2008-03-02

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 4. vasárnapjának istentiszteletén, 2008. március 2.-án, Schermann Gábor lelkész és Unyi Anikó 4. éves teológiai hallgató szolgálatával.*

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Szeretettel köszöntök mindenkit! Isten kegyelme kísérje, és áldja meg a mai istentiszteletünket. Közöttünk van vendégként és Isten szavának hirdetőjeként Unyi Anikó, 4. évfolyamos teológushallgató testvérünk. Fogadjuk őt szeretettel. Adjon az Isten nyitott szívet és élő hitet.

Kezdő ének: 195 (Fischer Kristóf 1518-1598, német)

1. Üdvözítőnk dicsértessél. Ki értünk halált szenvedtél, És mint áldozati bárány, Megváltottál véred árán. - 2. Kérünk, Úr Jézus tégedet, Tekintsd kínos sebeidet, Légy azokért szabadítónk, Halálunkban vigasztalónk. - 3. Őrizz meg bűntől, szégyentől, Hogy éljünk tisztán és szentül; Segíts viselnünk terhünket, Békességgel keresztünket! - 4. Add, hogy az utolsó órán Élő hittel benned bízván, Lelkünk szent kezedbe adjuk, S dicsőséged megláthassuk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Örvendj Jeruzsálem! Jöjjetek, akik szeretitek, és szívből ujjongjatok! Akik gyászoltátok, leljetek vigaszra benne! Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Úr házáért. Testem és lelkem ujjongva fordul az élő Isten felé! Boldog, akinek te vagy ereje, akit szíve a házadba vivő útra vezérel. A siralom völgye források völgye lesz, amikor a Sion felé átvonulnak rajta. Örvendezek, amikor ezt hallom: az Úr házába megyek. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Az Isten színe elé érkezve, nézzünk magunkba, Testvéreim. Vizsgáljuk meg életünket, szívünket Isten törvényének a tükrében. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csapjuk be, igazság nincs akkor bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján kérem, hogy feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenünkhöz imádságban:

Urunk! Miért kiáltoznánk, ha vétkeztünk? Vezess bennünket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgájuk meg utjainkat. Emeljük föl szívünket hozzád, és lássuk meg, hogy mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, és ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőhöz, aki hozzád fordul. Jó szabadításodra várni, mert, még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim, megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és életét adta váltságul bűneinkért. Az ő szeretetében bízva hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvérek, az Isten szeretete eltörli bűneinket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy teremjük a megtérés gyümölcseit Jézus Krisztus által. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Istenünk, félelmeinkben te vagy támaszunk, kétségek között te adsz utat, szomorúságunkban közel vagy hozzánk. Tölts hát be bennünket örömmel, amely Jézus Krisztusban, a mi testvérünkben rejlik. Övé a dicsőség most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten szavát olvasom most. Hallgassuk nyitott szívvel. Böjt 4. vasárnapjának a levélbeli igéje Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből, a 4. fejezet 21. versétől a 31. versig így szól hozzánk

Ezt írja az apostol:

Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény uralma alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt? Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt: az egyik a rabszolganőtől, a másik a szabadtól. De a rabszolganőtől való csak test szerint született, a szabadtól való viszont az ígéret által. Ezeket átvitt értelemben kell venni, mert ezek az asszonyok két szövetséget jelentenek. Az egyik a Sínai-hegyi szövetség, amely szolgaságra szül: az Hágár. Mert Hágár a Sínai-hegy Arábiában - megfelel a mostani Jeruzsálemnek -, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a mennyei Jeruzsálem szabad: ez a mi anyánk. Mert, meg van írva: „Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, vigadj és örvendj, aki nem vajúdtál, mert több a gyermeke az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak”. Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok. De amint egykor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a rabszolganőt és a fiát, mert nem örökölhet együtt a rabszolganő fia a szabad asszony fiával.” Ezért tehát testvéreim: mi nem a rabszolganő, hanem a szabad asszony gyermekei vagyunk.

És ezt írja erről János evangéliuma a 6. fejezet első 15 versében:

Jézus elment a Galileai-tengernek, a Tibériás tavának a túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket, amelyeket a betegeken tett. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült tanítványaival együtt. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?” Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.” Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt. „Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?” Jézus azt mondta: „Ültessétek le az embereket.” Nagy fű volt azon a helyen, letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: „Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek. Az emberek látva a jelt, amelyet tett, ezt mondták: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.” Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét! Ámen.

Ének: 397 (Scholz László sz. 1911 - Münster 1677) - Liturgia: 13

1. Szép hajnalcsillag, Setét égre írlak, Én megváltó Jézusom, Mert éjten éjjel Tündöklő fénnyel Csak te világolsz, jól tudom. - 2. Századok jönnek, S hamar el is tűnnek, Fényük kihuny, ködbe vész. Néked nem ártnak Felhők és árnyak: Fényességedben csak egyre nősz! - 3. Bűnök homálya, Ínség holló-szárnya Mindent sűrűn eltakar. Irgalmasságod Vet csak világot - S ördögöt, poklot megzavar. - 4. Szent egyházadban Tiszta sugár lobban, Lelkedből hullt égi láng: Nagy világéjben Reménységképpen, Míg örök nap nem tűz reánk. - 5. Hozd a nap költét, Országod betöltét, Múljék el az éjszaka! Fussatok árnyak, Jöjj, Uram, várlak, Lelkemnek fényes csillaga.

Unyi Anikó

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassátok meg, kedves Testvéreim, azokat az igéket, amelyeket Egyházuk a mai vasárnapra, Böjt 4. vasárnapjára igehirdetés alapjául rendelt, ahogyan megírva találjuk azokat Ézsaiás próféta könyvében, az 54. fejezetben a 7.-től a 10. versig terjedő szakaszban a következőképpen:

Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó URad. Mert úgy teszek, mint Nóé idejében: Ahogyan megesküdtem, hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet, úgy esküszöm meg most, hogy nem haragszom rád, és nem dorgállak meg többé. Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő URad. - Ámen.

Igehirdetés:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim, az Úr Jézus Krisztusban! Vajon mit gondolhatott, mit érezhetett a Babilonban fogolyként, rabságban sínylődő nép? Bizonyára megfordult a fejükben az, hogy talán sohasem fognak innen kiszabadulni, és sohase tudnak majd hazatérni. Nem tapasztalták, hogy az évek-évtizedek óta hangzó imádság meghallgattatásra talált volna. Már azt a következtetést vonták le, hogy elfordult tőlük az Isten. Az ÚR azonban prófétája, Ézsaiás által másképp láttatja a helyzetet. Ő nem úgy beszél, mint egy könyörtelen úr, aki örökké haragudni akarna a népére. Meggátolja minden attól való félelmét, hogy elhagyta őket.

Igénkben a hűséges Isten ígérete hangzott el. És amit Isten ígért a választott népnek a nagy megpróbáltatáskor, azt ígéri nekünk is. Azt, hogy nagy irgalommal és örök hűséggel könyörül az ő népén. Könyörül rajtunk is. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul” - írja Jeremiás, a másik nagy próféta.

Számtalanszor előfordul azonban, hogy mi, magunk is úgy gondoljuk, hogy elhagyott bennünket az Isten. Amikor rosszul mennek - legalább is a mi felfogásunk szerint - a dolgaink, sikertelenség, eredménytelenség, betegség, családi viszályok esetén sokszor azt gondoljuk, hogy elfordult tőlünk az Isten. Sokszor a hívő ember is azt gondolja, hogy Isten gondoskodása és szeretete egyenlő azzal, hogy mindig minden sikerül. - Vannak azonban olyan időszakok is, amikor az ember azt érzi, azt tapasztalja, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy ő szeretné. De Isten szerint vannak olyan időszakok is, amikor olyan nagy erővel érezzük Isten áldását az életben, hogy az ember úgy érzi, hogy fél-méterre a föld felett jár, igazi boldogságot tapasztal. Tiszta öröm tölti el szívét. .

Sokszor úgy gondoljuk, hogy Isten nem törődik ügyünkkel, elfordul tőlünk, és nem érdekli, hogy mi van velünk. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem szeret minket, csak éppen másképp van, mint ahogy mi várjuk. Istennek nem az a dolga, hogy mindig úgy segítsen bennünket, ahogy mi elképzeljük, ahogy mi azt várjuk.

Reformátorunk, Luther Márton Istent elsősorban szerető Istennek nevezte, és ismerte meg, aki szeret haragjában és kegyelmével egyaránt. Ez alapján megkülönböztette a „megismerhető”, illetve az „elrejtőző” Istent. Ő azt tanította, hogy amikor Isten az ő haragjában szereti, akkor elrejtőző Isten, és nem ismerhető meg az ő tökéletes valója. Amikor kegyelmesen szereti, akkor kinyilatkoztató, önmagát feltáró Isten. Így ismerhetjük meg őt, aki maga a szeretet. Szeretetét Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta. Rá, az egyszülött Fiúra tekintve ismerhetjük meg igazán valóban.

„Egy rövid szempillantásra elhagytalak” - hangzott az igében Vannak olyan szakaszai életünknek, amikor ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk. Megtapasztaljuk, hogy milyen érzés Istenünk haragja, milyen, ha elrejti előlünk arcát. Nehéz ilyenkor meghallani a vigasztalás szavait, nehéz kimozdulni a bánatból, szinte elképzelhetetlen, hogy valamikor is jobbra fordul a sorsunk. Néha úgy tűnik, hogy Isten „szempillantása” nagyon hosszú. Annak, aki vár, hosszúnak tűnik Isten haragja.

Isten, lehet, hogy egy szempillantásra elfordul, ám ezek az időszakok nagyon jók arra, hogy végig gondoljuk, milyen szegény az életünk nélküle, folyamatosan. Hogy nem vádoló magatartás részéről, hanem szeretet teli és nevelő, hogy megértsük: értelmes, szabad és valóban boldog életünk nem lehet Isten nélkül. Lehet, hogy mi is átéljük, mint a fogságban sínylődő nép, hogy úgy érezzük: magunkra hagyott bennünket az Isten, elfordult tőlünk, de aztán később majd kiderül, hogy mit miért tett. Hogy mindennek célja és értelme volt. Csak később, eljön a rendelt idő, és meg tudjuk érteni, hogy ekkor vagy akkor miért nem szólt Isten, és látszólag mért hagyott magunkra bennünket.

Isten a tetteit nem teszi függővé attól, hogy mi azt megértjük-e, vagy sem. Cselekszi az ő jó és tökéletes akaratát, és véghezviszi az ő terveit minden körülmények között. Amikor olyan helyzetben vagyunk is, úgy gondoljuk, úgy érezzük, hogy elfordult tőlünk Isten, - jusson eszünkbe, hogy ő örökkévaló hűséggel és irgalommal van velünk: „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg” - mondja az Úr.

A hegyek kimagaslanak környezetükből, ugyanott állnak ősidők óta mozdulatlanul, az örök stabilitás szimbólumai. Még ezek a hegyek is megszűnhetnek - azt mondja az Úr, de az ő hűsége nem szűnik meg soha. Változatlan marad. Isten hűsége! Még a természet rendjénél is biztosabb, mindig, minden körülmények között megmarad. Bármi megtörténhet az életünkben, egyvalami azonban biztosan nem fog megtörténni: az, hogy Isten cserben hagy minket. Az meglehet, hogy nem válaszol azonnal, nem adja meg esetleg, amit kérünk, vagy nem úgy, ahogy mi azt gondolnánk, - de az ő hűsége irántunk sohasem inog meg. Az ő szeretete és hűsége örökkévaló.

Istenünket első rendben erről, az ő hűségéről lehet megismerni. Ez az ő legfőbb tulajdonsága, legalapvetőbb sajátossága, amihez méltán illik a rendíthetetlen jelző. Változik az idő, változik a világ, változik körülöttünk minden, változunk mi, magunk is, - de ő ugyanaz marad. Ő hű önmagához, és hű marad ígéreteihez, amiket valóra is vált. Történhet velünk bármi, bizonytalanná válhat sok minden körülöttünk, - egy bizonyos, hogy Isten velünk van!

Az ő hűsége határtalan és örök. Nem lehet korlátozni, nem lehet gátat szabni neki, végig kíséri életünket, sőt túlmutat azon. Ez a hűség tartotta ezt a világot, és vezérlelt egyéni sorsunk alakulásában is. Hűségét nem nélkülözhetjük. Nélküle erőtlenek vagyunk.

Isten hűsége alapvető fontosságú. Ha hűtlen lenne, akkor megbízhatatlan lenne, de ő nem ilyen. Nem vonja vissza ígéreteit, áldásait, még akkor sem, hogyha mi hűtlenné leszünk. Pál apostol ezt mondja: ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja. - Minden hűségnek alapja és előfeltétele ez: az Isten hűsége. Erre a hűségre minden körülmények között számíthatunk.

Istennek ez a szilárd, rendíthetetlen hűsége a hívő emberben bizalmat ébreszt, és kézzel fogható hatása lesz életében. Isten hűsége táplálja, és erősíti az ember hűségét. A hű Isten hűséget vár mindenkitől. Ha megérintett bennünket Isten hűsége, akkor az fennmarad, határtalan a mi életünkben. Választ adunk rá az életünkkel. Azzal, hogy magunk is hűségre törekszünk Isten, embertársaink és önmagunk felé. Mit is értünk hűségen? Ha általános értelemben fogalmazunk, akkor azt mondhatjuk, hogy valamihez való kitartó és állhatatos ragaszkodás. Mindenek előtt ragaszkodás Istenhez. A mi hűségünk válasz Isten hűségére. Megismertük őt, és elköteleztük magunkat mellette. - A hűség egyben döntés és odaadás. Hűségünk nemcsak adott körülmények között él. Nem lehet hű valaki egy ideig.

Másodszor legyek hű embertársaimhoz. A felebarátaimhoz való hűség az élet sokféle területén megmutatkozhat. Ismerünk embereket, akik a házasságban mutatkoznak hűségesnek, és ezzel a hűséggel érdemlik ki a mi tiszteletünket. Hűségesek egymáshoz jóban és rosszban. Hűségesek egymáshoz akkor is, hogyha távol szakította őket egymástól az élet; hogyha nagyon megváltoztak azok a körülmények, amelyek között valamikor egymáséi lettek. - Ismerünk embereket, akik a barátságban hűségesek. Itt járnak elől jó példával. Ők azok, akik mellettünk állnak még akkor is, amikor nehézre fordul a helyzet, és kezük után nyúlhatunk. - Ismerünk embereket, akiket a hazájukhoz való hűség tesz nagyon tiszteletreméltóvá. Hűségesek ahhoz a földhöz, ahol megszülettek; ahhoz a nemzethez, amely hagyományaival emberré nevelte őket, amely kultúráját átadta nekik. - Hűség nélkül nem létezhet egyetlen közösség sem, így gyülekezeteink sem. Legyünk hűségesek közösségeinkhez, saját gyülekezetünkhöz.

Harmadszor, - végül, de nem utolsó sorban, - legyünk hűségesek önmagunkhoz. Legyek hű önmagamhoz, ahhoz a magamhoz, amely személyiségemből való. Legyek kitartó munkámban, feladataim végzésében, legyek hű elveimhez. Legyek megbízható, ne ígérjek elhamarkodottan, ne csupán szerepet játsszak kapcsolataimban, ne legyek egyszer ilyen, egyszer meg amolyan.

A hűség magában foglalja azt az ígéretet is, hogy a változások ellenére is ki fogok tartani valaki mellett. Elfogadok valamit, ami majd a jövő homályában bontakozik ki. Így bízhatunk az örök életben, abban, hogy sorsunk jó kezekben van. Panaszaink, kétkedéseink, szorongásaink, lázongásaink ellenére Istenünk ugyanúgy szeret. Soha nem hagy el. Emlékezetet az ígéretre, hogy „békességem szövetsége nem inog meg”. Isten kegyelme békességet teremt, Isten és az ember, ember és ember között. Teljes és tökéletes békességet. Ez a kegyelmi ígéret Jézus Krisztusban van. Benne van a mi békességünk. Őbenne szerzett Isten irgalmat, üdvösséget a világ számára.

„Szívből ujjongjatok”, - hallottuk a bevezető Zsoltárban. Így szólít meg bennünket ma, Laetare vasárnapján. Van, minek örülnünk, a szeretet győzött a harag fölött. Ez a szeretet Jézusban lett valóban a miénk, abban a Jézusban, aki nemcsak meghirdette, de ki is harcolta bűneink bocsánatát. Abban a Jézusban, aki elhagyottan függött a kereszten. Az Atya őt valóban elhagyta. Ott hagyta magára. Jézus halála volt a mi erősségünk. Őt hagyta el, hogy rajtunk könyörülhessen, hogy nekünk bocsánatot adhasson, hogy minket bevigyen az ő csodálatos országába. Odafeszítették értünk ég és föld közé. Meghalt mindnyájunk bűnéért! Szeretetlenségünkre és hűtlenségünkre Isten kegyelemmel, szeretettel és hűséggel válaszolt, hogy nekünk örök életünk legyen.

Földi életünk rövidre szabott. Mi, rövidebb időszakokban csupán azt tapasztaljuk, hogy Isten egy szempillantásra elhagyott bennünket. A szükség ideje rövid, ellenben az üdvösségé örök! Ámen.

Imádkozzunk:

Mennyei édes Atyánk, hűséges Istenünk! Köszönjük neked, hogy te akkor is velünk vagy, amikor mi a magunk feje után azon az úton indulunk, amelyen nem kellene. Köszönjük, hogy te visszavezetsz bennünket a keskeny ösvényre. Köszönjük, hogy te megörvendezteted a mi szívünket, amikor megmutatod a hűségedet. Köszönjük neked Jézus Krisztust, aki valamennyiünkért meghalt a kereszten. Kérünk, Urunk, add, hogy tudjunk ennek örvendezni, hogy tudjuk a tekintetünket mindig a keresztre emelni, hogy ez emlékeztessen bennünket a te hatalmas és örök szeretetedre és hűségedre. Arra, hogy te vársz ránk az örök üdvösségben, amelyet elkészítettél a mi számunkra. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Magasztaljuk a Szentháromság, egy igaz Istent, valljuk meg hitünket az Apostoli Hitvallásban

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Engedjék meg a Testvérek, hogy pár szóban bemutatkozzam: Unyi Anikó vagyok, 4. éves teológus lelkészszakos hallgató az Evangélikus Hittudományi Egyetemről. Mohácsi születésű vagyok. Engedjék meg a Testvérek, hogy hadd tolmácsoljam teológiai tanáraink, teológus testvéreink, otthoni lelkészeink és gyülekezeti tagjaink köszöntését a tatabányai gyülekezetnek. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és a magam nevében is kívánom Istenünk áldását a gyülekezetre, a gyülekezet ünnepnapjára.

Schermann Gábor:

Köszönöm szépen Istennek és Anikó testvéremnek az igét és a minket megszólító szavakat.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 309 (Új Zengedező Mennyei Kar 1743 - Kolozsvár 1837) - Liturgia: 11

1. Örülj szívem, Vigadj lelkem, Ékességed lett a hit. Vacsorához Mégy Jézushoz, Hivatalos vagy te itt- 2. Ha bűnömért Halálos bért Érdemeltem lelkemre, E szent asztal Megvigasztal, S válik üdvösségemre. - 3. Ez örömben, Reménységben, Jézus, ma hozzád megyek. Térdre hullok, Leborulok: Testem-lelkem újítsd meg. - 4. E vacsora Égi módra Engem összeköt veled. Maradj bennem, Benned lennem Add, hogy áldjalak téged! - 5. Hát jöjjetek, Bűnös lelkek, Orvosságot kik vártok! Jézus Lelke, Szent kegyelme, Kiárad ma reátok.

Jöjjetek Testvéreim! Emeljük hát fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondva: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról, és add Lelkedet, hogy amikor most együtt ünnepeljük keresztje titkát, részesei legyünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Teremts hitet bennünk. Adj bizalmat hűségedben, szeretetedben, hogy amíg látjuk magunk körül a hegyeket, meg ne rendüljön a hitünk. Urunk, emlékezz meg minden szerettünkről, azokról, akik itt körülöttünk élnek, akik benned reménykednek, és akik nem ismernek téged. Emlékezz meg embervilágunkról, a Krisztus-hívőkről és a tőled távol élőkről; ifjakról és az élettől-búcsúzóktól; barátainkról és ellenségeinkről. Őrizz meg bennünket a Krisztusban való egység szeretetében. Őrizz meg bennünket a benned való hitben, hogy téged imádjunk és dicsérjünk életünk minden napján Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Istenünk békéje és szeretete erősítsen, gazdagítson, hordozzon bennünket. Íme, minden kész! Jöjjetek Testvéreim ehhez a kegyelemhez:

Ének:

1. ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?)

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

2. ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia. Szenczi Molnár Albert 1574-1633 - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rágondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kisebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál; Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltél. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, Örök hálával áldunk mi téged.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Áldott légy Istenünk az örömért, a békességért, a megváltásért, a szeretetért, amelyekkel körülveszel bennünket. Áldott légy igédért, Krisztus Urunk testéért, véréért, a veled való közösségért. Áldott légy, hogy bennünk napról-napra megújítod és megőrzöd áldásaidat. Hogy megtartasz bennünket a hozzád ragaszkodó hitben, az embertársaink iránti szeretetben, a Krisztusunkkal való közösségben. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek Krisztus halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve a bűnbocsánat és a vele való közösség örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

A szövegbeli kiemelések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.