2007-03-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 3. 25.-én, Böjt 5. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 393 (Frostenson András sz. 1906, svéd - Ahlberg V. 1933)

1. Nem látták benned, csak az ács fiát. Űztek vak éjben árkon-bokron át A szakadékhoz, mely mélységbe ránt, Űztek megszállott hitető gyanánt. - 2. Nem ismerték fel: bűnünk hordozod, Világ reményét, üdvét te hozod! Szögeket, dárdát ütöttek beléd, Kizártak, mint a föld eretnekét. - 3. Nem vették észre átfúrt kezeden: Teremtő kéz az, gyógyít véresen. Nem látták fádat, melyen folyt tusád, Mint kegyelmednek dicső trónusát. - 4. De majd meglátják, ha órája üt, Kinyíló szemmel mind és mindenütt: Irgalmad árja végtelen folyam, Tisztulhat benne bárki boldogan!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben. Ments meg az alattomos és álnok emberektől. Te vagy oltalmam, Istenem, miért taszítottál el? Ellenségeim szorongatása miatt meddig kell kétségbeesnem? Küld el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem. Vigyenek el szent hegyedre és hajlékodba. Hadd járuljak Isten oltárához! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Isten színe előtt vizsgáljuk meg most magunkat őszintén. Nézzünk törvényének, parancsolatainak tükrébe, hogy meglássuk önmagunkat. Hallgassuk meg Isten parancsolatait, a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenünkhöz irgalomért:

Istenem! Könyörülj rajtam kegyelmeddel. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemből tisztíts meg engem, mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos az ítéleted. Én bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől. Töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztusért, aki szeretett bennünket, és önmagát adta áldozatul vétkeinkért. Ez alapján, rendelése alapján, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Járjatok új életben a Szentlélek erejével! Ámen.

Forduljunk Istenhez imádságban:

Istenünk! Jézus útja a te utad felénk, mely ennek a világnak az igazságtalanságain és szenvedésein át vezetett hozzánk. Erősíts meg bennünket, hogy rátaláljunk erre az útra. Erősíts meg bennünket, hogy járhassunk is rajta Lelked erejével. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezem, Testvéreim a Jézus Krisztusban! A mai vasárnapnak, Böjt 5. vasárnapjának az ószövetségi igéje Mózes 1. könyvének a 22. fejezetéből az első 14 versből szól. Így van megírva:

Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok! Isten ezt mondta: Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked! Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az Isten mondott neki.

A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és meglátta azt a helyet messziről. Ekkor így szólt Ábrahám a szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. Fogta tehát Ábrahám az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. De Izsák megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam. A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való bárány? Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt.

Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám, rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az oltárra a fadarabok tetejére. De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét, és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, kiáltott neki az ÚR angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyok. Az angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.

Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban. Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR gondoskodik.

Így szól hozzánk ezek után, Testvéreim, a vasárnapnak levélbeli szentigéje. A Zsidókhoz írt levél 9. fejezetében van megírva a 11. verstől a 15. versig:

Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha a bakok és bikák vére és a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 367 (Keimann Keresztély 1607-1662, német)

1. Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával őt áldom, Legyen övé teljes éltem. Ő én világosságom, Nem hagyom el Jézusom. - 2. Nem hagyom el őt soha, Mindhalálig néki élek. Sorsom jó, vagy mostoha, Benne hiszek, és remélek. Ő se hagy el, jól tudom, Nem hagyom el Jézusom! - 3. Végórámon légy velem, Ha megszűnik szívverésem. Akkor is megtört szemem, Jézus keresztfádra nézzen! Én csak irgalmad áldom. Nem hagylak el, Jézusom! - 4. Te vagy erőm, vigaszom, Reményem az ítéletben. Sorsomat reád hagyom. Áldlak majd megújult testben. Te vezetsz haza, tudom, Nem hagylak el, Jézusom!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvérek, kedves Gyülekezet! A mai vasárnap evangéliumi szentigéjét olvasom. Hallgassuk jó szívvel, figyelemmel. János evangéliuma 8. fejezetéből a 46. verstől kezdve:

Jézus így beszélt hallgatóihoz:

„Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem? Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit; ti azért nem halljátok, mert nem az Istentől valók vagytok.”

Azután így szóltak hozzá a zsidók: „Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?” Jézus így válaszolt: „Bennem nincsen ördög, ellenben én tisztelem az én Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. Én nem keresem a magam dicsőségét: van, aki keresi, és ő majd ítéletet mond. Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” A zsidók ezt mondták neki: „Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: Ha valaki megtartja az én igémet, az nem ízleli meg a halált soha. Te nagyobb vagy atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak! Kinek tartod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” A zsidók erre azt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az ének, amit énekeltünk, nagyon szép vallomás. Nagyon szépen vall arról az írója, hogy: „Nem hagyom el Jézusom!” - De vajon nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel tudjuk-e énekelni ezt az éneket, kedves Testvérek? „Nem hagyom el Jézusom!” - Vajon nyugodtan el tudjuk-e mondani? Nem arról van-e szó, hogy inkább fordítva lenne a dolog, mint ahogyan az ének szólt? Nem arról van inkább szó, hogy: nem hagy el engem Jézusom? - Azt talán nyugodtabban el merjük mondani.

Különösen ilyen kemény szavak után, amelyekkel Jézus a hallgatóit illeti. Akik pedig a Jézus hallgatói, tehát ott vannak a templomban, és hallgatják Jézust. Azért vannak ott, hogy hallják, megismerjék, megértsék. Azért mentek oda, hogy próbálják megérteni, megismerni őt. Hogy próbáljanak úgy találkozni vele; nemcsak úgy szemmel, hanem életben is. Azért vannak ott ezek az emberek, akiket János, az evangélista, - aki maga is hűséges zsidó ember volt -, egyszerűen a „zsidók” néven illet, nemcsak itt, hanem szerte, az evangéliumában, nagyon sokszor. Ezért sokan kétkedéssel olvassák János evangéliumát különösen is a Bibliából, mert hogy - úgy mond - szítja az antiszemitizmust. Mindig, amikor Jézus ellenségeiről van szó, valami rossz emberekről van szó, gonosz, szívtelen emberekről van szó, akik bántani akarják Jézust - akkor azokat mindig így foglalja össze, hogy a zsidók. De most kár lenne belemenni Izrael népének az osztályozásába és fiókokba-sorolásába.

Úgy gondolom, hogy inkább jobban járunk a magunk szempontjából, megnyugszunk abban, hogy nyugodtan érthetjük János szavait, amikor azt mondja, hogy a zsidók, mert ő a maga népéről, a maga honfitársairól beszél, a népről beszél, amelynek ő is a tagja. Tehát nyugodtan érthetjük a magunk nyelvére fordítva úgy, hogy az emberek, Jézusnak a hallgatói teszik, mondják ezeket, és vitatkoznak így Jézussal. És így hallhatjuk meg a magunk számára, hogy hogyan kerül szemben az ember Jézussal, és miért.

Mert hihetetlennek tűnik a számunkra, hogy Jézus miért és hogyan lehetne bárkinek is az ellensége. Jézus, aki szeretettel jár szerte-széjjel, mindenkin segít, mindenki nagy bizalommal fordul hozzá, és azt várja, hogy megsegítse Jézus. Mindenki nagyon szereti Jézust, főleg, akik templomban ülünk itt. Nehéz eléképzelni azt, hogyan fordulhat elő az, amiről itt ír János, hogy az ember szembefordul Jézussal? Mert azt nem lehet másnak nevezni, minthogy Jézus és az ember szemben áll egymással. Akkor, amikor az ember azt mondja Jézusra, hogy ördögi, hogy rossz, hogy nem kell - Jézus pedig azt mondja az emberről, hogy nem az Istentől van. Nem az Istené, nincs köze Istenhez.

Ennek a szembenállásnak az eredménye: hogyan juthat idáig a dolgunk az Istennel. Eredménye az, hogy - ezt olvassuk a történet végén -: Jézus kiment a templomból. Képzeljük el, próbáljuk levonni a következtetéseket a magunk számára: Jézus kimegy innen, a templomból! Nincs itt közöttünk. Kimegy, fogja magát, sarkon fordul. Kinyitja az ajtót és eltávozik. Mi van akkor velünk?

Ezért beszél így Jézus minduntalan, hogy azt hangsúlyozza, azt szeretné a hallgatói lelkére kötözni, hogy nem a maga indulatai, a maga akarata szerint cselekszik és szól. Nem úgy bánik velünk, és nem úgy szól hozzánk, emberekhez, ahogyan megérdemelnénk tőle, ahogyan viszonozhatná a mi hozzáállásunk! Hanem az Atyának, az Istennek, a teremtő Istennek az akaratát közöli. - Ezért végül is ez egy fejezet, egy megállóhely, egy epizód Jézus földi útján, a kereszt felé vezető útján, hogy kimegy a templomból.

Végül azért Jézus csak ott maradt! Csak kinyújtotta a kezét, hogy megkötözzék! Csak visszaparancsolta azt az egy-két kardot, amelyik védelmére kelt! Csak hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják! Csak szótlanul, csöndben vette tudomásul a vádakat, amelyeket felhoztak ellene! És mégiscsak engedelmeskedve az Atya akaratának, elfogadva a poharat, amelyet az Isten szánt neki, ment a keresztre.

Ezért érdemes egybevetni azzal a történettel, amelyet Mózes könyvében olvashattunk Ábrahámról és a fiáról, Izsákról, amelyben a legfontosabb mondat az, ami egy kicsit megújította a rettenetes történet közepette, ahogy Ábrahám felel a fiának: Isten majd gondoskodik az áldozatra való bárányról! - Ez a lényege a történetnek: megmondja nekünk, hogy az Isten majd gondoskodik az áldozati bárányról - ugyan úgy, ahogy az evangéliumokban meg van írva. Nem bárány formájában - megtanít bennünket a Zsidókhoz írt levélből a részlet -, hanem ő maga a Bárány, akiről az Isten gondoskodik. Nos tehát, Jézus elkészített valamit azzal a szeretettel, azzal az Atyaisten iránti engedelmességgel, amellyel végig járta ezt az utat. Valami elkészített, és ezt a folyamatot szépen leírja János itt, az evangéliumi történetben néhány ellentétes, paradox értelmű gondolat formájában, amelyek feszülnek Jézus és az őt vádoló hallgatói között. Három ilyen ellentétet nézzünk meg, amelyek itt a beszélgetésükben megjelennek.

Az egyik, az első ellentét ez a mondat, amelyet Jézus mond: aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit - ti azért nem halljátok, mert nem vagytok az Istentől valók. - Vagyis egy lehetőséget tesz elénk Jézus: meghallhatja az ember az Isten szavát! Nem távoli, nem idegen és nem valami tudományos dolog az. Meg lehet hallani! - Sok mindent mondtak már az Isten igéjére, sok mindennel csúfolták már, sok minden indokkal félrerakta már az ember, és félrerakjuk napról-napra, de azt érdemes nem elfelejteni, nem szem elől téveszteni, hogy az Isten szavát meg lehet hallgatni! Az Isten szava elcsendesíti a gyűlölet kiáltásait. Az Isten szava, végső szava az volt, hogy Jézus halált szenvedett a golgotai kereszten. Ezzel elcsendesítette az ember gyűlöletét. Ez volt a célja és az eredménye ennek. Ezt csak Jézus tehette meg. Nem tehette meg semmilyen áldozat, szertartás, amit valaha is bármilyen oltárnál végeztek. Nem tehette meg Ábrahám. Nem tehette volna meg akkor sem, ha végig csinálja, amit elkezdett ott, a Mórijjá hegyén. Ezt Jézus tehette meg, hogy meghalt.

Hallod-e az Isten szavát? Hallod-e olyan elevenen, mint amikor ránehezedik az ember vállára az élet? Amíg ezt így nem, - ez azt jelenti, hogy még van időd meghallani. Még, most, itt van időd!

A második ellentétpár: Bizony, bizony, mondom néktek, - mondja Jézus -: ha valaki megtartja az én igéimet, nem lát halált soha. Ezzel szemben felelik neki: Most már tudjuk, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te pedig azt mondod: ha valaki megtartja az igéimet, nem lát halált. - Kérdés: mi az, amit nem tudtak ezek az emberek Ábrahámról? Hogyan jöhetett létre ez az ellentmondás? Ábrahám, aki Izrael számára az Istennel való kapcsolat példája, etalonja. Akihez úgy viszonyultak, hogy Ábrahám fiainak nevezték magukat. Nemcsak azért, mert tőle származtak test szerint, hanem azért is, mert az ő Istenhez való hűségét és Isten-követő magatartását igyekeztek követni. Az ő hitét igyekeztek megőrizni, megtartani magukban. - Hogyan jön ez az ellentét? Valószínűleg azt nem tudták, hogy bár Ábrahám meghalt, de nyugodtan halt meg. Úgy, hogy ezzel Istennél tudta magát. Ahogy látta és megértette, hogy hamarosan meghal, nem esett pánikba. Nem volt szüksége arra, hogy fent tartsák benn az életben maradásnak a hitét különféle vigasztaló szavakkal, kegyes hazugságokkal, bármivel. Rendben ment el, mert tudta, hogy mit kap cserébe.

Mi az életnek a vége? Egy utolsó szalmaszál, vagy egy átszállóhely? El tudod-e engedni az élet dolgait? Az egészségedet, szeretteidet, terveidet? Tudod-e biztonsággal, mi lesz veled, ha megáll a szíved? És ha nem, - most még elrendezheted a dolgodat Jézussal!

A harmadik ellentét-pár: köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból. A harag, a félelem, az indulat tettekig fokozódott ott, a jeruzsálemi templomban. - Félünk az igazságtól. Megsemmisítjük, vagy meghamisítjuk, vagy bedugjuk a fülünket, hogy ne halljuk meg.

Miért? Az Isten igazság mindig a változtatásnak a terhét rakja ránk, és ezt nehezen bírjuk, hogy valamit másképp kell tennünk. Nehezen bírjuk azt, hogy az az igazság, amelyet mi adhatunk, az, ami itt a kezünkben megfordul ebben a földi életben, bármi - az kevés. És amit ő ad, - az elég. - Kicsit talán nehezen követhető a mai gondolatainkkal, de erről szól a Zsidókhoz írt levél, hogy nem emberi cselekedetekkel csinált valamit Jézus, és mentett meg minket, hanem saját vérével. Nem valamit adott, ami volt neki; az övéiből, ami volt neki, hanem saját vérét. Merjük tudomásul venni, hogy amit mi adhatunk az Istennek, az nem elég, - és amit ő ad nekünk, az igen!

Hosszú telefonbeszélgetés volt a minap. Valaki fölhívott, és nagyjából félórán keresztül magyarázta, hogy mi neki Jézus; hogy mennyire szereti az Istent; és mennyire rettenetesen hisz benne! Semmi más nem volt. Nem tudtam kihúzni belőle, a lelkéből a másról való beszédet, mint ezt. Félórán keresztül!

Nehéz az igazságot megérteni, meghallani? Pedig nem a vesztünkre szól az igazság, hanem azért, mert valóban nekünk szól! Rá tudjuk venni magunkat, hogy valóban meghalljuk ezt: hogy ő ment meg?! - Ha nem, akkor most még van időnk rendbe tenni vele a dolgunkat!

Még most, amíg tart az utunk, amíg végére nem érünk ennek, a vándorútnak itt, a földön!

Imádkozzunk:

Urunk! Adj csendet a lelkünkbe. Adj nyugalmat, félelemmentes nyugalmat. Adj örömöt a fölött, amit tőled kapunk. És ígéreted szerint akkor meglátjuk arcodat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, Testvéreim, hitünk erősítésére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 202 (Zathureczky Sámuel 1760-1836) - Liturgia: 12

1. Te, ki bűntelen szenvedtél, És úgy lettél, Jézus, az én váltságom, Ne hagyj utadról letérni! Bűnben élni Ne legyen bátorságom! - 2. Hogy érettünk kínt vallottál, Nem nyitottál Azzal utat bűnöknek. Nem jelent a te váltságod Mennyországot Meg nem tért bűnösöknek. - 3. Csak önmagamat áltatnám, Ha bíztatnám Érdemeddel szívemet, S mégis bűnnel beszennyezni, Fertőztetni Meg nem szűnném lelkemet. - 4. Megdicsőült Üdvözítőm! Légy segítőm, Hogy a vétket letegyem. S ha meghalok, szent halálod, Szószólásod Üdvösségemre legyen!

Emeljük fel a szívünket Istenhez, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről, haláláról. Áraszd ki mindnyájunkra Lelkedet, hogy keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Te őrizd hitünket, te tarts meg békességedben, te add meg a testvéri közösséget nekünk. Emlékezz meg, Urunk, szeretteinkről; azokról, akik magányosak, azokról, akik betegségekkel küszködnek; akik félelmek között hányódnak; akik gyász vagy halálfélelem alatt sínylődnek. Hozzád fordulunk, Urunk, amikor Kálnay János testvérünkre gondolunk, az ő életére és halálára. Te segíts a családnak, a gyülekezetnek, az ismerősöknek, a hozzátartozóknak feldolgozni és kezedbe letenni az ő életét. Te segíts letenni kezedbe azt is, amit mulasztottunk, vétettünk ellene. Te segíts eltörölni az emlékünkből azt, ami panaszunk volt rá. Urunk! Te ismered jól mindnyájunk szívét, te vigasztald meg hát a gyászolókat. Te tudod, Urunk, napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel országodban. Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki által dicsérünk téged, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus, Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Krisztus békéje legyen mindenkor velünk. Íme minden kész. Jöjjetek örömmel és bizalommal a kegyelem oltárához.

1. ének: 44 (8. zsoltár. Marot Kelemen 1496?-1544, francia - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mily csodálatos a te neved nekünk! Nagy dicsőséged felhat az égre, Teljes vele a föld kereksége. - 2. Dicsérnek téged még a csecsemők is, Ajkukon hordják nagy nevedet ők is, Kikkel legyőzöd az ellenséget, S a bosszúállót megszégyeníted. - 3. Amikor látom a te műveidet, A napot, a holdat, a csillagos eget, Csodálva kérdem: mi itt az ember, Hogy rá gondolsz, s megáldod ezerszer. - 4. Kissebbé tettél bár az angyaloknál, De bennünket is te felmagasztaltál: Mi ég alatt és a föld felett él, Minden teremtést alánk rendeltét. - 5. Felséges Isten, mi kegyelmes Urunk, Szent színed előtt, íme leborulunk, Mely igen nagy a te dicsőséged, örök hálával áldunk mi téged.

2. ének: 46 (134. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605, francia - Bourgeois L. 1510-1569)

1. Úrnak szolgái, mindnyájan Áldjátok nevét nagy vígan, Házában elé álljatok, Hűséggel mind vigyázzatok! - 2. Felemelvén kezeteket Az Úristent dicsérjétek, Szívből néki hálát adván Örvendezzetek irgalmán! - 3. Áldjon meg téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, áldunk és dicsérünk téged, mert örömöt, békességet ajándékozol igéddel, Krisztus Urunk testének-vérének közösségével. Kérünk, Lelkeddel növeld, munkáld és őrizd bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy erős hittel ragaszkodjunk hozzád, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

6