2008-01-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2008. 1. 27.-én, Hatvanad vasárnapi istentiszteleten Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég) - Liturgia: 3

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram, ébredj és siess segítségünkre! Miért rejted el orcádat? Miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között. Fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Jelenünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapadt. Urunk, siess segítségünkre. Válts meg minket irgalmadból. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Úristennek, Fiúnak és Szentléleknek, A teljes Szentháromságnak, Egyetlen hatalmasságnak.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Most az Isten színe elé lépve, gondoljunk méltatlan voltunkra, valljuk meg neki bűnünket, és forduljunk hozzá irgalomért: Istenem, könyörülj rajtam kegyelmeddel. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkeimtől tisztíts meg engem. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Én bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy minket Istenhez vezessen. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön örökké zengjen néki hálaének; Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon!

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalmas Isten! Emelj ki a sors és átok sivatagából. Tégy emberré, türelmessé és hűségessé. Taníts meg arra a nyelvre, amelyen megértelek. Vezess vissza igéd oázisába, hogy veled legyek, és örökké áldjalak. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Hatvanad vasárnapja van ma. Erre a napra Egyházunk által rendelt igék szólnak most hozzánk. Figyeljünk rájuk nyitott szívvel. Ézsaiás próféta könyvének az 55. fejezetéből olvasom az ószövetségi igét a 6. verstől kezdve:

Így szól Ézsaiás:

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál. És az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Így beszél erről Jézus Krisztus Urunk Lukács evangéliuma 8. fejezetében, a 4. verstől a 15. versig:

Amikor nagy sokaság jött össze azok közül is, akik városról városra csatlakoztak Jézushoz, ő ezt mondta nekik példázatban: „Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott”. Majd emelt hangon hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: ”Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökeredzik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, a megpróbáltatás idején pedig elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de mikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig a jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Isten velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szíve, csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Pál apostolnak a 2. Korinthusi leveléből szól ma hozzánk Isten szava kilenc mondatban. Kilenc mondatban elénk kerül első hallásra, talán két izgalmas téma. Ugye, ha kilenc mondatban van két izgalmas téma, ami egymástól függetlenül érdekes, az jó lehet. Ez a két izgalmas téma, ami elénk kerül ebben, a kilenc mondatban: egy elragadtatásnak a története és egy tövisnek a története. Nézzük meg. Az első kilenc versében a fejezetnek így szól hozzánk Isten igéje:

Pál apostol ezt írja a gyülekezetnek:

Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekednék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el az tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Igehirdetés:

Két érdekes téma tehát. Az egyik az elragadtatás, egy történet arról, - látszólag egy történetet hallunk arról, egy elbeszélést arról -, hogy valaki fönt járt az égben. - A tudósok mindig azt mondják, hogy ő maga, Pál volt az, magáról írja. Bizonnyal így van, én elhiszem. Egyébként szerintem teljesen mindegy. Lényegtelen, ugyanis egy csalódást okoz nekünk az elbeszélés az elragadtatásról. Nem tudja, hova jutott el, és nem mondja el, mit hallott. Bármilyen izgalmas lenne a történet az elragadtatásról, arról az emberről tizennégy évvel ezelőtt, nem mond róla semmit.

Azután ott van a másik: a tövis. Erről is biztos találgatnak a tudósok, hogy mi lehet az Pál apostol életében, ami a sátán angyala, és őt megvédi az elbizakodottságtól, és gyötri őt egész életében. Találgatni lehet, de minek? Erről sem mond semmit!

Hiába, hogy itt van ez, a kilenc mondat, és talán sokan erre kapnák föl a fejüket, erre, a két érdekes dologra, de nem mond róluk semmit! Tudjuk mi, miért nem mond róluk semmit? Mert ezeket csak a fecsegők kedvéért említi, akik sokat mondanak, beszélnek, hogy elfedjék a beszédjükkel a semmit. Az ő kedvükért pendíti meg ezt, a két témát az apostol, és aztán gyorsan elcsendesedik, és átadja a szót. A fecsegők kedvéért mondja el, akik olyanok, mint a sekély víz, amelyik csobog-csobog, de nagyon elmerülni nem sikerülne benne. Aztán elcsendesedik, és meglátjuk a mélységet, ahol csend van, de élet. Ugyanis, amit Ézsaiás próféta mond, az ég és föld magasságbeli különbségéről, az ugyanaz, mint a mélység. Nem is minden nyelv különbözteti meg a magast a mélytől. Nézőpont kérdése. Gondoljuk csak végig. József Attila nyomán akár úgy is mondhatnánk a dolgot, hogy: „ahol fecseg a felszín, ott hallgat a mély”. Szóval a fecsegők kedvéért elmondja ezt, élete mérlegét. Önmagáról való tanúskodásként, érvelésként saját maga mellett.

Pál és a korinthusiak nyomán talán mi is tudunk így beszélni. Példaként az én önértékelésem felszíne: az elmúlt 13 évben voltam három gyülekezetben. Felújítottunk egy nagy templomot, meg egy másik, kisebbet hellyel-közzel; teljesen felújítottunk egy parókiát; egy csomó gyülekezeti újságot készítettünk; nem tudom, hány istentisztelet tartottam, nem tudom, hány temetésen voltam ott; néha ott is szoktam képeket mutatni az istentiszteleten, amiből talán meg lehet jobban érteni, amit mondani próbálok. Ebből látszik talán, hogy valami történik, hogy alakul, hogy van valami „jó föld” a környéken. Így csobog a felszín!

És mi van a felszín alatt, a mélyben? Ha megkérdik, hogy mit csináltam az elmúlt évben, a gyülekezetben, vagy az elmúlt tizenhárom évben, a három gyülekezetben, hát, - ha esetleg iszok egy gyors, erős kávét, utána - annyit tudok mondani, hogy semmi különöset. Több nem jut eszembe.

Miért? Nem azért, mert megpróbálom magam másként értékelni, hanem azért, mert a mélyben, ott másról van szó. A mélyben, a dolgok mélységében Isten szeretete dolgozik.

Úgyhogy, lehet arról fecsegni, hogy mi történik a felszínen. Lehet arról fecsegni, hogy mit tett az Isten általunk, közöttünk itt mostanában. Lehet fecsegni arról, hogy mit tudunk mi csinálni, hogyan tehetnénk jobbá az életet, de ahogy az apostol írja, ez nem használ. Inkább menjünk a mélyre, és a csendben nézzük és hallgassuk meg, hogy mire van szükség.

Például mire volt szüksége Pál apostolnak a missziójához? Mire volt szükség a térképen különböző színű csíkokkal jelzett, sok-ezer kilométeres utakhoz? Mire volt szüksége ahhoz, hogy a csíkok mindenegyes megállóhelyén gyülekezetek szülessenek, emberek ismerjék meg Krisztust, embereknek változzon meg az élete, közösségek szülessenek, - mire volt szükség? Elragadtatásra volt szükség a harmadik égig? Vagy ötletekre, esetleg jó munkatársakra, vagy erőnlétre Pálnak, jó egészségre? - Nem! Hanem neki az Úristen kegyelmére volt szüksége, és mindazoknak, akik az útjába kerültek.

És nekünk mire van szükségünk? Mire van szükségünk nekünk az életünk útjain, hogy célba érjünk? Hogy az életünknek célja legyen? Kell hozzá a hosszú élet, hogy legyen elég időnk megtalálni a megfelelő utat? Vagy egészség, vagy ügyesség, vagy sok tanulás? - Nem! Hanem az Úristen kegyelme, amely megszólít, és arra fordít, amit magunktól ki nem találnánk, hogy merre van az út?

Mire van szükségünk itt, a gyülekezetben, hogy bejöjjön a fény? Hogy épüljön, és éljen örömben a kis közösségünk? - Aktív tagokra bizonyára, akik sok mindent csinálnak? Ötletekre, amelyekkel sok érdekes dologba bele tudunk fogni? Sok szép képre, amit itt lehet megnézni az istentiszteleten?- Nem! Hanem az Úristen kegyelmére, amelyik ebből, a sok egyvelegből és mindenféléből nekünk valami tartalmas dolgot hoz.

Mire van szükségünk, amikor lejár a testünk „szavatossági ideje”? Orvosokra van szükségünk, steril eszközökre, jól felszerelt kórházakra? Elég sokféle magánbiztosítóra, hogy sokan tudják támogatni az egészségünket és gyógyulásunkat? Műtétre van szükségünk? - Az Úristen kegyelmére van szükségünk, hogy annak, a nagy útnak a kapujában el ne menjen a bátorságunk belékapaszkodni!

Mire van szükségünk, amikor kivisznek minket a temetőbe? Hosszú sorokban kígyózó gyülekezetre a temető útjain? Gyönyörű, színes koszorúkra a sírunkon? Szép beszédre a koporsónk felett? Mire van szükségünk? - Bizony az Úristen kegyelmére, már csak azért is, mert ott senki más, semmit nem tud tenni, ami ránk nézve hatással lenne.

Aki kegyelmet vár, mert az élet siralomházában ül, az ne várjon mást, kedves Testvérek. Akinek kegyelemre van szüksége, az ne várjon mást, mert a kegyelem kizárólagos fogalom. Csak önmagában értelmezhető. Nem tud kiegészítője lenni valami másnak. A kegyelem azt jelenti, hogy semmi más lehetőségünk nincs a számunkra: csak az a papír, hogy a király az elítéltnek kegyelmet ad, és a kötél általi halált életfogytiglanra változtatja, - vagy arra a kis cédulára, amire rá van írva, hogy az Isten kegyelme van rajtunk! Úgy hívják: evangélium!

Amikor nincs más, akkor közel kerülünk Istenhez, akkor meghalljuk a mélynek a hangját és jobban megértjük a dolgokat. Még akkor is, hogyha nem tudunk mit mondani arról, a harmadik égről, és még akkor is, ha nem mondhatjuk el senkinek, amit ott hallottunk. De megérteni jobban fogjuk a lényeget!

Zelk Zoltán költő utolsó éveiben, a kórházban fekve, ezt írta. - Nagyon tanulságos nekünk, kegyelemre szorultaknak.-: „Barátaim azt hiszik, hogy fekszek. Nem tudják, már járni tanulok megadóan, Isten oldalán”.

Imádkozzunk:

Csak egy szót szólj, Uram, és meggyógyulnak szolgáid! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Testvéreim, valljuk meg hitünket az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Most hajtsuk meg fejünket, szívünket, imádkozzunk:

Áldott légy, Istenünk, hogy te lehajolsz, mélybe lépsz, mélybe szállsz értünk. Áldott légy, hogy fölemelsz magadhoz, hogy különb utat kínálsz nekünk, mint amire mi képesek vagyunk. Áldott légy, hogy életet kínálsz nekünk, és életedet adod értünk. Áldott légy, hogy életet adtál elhunyt testvérünknek, és örök élettel ajándékozod meg. Áldott légy, Urunk, hogy felemelsz, és igéddel utat, megváltást készítesz nekünk. Áldott légy mindazért, amit elhunyt testvérünkön keresztül adtál sokaknak. Bűnbocsátó irgalmaddal te fedezd el mindazt, ami bűn volt az életében. Urunk, egyedül te ismered mindnyájunk szívét. Te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Urunk, egyedül te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el ne múló örömmel a te országodban. Mutasd meg kegyelmedet népeden, itt, ebben a templomban, ebben a gyülekezetben, ebben a városban és embervilágunkban szerteszét. Urunk! Te kezedben van a hatalom, efölött, a világ fölött. A te áldásodat kérjük minden hatalomra, hogy megszenteld azokat, hogy szerszámmá formáld a kezedben, hogy az történjen rajtunk keresztül és minden ember életén keresztül, amit elgondoltál benne. Vigyél minket irgalmad szerint a te földedre, amelyet megígértél elődeinknek és mindannyiunknak. Jézus Krisztusért kérünk, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.

A szövegbeli kiemelések az Íródeáktól származnak.