2008-01-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2008. 1. 20.-án, Hetvened vasárnapi istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 320 (Speratus Pál 1484-1551, német - Nürnberg. 1523) - Liturgia: 4

1. Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közben járó lett értünk. - 2. Mit a törvény rendelt nekünk, Nem tudtuk betölteni; S kárhozatot érdemeltünk Mi, harag gyermekei. A test és vér nem engedett, A lélek sírva szenvedett, S mi vesztünkbe rohantunk. - 3. Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Ki engesztelt Istennel. - 4. Vessétek le mindannyian A gyötrelmes kétséget! Maga mondja: „Bízzál, fiam. Hited megtartott téged.” Mert a keresztség és a hit Megnyitja a menny kapuit, Hogy soha el ne veszünk. - 5. Hitből jön a cselekedet, Hogy életünk betöltse; Élő, igaz hit nem lehet, Melynek nincs jó gyümölcse. Megáld és megszentel e hit, Jó Istenünkkel egyesít, Szent, tiszta életet szül. - 6. Dicsőség légyen Istennek E drága ajándékért, Atya, Fiú, Szentléleknek Csodás nagy irgalmáért! Hogy amint a jót elkezdte, Azt bennünk el is végezze: Szent neve legyen áldott!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülfontak a halál kötelei, a pusztító áradat rettent engem. A sír mélye fenyeget, halálos csapdába kerültem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallotta hangomat. Ezért magasztallak, Uram, a népek között. Zsoltárt éneklek nevednek. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Az Isten színe előtt most csendesedjünk el önvizsgálatra, valljuk meg neki bűnünket, és kérjük tőle az oltalmat: Add tudtomra, Uram, életem végét, hadd ébredjek rá múlandóságomra. Íme, arasznyivá tetted napjaimat. Életem ideje semmiség előtted. Mint egy lehelet, annyit ér minden ember, aki él. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Hallgasd meg imádságomat. Figyelj segélykiáltásomra az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk te kegyelmedet.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, itt a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Jóságodban többet adsz, mint amennyit érdemlünk. Áldj meg bennünket, hogy mi is jóságosak legyünk, és ne irigyeljük másoktól azt, amit nekik ajándékozol. Jézus Krisztus, a mi testvérünk által kérjük ezt. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Hallgassuk meg most figyelemmel, nyitott szívvel Isten szavát. Hetvened vasárnapja van ma. Egyházuk erre, az ünnepre ószövetségi igéül Jeremiás próféta könyvéből rendelte az igét a 9. fejezet 22. és 23. versében:

Ezt mondja az ÚR:

Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az ÚR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem - így szól az ÚR!

És így erről Máté evangéliuma abban a példázatban, amelyet Jézus mondott, és amelyet megírva találunk a 20. fejezet első 16 versében:

Ezeket mondta Krisztus:

„Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek. Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól, Ámen.

Valószínűleg az ország nagy része ismerte. Győzelmet győzelemre halmozott. Nyert, és úgy tűnt, hogy ennek sosem lesz vége. Nagyszerű volt. Egy szűk évtizede történt. Miért volt ez? Azért volt, mert küzdött. Még hozzá úgy küzdött, hogy világos célja volt. Tudta, hogy mit szeretne elérni. És ezért, a célért mindent vállalt. Vállalt fogyókúrát, vállalt edzést, vállalt lemondásokat, vállalt időráfordítást, vállalt koncentrációt és vállalt ütéseket.

Ma talán már vannak olyanok, akik nem emlékeznek Kovács Istvánra, az olimpiai bajnokra. Eljött az idő, amikor a győzelmek sora véget ért. Mindig jönnek más idők. A hírnév előbb-utóbb elhalványul, de mégis - most nem ez a lényeges, amit mondani szeretnék, hanem, hogy - addig is küzdött. Küzdött, hogy a legjobb legyen. Módosult tudatállapot. Valami olyasmi. Koncentráció, jó értelemben vett stressz. Küzdelem. A szemük előtt csak egy valami van: a cél, amit el szeretnének érni! A cél - a győzelem! Valószínűleg, ha nem így lenne, akkor soha nem kerülne sor ünneplésre.

Az üzletember tárgyal. Koncentrál, küzd, utazik és rohan, mert célja van. Győzni akar, és ez hajtja. Ez is egyfajta módosult tudatállapot. Ha van esze, persze tudja, hogy győzelmi ideje lejár előbb-utóbb. Tudja, hogy a pénz előbb-utóbb elfogy, és inflálódik. Tudja, hogy semmiképpen nem lehet magával vinni egy pontnál tovább, de addig is küzd azért, hogy győzzön.

A szülő vesződik gyermekével. Aggódik, éjszakázik, tűr, harcol, mert célja van. Ez is egyfajta módosult tudatállapot. Szeme előtt nem a mostani tennivalók vannak, hanem a cél. Persze tudja ő, hogy egyszer felnő a gyermeke, és akkor a maga lábára áll. Kirepül a házból, és már nem lesz annyira szoros köze hozzá. Meg tudja, hogy majd felnő, majd megöregszik, és majd meghal. De addig is tör előre azért, hogy az ő gyermekének a legjobb legyen. Ez a cél. Ez a cél van ott a szemének a fókuszában.

Igeolvasás:

Nézzük meg, mit mond erről Pál apostol? Az 1. Korinthusi levél 9. fejezetének a végét olvasom:

Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom, és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Sokan állnak ki a rajthoz. Megszokták már az olimpiai játékok kezdete óta. Sokan állnak ott, és talán mondhatjuk, egyforma az esélyük. Állítólag azonban azokon, a régi olimpiákon, nem osztottak ki, csak egyetlen díjat: az elsőt. Nem volt három-állású dobogó. Nem volt ezüstérem, bronzérem. Nem volt a 6. helyezésért járó két pont. Csak első vagy semmi! Más szokás volt a régi olimpiákon. Csak egy nyeri el a versenydíjat!

És ez a nagyszerű az Isten igéjében, kedves Testvérek, hogy, arról szól, amiről egyáltalán nem szól, hanem abban keressük meg azt, az egy dolgot, ami nagyon fontos számunkra. Isten nem ad versenydíjat! Isten szeretetét adja! És nemcsak egy valakinek a rajthoz állók közül, hanem mindenkinek! Erről szólt Jézus példázata. Ugyanakkor rólunk szól az ige. Nem Istenről ez, a korinthusi gyülekezethez szóló intelem, rólunk, a versenyzőkről! Ki, hogyan versenyez?

Ki, hogyan versenyez? Megannyi hervadó, elmúló koszorú, érem, dicsőség és érték. Néhányat mondtam csak példaként, de tudhatunk még bőven mondani. Ne ítéljük el ezeket, a hervadó koszorúkat, hervadó értékeket, mert nem ezért beszél róluk az ige. Most nem az a kérdés, hogy mi a cél: egy hervadó cél, vagy egy hervadhatatlan cél? Mi reménység szerint nagyon jól tudjuk, hogy mi a cél! Mi reménység szerint ismerjük a célunkat, és ismerjük azt, az ajándékot, ami már a miénk. Koszorú mindegyikőnkre készen vár!

A kérdés itt, nem a cél, hanem hogy hogyan megyünk? Az öröm a kérdés! Öröm, a módosult tudatállapot. Hogy megvan-e bennünk ez, a módosult tudatállapot, ami a sportolóban, az üzletemberben, az édesanyában, és még ki tudja, ki mindenkiben a maga hervadó céljaira nézve. Megvan-e bennünk ez, a módosult tudatállapot: ez az öröm? Amikor tudjuk a célt, és ismerjük a részünkre félretett koszorút. Kérdés a koncentráció, a jó értelemben vett stressz, hogy megijedünk-e az Isten gondolatától? Megijedünk-e, hogy „hopp, túl nagyot dobban a szívünk!”, ne hogy baj legyen.

Kérdés az öröm, amivel megyünk az úton. Az, hogy egy ködös úton lézengünk-e, aminek nem látszik a vége! Számunkra nem látszik, csak amúgy jövünk-megyünk, ahogy éppen adódik!

Vagy pedig nagyon világosan előttünk van egy cél, és minden afelé mutat. Hogy céltalan, homályos lézengés az utunk, vagy határozott célunk felé szállunk, mint a szél; és hagyjuk elégni az életünket az örömben. Hogy ott, a hegyek között vár ránk egy nagy asztal, oda sietünk.

Imádkozzunk:

Istenem, te nyitottad meg az utat előttünk. Te adtad a végállomást, és te adtad az értéket. Te adod nekünk a szívet is, hogy vigyen, és örömre derítsen. Te adod a napokat, amelyek minden körülményünk, megpróbáltatásunk és nyomorúságunk között a te örömöd felé vezetnek. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten szeretete erősítsen, és emeljen föl bennünket az ő útjára. Most mondjuk el Isten igéjére válaszul, hitünk megvallásaképpen az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Sok család van közöttünk, akik úgy, a maguk életében szomorúak, mert elvesztettek valakit. Úgy gondoljunk most rájuk, és úgy forduljunk Istenünkhöz imádságban majd, hogy őket is vigyük oda szeretettel Urunk elé.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük Isten elé mindazt, ami a szívünkön van. Imádkozzunk:

Urunk! Nagyon kérünk, oszlasd el a ködöt a lelkünk, a szemeink előtt, hogy nagyon-nagyon világos és nyilvánvalóan ragyogó legyen a cél, amelyet te adtál ajándékba nekünk. Hogy megerősítsen az életünk völgyeiben és hegyvonulatai között, hogy irányt adjon lépteinknek, hogy kedvet adjon a járáshoz, egymás vezetéséhez, útmutatáshoz és az élethez. Hogy meg ne álljunk félúton. Adj fényes célt, Istenünk, hogy tovább tudjunk lépni, amikor baj ér minket. Hogy meg tudjuk fogni a kezedet lélekben, amikor megtántorodnánk. Hogy hozzád vissza tudjunk fordulni, amikor más felé indulunk. Kérjük az áldást tőled gyülekezetünk, szeretteink, városunk és embervilágunk számára. Őrizd meg az egyedül-maradtakat, a bántalmazásoktól félőket, a halállal vívódókat. Őrizd meg a gyászolókat, a megkeseredett szívűeket, az eltévedteket. Te tudod megtenni ezt! Légy kegyelmes, és mutass utat. Jézus Krisztusért kérünk téged, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 262 (Debrecen 1602 )

1. Jézus Krisztus, mi kegyelmes jó Urunk, Könyörgéssel színed elé járulunk: Ínségében nyájadat el ne hagyjad! Tőled várunk segítséget, oltalmat. - 2. Reád hagyjuk szentegyházad dolgait. Orvosold meg sokféle nagy bajait! Elmerülni ne hagyd kicsiny hajódat, Parancsolj, és csendesítsd a habokat! - 3. Békessége, oltalma légy népednek, Szaporítsad számát te híveidnek, Mindnyájunknak add a te szent Lelkedet, Hogy hirdessük áldással nagy nevedet! - 4. Szent az Atya, mindenek Megtartója, Szent a Fiú, mindenek Megváltója, Szent a Lélek, Vigasztalónk, Vezérünk: Szentháromság, hálás szívvel dicsérünk.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** A kiemelési jelzések az Íródeáktól származnak.

*** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

Az 1. oldali vízjelen a Tatabányai Evangélikus Gyülekezet temploma látható.