2007-09-23

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapi istentiszteletén, 2007. szeptember 23.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 76 (42. zsoltár. Béza Tivadar 1519-1605, francia, Szenczi Molnár Albert 1574-1633) - Liturgia: 10.

1. Mint a szép hűvös patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem Istent úgy óhajtja És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én szívem. Színed elé, ó, nagy Isten, Vajon mikor jutok innen? - 2. Éjjel-nappal hulló könnyem Énnekem a kenyerem, Amidőn azt kérdik tőlem, Hol van az én Istenem? Ezen mélyen bánkódom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben. - 3. Mért csüggedsz hát, ó, én lelkem, Mért keseregsz oly nagyon? Bízzál, nem hagy el az Isten, megvigasztal egy napon! Szent arca ha rád tekint, Bízzál, megsegít megint. Ó, kegyelmes, jó Istenem, Mért kesereg az én szívem? - 4. Sebessége árvizeknek És a zúgó, nagy habok Fejem felett megütköznek, S már-már összeroskadok. Uram, hozzád esdeklek, Mert gyógyulást szívemnek Bármilyen nyomorúságban Csak te adhatsz, én kőszálam!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Mint a szarvas vágyódik a folyóvízre, úgy vágyakozik utánad a lelkem Istenem! Istent szomjazza lelkem, sóvárog az élő Isten után. Vajon mikor állhatok az élő Isten elé? Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek szent hegyedre és hajlékodba. Bár eljutnék Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Nappal szereteted övez, éjjelente éneket adsz számba, imádságot életem Istenéhez. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Most, az Isten színe előtt tekintsünk méltatlan voltunkra, imádságban a Zsoltáros szavaival valljuk meg neki bűnünket: Istenem, fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert elveszett vagyok nélküled. Enyhítsd szívem szorongását! Nézd nyomorúságomat, és bocsásd meg minden vétkemet. Tartsd meg életemet! Ments meg, hogy feddhetetlen becsület őrizzen engemet, mert benned reménykedem. Szabadítsd ki, ó, Isten, népedet minden nyomorúságából az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon. Jézus Krisztus által. Őbenne van a mi váltságunk, bűneinknek bocsánata vére által. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk, Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki feltámasztottad Krisztust a halottak közül, és általa örök életet ajándékoztál, kérünk, erősítsd meg hitünket abban, hogy senki sem szakíthat el tőled, mert megőrzöl bennünket. Hallgass meg Krisztusért. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvérek! A mai vasárnap evangéliumi igéjét olvasom Lukács evangéliuma 7. fejezetéből, a 11. verstől kezdve:

Jézus elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte. Amikor az Úr meglátta az asszonyt, megszánta, és így szólt hozzá: „Ne sírj!”Azután odalépett, és megérintette a koporsót. Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: „Ifjú, neked mondom, kelj fel!” Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának. Félelem fogta el mindnyájukat, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: „Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét.” Ez a hír elterjedt róla az egész Júdeában és az egész környéken.

Így szól hozzánk a mai nap levélbeli igéje Pál apostol Efezusba írt leveléből, a 3. fejezet 13. versétől:

Kérlek tehát titeket - írja az apostol -, ne csüggedjetek el az értetek szenvedett megpróbáltatásaim miatt, hiszen számotokra dicsőség ez.

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szentekkel együtt: mi a szélesség és hosszúság, a magasság és mélység, és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.

Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük, vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Ének: 337 (Helmbold Lajos 1532-1598, német - Erfurt 1563)

1. Istentől el nem állok, Ő sem áll tőlem el; Szüntelen vele járok, Átfogom hitemmel. Gondot visel reám, És este úgy, mint reggel Ő áld meg segítséggel, Kegyelmes, jó Atyám. - 2. Ügyemet reá bízom, Szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, S rám víg napot derít. Hitem reá hagyja A testem, lelkem, éltem. Kezében azt nem féltem, Legyen akaratja. --3. Ő mást nem is akarhat, Csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, Mely ránk száll untalan. Ő üdvösséget ád, Midőn szívét kitárva Hívogat országába, S elküldi szent Fiát. -- 4. Minden áldás forrása, Dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, Melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála Örök békét nyerünk.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Olvasom, Testvéreim, a mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét. Figyelemmel és nyitott szívvel hallgassuk. Jeremiás siralmainak a könyvében van megírva, a 3. fejezet 22.-26. és 31.-32. verseiben a következőképpen szól:

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.

Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az ÚR szabadítására.

Mert nem vet el örökre az ÚR. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel. Igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Szeretnék néhány kérdést föltenni mindannyiunk számára, magunknak. Gondoljunk végig ezeket, a kérdéseket, és próbáljunk meg rájuk választ találni. Próbáljuk meg megkeresni, hogy magunktól, mi, a szívünk szerint mit válaszolnánk rájuk?

A kérdésem az, hogy: szeret az Úr? - Mindenki saját magára értse.

- Szeret az Úr?

- Jó kedvében teremtett, vagy azóta megbánta azt a dolgot?

- Megáldott az Úr? Akár igen, akár nem, miből látod? Honnan tudod? A választ az életedből, a sorsodból kapod a kérdésre, vagy Istentől?

- A naini város kapujában melyik oldalon haladsz? A kifelé jövők, vagy a befelé menők között? Melyik sokaságban? Viszed ki, eltemetni a reménységedet, vagy befelé mégy, könnyeket felejtve, dicsérni az Istent?

- Mit gondolsz Istenről olyankor, ha eszedbe jut: hová is jutsz? A Mohácsról megmenekült kevesek temetőjére? Vagy Muhira? Vagy Trianonra? Mi jut eszedbe Istenről, ha ezekre gondolsz?

- Honnan tudod este, hogy lesz reggel? Tapasztalatból, vagy hitből?

Mindannyian próbáljunk meg szívünk szerinti választ találni.

Kérdezzük meg magunktól: van-e reménységünk? - Van az Énekes Könyvünkben egy ének, amelyik egy, idén 400 éves embernek az éneke. Ez az 53. ének: Szerzője, Gerhardt Pál, egy nagyszerű, híres, szép életpályát futott be. Nagyon hasonlít az élete ahhoz a Jeremiáséhoz, aki a felolvasott sorokat írta, mondta, mondhatta. Hasonlít az élete abban, hogy az Istenről való tanúskodása közepette és annak ellenére, vagy amellett megrázkódtatásokkal teli élete volt.

Ha megkérdezzük: mit gondolhat az Istenről egy szülő, aki elveszti egy gyermekét - tudunk-e választ adni? Mit gondolhat Istenről egy szülő, aki elveszti két gyermekét? És az, aki hármat? És az, aki négyet? Meg a feleségét? Mit gondolhat Istenről? Ő ezt gondolta - legalábbis az énekében ez áll:

53. ének:

1. Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 2. Mint ahogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befed és megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldását, mint harmatot, Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ő nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Nagy az Isten hű kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 4. Lelke az én hű vezérem, Kit mellém őrül adott. Örök hazám, míg elérem, S itt hagyok bút, bánatot: Ő meggyújtja hitem lángját, Bíztat, hogy éltem Atyja Gyermekét el nem hagyja. Elveszi a bűn fullánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 5. Égnek, földnek nagy csodáit Szolgálatomra adta, Mit szemem lát, szívem áhít, Tőlem meg nem tagadta. Ő hint áldást hegyen-völgyön. Jóságából meglelem Mindennapi kenyerem Mindenütt ezen a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 6. Ha szenvedés, baj szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segítséget küld a mennyből. S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül. A viharos, zord telet Felváltja a kikelet. A hívő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. - 7. Mindennap megújul rajtam, Jó Atyám, szereteted; Hogyne zengne néked ajkam Hálát és dicséretet. Csak te vagy én boldogságom. Imádságra két kezem Ím buzgón összeteszem; Későn-korán hozzád vágyom, Míg ott fent szól énekem Megdicsőült nyelveken.

Miért áll ez az énekében? Valószínűleg azért, mert Isten áldását nem a sorsában, hanem a hitében találta meg. Vajon képmutatásból dicséri Istent, vagy szívből?

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk - mondja Jeremiás ránézve Jeruzsálem romjaira, az elveszett templomra, az elveszett Szövetség ládára. Látva és végig gondolva a lemészárolt emberek sorsát, családjuk sorsát, az ott maradtak nyomorúságát és a fogságba vittek reménytelenségét. Miért szeret az Úr, miért nincs még végünk?

A húsvéti ünnep és a húsvétot megelőző két nap arról tanúskodik, hogy a dolgok csak most kezdődnek! Annyira nincsen végünk! De ez nem a sorsunkon, egyéni vagy társadalmi helyzetünkön mutatkozik meg, vagy fog megmutatkozni, hanem abban, amit mi az Istenről, Istenből megismerhetünk.

Így forduljunk hozzá! Hátha lesz kegyelmes hozzánk Isten annyira, hogy hitet ad nekünk, benne való hitet, nem csupán az ajándékaiban való hitet.

Csendesedjünk el, imádkozzunk:

Emeld föl népedet, Urunk! Emeld föl a csüggedésből, kilátástalanságból. Emeld föl életünket a gondjaink gödréből, a napjaink taposómalmából. Emeld föl, hogy bizalmunk legyen benned, hogy azt, amit teszünk, amin átmegyünk, ami keresztülmegy rajtunk, az a te kezedben átélt körülmény legyen, amit elmondunk neked, és amiben keressük a te útmutató válaszodat kérdéseinkre. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Dicsérjük az Istent, kedves Gyülekezet, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé, csendben mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Urunk, adj igaz bizalmat nekünk, néped tagjainak, szeretteinknek, honfitársainknak. Hozzád visszük országunkat, városunkat, Magyarország településeit. Hozzád, eléd visszük azokat, akik benned reménykednek, hogy ajándékozd meg őket napról-napra a hit erejével. Hozzád visszük azokat, akik nem tudnak rólad, akik csak kósza hírekből ismernek, akik nem értenek, hogy mutatkozz meg nekik szereteteddel, formáld gondolataikat, szívüket, életüket tetszésed szerint. Urunk! Kérünk mindannyiunkért, szeretteinkért, testvéreinkért szerte a világban, hogy őrizz meg bennünket a kísértéstől, attól, hogy elfeledkezzünk rólad örömeink vagy bajaink közepette. Őrizz meg bennünket, hogy hazatérve a teveled való egységben megmaradjunk. Őrizd meg azokat, akik nem tudnak itt lenni munkájuk, tanulmányaik vagy betegségük miatt. Őrizd meg azokat, akik nem szoktak itt lenni, mert más dolgok után járnak. Hallgass meg minket kegyelmed szerint. Mutasd meg igaz reménységedet, amelyet felállítottál a Golgotán. Mutasd meg szabadító szeretetedet minden embernek, hogy új életet, új reménységet, új célt kapjunk napjaink, útjaink között. Hallgass meg minket Krisztusért, akiben váltságot adtál, aki a reménységünk, pásztorunk, vigasztalónk. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

3