2008-02-24

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben Böjt 3. vasárnapjának istentiszteletén, 2008. február 24.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 374 (Schröder János Henrik 1667-1699, német - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Ó, segíts, Jézus, te fény vagy és élet! Nézd, jön az éjszaka, nő a setét. Felvonul ellenem, bármerre térek, Rám hozza félelmes, zord seregét. Nézd, hogyan tervezi már örök vesztem, Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. Új meg új cselt kohol, hogy rabul ejtsen. - 2. Ó, segíts győzni, hogy őrt álljak ébren, Hisz te, a nagy őriző, nem alszol el! Támogasd halk imám most is az égben! Ígérted, szószólóm, védőm leszel. Ébressz fel engem, ha elfog az álom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! Adj erőt híven az őrhelyen állnom! - 3. Ó, segíts győzni, ha szétfoszlik minden, Csak pornak, semminek látom magam! Már erőm esdeni és kérni sincsen, Megriadt őz lehet ily hangtalan. Ám ha egy sóhaj még vár, keres téged, Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! Azzal köss, Jézusom, új szövetséget! - 4. Ó, segíts győzni, míg elnyerem nálad Egykor a győzelem drága jelét, S új, örök énekem majd zengve árad, Új nyelven, ujjongva száll tefeléd! Hős karod akkor én vég nélkül zengem: Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem! Légy áldva, Jézusom, mert győztél bennem!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elhagyott vagyok és szegény. Enyhítsd szívem szorongását, szabadíts meg ínségemből! Lásd meg elesettségemet és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet. Őrizd meg lelkemet, és ments meg engem, ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Isten színe előtt, Testvéreim, gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgáljunk meg magunkat Isten törvényének a tükrében, hallgassuk meg nyitott szívvel parancsolatait:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján most, Testvéreim, kérem, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most imádságban Istenhez, kérve irgalmát:

A mélységből kiáltok hozzád, Uram, halld meg szavamat. Ha a bűnöket számon tartod, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged! Lelkem vár téged, Uram, jobban, mint az őrök a reggelt. Benned bízom, mert nálad van a kegyelem. Gazdag vagy, meg tudsz váltani, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten szeretetében megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk áldozatul. Ebben, az ő szeretetében bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Járjatok új életben az ő Lelke erejével. Ámen.

Jöjjetek most, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, aki a világosság forrása vagy, sokszor felnyitod a szemünket, hogy átlássunk zavaros ügyeken. Hogy hinni merjünk, dacolva minden bizonytalansággal. Add meg, hogy lássuk azt a fényt, amely utunkban ragyog. Add meg, hogy ez a fény elűzze éjszakánkat, és ő legyen világosságunk mindig. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát hallgassátok meg, Testvéreim, nyitott szívvel, figyelemmel. A mai vasárnapra, Böjt 3. vasárnapjára Egyházunk által rendelt levélbeli ige Pál apostol Efezusba írt leveléből szól az 5. fejezet első 9 versében:

Így ír az apostol:

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk „áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.”

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ez nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak nincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

Így beszél erről Jézus Krisztus Lukács evangéliuma 11. fejezetében. A 14. verstől a 28. versig ez áll az evangéliumban:

Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket”. Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én az Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyveres őrzi a maga palotáját, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.”

„Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és amikor nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan jöttem. Amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja azt. Aztán elmegy, vesz maga mellé még más hét, magánál gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az elsőnél.”

Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony felemelte szavát, és így szólt hozzá: „Boldog az az anyaméh, amely téged hordozott, és boldogok azok az emlők, amelyek tápláltak!” Erre ő így felelt: „De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 207 (Pusztay József 1900-1945)

1. Megállok csendben keresztfádnál, És lehajtom némán fejem. Tehozzád jöttem, mintha várnál, Én Megváltóm, egyetlenem. Te, aki értem is szenvedtél, S a Golgotán megfeszítettél, Könyörülj rajtam. - 2. Átkarolva szent keresztfádat Bánat tölti el szívemet, Ó, mert tudom, ha lelkem fáradt, Nyugalmat csak nálad lelek. Te vagy az irgalom egyedül, Ki a bűnbánón könyörül, Én Uram, Jézus. - 3. Tudom, meghallod esdeklésem, Ha bűnöm el nem hallgatom. Te könnyíted meg szenvedésem, Üdvöm mástól nem várhatom. Védő karod felém kitárod, És csüggedt életem megáldod A keresztfáról.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Kedves Testvérek! Az életem első Böjtje nagyjából a katonai szolgálatom idejére esett. Nem az, amikor elértem, hanem az, amikor átéltem a Böjtöt, és fontos lett a számomra ez az időszaka az életemnek. Akkor kezdtem el megjegyezni, odafigyelni, meg átélni azokat a hagyományos, régi elnevezéseit a böjti vasárnapoknak, amelyeken szokták őket nevezni. Hat böjti vasárnap van, és mindegyiknek van egy sajátos neve, amelyik az istentiszteletet bevezető Zsoltárnak a kezdő szava. Ennek a mai vasárnapnak a Zsoltára úgy kezdődik, hogy: „Szemem állandóan, szüntelenül az ÚRra néz.” Így, ez a Zsoltár is, ez a tanúságtétel is a Zsoltárok könyvéből, azt az időt juttatja az eszembe.

Miben volt új a Böjt nekem akkor? Addig is, ha tartottam is esetleg, néha számvetést az életemmel, azt jobbára a magammal kapcsolatban tettem. Tehát azt néztem meg, hogy én honnan, hová jutottam? És természetszerűleg egy hullám-vonalat találtam mindig, az életem útját nézve, mert az ember, óhatatlanul különféle körülmények között hányódva, hol följebb van, hol lejjebb, mindenféle szempontból. És ez a hullámzás, - amibe lehet, hogy belemagyarázható egyfajta emelkedő vagy süllyedő hullámvonal, de akkor is egy hullámzás, és mindig a közelmúlthoz viszonyítva látom magam följebb, vagy lejjebb -, mindig magában hordozza a csalódásnak a lehetőségét. És ha így nézem magamat, akkor óhatatlanul azt látom, hogy a hitemnek, az életemnek az útja, sikereim, a kapcsolataim, a tetteim, azok - esetleg azt látom, hogy - rosszak.

És körülbelül ettől, az időtől kezdve, hogy fontossá vált számomra ez az időszak, a Böjt, ettől kezdve kezdtem el Istent önmagában nézni, tőlem függetlenül. Azt, hogy ő mit tesz? Azt, hogy őneki milyen lehetőségei vannak? Azt, hogy a személye, amit belőle ismerek, milyen lehetőségeket vázol föl? Függetlenül attól, hogy egy bármilyen múltban én voltam, vagy most hol vagyok. Tehát Isten mit jelent, mit csinál, mit tud tenni, ebben a helyzetben, amiben most vagyok?

Azt hiszem, hogy amit Pál apostol ír a felolvasott levélrészletben az efezusi gyülekezetnek a világosság gyümölcseiről, illetve amit Jézus mond az embernek az előzőnél jobb, vagy rosszabb állapotáról, az is akkor igazán tartalmas a számunkra, ha azt jelenti, hogy az Istennek a szeretetét és a tetteit jobban megértem az életemben. Tehát felőle, az ő oldaláról szemlélve, nézem meg, hogy mik a lehetőségek?

Az előzőnél jobb állapotra, - Jézus szavainál maradva -, nincsen garancia. Bennünk nincsen garancia. A legnagyobbakban sincsen. A legjelentősebb, legnevezetesebb, leghíresebb, legfantasztikusabb emberekben sincsen semmiféle garancia arra, hogy bármikor, egy előző időponthoz képest, az állapotuk bármilyen szempontból jobb legyen.

A mai ószövetségi ige egy szélsőséges példa erre. Illés prófétáról szól, az ő történetének egy mozzanata. Illés prófétáról nekem az első, ami az eszembe jut, hogy nagy ember, nagy volumenű, nagy személyiség volt. Tehát olyan, akire nagyon-nagyon sokan, nagyon könnyen gondolnak. Akire lehet gondolni, aki legendássá vált, aki annyira legendássá lett, hogy egész évszázadokon át, a zsidóhagyomány abból táplálkozott, hogy Illés fog valamilyen formában újra eljönni, és ez fogja jelenti a megváltásnak a korát. Így tartotta a zsidó várakozás, a hagyomány. Nem véletlenül. Egyszerűen azért, mert akkor személyiség volt, akkora tekintélye volt annak, amit átélt, amit csinált, ahogyan képviselte az Isten szavát. Tehát azt, hogy ő hű maradt az Istenhez akkor, amikor az egész ország másfelé ment.

Illés nagysága az, hogy ő az Istennel beszélt. Imádkozott, és beszélgetett az Istennel, párbeszédet folytatott vele, mint abban a korban senki. Illés tekintélye, nagyság az, hogy ő megértette az Isten szavából, - és ezt ki tudta mondani, és továbbítani az embereknek, a kortársainak -, hogy most, három és fél évig Izraelben nem lesz eső, mert ez az Isten akarata, hogy a nép, az ország valamiképpen végre meggyógyuljon. Ezt tudta képviselni úgy, hogy odaállt a gátlástalan király, királyné elé, és szemükbe tudta mondani. És minden hivatalnoknak, katonájuknak és bárkinek, akivel szembekerült.

Illés nagysága az, hogy az Isten őt ebben az időszakban, a három és fél évi szárazság és kegyetlen éhínség idején táplálta úgy, hogy Illést is, és az Istenben való bizalmával másokat is táplálni tudott. Ott élt egy özvegyasszonynál és a gyermekénél, a fiánál, és nekik volt mit enniük napról-napra. Egyszerűen az Isten gondviseléséből adódóan. Illés tekintélye és nagysága az, hogy amikor ennek, az özvegyasszonynak a fia megbetegedett és meghalt, Illés odafordult Istenhez, kiáltott hozzá és a fiú feltámadt. Nem hétköznapi esemény ez a Bibliában sem.

Illés tekintélye és nagysága az, hogy összehívta az egész népet. A szavára összegyűlt az egész nép. Azok, akiknek fogalmuk sem volt, hogy miben higgyenek - tömegével, és azok is, akik nagyon jól tudták, hogy ők az idegen isteneknek a kegyeltjei, prófétái, papjai, és zsoldosai. Oda tudta gyűjteni őket arra, a bizonyos Karmel-hegyre, és ott egy olyan harcot tudott véghezvinni Illés, egyedül állva az ÚR oldalán, ami az egyik legnagyobb történelmi eseménye volt Izraelnak. Illés nagysága és tekintélye az is, hogy ezek után ő maga egy mészárlást rendezett az idegen istenek emberei között. És ebben a helyzetben következik el a mostani igénk. Ebben a helyzetben érdemes figyelni és hallgatni ezeket, a mondatokat.

Igeolvasás:

Az 1. Királyok könyvének a 19. fejezetének az első 9 versében így szól hozzánk:

Amikor Aháb király elmondta Jezábelnek, a feleségének mindazt, amit Illés tett, és hogy a prófétákat megölte karddal, Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ez után is, hogy holnap ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Ezután lefeküdt és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az Úr angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő felkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Azon kívül, hogy Illésről egy korkép az, amit felolvastam, azon kívül pedig számunkra egy nagyon egyszerű, szép példatörténet. Bátorít arra, hogy nem kell magunkat, meg egymást valamiféle polcokra helyeznünk, és azt mondani, hogy X vagy Y egy másikfajta ember, más nagyságrendű, máshol van a ranglétrán, az Istennel való kapcsolat útján, bármiben, és ezért más. Ami vele történik, nem ránk vonatkozik, mert hát ő mégis csak más, - vagy a másik irányban, ugyan így lefelé is szoktunk gondolkodni a nálunk alantasabbnak tartott emberekről. Ez egy szép példatörténet most a számunkra. Gyakorlatilag a legfontosabb és a legkritikusabb élethelyzeteinkben a lehetőségeink a képességeink egyformák.

Mi történt? Először is az első, ami történt Illéssel, egy ok nélküli, magyarázat nélküli ijedtség. Egy olyan helyzetben, amihez hasonlóban számtalanszor volt már, - a vele kapcsolatban lejegyzett történetekben is -, egy olyan helyzetben most egész másképp reagál. És nem érdekes ennek a magyarázata, nem is mond róla magyarázatot a történetíró, meg nem is fontos. Bármi legyen az idegállapota, bármi miatt most éppen másképp reagál, mint eddig. És elmegy, és menti az életét. Illés, aki mindig szembenéz a katonákkal, és ha 50 fegyveres jön ellen, hogy lekaszabolja, - akkor fúj egyet, és elégnek, - Illés most megy, és menti az életét.

Tanulság ebből? Hogy bárkivel, bárikor, bármi megtörténhet. És ezt vegyük komolyan. Az, ami az embertársainkkal megtörténik, ami Illéssel, de ami egy nagyon egyszerű és általunk talán nem sokra tartott emberrel megtörténik, az velünk is megtörténhet. Mi is magunkra maradhatunk egyszer csak, mi is rájöhetünk, hogy azokat, akik fontosak a számunkra elkergettük magunk mellől a személyiségünkkel, a „varázsunkkal”, Ráébredhetünk, hogy mi is tudunk úgy autót vezetni, hogy mások belehaljanak. Mindenkivel, mindenkor, minden megtörténhet.

Illés még a legényét is hátrahagyta. Úgy ment maga, egyedül a pusztába, - mert a kritikus, végső helyzetekben magunkra maradunk. Számunkra, saját magunk számára is lényegtelenné, nagyon-nagyon homályossá és háttérbe szorulóvá válnak az emberi kapcsolatok. A legfontosabbak is, és ott állunk abban a helyzetben magunk.

És azt mondja Illés Istennek ebben a helyzetben, magányosan - ugye, amit sokszor mondunk -, hogy: „Vedd el az életemet”, stb. stb., de ami nagyon érdekes azt mondja indoklásképpen Istennek, hogy „nem vagyok jobb elődeimnél”. És ebből valami fontos dolog derül ki, ha visszanézzük ezt a félmondatot, hogy tehát, eddig valami olyasmi igénye volt Illésnek, hogy őneki jobbnak kellene lennie. Most azért van ebben a helyzetben, ebben az állapotban, mert rájött, hogy nem jobb az elődeinél. Tehát nem sikerült valami olyan, ami a várakozása, vagy az elképzelése, vagy az igénye, vagy a tapasztalata volt, hogy jobb. „Nem vagyok jobb!”

És aztán Isten szólott hozzá, többször is. Ez előfordul mindannyiunkkal az életben. Isten szólongat, többször is: „Kelj föl, egyél”. Próbál az Isten fölébreszteni is, mi meg alszunk. Nemcsak abban az értelemben, ahogyan talán Illést, hogy az ember, amikor nagyon nehéz lelkiállapotban van, akkor nagyon szívesen megy az alvásba, mert az alvás egy menekülési forma az ember lelkének, hanem úgy, átvitt értelemben is. „Kelj föl, egyél” - szólongat Isten, és föl-, fölkelünk egy kicsit. Úgy könyökre támaszkodva. Fölkelünk, és Isten azt mondta, hogy egyél, - hát eszünk egy kicsit. Fogyasztjuk az Isten szavát. Egy kicsit Krisztuséi vagyunk, mert talán valahol őt jelenti nekünk az étel és az ital ott, a pusztában. Igen, eszem Úrvacsorát, Krisztusé vagyok. Meghallgatom az igét, - és visszafekszem! Szólongat az Isten!

És aztán egy különös ellentmondás következik. Azt mondja Illésnek az Isten másodszorra, hogy „erőd feletti út áll előtted”. És aztán kiderül, hogy ez az út mégis csak meglesz, megteszi Illés, még hozzá annak az ételnek és italnak az erejével. - Úgy tűnik egy paradoxon nagyon jól kiegészíti egymást. Illésnek az ereje feletti az út, ezért az étel és ital erejére van szüksége, hogy elérjen a Hórebig, Isten hegyéig. - Amit tehát meg kell tennünk, ahová el kell jutnunk, hogy ez az állapot megváltozzon, az nem a mi teljesítményünk. Ahhoz a mennyből kapott kenyér és ital is kell!

És hová vezet ez az út, amit meg kell tennünk? A Hórebig. - Ez egy nagyon egyszerű szimbólum. Folyton visszatér az Ószövetségben. Mindig az a hely, ahol az emberek Istennel találkoztak. Az a hely, ahol a Bibliában lehet találkozni Istennel. Az a hely, ahová az ember erején felül vissza tud menni, hogy ott aztán nagyon fontos dolgok történjenek vele, - amint az igénk után következő folytatásban is van. Valami megújuljon, kicserélődjön bennünk, és azokká legyünk, akikké az Isten tud tenni.

Isten felől nézve ezek a lehetőségeink. Így van ez, így megy ez a legnagyobbakkal is. Nem kell senkitől és magunktól sem többet várni! És nem kell kevesebbet sem várnunk!

Imádkozzunk:

Uram, ha te jössz, napról-napra kísérsz, vezetsz, emelsz, - eljutunk az úton, ahová szeretnéd. Urunk! Áldj meg, hogy ne mérjük magunkat, hanem mérjünk téged, csak téged. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Istenbe vetett hitünket, bizalmunkat valljuk meg most az Apostoli Hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929) - Liturgia: 13

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal: nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdessük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan! - 6. Eljő, mint ígérte Örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár az asztala. Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan, áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban. Általa testvéri közösséggé legyünk!

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és ezt mondta: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet. Hálát adott, nekik adta és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e kehelyből, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség, és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, hogy amikor az ő keresztje titkát ünnepeljük, részesei legyünk szeretetének, feltámadása erejének. Emlékezz meg gyülekezetünkről és egész egyházadról szerte a világban. Add Lelkedet, hogy akiket megváltottál Krisztus vérén, éljünk Lelked által, éljünk úgy, ahogy te szeretnéd. Éljünk és járjunk úgy, ahogyan te újjáteremtesz minket. Urunk, őrizd meg bennünk a Krisztus-hitet, gazdagíts meg bennünket ismereteddel. Mutasd meg, hogy ki vagy, mit teszel velünk és hová viszel? Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik nem ismernek téged, akik még várnak a Világosságra, és nem tudják, hogy hol keressék. Emlékezz meg országunkról, vezetőinkről és embervilágunkról, és mindazokról, akik vakon vezetnek világtalanokat, akik nem tudják, hová tegyék a jót és a rosszat; akik nem tudják, mit kezdjenek az életükkel, egymás életével, gyermekeik életével. Urunk! Teremts újjá mindannyiunkat szereteted szerint, ahogyan te tudod azt megtenni. Emlékezz meg azokról, akik a benned való hitben mentek el ebből az életből. Minden elhunytról, akiknek egyedül te ismered a hitét. Jézus Krisztusért kérünk, akit imádunk és dicsérünk, akinek a nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Isten békessége, amely velünk van és elkészíti kegyelmét, asztalát a számunkra, vár mindannyiunkat ide, Jézus közösségébe. Jöjjetek, Testvéreim!

Ének:

1. ének: 503 (1610-ben megjelent ének nyomán, Behm Márton 1557-1622, német - Lipcse 1625)

1. Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, Fényesség életutamon. Zarándok én a föld színén, Sok terhet, vétket hordok én. - 2. Hozzád megyek, nehéz az út; Örök hazámba nyiss kaput! Véren megváltott gyermeked, Majd otthonomra ott lelek. - 3. Testem ugyan erőtelen, Szívem bágyasztja félelem, De lelkemnek kél sóhaja: Uram, magadhoz vígy haza! - 4. Ha nyelvem némán elakad, Szívemben halljam hangodat! Szememre hogyha száll homály, Mennyben elém ragyogva állj! - 5. Legyen nekem végső szavad Lámpásként éj ha rám szakad, Keresztfád botként támaszom, Szent sírod hely, hol nyughatom! - 6. Ébressz föl majd a nagy napon, S ítéld, hogy álljak jobbodon. Uram, ne sújtson engemet Kárhoztató ítéleted! - 7. Választottakkal boldogan, S az angyalokkal nagy vígan Éneklek ottan éneket, S örökre látom színedet!

2. ének: 42 (IV. századi himnusz [Te Deum laudamus] nyomán Frantz Ignác 1719-1790, osztrák - Bécs 1774)

1. Áldunk téged, Istenünk, És csodáljuk égi erőd. Ég, föld rólad szól nekünk, Térdre hullunk színed előtt. Mert te mindig szent és nagy, Változatlan egy Úr vagy. - 2. Minden élő téged áld. Angyalének szárnyal feléd. Minden kérub és szeráf Néked mondja dicséretét. Néked hódol, rád tekint. „Szent, szent, szent!” - azt zengi mind. - 3. Téged áldunk, Istenünk, Téged dicsér szolgálatunk. Életünk tiéd legyen! Hálát mondjon minden napunk! Bűntől, bajtól védj te meg! Áldd meg, óvd meg népedet! - 4. Irgalommal nézz le ránk! Mint ígérted, légy mivelünk! Benned bízunk, jó Atyánk, Szent nevedről énekelünk. S mert reményünk csak Te vagy, Veszni minket, ó, ne hagyj!

3. ének: 43 (Lukács evang. 2,14. Ősi liturgikus ének [Glorai in excelsis]. Decius Miklós 1485?-1546?, német - Decius M. 1485?-1546?)

1. A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett, Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét. - 2. Tenéked zengjen énekünk, Ó, légy örökre áldott! Te jól kormányzod, Istenünk, E szép csodás világot, És nagy hatalmad végtelen, Hogy bármit rendelsz, meglegyen. Mi benned bízunk bátran. - 3. Megváltónk, Isten szent Fia, Úr Jézus, hála néked, Hogy értünk, elveszettekért, Hullattad drága véred. Isten Báránya, hű Urunk, Fogadd el kérő sóhajunk: Te légy irgalmas hozzánk! - 4. Szentlélek, légy Vigasztalónk, Ha sátán kísért, támad! Te őrizd, védelmezd, te óvd A drágán szerzett nyájat! Megváltónk értünk szenvedett. Legyőzni bajt, ínségeket Te adj erőt minékünk!

Adjunk hálát Istennek, imádkozzunk!

Szerető Atyánk! Áldott légy, hogy örömet adsz, békességet adsz igédben, Krisztus Urunk testének, vérének közösségében. Áldd meg gyülekezetünket, akik ma itt vagyunk, hogy megmaradjanak rajtunk, bennünk, életünkben áldásaid; hogy magunkkal vigyük szeretetedet, veled járjuk utunkat, amerre lépünk, hogy erős hittel hozzád ragaszkodjunk, hogy növekedjünk, erősödjünk a tőled kapott bölcsességben Jézus Krisztus által. Ámen.

Menjetek, Testvéreim, és tanúskodjatok az Úr haláláról és feltámadásáról. Tegyetek bizonyságot szeretetétől: Átélve a vele való közösséget, építsétek az emberi közösségeket megbocsátással és önfeláldozó szeretettel.

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr neve, felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.