2007-09-16

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 15. vasárnapi istentiszteletén, 2007. szeptember 16.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 331 (55. zsoltár 23. v. Neumark György 1621-1681, német - Neumark Gy. 1621-1681) - Liturgia: 9.

1. Ki dolgát mind az Úrra hagyja, És benne bízik szüntelen, Azt ő megőrzi és megtartja Sok földi bajban, ínségben. Aki az Úrban bízva jár, Homokra az nem épít már. - 2. Segít-e, mondd, ha gondba veszve Feltör a sóhaj és a jaj, És úgy talál minket reggel, este? Elmúlik tőle tán a baj? Míg panaszt ejt a szenvedő, Bánata, terhe egyre nő. - 3. Jobb nekünk bízva csendben lenni, Hogy szívünk békén várja meg, Mit a bölcs Isten készül tenni, Míg üdvös terve végbemegy. Aki megváltott bűn alól, Mi áldás nékünk, tudja jól. - 4. Szent keze int, ha itt az óra, Hogy öröm váltson bánatot, Mert véget érhet már a próba, Ha benne hűnek láthatott. Hozzánk hajol, nem késik el, Atyai karja átölel. - 5. Járj Isten útján hű munkában, Mondj imádságot, éneket! Egyedül benne bízzál bátran, Megújul akkor életed. Ki benne bízik boldogan, Arra az Úrnak gondja van.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Figyelj rám, és hallgass meg, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap. Légy kegyelmes, és örvendeztesd meg lelkemet, hiszen te jó vagy és megbocsátó! Eljön minden nép, amelyet alkottál, és csak előtted borul le. Uram, ismertesd meg velem utadat, és öltöztess igazságodba. Magasztallak, Uram Istenem, teljes szívemből, és tisztelem nevedet örökké. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Atyának, Dicsőség egy Fiának S a drága Szentléleknek: Az egy örök Istennek!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Az Isten színe előtt gondoljuk méltatlan voltunkra, valljuk meg bűnünket imádságban, és kérjük Isten irgalmát a Zsoltáros szavaival: Uram! Ne fedj meg haragodban, kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyíts meg, mert reszket a lelkem. Fordulj hozzám, mentsd meg életemet. Szabadíts meg, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Ó, töröld el én vétkem, Irgalmas jó Úristen: Szent Fiad véréért könyörülj énrajtam! Tebenned van bizalmam.

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, akiben van a mi váltságunk, bűneink bocsánata, vére által, kegyelméből. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban A hatalmas Istennek! Béke legyen e világban Mindenhol az embernek! Hála néked, menny Királya! Irgalmazz, Isten Báránya! Szentháromság dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Hűséges Istenünk! Te minden teremtményedről gondoskodsz, hát rád bízzuk magunkat, és kérünk, szakíts el mindattól, ami kárt okoz nekünk, és vezess az üdvösség forrásához, Jézus Krisztushoz. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim az Úrban! Most Isten igéjét olvasom. Hallgassuk nyitott szívvel, figyelemmel. Az evangéliumi ige, amelyet Egyházunk a mai vasárnapra rendelt, Máté evangéliuma 6. fejezetében van megírva, a 24. verstől kezdve:

Így szól Jézus:

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak”.

„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akárcsak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?”

„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek még mind, ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”

Így ír nekünk Pál apostol a Galatákhoz írott levél 5. fejezetének 25. versétől kezdve:

Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.

Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Ének: 365 (Pécseli Király Imre 1590-1641? - Kolozsvár 1744)

1. Paradicsomnak te szép élő fája, Ó, drága Jézus, Istennek Báránya. Te vagy lelkünknek igaz Megváltója, Szabadítója. - 2. Értünk egyedül szörnyű kínt szenvedtél, Megfeszíttetvén töviset viseltél, Mi bűneinkért véreddel fizettél, Megölettettél. - 3. Jézusunk, kérünk, szenteld meg lelkünket, Hogy megbocsássuk mi is a bűnöket, Mindeneknek, kik ellenünk vétettek, És elestenek! - 4. Adjad, hogy mi is értük könyörögjünk, Téged követvén szívből esedezzünk, Hogy sok szentekkel tehozzád mehessünk, Üdvözülhessünk! - 5. Hála legyen a mennybéli Istennek, Ki megváltója a bűnös embernek, És megszerzője szent békességünknek, Üdvösségünknek!

Szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Most a mai vasárnap ószövetségi igéjét olvasom, amely Mózes 1. könyvének a 2. fejezetében szól hozzánk. Ez a része a Bibliának, legelső része a Bibliának, a Teremtés történet, egy olyan műfaj, ami más. mint - mondjuk - Pál apostol szavai, amelyeket ír a gyülekezeteknek, tanítás-, intés-, buzdítás-, figyelmeztetésképpen, - meg attól is egészen különböző műfaj, amit az evangéliumok írói leírtak, elmondva, tanúskodva Jézus szeretetéről, szavairól, tanításáról, megváltó munkájáról. - Ugyanerről szól ez a része is a Bibliának, de egész más műfajjal.

Gyökössy Endre református lelkipásztor, néhai lelkigondozó sok könyvet írt, és ő ezt a történetet egy kisbaba bölcsőjének a feliratához hasonlítja. A Teremtés történetet és ezeket, az első fejezeteit a Bibliának. Az ember bölcsőjének ez a felirata. Így figyeljünk oda, mint egy olyan történetre, amelyik képekkel, ősi szimbólumokkal tanúskodik arról, amiről az egész Biblia: Tehát a Mózes 1. könyvének a 2. fejezetéből, a 4. verstől olvasom:

Amikor az ÚRisten a mennyet és a földet megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a termőföldet megművelje. Akkor pára szállt föl a földről, és mindenütt átitatta a termőföld felszínét. Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.

Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az ÚRisten a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és rossz tudásának fáját.

És fogta az ÚRisten az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Először is egy kicsit gondolkodjunk el azon, kedves Gyülekezet, hogy mi az elképzelésünk az Édenről, a Paradicsomról? Mert az, hogy mit gondolunk erről, mit képzelünk róla, az sok mindent elárul arról, hogy mit képzelünk a jóról, a kívánatosról, az ideálisról? Mi számunkra az, amit kívánatosnak tartunk? Mi a fontos?

Érdekes dolog egy kicsit megnézni például azt, hogy az egyes nagyobb, világméretű vallások mit mondanak erről, az Édenről, a Paradicsomról, mert ez elárulja azt, hogy mi az a cél, amit kitűz az a vallás az ember számára. - Például az iszlámban, a mohamedán vallásban a Paradicsom az a hely, ahol egy véget nem érő élvezkedés folyik. Az a hely, ami a luxus és a gyönyör netovábbja. Ezzel kifejezi azt, hogy ennek, a gondolkodásmódnak a számára az ember célja az, hogy jól érezze magát, mert a végső cél, az ideális állapot az abszolút jó, az ez. - Ezzel szemben például a buddhizmusban a Paradicsom a Nirvána, és ez tulajdonképpen a semmit jelenti. A nem-létezésnek a helyzetét. Azt az állapotot, amikor az ember egyáltalán nem létezik már, se testileg, se lelkileg, se semmilyen értelemben. Megszűnt, nincs többé. Ezzel azt fejezi ki ez a hit, hogy az ember célja a létezésnek a megszüntetése, mert a létezés, minden, ami van, eredendően rossz dolog, szenvedés. És a cél a létezés okozta szenvedés megszüntetése. Tehát az ideális állapot, ha nem vagyok.

És itt van előttünk, hogy mit mond a Biblia az Édenről? Azt mondja el mindenről, hogy az Isten szeret minket, minket, embereket, akiket formált. Nem úgy előpottyantunk valahonnan, hanem Isten formált, tehát gondot fordított arra is, hogy hogyan legyünk, milyenek legyünk? Gondosan készített bennünket, mint a régi időkben a kézművesek a munkadarabjukat, amikor még nem futószalagon gyártották a dolgokat, hanem házi műhelyekben, olyan emberek, akik szerették azt csinálni, amit csináltak. Gondot fordítottak a kezük munkájára.

Tehát az Isten szeret bennünket, megtervezett bennünket. Velünk terve van, valamilyen célja van. Ismer, és mindennek az érdekében előre és folyamatosan gondoskodik rólunk. Ezért mondja el, ezt fejezi ki ez a történet, ez az elbeszélés azzal, amikor azt mondja, hogy a természetet az Isten előkészítette a számunkra. A Teremtés kezdetén - mondja a történetíró - nem volt még semmi érdekes a földön. Nem volt növény, mert nem volt eső, és nem volt ember. És mindezt gondosan kialakította.

Erre figyeljünk most: a gondosságra, ahogyan gondjaiba vette a világot és benne az embert. És próbáljunk meg aztán, ahogy kimegyünk innen az istentiszteletről, majd így gondolni Istenre, így látni az életünket is, a tennivalóinkat, a problémáinkat, az örömeinket, hogy mindezek annak a helyszíne, hogy az Isten gondot visel ránk. Gondoskodik rólunk, odafigyel, körülvesz szeretettel. És akkor lehet, hogy egész másképp látjuk az életet és benne minden dolgunkat.

Azután leírja az Isten szeretetéről a történetíró, hogyan hozta létre az embert? Hogy összeadott két összetevőt: a földi anyagokat és az életet. És ezt úgy összerakta, hogy mi nem tudjuk elválasztani, nem tudjuk kettévenni magunkat, hogy van testünk és van lelkünk, hanem a földi anyagnak adott az Isten életet, olyant csinált, amire nem vagyunk képesek, ami az Istennek a sajátossága, hogy él. Ezt az életet belerakja a földi anyagba, és ebből lett az ember! Gondot visel ránk

Azután benne van ebben az elbeszélésben az, hogy az Isten az embernek célt és távlatot ad, amikor azt mondja, hogy fogta az embert az Úristen, megfogta, tenyerén hordozta, és elhelyezte. Nem lerakta, elejtette, ledobta, véletlenül idepottyantunk, a véletlen úgy hozta, a sorsunk így alakult, - hanem az Isten tenyerébe vett és elhelyezett. - Ha egy családban kisbabát várnak, akkor ott készülnek erre. Akkor ott, amikor már várható, hogy bármikor megszülethet, akkor összekészítik a ruhákat, kimossák őket, hogy bármikor fölvehetők legyenek, naprakészek legyenek. Előkészítik a kiságyat, kitakarítják, belerakják a puha dolgokat, hogy bármelyik pillanatban, ha szükséges, a kisbabát bele lehessen rakni. Összeszedik a szükséges edényeket, szereket, mindenféle dolgot, amire egy kisbaba nevelése során szükség lehet. Mindezt úgy szoktuk előkészíteni, hogy az készen álljon, kézre álljon, használatra kész legyen. És ez egy elég alapos munka, ez az egész háztartásnak az átalakítását, átszervezését jelenti. Egy olyant, hogy az ember olyankor egy új fészket formál. Kialakít valamit egy leendő, egy érkező ember számára. - Hasonlít, ahogy az Isten előkészítette a földet, természetet és benne azt a külön helyet, az Édent, ahol az embernek a helye van.

És azután rábízott valamit az Isten. Tehát nem egyszerűen azért rakta oda az embert, az Édenbe, hogy legyen ott, hanem hogy azt művelje és őrizze. Persze meg lehet kérdezni, hogy mitől kellene az Édent egy ilyen, eredeti, ideális állapotban őrizni? De azért az őrzés nemcsak őrzés-védelmet jelent a Security Kft értelmében, a betolakodók ellen ellenállás legyen, hanem az őrzés megőrzést is jelent. Azt jelenti, hogy az embert odarakta az Isten, elhelyezte, hogy ezt az állapotot, amit ő kialakított szeretettel, gondossággal, körültekintéssel, ezt az ember megőrizze, vigyázzon rá. Ne rontsa el, ne füstölje be, ne túrja szét, és más ehhez hasonló. Ezt tette az Isten.

Az Éden megszűnt. Ez a történet nem érvényesül. Ez a történet, itt a Biblia előszava arról, hogy mi az értelme, mi a célja, mi tartalma a további nagyjából ezeregynehány oldalnak. Miért szükséges a többi?

Az Éden tehát megszűnt, ez az állapot megszűnt, amit az Isten kialakított, de valamiért ez itt maradt a számunkra, ez a leírás. Ezt akkor írták le, amikor már nem volt Éden. Ez nem egy helyszíni, valósidejű tudósítás az Édenről és a Teremtésről, hanem egy tanúskodás arról, hogy Isten mit tett, tesz és mi a célja? Tehát érdemes rá odafigyelni. Érdemes megtanulni belőle, hogy kicsoda az Isten, mit gondol rólunk, és hogy viszonyul hozzánk? Érdemes megtanulnunk belőle azt, hogy az Isten nem mondott le rólunk! Érdemes megtanulni azt, hogy az Isten gondoskodik, és dolgozik azon, hogy haza érkezhessünk. És továbbra is érvényes mindaz, amit az Istenről tanít az Éden története: hogy szeret, hogy ismer, hogy a tenyerén hordoz, hogy ahol vagyunk, amilyen körülmények között, amilyen életünkben élünk, abban ő tenyerén elhelyezett minket. És kigondolt, eltervezett a számunkra egy utat egy céllal, amit szeretne velünk véghez vinni, megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy ő gondot visel ránk. Nemcsak abban az értelemben szó szerint, ahogy Jézus tanít a Hegyi beszédben: ahogy a madarakat, meg a virágokat gondozza, úgy gondoz bennünket is, hogy legyen ennivalónk, meg ruházatunk, - hanem abban az értelemben, hogy gonddal formálja az életünket, hogy ahol vagyunk, abban a helyzetben megszólít, formálja a hitüket. Szeretne kegyet adni nekünk, hogy újra meg újra oda mehessünk a kezéhez, ott maradhassunk, hogy legyen egy életút előttünk, ami az ő gondolatai szerint alakul. Tervez velünk.

Amikor környezetet ad nekünk az Isten, amikor ide elhelyez bennünket a földre, az ég alatt, amikor emberekkel vesz körül minket, embertársakkal, akkor ezek egyfelől nyomai az Édennek. Ha megnézünk egy fát az utcán vagy az erdőben, akkor az nyoma az Édennek. Mert az Édenben is szemre kívánatos, eledelre jó fákat ültetett az Isten az ember számára. Hasonlók vannak itt, körülöttünk is. Érdemes úgy nézni rájuk, hogy emlékeztessenek az Isten gondoskodó szeretetére.

Másfelől a fák, ha megnézzük őket, Isten próbálkozó, megmentő szeretetének is a nyomai, mert nemcsak az Éden szép fáira hasonlítanak, hanem a keresztfára is hasonlítanak! Arra az eszközre, amelyen az Isten szeretne hazavinni bennünket. Abba az állapotba, amivel utat mutathat nekünk. Azt mondja: fogd meg, újra világos lesz a cél, újra nyilvánvalóak lesznek az állomások, újra fogod tudni, hogy merre megy tovább az út! Újra visszatalálsz a kerülőkről a cél felé vivő útra. Újra érthetők lesznek a bukkanók és az akadályok.

Mindenesetre ez egy nehéz út, az életünk útja, amennyiben a hazafelé vezető útként értelmezzük. Tudniillik messze keveredtünk az Édentől. Biztos, hogy ezen a hosszú úton vannak csapdák és akadályok. Van kő ezen az úton. Vannak nehézségek, de egy 60 évig, 80 évig, akármeddig tartó teljes életúton, ha azon haza szeretnénk érni valóban, biztos, hogy sokkal több is van.

Akkor, ha ilyen van, nyugodtan nézzünk meg egy fát, és jusson eszünkbe róla Isten várakozó szeretete és megmentő keresztfája.

Imádkozzunk:

Istenünk, te vagy minden mindenben, mégis mint Atya, mint barát, mint társ vársz, hívsz, keresel bennünket. Mégis a mi lábunkat akarod, hogy járjon és keresse az utat. Áldd meg Lelkeddel lépteinket, hogy tenyeredben járjuk utunkat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük imádságban Isten elé mindazt, ami az életünk:

Urunk, szerető Atyánk! Kérünk téged áldásért napjainkra, gondolatainkra, szavainkra, hitünkre, tetteinkre. Tőled kérünk áldást, hogy jelen legyél bennünk minden nap. Hogy veled járjunk, amikor a munkánkat tesszük, amikor tanulunk, dolgozunk, pihenünk; amikor küszködünk, beszélgetünk, vitatkozunk. Veled járjunk, és veled gondolkodjunk minden dolgunkban. Kísérj minket, hogy téged kísérjünk, a te általad adott példa után. Urunk, kérünk, adj hálás szívet. Hálás szívet mindazért, amit tőled átvehetünk. Amivel körülveszel, javakkal, társakkal, örömökkel és bánatokkal. Amikkel körülveszel és megáldasz, sorsfordulókkal, lehetőségekkel és akadályokkal. Urunk! Tőled kérünk áldást szeretteink életére, gyülekezetünk tagjaira. Te légy azokkal, akik szólják szavadat most és bármelyik napon; akik keresik utadat itt, közöttünk vagy máshol a világban. Te adjál áldást, Lelkedet, jelenlétedet az ember minden Istent kereső mozdulatára. Őrizz meg minket a hitben, és erősítsd meg bennünk a tudást, reménységet, bizalmat, amit Fiad keresztjével felállítottál, megmutattál benne. Így őrizz és vezess minket ebben a hitben és életünk minden napján, amíg itt, ebben a világban járunk. Jézusért kérünk téged, aki reménységünk, váltságunk és testvérünk, akinek nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 389 (Moe Ole Teodor 1863-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név. Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom, Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked. - 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

4