2008-02-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, Ötvened vasárnapjának istentiszteletén, 2008. február 3.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem. Hozzád futok, Uram, ne valljak szégyent! Ments meg engem irgalmaddal. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten. Ragyogtasd rám arcod világosságát. Legyen segítségemre a te igazságod. Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tesz a szorongatás napjaiban. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Az Isten színe előtt, Testvéreim most, mindenek előtt nézzünk magunkba, lássuk meg elveszettségünket Isten törvényének, a Tízparancsolatnak a tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bűn bennünk, magunkat csapjuk be, igazság nincs akkor bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunkból.

Mindezek alapján kérlek benneteket, Testvéreim, hogy most feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez irgalomért:

Istenem tiszta szívet teremts bennem. Újítsd meg bennem az erős lelket. Ne vess el orcád elől. Ne vedd el tőlem Szentlelkedet, hanem vidámíts meg szabadításoddal, és támogass, hogy lelkem készséges legyen, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Az Isten, Testvéreim, megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki azért jött a világba, hogy életét adja váltságul sokakért. Ebben, az ő szeretetében bízva, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben az ő Lelke erejével! Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Te Jézus halála által részt veszel a világ szenvedésében. Provokálsz bennünket a szenvedők által, de az irgalmasok és a vágyakozó szívűek által is. Add meg nekünk, hogy éhezzük és szomjazzuk az igazságot, és használjuk szemben mindazzal, ami ennek megvalósulását akadályozza bennünk. Te vagy a reménységünk, most és mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Isten szavát hallgassátok meg, Testvéreim, figyelemmel, nyitott szívvel. Az ószövetségi ige a mai vasárnapon, Ötvened vasárnapján Ámosz próféta könyvéből szól az 5. fejezet 21. versétől:

Ezt mondja az Úr:

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égőáldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

És így ír erről Lukács evangélista evangéliumának a 18. fejezetében a 31. versétől kezdve:

Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette az Istent.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét!

Ének: 442 (1. Korinthusi levél 13. Backmeister Lukács 1570-1638, német, Sántha Károly 1840-1928)

1. Emberek s angyalok Szavával szólhat nyelvem, De ha a szeretet Lángja nem lobog bennem, Olyanná leszek én És ékes szózatom, Mint zengő érc csupán És pengő cimbalom. - 2. Tudnék titkot s jövőt És minden bölcsességet, Hogy felfognám vele A kezdetet és véget, Bár volna hegyeket Mozdító nagy hitem: A szeretet nélkül Nem volnék semmi sem. - 3. Ha minden vagyonom A szegényeknek adnám, Testem áldozatul Ha tűzhalálra szánnám, Hogy lássa a világ Jócselekedetem, S nincs bennem szeretet, Mit használ az nekem! - 4. A teljes szeretet Jósággal, türelemmel, Nem álnok, nem irigy, És nem fuvalkodik fel, Nem bánt meg másokat, Önhasznát nem lesi, Feledve önmagát: Más javát keresi. - 5. Nem gondol gonoszat, Nem gyúl hamar haragra, Hamisságot ha lát, Nem örvend soha rajta. Örül, ha emeli Az igazság fejét, És mindent elfedez, Jobbját nyújtva feléd. - 6. Mindent hisz és remél, Nem csügged el bizalma; Él benne a remény Bátorító hatalma. Élet tusáiban Eltűr mindeneket, És el nem fogy soha Az igaz szeretet. - 7. Mikor gyermek voltam, Mint gyermek szóltam s tettem; De mindezt elhagytam, Mikor felnövekedtem. Most csak tükör által Homályban láthatunk; De szemtől szembe majd, Ha már célhoz jutunk. - 8. Míg mennybe érkezem, És véget ér futásom, Szeretet, hit, remény, Megmarad ez a három; Örökké megmarad, Bár mindent sír temet, S ezek közt legnagyobb Te vagy, ó, szeretet!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Ahogyan az énekben énekeltük, kedves Testvérek, a mai vasárnapnak a levélbeli igéje Pál apostol 1. Korinthusi leveléből így szól hozzánk. A 12. fejezet 31. versétől kezdve olvasom a 13. fejezet végéig:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbb utat. Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni, legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Vajon lesz-e helye a mennyben a teológiának? Lesz-e a mennyben, aki művelni fogja ezt, a nemes tudományt? Az Istenkeresésnek a tudományát, Isten megismerésének, kutatásának a tudományát. Ezt a csodálatos kincsestárat, amely arra való, hogy Isten titkait szemléljük, nézzük, vele ismerkedjünk, és vele gazdagodjuk. Lesz-e, aki teológus lesz a mennyben? Aki elolvassa a többi teológus könyveit Isten dolgairól, átgondolja azokat; újabb könyvet ír ezek alapján, egy saját maga által megteremtett hit alapján - lesz-e?

Lesz-e helye a mennyben a tudománynak? Annak a fáradozásnak, útkeresésnek, hogy megismerjük az anyagot, annak a működését. Megismerjük a világnak a mélységeit és magasságait. Elhatoljunk a mikrokozmosznak a legapróbb világába is, meg elhatoljunk a makro-világnak, a csillagrendszereknek a távoli csücskeibe is.

Lesz-e helye a társadalomról szóló tudománynak, amely csodálatosan képes leírni és megjósolni az emberi közösségek viselkedését, törvényszerűségeit, rendjét? Lesz-e, aki ezzel fog majd foglalkozni?

Lesz-e helye a mennyben a művészetnek, a zenének, amelyik, ha értő kezekbe kerül, akkor el tudja mondani azt is, ami emberi szavainkkal lehetetlenség lenne. Lesznek-e ott festők, akik képeket festenek? Ahogy az igazságot, az igazi valóságot nem lehet látni, csak a szívvel -, azt láthatóvá tegyék kezük munkája nyomán. Lesznek-e költők, akik megpróbálják a szavakkal megközelíthetetlen igazságot; mégis csak megközelíteni, mert a szavak mesterei?

Lesz-e helye a mennyben az igehirdetésnek? A bátortalan szótöredékeknek, a valóságnak.

Ül a lány a számítógép előtt. Az ujjai kattognak a billentyűkön. Gyorsan telnek a sorok a képernyőn, és minden egyes enter-gomb megnyomására egy-egy beírt sor elmegy a világháló zeg-zugain keresztül, száll tovább az üzenet. Ül a fiú a számítógép előtt száz kilométerrel odébb. Keze a billentyűzeten, szeme a képernyőn, kattognak a betűk a billentyűzeten, és a képernyőről a szemébe, onnan a szívébe. Peregnek az üzenetek száz kilométeren, vagy tízezer kilométeren keresztül. Még soha nem találkoztak a fiú és ez a lány, csak ülnek a képernyő előtt, pötyögnek, szállnak az üzenetek. Mindkettőjüknek van egy, két szótagból álló neve, amelyik nem hasonlít ahhoz, amelyik a személyi-igazolványukban van, hanem amit ők maguktól kitaláltak. Ennyit tudnak egymásról, meg amit elmondanak a pergő üzenetek. Szállnak a sorok, és ők olvassák, írják; elmosolyodnak vagy könnyre fakadnak; élik az életüket a képernyő előtt - és ismerkednek egymással a képernyő elektromágneses hullámain keresztül.

Mikor lesz ez a kapcsolat igazivá? Ez a nagy kérdés. Mikor lesz igazivá a fiú és a lány kapcsolata? Mikor bújnak elő a sorok, képernyőképek és billentyűk mögül az arcok? Mikor bújnak elő? - Amikor felállnak az elektronikus látvány elől, útnak indulnak, és valahol találkoznak. Nem a nullán és egyesen, a drótokon, hanem a fiú és a lány a valóságban. Akkor bújnak elő az arcok, akkor találkoznak a lelkek úgy, hogy abban már nem lehet tévedés, nem lehet hazugság, nem lehet becenevek mögé bújt valóság, csak az igazság. Akkor lesz a kapcsolat valóságos. Utána már ismerősök.

Ül a jerikói koldus az út mellett. Kiabál. Hallott valamit, és kiabál. Neki a kiáltás a lehetősége. A fülén keresztül hozzájutott információk, és a szívéből feltörő kiáltás. Amikor azonban azt mondja Jézus: „láss”, akkor mindez nem létezik: a fülén átjutó információ, meg a szívéből feltörő kiáltás, hanem megy, és örül. Különös módon ez az ember él egy olyan életet, amit addig soha. Abban a pillanatban, ahogy elhangzik a „láss”.

Olvastam egy indián mondást. Úgy szól: „egy népet nem lehet addig leigázni, amíg az asszonyaiknak a szíve meg nem hajol az ellenség előtt. ”. Más szóval: meg nem nyílik. - Ugye milyen bölcs? - Addig tehet az ellenség bármit, a nép az asszonyok szívén keresztül önálló nép marad. Addig az ajtó zárva van. Mihelyt az asszonyok szíve megnyílik az ellenség előtt, hiába vannak a harcosok, hiába vannak a fegyverek, attól kezdve minden elveszett. Mitől válik egy álom tehát valósággá? A szív odafordulásától. Attól, hogy a szív emberi szíven keresztül megnyílik.

A balatonboglári nemrégiben megnyílt evangélikus templomban, a karzaton, egy jó nagy falfelületen, faragás látható. Oda van írva, erre a nagy falfelületre a Jelenések Könyvének a 21. fejezete, elejétől a végéig. Különös módon azonban nagyon nehézkesen lehet csak elolvasni. Hiába megy közel az ember. Legfeljebb csak akkor lehet megérteni és kibetűzni a szavakat, ha kezünkben a Biblia, és közben nézzük, hogy ott mi is van, ha nem tudjuk fejből. Amúgy töredékes a betűsor. Ez volt az alkotó szándéka, - mint megtudtam, amikor ott jártam. Szándékosan, kifejezve ezzel azt, hogy töredékes az ismeretünk arról, ami ott írva van. Nyilvánvalóvá, jól olvashatóvá majd akkor válik, amikor odaérünk.

Nézzük meg: hogyan beszél Ámosz próféciáján keresztül, az Ószövetség lapjain az Isten, és hogyan beszél Pál levelén keresztül az Újszövetségben Isten. Néhány párhuzam:

Így ír Ámosz: Áldozataitokban nem gyönyörködöm. Így ír Pál: Ha testem tűzhalálra szánom is, semmi hasznom abból. - Hallani sem akarom lantpengetésteket - mondja az ÚR. Szóljak bár emberi vagy angyali nyelven, csak lantpengetés lehet - mondja Pál. - Ünnepségeiteket ki nem állhatom - mondja az ÚR. Ha minden titkot ismerek is, semmi vagyok - mondja Pál.

Hogyan lesz igazivá a mű? Hogyan lesz élővé emberi cselekedet? Hogyan lesz Isten munkájává az, amit mi itt csinálunk? Úgy, hogy a Teremtő, a világon kívüli, megismerhetetlen és kimondhatatlan, megszólít, kézzel fogható módon. Úgy, hogy fel tudjuk fedezni a szeretetet. Idejön, és a szemébe lehet nézni. Idejön, és kezet lehet nyújtani.

Nem tudom - lassan befejezem az igehirdetést -, nem tudom, nem okoztam-e csalódást valakinek? Nem szeretnék a szeretet természetéről beszélni, pedig elég hosszasan ír róla Pál. Nagyon vigyázzunk, hogy próbáljuk meg, amikor talán sokszor halljuk, meg olvassuk ezeket, a szavakat az apostoltól, - nagyon igyekezzünk úgy olvasni, hogy ne halljunk bele - és ez egy nem könnyű dolog -, ne halljunk bele szabályt, útmutatást, számonkérést, vagy vállveregetést. Ne azon járjon az olvasás, hallgatás közben a fejünk, hogy:”Na, én ezt hogy csinálom? Én hogy szeretek? Vagy a másik hogy szeret engem? -, mert a dolog nem erről szól.

Az ismeret töredékes. Nem ismerjük Istent, csak egy van belőle, az, hogy ő a szeretet. Rá gondoljunk ezeket, a szavakat hallva, mert másra hiába gondolunk, tévútra megyünk. Nem lesz összhangban a gondolatunk az olvasott szavakkal. Semmi köze egymáshoz.

Imádkozzunk:

Dicsérünk téged, Istenünk, amiért szeretsz minket úgy, ahogy a te szereteted diktálja. Úgy, hogy megnyitod a szíved. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, hitünk megvallásaképpen, erősítéseképpen az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német) - Liturgia: 11.

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel, Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet A bűnbocsánatot .- 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

Úrvacsora.

Emeljük hát fel szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol, mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk a Jézus Krisztus által, aki szeretetébe vont bennünket, és életet adott a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden, Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a kelyhet, hálát adott, nekik adta, ezt mondva: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Legyen gondod gyülekezetünkre, embervilágunkra, hitünkre, szeretetünkre. Emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és őrá tekintettel add Lelkedet mindnyájunknak, hogy éljünk. Hogy amikor ünnepeljük keresztje titkát, részesedjünk feltámadása erejében. Emlékezz meg rólunk, akiket megváltottál. Teremts hitet bennünk, őrizd meg azt minden poklon és tűzön keresztül, Tarts meg békességedben. Add meg, hogy egyek legyünk Krisztusban. Urunk, emlékezz meg szeretteinkről, azokról, akik téged szeretnek és keresnek, azokról, akik nem ismernek téged. Legyen gondod ránk és mindazokra, akik körülöttünk élnek szerte a világban, akiken nem tudunk segíteni, akik hozzád kiáltanak, akik tőled elfordultak. Legyen gondod, Urunk, szeretteinkre. Neked panaszoljuk el, Istenünk, azt a testvérünket, aki nagy műtét előtt áll. Urunk, ősz fejének te adj békességet, bizodalmat. Te adj erőt, hogy végig járja ezt az utat, és légy vele kegyelmed szerint. Urunk! Legyen gondod családjainkra, házastársunkra és gyermekeinkre, szüleinkre és testvéreinkre, azokra, akik itt vannak velünk, azokra, akik már elmentek. Uram! Téged imádunk és dicsérünk Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket, Irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus!

Kedves Testvéreim! Mindenkit vár szeretettel Istenünk kegyelme a bűnbocsánathoz. Ezért ne maradjon távol az sem, akit távol tartana a szigorított rendőrhatósági intézkedés az alkoholtartalommal kapcsolatban, vagy más probléma. Kérem, hogy akinek ez problémát jelent, - akkor, amikor az ostyát adom, vegye kezemből a kezébe, és amikor a bort viszem, akkor belemárthatja a borba az ostyát, és így veheti Urunk testét és vérét. Jöjjetek, Testvéreim!

Ének:

1. ének: 455 (Sántha Károly 1840-1928)

1. Testvéreim javáért Fáradnom, küzdenem Adj erőt, örök Isten, Én édes Istenem, Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet! - 2. Ne legyen életemben Soha egy pillanat, Amelyben elhagy engem E nemes indulat! Ajándékozz meg engem Jó szívvel, jó Atyám, Hogy boldogítva boldog Lehessek igazán! - 3. E földön annyi a könny És annyi itt a seb, Mi volna boldogítóbb, Mi volna édesebb: Mint a könnyet szárítni, Habár egy cseppet is, Mint a sebet kötözni, Habár csak egyet is. - 4. Te mint samaritánus Szolgáltál, Jézusom, Hogy példádat kövessem, Szívből imádkozom. Hadd legyek tanítványod A te Lelked szerint, Akit a jótevésre A szíve kényszerít!

2. ének: 459 (Finn ének - Maasalo A. 1885-1960)

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő a győzelmes, hű vezér, Ő a győzelmes, hű vezér. - 2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény, Ő az éltető, tiszta fény. - 3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét, Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd. - 4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő, Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő, Segít hordani ott van ő. - 5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén, Fenn a mennyei, angyali karban, Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

3. ének: 460 (Scholz László sz. 1911)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe. Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, Vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

Mondjunk hálát Istennek, imádkozzunk!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa az örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről. Átélve a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

A szövegbeli kiemelések az Íródeáktól származnak.