2007-10-14

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapi istentiszteletén, 2007. október 14.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: (Túrmezei Erzsébet sz. 1912) - Liturgia: 10.

1. Hű Urunk, Jézus, hajlékodba jöttünk. Mint megígérted, légy jelen közöttünk! Töltsön be békéd, szomjú szívvel kérünk, Jöjj, szolgálj nékünk! - 2. Úr vagy te, és e földön szolga lettél. Életed árán váltságot szereztél. Add, hogy a hívást mind meghalljuk csendben: Jer, kövess engem! - 3. Tégy minket késszé igéd hallására! Indítsd el lábunk szolgálat útjára! Szolgálni testvért, akit ínség éget! Szolgálni téged! - 4. Szentlelked kérjük, Áldásodat várjuk. Koldus szívünket bízva eléd tárjuk. Te töltsd be hittel, szeretettel, fénnyel: Hadd osszuk széjjel!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Néped üdvözítője te vagy, Istenem! Meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak! Megemlékezem a múlt tetteiről, visszagondolok hajdani csodáira. Felidézem egyenként minden tettedet. Elmélkedem műveiden. Szent e te utad, Istenem, nincs más Isten, aki az Úrhoz fogható. Megváltottad hatalmaddal népedet, úgy vezetted őket, mint nyájadat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim az Úrban! Most gondoljunk Isten színe előtt való méltatlan voltunkra, valljuk meg neki a Zsoltáros szavaival bűnünket, és kérjük irgalmát: Uram, amíg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Jajgatnom kellett, mert rám nehezedett kezed. Erőm ellankadt, mint nyári hőségben. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert te megbocsátod, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, míg megtalálhat. Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt. Te vagy az oltalmam! Megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon. Jézus Krisztus által, aki azért jött ebbe a világba, hogy megmentse a bűnösöket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk, Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk, jöjj el igazságoddal. Jöjj szabadító erőddel. Oldd le bilincseinket. Jöjj szereteted melegével, amely gyógyít és éltet. Jöjj, hogy kitörhessünk önmagunk bűvköréből, és megnyílhassunk embertársaink számára. Segíts erre minket szereteteddel. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! A mai vasárnap, Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap ószövetségi igéje Mózes 2. könyvének a 34. fejezetéből, a 4. verstől kezdve így szól hozzánk:

Faragott Mózes két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, korán reggel fölment a Sínai-hegyre az ÚR parancsa szerint, és kezében vitte a két kőtáblát.

Ekkor leszállt felhőben az ÚR, odaállt mellé, és kimondta az ÚR nevét. Elvonult előtte az ÚR, és így mondta ki: Az ÚR, az ÚR irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.

Mózes sietve letérdelt a földre, leborult, és ezt mondta: Ó, Uram, ha megnyertem jóindulatodat, járj közöttünk Uram! Mert bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!

Az ÚR pedig ezt mondta: Én most szövetséget kötök. Olyan csodákat teszek egész néped előtt, amilyenek nem történtek sehol a földön és egy nép között sem. Meglátja majd az ÚR cselekedeteit az egész nép, amely között vagy, mert félelmetes dolgokat fogok cselekedni veled.

És így szól erről Pál apostol Efezusba írt leveléből, a 4. fejezet 20. versétől:

Ti azonban - írja az apostol a gyülekezetnek - nem így tanultátok a Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az megvalósult Jézusban. Vessétek le a régi élet szerint való ó-embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. „Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le haragotokkal, se helyet ne adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Ének: 417 (Kalinka Joakim 1602-1678, szlovák - Kéziratos szlovák korálkönyv 1750 körül))

1. Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám! - 2. Szívem bűntől terhes, tisztátalan, Azért hozzád könyörgök untalan: Fogadj be, tisztíts meg, könnyíts meg, Lelkem orvosa, kérlek, enyhíts meg! - 3. Vétkem terhel, de van vigasztalóm: Véred, érdemed az én bíztatóm. Ó, lásd meg bűnbánó lelkemet, Fordítsd örömre nagy keservemet! - 4. Te énérettem kínokat szenvedtél, Bűneimért nagy árat fizettél: Te véred, halálod váltságom, Üdvösségem benned megtalálom.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Felolvasom most, kedves Testvéreim, a mai napnak az evangéliumát. Máté evangéiumának a 9. fejezetében az első 8 versben így van megírva:

Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, vittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid.” Ekkor néhány írástudó így szólt magában: „Ez Istent káromolja.” Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta: „Miért gondoltok gonoszt a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak bűneid! - vagy ezt mondani: Kelj fel, és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön: Kelj fel, - így szólt ekkor a bénához -, vedd az ágyadat, és menj haza!” Az pedig felkelt, és hazament. Amikor a sokaság ezt meglátta, félelem fogta el őket; és dicsőítették az Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A Bibliában az igék azért vannak, hogy rólunk szóljanak. Azért jegyezték fel őket, és azért olvasgatjuk őket időről-időre, mert rólunk szólnak. Különben, ha nem így lenne, akkor nem tudnék semmi érdekeset mondani. Azután meg azért vannak a Bibliában az igék, hogy meglássuk belőlük, általuk azt, hogy kik vagyunk Megmutatja az Isten igéje mindig, hogy hol van, merrefelé van, hogyan érhető el a fény, az út végén a fény. Van-e fény az út végén, tartunk-e valahová, vagy csak oldalról beszűrődő világosság mellett megyünk el? Fogja a kezünket, ahogy megyünk végig az életünk alagútján, vagy sem? - Azért vannak az igék, hogy meglássuk belőlük, hogy kik vagyunk, mi a célja az utunknak!

Lehetnénk írástudók, hogy az evangéliumi történetnél maradjunk. Írástudók, vagyis a jót-tudók, a helyeset tudók, akik akkor, abban az időben azt mondták Jézus szavára - „megbocsáttattak a bűneid” -, hogy ez istenkáromlás. Ilyent nem lehet mondani, mert ilyent csak az Isten mondhat az igéjében. Ma talán a mai jót-tudók azt mondhatjuk: istenkáromlás, amit Jézus tesz, mert a konkrét szenvedés közepette, a tényleges baj láttán, ott, a betegség fölött állva vallásos dolgokról beszél - segítség helyett.

De lehetünk a sokaság is, amely repeső szívvel csodálja az Isten nagyságát, ajándékait. Szemlélhetjük és ujjonghatunk rajtuk. A döntő többség így tesz. Soha nem válik részesévé Jézus keze-munkájának. Megveszi, ami belőle neki kell, de a Jézus keze-munkájának, a kereszt-örömhírnek nem válik résztvevőjévé.

Vagy lehetünk szolgálattevők is, akik szenvedő, elesett társaikat, elveszett bárány-társaikat Jézushoz viszik. Mire Jézus a városába érkezett, Jézus városában, az ő népe között, az övéi között mindig vannak ilyen emberek, akik szívesen segítenek egymáson.

Uram bocsá', Jézus is lehetünk a történetből, akik kihirdetjük a bűnbocsánatot. Megmondjuk, hogy mi a bűn, és mi nem, és megbocsátjuk, amit akarunk.

De az igék azért vannak, hogy meglássuk belőlük, hogy kik vagyunk? És hol tartunk az életünk folyosóján? Lehetünk sok minden, a felsoroltak is lehetünk, de az ige azért íratott meg, hogy egy-bizonyos dologra megtanítson, hogy az egy-bizonyos helyzetünket megmutassa, mégpedig azt, hogy bénák vagyunk. Ebből a történetből a bénák vagyunk. Lehetünk a többi is, de ez a történet jegyeztetett fel ide, hogy ennek legyünk a tudatában, hogy bénák vagyunk. És hogy ebbéli helyzetünkben megmutassa, hogy miben áll a betegségünk, hogy van orvosunk, és hogy hogyan és mit gyógyít az orvos?

A bajainkkal szívesen járunk az Istenhez, de hitünkből fakad? Szívesen megyünk hozzá segítségért. Tulajdonképpen bennünk a hit nagyon sokszor azt jelenti, hogy nemcsak egymásnak panaszkodunk a rossz üzletek miatt, vagy a rossz körülmények, anyagi helyzet miatt, vagy a rossz kormány miatt, vagy sok minden rossz miatt, hanem azon kívül még Istennek is. El- és odavisszük a betegeinket.

Jézus azonban olyan orvos, aki maximum annyit kérdez, hogy: akarsz-e meggyógyulni? De azt se mindig. Itt például, nem kérdezi meg. Itt például, csak látja a hitüket, és megszólal magától. Ennél többet, hogy pontosan hol fáj, és mit csináljak, - nem nagyon szokott kérdezni. Önfejű orvos. Hiába mondjuk el neki, hogy nekünk hol fáj, és nekünk miben van szükségünk segítségre, hiába mondjuk el, hogy mit szeretnénk, és mi hiányzik még a teljes boldogságunkhoz, azért ő elsősorban csak annyit mond: megbocsáttattak a bűneid. - Hogy aztán tudunk-e ezzel mit kezdeni, az másik kérdés.

Ezzel kezdi. A többi, ha történik még több, az ennek az illusztrációja szokott lenni. Tudniillik ő a fejébe vette, hogy itt van a bajok gyökere, és ebből nem tágított. Szükségünk van-e így rá? Előtte állunk, rászorult kétséges sorsunk, - így gondoljuk, ahogy énekeltük?

Minden más tüneti probléma különféle egyéb módokon megoldható. Isten azért szánta rá magát arra, hogy emberré legyen, és szenvedést vállaljon, mert úgy gondolta, hogy erre a problémára nincsen jobb megoldás.

Most, a napokban mondta valaki - példaként hozva azt az éneket, ami nekünk a 200. énekünk: Ó, Krisztusfő sok sebbel … kezdetű ének -, hogy ez egy olyan ének, ami idejét múlt, mert ma már nem így gondolunk Jézusra, mint sok sebbel meggyötrött, vérezőre. Mondta ezt valaki, és aztán elolvastam ezt a történetet Máté evangéliumából. Hát mégiscsak így kellene látni. A tüneti kezelésnél alaposabb kezelést ez a sok seb ad.

Ez egy vázlatosan sokat mondó történet. Ugyanis nincs benne szerepe a szolgálóknak, akik viszik azt a bénát, - hiába kerülnek elő itt, a történetben -, sem nekünk, a bénáknak. Nincs benne bűnvallás, nincs benne hálaadás, különösen a bűnbocsánatot nyert, meggyógyult béna részéről, csak egyszerűen, szó nélkül bocsánat van, és szó nélkül hazamenés.

Hát nem csodálatos, hogy ennyire világosan kihangsúlyozza Máté nekünk, hogy semmi más nem lényeges, csak amit Jézus mond és tesz? Semmi másra nincs szükségünk!

Ettől függ, tőle függ csak, hogy hol tartunk az utunkon!

Imádkozzunk:

Uram, te vagy a fény, és a kijárat az alagutunkból. Te fogod a kezünket, te mész mellettünk, te emelsz, és te vársz minket. Mindezt egy szavaddal, egy csepp véreddel teszed. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk megvallására az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most hajtsuk meg szívünket Isten előtt, imádkozzunk:

Szerető Atyánk! Köszönjük neked mindazt, amivel gyógyítasz bennünket. Elveszed bűneik erejét, kioltod a terheket, amelyeket magunkra akasztunk, és fölemelsz magadhoz. Köszönjük neked igédet, jelenlétedet, Lelked erejét. Köszönjük neked gondviselő szeretetedet, amellyel körülveszel, és vezetsz bennünket utunkon. Köszönjük a testvéreket, a jó szavakat, a biztatásokat, intelmeket, figyelmeztetéseket és erősítő igéket, amelyekkel kísérsz, egyengeted utunkat, amelyekkel karodba veszel minket, és úgy viszel tovább. Köszönjük neked szavadat, amellyel utat mutatsz, erősítesz, indítasz, vagy megállítasz életünk fordulópontjain, hétköznapjaiban, állomásain és kanyarulataiban. Köszönjük neked, hogy megerősítesz bennünket, amikor új élet jön közénk. Köszönjük, hogy megerősítesz bennünket, amikor elmegy valaki mellőlünk. Köszönjük, hogy nekünk adod éltető szavad, amikor nincs, aki tudjon szólni értelmeset, biztatót, tartalmasat. Urunk, maradj velünk reggel és estefelé, maradj velünk örömben és bánatban, maradj velünk most és életünk minden napján, hogy a te fényed vezessen jó irányba. A te fényedben érkezzünk meg kezedet fogva egy napon. Hallgass meg bennünket, hogy melletted maradjunk útjainkon. Jézus Krisztusért kérünk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 269 (Fangen Ronald 1895-1946, norvég)

1. Krisztus népe Isten nagy csodája, Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja. - 2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod. - 3. Krisztus népe, állj meg rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

4