2007-10-07

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapi istentiszteletén, 2007. október 7.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 444 (Tersteegen Gellért 1697-1769, német)

1. Jöjjetek, testvérek, Közeleg az este. Veszteglés, megállás A vándorok veszte. Hogy örök hazánkban Célunkat elérjük, Induljunk el bátran! - 2. Keskeny, rögös ösvény Kedvünket ne szegje! Az Úr hívott minket, Megsegít kegyelme. Senki meg ne álljon! Van vezérünk, győzünk Minden akadályon. - 3. Rögös vándorúton Bízó szívvel járjunk! A múlandók terhe Ne roskassza vállunk! Jó Atyánk velünk van. Megsegít ő mindig Nehéz próbáinkban. - 4. Menjünk kéz a kézben, Mint édes testvérek! Legyen köztünk béke, Egy szív és egy lélek! Nem árva senki sem. Hazafelé tartunk Egy úton, egy hitben. - 5. Egyikünk ha roskad, Emelje a másik, Tegyen érte mindent, Mi üdvére válik! Más terhét véve fel, Az erős a gyengét Szolgálja készséggel! - 6. Hamar hazaérünk. Csak előre bátran! Örök öröm vár ránk Az atyai házban. Megváltó vezérünk Jár előttünk, Jézus. Szüntelen rá nézzünk!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat. Jóságod és hűséged őrizzen szüntelen. Fordulj felénk, szabadító Istenem. Mutasd meg, hogy szeretsz minket. Engedd hallanunk, hogy mit hirdet az Úristen. Bizony békességet hirdet híveinek. Az Úr megad minden jót, földünk is meghozza termését. Igazság jár az Úr előtt, utat épít lépteinek. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Isten színe előtt most, Testvéreim, gondoljunk méltatlan voltunkra, vizsgájuk meg magunkat Törvényének, parancsolatainak tükrében

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, és megbocsátja és megtisztít minket gonoszságunkból.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűnödet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik ellened vétkeztek? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel most, forduljunk Istenhez irgalomért, imádságban kérjük tőle:

Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok. Bűnöm miatt megrokkant az erőm, olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De benned bízom, Uram! Vallom, te vagy Istenem, kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megbocsátotta bűnünket. Krisztus Jézus által irgalmát adta nekünk, aki azért jött a világba, hogy megmentsen bennünket. Krisztus Urunk ezen kegyelme és szeretete alapján hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim. Isten az ő véréért megbocsátotta minden bűnünket. Az ő Lelke legyen velünk, hogy új életben járjunk. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Legjobb tetteink sem tudják megnyitni előttünk a te egedet. Ezért hálával dicsérünk téged, hogy nem tetteink szerint ítélsz, hanem Krisztus Jézus által irgalmad szerint. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét olvasom. Az ószövetségi ige a mai vasárnapon Mózes 2. könyvének a 20. fejezetéből, az első 19 versben így szól hozzánk:

Ezeket, az igéket mondta el Isten Izráel népének:

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

Ne legyen más istened rajtam kívül!

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd, és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Ne mond ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked!

Ne ölj!

Ne paráználkodj!

Ne lopj!

Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé.

Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. És azt mondták Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!

És így szól hozzánk a mai vasárnapnak a levélbeli igéje az 1. Korinthusi levél 1. fejezetéből, a 4. verstől a 9. versig:

Így ír Pál apostol a gyülekezetnek:

Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1896-1942)

1. Jézus, éltem hű vezére. A bűn ellen oltalom, Szent neved magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened! - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Testvérek! A mai vasárnap evangéliumbeli igéjét olvasom. Máté evangéliuma 22. fejezetének a végéről, a 34. verstől a 46. versig szól hozzánk:

Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek. Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle: „Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”

Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: „Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?” Ezt felelték: „Dávidé.” Majd újabb kérdést tett fel nekik: „Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által az Urának, amikor ezt mondja: Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad elé nem vetem ellenségeidet. Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?” De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság.

Igehirdetés:

Egy recept többféle lehet. Vegyünk - például, mondjuk - egy egyszerű esetet, a tejbegrízt. Lehet úgy írni egy tejbegríz receptet, hogy: vegyünk tejet, és öntsünk bele - ízlés szerint - grízt, cukrot, sót, és főzzük össze. De lehet úgy is leírni tejbegríz receptet, hogy különféle gazdagságú, minőségű tejfajták szerint megkülönböztetve, meg különféle szemcseméretű gríz, valamint az elérni kívánt sűrűség és ízhatás szerint esetekre bontva leírjuk, hogy mikor, mennyi tej, gríz, cukor, só - és még amit, gondolunk bele - kell hozzá.

A gyakorlott háziasszonynak elegendő az első fajtájú recept. Valószínű, hogy nem mindig, mindenből hajszál-pontosan ugyanaz és ugyanannyi fog kerülni a tejbegrízébe, de mindig jó lesz. Tudniillik ott van benne a tejbegríz-főzésnek a lelkisége. Tehát belőle, a háziasszonyból fog fakadni az, hogy a gyakorlata szerint és alapján jó lesz az, amit csinál. Másnak meg kell küzdenie ezzel, és ha egy első variációs receptet talál a tejbegrízről, amelyben semmiféle mennyiség nem szerepel, csak annyi, hogy ízlés szerint, akkor töprengeni fog, és esetleg különféle félresikerült végeredmény lesz. És esetleg, hogyha elővigyázatos, körbetelefonálja az ismerőset, hogy ők pontosan miből, mennyit szoktak tenni bele. - Nos, valahogy ehhez hasonlít egy kicsit az Isten szava és az azon való tájékozódás.

Isten törvénye, - az, hogy Isten mit mondott az embernek, mit vár el az embertől, mit jelöl ki az élet útjaként, az megtalálható gyakorlatilag a teljes Szentírásban. De ha szűkebben akarjuk venni a dolgot, akkor Mózes öt könyvében. Még szűkebben megtalálható a Tízparancsolatban, amelyet az imént felolvastam Mózes 2. könyvéből. Még rövidebben, még egyszerűbben megtalálható abban a két igében, amelyet Jézus idézett a farizeusok kérdésére. Szintén Mózes könyveiből mind a kettő, csak más-más helyről.

De lehet bővebben is megfogalmazni az Isten akaratát. Izráel népében születtek magyarázatok, különféle konkrét esetekre szóló részletezések az Isten akaratáról. Ezeknek a gyűjteményét hívják Talmudnak. Ez sok-száz oldalas - nagyjából akkora vagy nagyobb, mint a Biblia - attól függ, hogy milyen bő, részletes kiadása van ennek a Talmudnak. Sok konkrét esetre szóló, sok tanítót idéző magyarázat van benne különböző esetekre alkalmazva Isten törvényéről: abban az esetben hogyan kell élni Isten akarata szerint.

Jézus pedig az ellenkező irányba indul el. Két mondatban összefoglalja a Törvényt, amikor erre rákérdeznek a törvénytudók. Két mondatban összefoglalja. Az Izráel hitvallását mondja, amellyel az egyetlen Isten iránti feltétlen, teljes szeretetet vallják meg, - összekapcsolja a felebaráti szeretetnek az összefoglalásával. Ez gyakorlatilag egy konkrét útmutatástól teljesen mentes alapelv. Máshol is előfordul, hogy ezt a két, hitvallás-szerű mondatot idézi Jézus, meg a vele beszélgetők, és ott Jézus elmondja, ennek kifejtésére, az irgalmas samáriainak a példázatát, de az sem konkrét esetekre szóló útmutatást jelent, hanem csak a felebarátnak a fogalmát magyarázza meg, szintén ilyen teljesen általános alapelvként.

Így csinál a másik ige is, amit az oltár előtt felolvastam. Pontos levélben azt írja Pál apostol, hogy: hálát adok értetek az Istennek Hálát adok értetek, mert meggazdagodtatok. És ez a gazdagodás azt jelenti, hogy szóban, tettekben, Isten-ismeretben, vagyis az életetek az Isten rendje szerint folyik. A döntéseitek, az életről való felfogásotok tele van az Isten szeretetével és az Isten útmutatásával. Vele jártok, az Istennel. Gazdagok vagytok az ő ismeretében, a vele való közösségben. - Tehát a Biblia ebben az esetben nem élet-mércét ad. Ebben az esetben nem a Bibliából kivesszük, kinézzük azt, hogy mikor, mit kell csinálni, és hogyan kell élni, hanem először a Bibliát olvasva, az Isten Igéjével élve, táplálkozva vele, növekszünk az Isten ismeretében, az ő szeretetében. Növekszünk, meggazdagszunk, ismerjük az Istent, és vele járunk.

Ez az első, és miután így kapcsolatba kerültünk vele, ezután már belőlünk fakadnak megfelelő életelvek. A tejbegríz analógiájára visszatérve, ez alapján nem lesz mindig egyforma az életünk. Lehet nagyon sokféle, de mindig jó. Amit Pál úgy foglal össze, hogy feddhetetlenek vagytok.

Izráel népe azt mondja Mózesnek, amikor meghallgatja Isten szavát, törvényét, hogy hogyan éljen, azt mondja - nagyon megdöbbentő mondat, de a Törvényt, az Ószövetség gondolkodásmódját gyönyörűen tükrözi -: Isten ne szóljon hozzánk. Megdöbbentő mondat, de logikus. Az Isten ugyanis súly az embernek. Az Isten szava súly és felelősség az embernek. Isten azt mondja, hogy: szeretlek, menj és élj eszerint! - Tudunk ezzel mit kezdeni?

A hadseregnek az elve általában az engedelmesség. Engedelmességen alapul a parancsnok-beosztott viszony. Átlagos, tucat esetben ez az engedelmesség szabályokra épül, és a kötelezettség alapján áll. Tehát a beosztott azért engedelmeskedik a parancsnokának, mert így kell. Ezzel a hadsereg az emberi megoldás iskolapéldája. Ugyanakkor voltak néhányan a történelemben nagyszerű hadvezérek. Olyan hadvezérek, akikre évszázadok vagy évezredek múlva is emlékszik a történelem, mert olyan sikeresek voltak, és ezekről, a hadvezérekről többnyire följegyezték, hogy az ő katonáik szerették őket.

Az Istennel való járás, az Isten szerinti élet is egyfajta engedelmességen alapul. Engedelmeskedjünk az Isten akaratának. De ha ez szeretetmentes engedelmesség, akkor csak ott vagyunk, ahol Izráel népe a Sínai-hegynél: Isten ne szóljon hozzánk, mert különben meghalunk. Hiába volt minden elővigyázatosság, Izráel népének ezen tagjai mégis meghaltak ott, a pusztában, mielőtt az ígéret földjét elérték volna. Jézus szava pedig az, hogy - ahogyan a tejbegrízkészítésnek meglehet a maga lelkisége, vagyis a készítő gyakorlatából, szívéből fakad, hogy mit csinál -, úgy az Istennek való engedelmességnek is megvan a maga lelkisége. És erre mutat rá a kicsit fricskázós írásmagyarázó kérdés-felelt játékában Jézus, amikor a farizeusoknak egy furfangos kérdést tesznek föl, és ezzel megfogja őket.

Erre a lelkiségre mutat rá tulajdonképpen, hogy az Istennek való engedelmességnek a lelke az, hogy az Isten őt, a Krisztust tette Úrrá. Függetlenül attól, hogy kinek, mikor, hol jelentkezik, jelenik meg, ki számára kit jelent, mikortól és hogyan - az Isten őt tette Úrrá. Nemcsak Dávid, a hatalmas király szívében, hanem mindannyiunk számára. A 110. zsoltárt idézi Jézus az írástudóknak, ami Dávid zsoltára, amiben Dávid a Messiásról, a Krisztusról szól benne. És nem azt mondja, hogy a Krisztus Dávid fia, vagyis a Dávid királyságának az örököse, letéteményese, hanem azt mondja Dávid a Krisztusnak, hogy: az én Uram.

Urad-e Jézus? Gondoljuk végig napról-napra, hogy ilyen Urunk van. Milyen Urunk? Aki a Krisztus, aki hogyan szeretett minket, aki mit tett, tesz értünk? Gondoljuk végig, hogy ilyen Urunk van. Lehet-e így nem tudni azt, hogy mi a dolgunk?

Az Isten akaratának ez lett a mércéje: Jézus Krisztus az Urad. Élj, menj az utadon bátran!

Imádkozzunk:

Urunk, te megmutattad a békére, a boldogságra vezető utat. Kijelölted a teljes életösvényt. Nem úgy, hogy megmutattad a nyomvonalat, hanem hogy elindultál, és veled járunk. Tölts meg hát bennünket Lelkeddel, irgalmad és szereteted Lelkével a te nevedért. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg most hitünket együtt az Apostoli Hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Úrvacsora.

Ének: 385 (Steinbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957) - Liturgia: 11

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel, Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus! - 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Jöjjetek most, Testvéreim, emeljük föl szívünket az Úrhoz imádságban:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztus által, akiben megjelent közöttünk személyválogatást nem ismerő szereteted. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész Anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és általa mutasd meg rajtunk szeretetedet. Add Lelkedet nekünk, és erősíts meg, gazdagíts meg bennünket, hogy keresztjének a titkát ünnepelve, részesedjünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizd meg bennünk a hitet, tarts meg békességedben, és add meg Krisztusban való egységünket. Urunk, emlékezz meg azokról, akik elmentek ebből az életből Krisztus hittel. Emlékezz meg minden szerettünkről, gyülekeztünk tagjairól, városunk, hazánk népéről, embervilágunkról, örömteli és nyomorúságokkal küzdő embertársainkról, akiknek hitét egyedül te ismered. Urunk! Téged imádunk, téged dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál, Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindannyiunkkal. Jöjjetek, Testvérek, a kegyelem megterített oltárához.

Ének:

1. ének: 324 (Schirmer Mihály 1606-1673. Diterich János Sámuel 1721-1797, német)

1. Hívek, dicsérjük Istenünket, Ki nem akarta bűnben vesztünket. S mint Atyánk, mennyből ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített. - 2. Ki ezt a világot úgy szerette, Hogy saját életét sem kímélte: A Király földre szállt miértünk, S a kárhozatból kimenti éltünk. - 3. Jóvoltodat, Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Boldogan dicsérem és áldom, Mert legfőbb kincsem az én Megváltóm. - 4. Jézusom, vezess igazságodban, Adj nekem részt szabadításodban. Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson. - 5. Add, szeresselek buzgón tégedet, Híven megtartsam szent beszédedet, Áldjak, valljalak igazán, Míg egykor nálad lesz dicsőbb hazám.

2. ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja tetteit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt. - 2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen veszekedés, békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, add, hogy meglássa a megígért örökéletet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim, elmenve hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok az ő szeretetéről! Akik átéltétek a vele való közösséget, irgalmának nagyságát, - építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással, önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

5