatt.

Ábrahám a keresztútja során tette ezt, akárcsak Jézus a maga keresztútja során Érdemes végiggondolni: mennyire hasonlítanak ezek a szavak. Több ponton találkoznak. És mennyire egyre mutatnak: hogy Isten szeretetében cselekszik velünk, hogy keresztutakra visz, hogy keresztutjainkban megítél, és a kereszt útján megment!

Imádkozzunk:

Áldott légy, Istenem, amiért kezedben van az utunk, életünk és halálunk. Ítélj meg minket, és ments meg minket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten tetteiben bízva, most mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 208 (Hauszky Sándor 1871-1965 - Vác 1797) - Liturgia: 12

1. A keresztfádhoz megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya, Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

Emeljük hát fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben, a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Ítéletedben légy kegyelmes hozzánk. Ments meg bennünket Fiad értünk viselt szenvedéséért és haláláért. Add Lelkedet nekünk, hogy megmaradjunk őnála; hogy megmaradjunk kezedet fogva; hogy amikor most együtt ünnepeljük megváltásunk titkát, részesei legyünk feltámadása erejében. Legyen gondod, Istenünk, egyházadra, gyülekezetünkre, népedre az egész világon. Teremts hitet üres szívünkben. Cselekedj velünk irgalmad szerint. Mutasd meg rajtunk, közöttünk, életünkön azt a szeretetet, amely benned van irántunk. Törd meg ellenállásunkat, döntsél helyettünk, velünk, értünk. Urunk! Kezedbe tesszük le életünket, hitünket, napjainkat. Kezedbe tesszük le szeretteinket, minden dolgunkat, igyekezetünket. Kezedbe tesszük le bűneinket, terveinket, kapcsolatainkat. Legyen gondod, Urunk, ránk, amikor jövünk-megyünk, amikor élünk-halunk, amikor figyelünk rád, és amikor nem. Te cselekedj életünkön keresztül. Jézusért kérünk téged, aki a mi reménységünk, váltságunk. Akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus. Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Istenünk szeretetében legyen velünk, közöttünk. Ennek a szeretetnek a jeleiben jöjjetek, Testvéreim, az Úr megterített oltárához az ő irgalmáért!

Ének:

1. ének: 48 (Debrecen 1590 - Boroszlói kézirat XVI. sz..)

1. Nagy hálát adjunk az Atyaistennek, Mennynek és földnek szent Teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek! - 2. Add meg, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot És boldogságot! - 3. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden utainkban, Szentlelked által vígy be hajlékodba, A boldogságba! - 4. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki közénk jöttél a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Üdvözítőnkben És Szentlélekben.

2. ének: 52 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Dicsérjük Istent! Mind, ki féli itt lent, Nagy nevét vígan, énekszóval áldja, És buzgó hálát vigyen oltárára, Dicsérjük Istent! - 2. Hű őrizőnk te, minden jó kútfője! Míg itt a földön vándorolunk, élünk, Légy éjjel-nappal ezután is vélünk! Dicsérjük Istent! - 3. Kísérj el minket, Őrizd lépteinket, Hogy ma az úton békességgel járjunk! Mindenütt mindig kegyelmedben álljunk! Dicsérjük Istent! - 4. Készséget ébressz követni igédet, Szent ügyért éljünk, Szolgálatban égjünk, És erő híján erőt tőled kérjünk! Dicsérjük Istent! - 5. Szívünk készítsd el, hogy feddéseiddel Könnyen ne játsszunk, idején megtérjünk, És mikor eljössz, ne kelljen majd félnünk! Dicsérjük Istent! - 6. Eljössz! Ígérted! S akkor a te néped Felviszed, Jézus, oda, ahol téged Angyalok, szentek karában dicsérhet! Dicsérjük Istent!

3. ének: 53 (Gerhardt Pál 1607-1676, német - Schop J. †1665)

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott, Örök hazám míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot; Ő meggyújtja hitem lángját, Bíztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja, Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta, Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből, S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül. A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem Ím, buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem, Megdicsőült nyelveken.

Jöjjetek, Testvéreim. Mondjunk köszönetet Istennek imában!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Elmenve, Testvéreim, hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu weblapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.