2008-02-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2008. 2. 10.-án, Böjt 1. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 254 (46. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther Márton 1483-1546) - Liturgia: 4

1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még. Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön. - 2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk; De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk. - 3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti. - 4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér az őnekik! Mienk a menny örökre!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az ÚR. Vele leszek nyomorúságában. Kiszabadítom, és megdicsőítem. Aki a Magasságos rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában él, ezt mondja az ÚRnak: oltalmam és váram, Istenem, benne bízom! Mert angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek minden utadon. Kézen fogva vezessenek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Az Isten színe előtt most gondoljunk méltatlan, elveszett voltunkra, forduljunk Istenhez imádságban az ő irgalmát kérve: Istenem, te tudod, milyen balga voltam. Nincsenek elrejtve előtted vétkeim. Kérlek, ne szégyenkezzenek miattam azok, akik benned reménykednek. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel. Fordulj hozzám nagy irgalmaddal. Ne rejtsd el orcádat szolgád elől. Bajban vagyok! Siess, és hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmedet.

Kegyelemhirdetés:

Megkönyörült rajtunk az Isten, Testvéreim, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Isten! Te ragaszkodsz hozzá, hogy a választás, a tudatos, melletted való döntés felelőssége a vállunkon maradjon. Adj hát világosságot, hogy felismerjük, mi a jó. És bátorságot, hogy elvessük, ami rossz. Ne hagyd, hogy döntéseinkkel tévútra jussunk, hanem vezess rá bennünket a te célodhoz vezető útra. Dicsőség néked mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek, kedves Gyülekezet! Isten szava szól hozzánk Böjt 1. vasárnapján most a levélbeli szentigében. Pál apostol 2. Korinthusi leveléből, a 6. fejezet első 10 versét olvasom föl:

Krisztussal együtt munkálkodva intünk titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban. Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel; dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.

És így szól hozzánk Máté evangéliumából Isten igéje a 4. fejezet első 11 versében:

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek, a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és ezek dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőle, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 402 (130. zsoltár. Luther Márton 1483-1546 - Luther M. 1483-1546)

1. Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted? - 2. Nálad nincs is másnak helye, Mint csak az irgalomnak. Az emberek jótettei Kevésnek bizonyulnak. Előtted nem kérkedhetünk, Nékünk nincs semmi érdemünk, Csak kegyelmedből élünk. - 3. Én csak az Úrra építek, Nem saját érdememre. Szívem erős bizodalma Az Istennek kegyelme. Igéjében hirdetteti, Hogy a bűnöst el nem veti: Én csak őbenne bízom. - 4. Ha késik is segítsége, Ha várat is magára, Nincs kétségem, szava igaz, Ígéretét beváltja. Bízzál, hű népe Istennek, Ti szülötti Szentlelkének, Csak várjátok az Urat! - 5. Bármily sok is a mi bűnünk, Még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst Karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, A nyáj az ő tulajdona, Ő a mi szabadítónk.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól, Ámen.

Igeolvasás:

A mai vasárnapnak, Böjt 1. vasárnapjának ószövetségi igéje van most előttünk, kedves Testvérek! Mózes 1. könyvéből a 3. fejezet első 13 versét olvasom:

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz.

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint a szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az a kérdés, hogy hogyan függ össze egymással a cetek élete, Napóleon oroszországi hadjárata, egy pszichoszomatikus betegség és a kísértés? Mi lehet az összefüggés, ezek között, a dolgok között? - Nos, az az összefüggés, legalábbis én erre az összefüggésre jutottam a mai vasárnap igéi alapján, hogy mindegyiknek van egy ellentmondásos kettőssége.

A cetek életének az a kettőssége, hogy egyfelől nem tud a vízen kívül élni, másfelől nem tud csak a víz alatt élni, mert hogy föl kell jönnie levegőért a vízen kívüli világba. - Napóleon oroszországi hadjáratának pedig az a kettőssége, hogy nagyjából ez alatt, a hadjárat alatt minden csatában győzött, ugyanakkor a végén, végzetes vereséggel vonult haza. - A pszichoszomatikus betegségnek az a kettőssége, hogy minden orvosi lelete az ilyen embernek negatív, bármilyen szervi funkcióját vizsgálják meg, mindent egészségesnek találnak, ugyanakkor maga, az ember mégis pozitív, beteg. Ott vannak az életében, a testében a betegségnek a tünetei. Szenved tőlük. - A kísértésnek pedig az a kettőssége, hogy Luther Márton himnuszával ellentétben, felettünk, egész földi életünk során van hatalma a gonosznak. Ezt mutatja a rólunk leírt őskép Mózes könyvének a legelején, a Biblia előszavában. Ugyanakkor felettünk, pontosan ugyanúgy, ahogy Luther Márton megírta himnuszában: Krisztus miatt nincs hatalma a gonosznak, mert végül is Krisztus megmenekítő szeretete a miénk.

Tulajdonképpen Pál apostol is a Korinthusi levelében erről zeng éneket a korinthusiaknak, hogy mindenben ott van a nyomorúság, az emberi bűn és elesettség, a fogyatkozás, a tehetetlenség az életünkben, a gyülekezetünkben, a világunkban, a hitünkben, és ugyanakkor abbakapaszkodhatunk, abba, az egyetlen szalmaszálba, hogy a Krisztus szeretete velünk van.

Nézzük meg most, ennek alapján, azt a két kísértés-történetet, amelynek az igéit most felolvastam az istentiszteleten. Az egyik az ember megkísértése, erről ír Mózes 1. könyvének a 3. fejezete. A másik pedig Jézus megkísértésének a története, erről ír Máté evangéliumának a 4. fejezete. Nagyon hasonló a kettő. Egyszerűen azért, mert mind a kettő arról szól, hogy a gonosz hogyan kísért bennünket: Jézust is, meg a többieket is. A hasonlóságok és különbségek ebből, a párhuzamból valahogy így adódhatnak.

Elsőként az a hasonlóság bennük, hogy mindkettőben a gonosz az ige alapján beszél. Tehát ez nemcsak azt jelenti egyszerűen, hogy Jézus megkísértésekor is idéz a Bibliából a kísértő, meg az ember megkísértésekor is Isten szavára kérdez rá a kísértő, hogy: csakugyan azt mondta Isten, hogy nem ehettek egyik fáról sem itt? Nemcsak ebben a szószerinti értelemben van szó erről, hanem ennek megvan a maga jelentősége, hogy Istenre hivatkozik, és isteni igénnyel szólít meg bennünket a gonosz. Nyilvánvaló, hogy amíg két szarvval, fekete, csúnya bundával, hosszú, bojtos farokkal és négy lábán patákkal képzeljük el a gonoszt, addig eszünk ágában sincs szorgalmasan, nyelv-lógatva engedelmeskedni neki. Nyilvánvaló. Éppen ezért az emberi butaságnak az egyik jele, hogy így képzeljük el. Nem ilyen! Nemcsak nem így jelent meg, - nem ilyen. Nem erről van szó! Kinek-kinek, a saját-korabeli Bibliája, saját-korabeli, kultúrabeli esze, értelme szerint, nekünk is a saját-korunkbeli Bibliája, Isten-ismerete, Biblia-értése, hite és gondolkodása alapján szól.

Azután másik hasonlóság a két megkísértés között: mindkettőben a gonosz, Istentől a maga felé fordítja a figyelmet. Tehát azt mondja, hogy amit Isten mond, aki Isten - a helyett van ő. A helyett figyeljünk rá. Az Isten szava szerint, amit idéz, vagy megkérdőjelez, amiből kiindul, - a helyett forduljunk hozzá, mert ő jó. Ezt teszi Jézussal, amikor azt mondja, hogy őrá hallgasson, azt tegye meg, amit mond, és akkor minden megtörténhet, akkor az egész világ és annak minden dicsősége ott lesz, Jézus lábainál. Akkor megteheti azt, amiért jött: küldetése, hogy megmentse az embert, mert hatalma van. Megadja neki a kísértő azt, amire szüksége van. És hozzánk is, az emberhez, azzal fordul, hogy Isten ígéretével vagy intelmével szemben az a valóság, az a jó és nekünk szükséges, amit ő ad. És természetes, hogy úgy jön hozzánk, úgy érkezik meg hozzánk az ő szava, hogy számunkra fölér az Isten szavával, vagy legalább is nagyon hasznos és megszívlelendő.

A harmadik hasonlóság bennük, a két megkísértés-történetben, hogy a kísértő mindkettőben azt mondja: Isten leszel: „Megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten” - mondja nekik. „Ha Isten Fia vagy”, akkor ezt meg tudod tenni - ezt mondja Jézusnak.

Ezt mondja nekünk is. Még hozzá még a hitünk ellenére is mindabban, ami az életünkben bármit előre vihetne. „Isten leszel”. Mindent megad az élet.

Végül - összehasonlítva a két megkísértés-történetet - nézzük meg a különbségeket. A különbség abban van, hogy míg Jézus azzal zárja le a beszélgetést, hogy „távozz tőlem!”, addig az ember azzal zárja le a beszélgetést, hogy „jó”.

Egyszerűen miből adódik ez? Abból, hogy más az Istenhez való kötődés. Más a vele való kapcsolat. Van Istennel való kapcsolat, vagy nincs Istennel való kapcsolat? A különbség a végkimenetelben van, hogy rajtunk van hatalma a kísértőnek, mert itt nekünk nincs kapcsolatunk az Istennel. Jézuson nincs hatalma a kísértőnek, mert neki van kapcsolata, az életének az Istenhez. Ez a reménységünk, és ez a helyzetünknek a definíciója.

Az elmúlt szerdával kezdetét vette ez, a böjtnek nevezett időszak, ami tulajdonképpen egy tudatos, Istenhez fordulást jelent, - maga a böjtölés. Tudatos Istenhez fordulás akár külső, fizikai jelekkel, segítő tettekkel is. Jó azonban tudni azt, hogy böjt, vagyis Istenhez fordulás nem a mi tetteinkből lesz. Tehát nem attól leszünk Istenhez közelebb, hogy megteszünk valamit, vagy nem teszünk meg! Hanem attól lesz az életünk közelebb Istenhez, hogy az Isten megszólal. Neki is felhangzik a szava: „Hol vagy?”

És akkor - habár jönnek a válaszaink, amelyekből kiderül, hogy védtelennek, mezítelennek érezzük magunkat - megpróbálunk magunk köré valami takarót eszkábálni, hogy eltakarjuk azt, amik vagyunk, és eltakarjuk azt, ami bennünk van. Az Isten - a nagyon szép, mitikus-mesés nyelvezet ellenére, hogy ő sétálgat föl s alá a kertben, keresi az embert, és kiabál neki, hogy „hol vagy?”, - ennek ellenére azonban lát minket; tudja a dolgainkat, belénk lát. Átlát a fügefa-leveleken, átlát a személyiségünkön, átlát a tulajdonságainkon, átlát a szerepeinken, és tudja jól, hogy kik vagyunk.

És megszólít. Megkérdezi, hogy „hol vagy?” Mit tettél? - És aztán elkezd ezeken, a kérdéseken keresztül egyre szorosabb kapcsolatba kerülni velünk. Hogy, ahogy megyünk tovább az utunkon, - habár mindig ott vannak a kísértőnek a kérdései és válaszai a fülünkben -, a kapcsolatunk vele a szívünkben, belül, ott meglegyen. Így menjünk tovább …

Imádkozzunk:

Szavadat várjuk, Istenünk, most, ezen az órán, az elkövetkező napokban, életünk hátralevő idejében, szavadat várjuk, mert itt, ebben a zajban te tudsz megszólalni. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Szívünk erősítésére, hitünk szilárdulására mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Csendesedjünk el Isten színe előtt, imádkozzunk:

Uram, szerető Atyám! Könyörgünk hozzád ezért, a gyülekezetért, minden tagjáért. A rád figyelőkért a környezetünkben és a veled nem törődőkért, a hozzád folyamodókért és a téged még nem ismerőkért. Könyörgünk hozzád városunkért és embervilágunkért, népünkért és vezetőinkért. Minden embertársunkért és honfitársunkért, aki örömben éli a napjait, bőségben, jóllétben és megelégedettségben. Könyörgünk mindazokért, akik hiányt szenvednek közöttünk. Te engedd meg nekik, hogy hozzád forduljanak, téged meglássanak, és ínségüket feléd nyújtsák. Előtted kinyíló szívekért könyörgünk szerte a világban, hogy akik bántalmazást szenvednek, azok hozzád kiáltsanak. Akiknek hiányuk van valamiben, neked mondják el. Akik úgy érzik, hogy kisemmizték, tönkretették, megsértették őket, a te mércéddel nézzék meg életüket, lehetőségeiket és jövőjüket. Urunk, könyörgünk hozzád gyülekezetünk alapítványáért. Te engedd meg, hogy jó szándékkal, tiszta szívvel ajánlják föl sokan lehetőségeik szerinti javaikat az alapítvány céljaira, gyülekezetünk munkájára, a közöttünk élők előmenetelére, a te neved, evangéliumod hirdetésére. Könyörgünk hozzád gyülekezetünk ifjaiért, azokért, akik küzdenek a football-bajnokságon a te nevedben. Azokért, akik keresik útjukat. Céljaikat, életüket töltsd be. Könyörgünk hozzád azokért, az 1 és 2 forintosokért, amelyek sok hónapja gyűlnek templomunkban. Te adj jó eredményt ezeknek, az adományoknak. Te adj jólelkű testvéreket, felelősségüket viselő, hordozó, meglátó döntéshozókat, akik a sok-sok összegyűlt adományt a szíved szerint használják majd föl. Hozzád könyörgünk presbitereinkért, tisztségviselőnkért, szolgálattevőinkért, közöttünk bizonyságot tevőinkért, a közöttünk, igéd hallgatására érkezőinkért, neved dicséretére éneklőinkért. Add Lelkedet nekünk. Könyörgünk azokért, akik betegségekkel és megpróbáltatásokkal küzdenek gyülekezetünkben. Azokért, akik nem tudják elhordozni terheiket, magányukat, fájdalmaikat, kilátástalanságukat. Segíts, hogy mellettük állhassunk. Segíts, hogy szavad legyen hozzájuk. Urunk! Könyörgünk mindazokért, akik hozzád kiáltanak. Te hallgasd meg tetszésed szerint, és adj többet, jobbat kéréseiknél. Szeretetedre bízzuk Almás nénit, az ő vergődését, nyomorúságát, öregségét. Szeretetedre bízzuk Györgyi nénit, te segíts neki. Szeretetedre bízzuk Jóska bácsit, hogy erősítsd meg betegségében és az előtte álló napokban. Szeretetedre bízzuk Margit nénit és családját, hogy gazdagítsd meg gyógyulása feletti örömét, és tedd őt áldássá az övéi között. Urunk, a te szeretetedben bízva, Jézus nevében fordulunk hozzád, mert ő a reménységünk és a váltságunk. Az ő nevében könyörgünk neked: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 337 (Helmbold Lajos 1532-1598, német - Erfurt 1563)

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem, Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. -- 3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. -- 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu weblapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

*** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.