2007-08-19

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapi istentiszteletén, 2007. augusztus 19.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 73 (IX. századi himnusz [Rector potens]. Huszár Gál énekeskönyve 1574) - Liturgia: 10.

1. Igaz bíró, nagy Úristen, Örök rend van műveidben. Reggelt napfényre deríted, A delet megmelegíted. - 2. Oltsd el minden viszály tűzét, Vedd el bűneinknek terhét; Adj minekünk egyezséget, Lelki, testi békességet! - 3. Dicsőség mi jó Atyánknak S a világ Megváltójának, Dicsőség a Szentléleknek, Kitől minden jók erednek!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy a mi Urunk, és igen hatalmas. Bölcsessége felfoghatatlan. Fölemeli az alázatosakat, de porig alázza a bűnösöket. Meggyógyítja a megtört szívűeket, minden sebüket bekötözi. Az Úr megnyitja a vakok szemét, és fölegyenesíti a görnyedezőket. Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik kegyelmében bíznak. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Istennek a magas mennyekben, Fiúnak, Szentléleknek Mindörökké! Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most, istentiszteletünk elején gondoljuk elveszett voltunkra, forduljunk Istenhez irgalomért, hogy felemeljen bennünket. Imádkozzunk: Urunk! Mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva vagy te. A halandót visszatéríted a porba. Elmúlunk haragod miatt, ha bűneinket magad elé állítod. Ki tudja, milyen erős haragod? Taníts hát úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Fordulj hozzánk, könyörülj szolgáidon, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Irgalmazz, Úristen, immáron énnékem, Mert tebenned bízik, Uram, az én lelkem, És tebenned nyugszik, Uram, az én szívem!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült az Isten rajtunk, méltatlanokon. Jézus Krisztus által, akinek a vére megtisztít minket minden bűntől. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a magasságban Istennek! Békesség és jóakarat embernek! Világ bűnét Bárány Jézus elvetted. Téged áldunk, Atya, Fiú, Szentlélek!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Irgalom Istene, aki abban mutatod meg hatalmadat, hogy minket fölemelsz, kérünk, taníts alázatra, hogy el ne bizakodjunk, hogy ne ítélkezzünk vakon mások fölött, hanem meglássuk bűneinket, és egyedül tőled reméljünk bűnbocsánatot, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Isten szavát olvasom, amely a mai vasárnap ószövetségi igéjében megírva található Sámuel 2. könyvében, a 12. fejezet első 15 versében:

Az ÚR elküldte Dávidhoz Nátánt, aki bement hozzá, és ezt mondta neki: Volt egy városban két ember, egy gazdag meg egy szegény. A gazdagnak igen sok juha és marhája volt. A szegénynek nem volt egyebe, csak egy báránykája, azt is pénzen vette. Táplálgatta, és gyermekeivel együtt nőtt fel nála. A falatjából evett, a poharából ivott, és az ölében feküdt, mintha csak a leánya lett volna. Egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, de ez sajnált a maga juhai és marhái közül hozatni, hogy elkészítse a hozzá érkezett vándornak, ezért elvette a szegény ember bárányát, és azt készítette el annak, aki hozzá érkezett.

Dávid nagy haragra gyulladt az ellen az ember ellen, és ezt mondta Nátánnak: Az élő ÚRra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette! A bárányért négyszer annyit kell fizetnie, mivel ezt tette, és mivel könyörtelen volt.

Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az ÚR szavát, miért tettél olyant, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammoniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver soha a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.

Ezt mondja az ÚR: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt!

Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az ÚR ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az ÚR is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az ÚR ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.

Ezután hazament Nátán.

És így szól hozzánk a mai vasárnap evangéliumi igéje Lukács evangéliuma 18. fejezetéből a 9. verstől kezdve:

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta Jézus: „Két ember ment fel a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek, ez megigazulva ment el haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét.

Ének: 287 (Szász Károly 1829-1905)

1. Te örök evangéliom, Te magas égi hatalom, Kire erőd fuvalma száll, A vészben rendületlen áll. - 2. Te örök evangéliom! Kit szenvedések terhe nyom, Te azt megint fölemeled, És diadalra vezeted. - 3. Te örök evangéliom, Te tiszta fehér liliom, Te hirdetsz bűnbocsánatot, Szívemet te vigasztalod. - 4. Te örök evangéliom, Te légy vezérem utamon! Én ismerem hatalmadat, Áldott legyen minden szavad!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, kedves Testvérek! Most a mai vasárnap. Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnap levélbeli igéjét olvasom, Pál apostol Korinthusba írt 1. levelének a 15. fejezetéből az első tíz verset:

Így ír az apostol a gyülekezetnek:

Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint. Eltemették és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig az összes között, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem Istennek velem való kegyelme.

Urunk, szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Bement az ember reggel a boltba kenyérért. Elküldte a felesége, mert elfogyott otthon a kenyér. Bement, de van egy bökkenő: amikor belép a boltba, kimegy a fejéből, hogy miért is jött. Téblábol bizonytalanul az üzletben, a polcok között, a pultoknál. Szedett néhány dolgot, ami eszébe jut, hogy hátha jól jön otthon. Vesz egy kis felvágottat, vesz egy kis tejet, néhány doboz margarint. Biztos szükség van rá, és közben gondolkodik, hogy valami mintha még kellett volna. Aztán legyint, nem jut eszembe. Megy a pénztárhoz, és fizet, és amikor kilép az üzletből, mint a sötét felhő mögül előbukkanó nap, hirtelen eszébe villan: az ám, a kenyér. Megy vissza, hogy megvegye azt is, amiért jött.

Ül a korinthusi gyülekezet, figyeli Isten szavát. Hallgatja a felolvasót, amint felolvassa a messze járó Pál levelét a gyülekezet számára. Ülnek, hallgatják, úgy 20 évvel a Golgotán felállított kereszt és a rajta megfeszített feltámadása után. Ülnek és hallgatják. Hallgatják az evangéliumot, együtt vannak. És tudják még, hogy miért? - Eszetekbe juttatom - mondja Pál - az evangéliumot, amely hívőkké tett titeket.

Ül a tatabányai gyülekezet úgy két évezreddel a Golgotán felállított kereszt és a rajta megfeszített feltámadása után, és gondolkodik az otthoni tennivalókon, és azon, hogy mi lesz most, az istentisztelet végén, a Közgyűlésen. És azon, hogy mit fogunk most hallani erről az igéről? Ül a tatabányai gyülekezet, és tudja még, hogy miért? Csodálatos élményekért?

Várta ezeket a korinthusi gyülekezet is, talán mi is. Isten eget-földet rengető hatalmának, a Szentlélek süvöltő szelének az átéléséért? Várta ezt a korinthusi gyülekezet, és nagyra értékelte. Talán mi is. - Eszetekbe juttatom - mondja Pál, -, az evangéliumért ültök itt.

Sok minden szépség van az Isten világában. Megtudjuk Jézustól, hogy a természet mindenkinek virít. Hittől függetlenül. Megtudjuk a Zsoltárostól, hogy jó az Úr, és ezt mindenki láthatja. Sokan ott voltunk pénteken egy nagyszerű esküvőn, Oroszlányban, és megláthatjuk belőle, hogy az Isten közösségének az öröme egymáshoz is vonzza az embereket. Mindenki átélhette.

De mindez arra mutat, hogy Isten nem nézi el a bűnünket, nem fog kezet velünk ebben, az állapotunkban; nem nyújtja a kezét, nem mosolyog ránk, hanem azt mondja, hogy: te, ember halálfia vagy. És az, hogy mindez arra mutat rá, hogy az Isten könnyezik, hogy fáj, sajog a szíve, - ha lehet az Istenről így beszélni. És mégis elküld valakit a velünk, bennünk levő sötétségért. Mindez arra mutat, hogy Isten ezzel, a sötétséggel vívott harcában saját magát sem kíméli.

Ez az evangélium. Az Isten ígérete szerint valami megtörtént: Jézus meghalt az Írások szerint. És a harmadik napon szintén, ahogy az Isten tervében, az Írásokban áll, feltámadt. Ezért ülünk itt.

Beszélgettünk többen is, az elmúlt vasárnapi konfirmáció, meg a pénteki esküvő kapcsán arról, hogy mennyire és hogyan lehet világossá tenni Isten szeretetét. Mennyire és hogyan lehet bárki számára, aki még nem ismeri az Istent? Nem tud arról, nem élte át az evangéliumot, az Isten törvényét, hogy ez mit jelent! Lehet-e világosan, hétköznapi módon ezt bemutatni, ezt elmondani? És ahogy olvasgattam, olvasgattam ezt a három igét, amit most fölolvastam a Testvéreknek, elhiszem, hogy igazából nem lehet.

Lehet-e 20000 Forintot 1 Forintosokra fölváltani? Lehet. De ha egy pici cédulát - a 20000 Forintost - kicserélünk 20000 darab 1 Forintosra, azt nem fogjuk tudni úgy értékelni, úgy átélni, úgy bemutatni, mert abból a 20000 darab 1 Forintosból mindig csak egy maréknyit tudunk megnézni, csak egy maréknyit tudunk felmutatni, csak egy maréknyit tudunk átadni, és az soha nem lesz annyi. Az aprópénz mindig kevesebb marad. Marad tehát a súly nélküli és térbeli kiterjedés nélküli papírfecni: a 20000 Forintos bankjegy. És marad az, hogy kell a tapasztalt, hogy ezt a cetlit értékelni tudjuk. Igen, a kisgyerekeknek, amíg nem tanulják meg az életben, hogy mi a pénz, addig mindenképpen többet ér két 1 Forintos, mint egy 20000 Forintos, mert az szebb és több.

Sámuel könyve Dávid megrázó történetében, amikor elköveti a törvényes, tiszta, „fehér-kesztyűs” gyilkosságot, és ezt az Isten szava a prófétán keresztül fejére olvassa, ez a történet bemutatja a bűn súlyának az átélését. - Lukács evangéliuma, Jézus példázata az elképzelt farizeusról és vámszedőről, már lehet, hogy többet mond, mert a kegyelem átéléséről is szól. Egyik sem taníthat, de mindkettőt éppen ezért eszünkbe juttatja. Emlékeztet, hogy csapjuk a homlokunkra: Az ám, miért is jöttünk ide? Mert Jézusra rakta az Isten a rosszat, ami bennünk volt. Ezért jöttünk ide! Ezért hálát adni, ezt a szívünkbe vésni. Erőt kérni, hogy ezt továbbadjuk, és továbbéljük.

Egész biztos, hogy így volt - mondja az apostol. Emlékezzetek rá, hiszen hiteles tanúk vannak! Ott van Kéfás, ott van Jakab, a többi tanítvány, az ötszáz testvér, ott vagyok én is utoljára.

Talán mi sem csak hallomásból ismerjük a meghalt és feltámadott Krisztust. Talán úgy is tudunk vele kezdeni valamit - az evangéliummal, amelyik felemel. Talán mi is éreztük már pornak magunkat, mint Dávid, meg mint a vámszedő, és talán a mi porunk felett is megállt már. Talán velünk is megesett már, hogy találkoztunk a lábnyomával, amely friss volt és éles körvonalú.

Talán nekünk is van miért a homlokunkra csapni: Az ám, ezért jöttem ide!

Imádkozzunk:

Szavadat tedd élővé a fülünkben. Arcod fényét tedd élessé a szívünkben. Életünk buktatóit és gödreit simítsd el kezeddel. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Testvérek, hogy megerősödjünk abban, amiért itt vagyunk, mondjuk el az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most csendesedjünk el, és vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Urunk, szerető Atyánk! Neked adunk hálát mindazért, ami körülvesz minket, minden áldásodért, azért a gazdagságért, amellyel megajándékozod világunkat. Neked adunk hálát a természet kincseiért. Neked adunk hálát azért, hogy örvendezhetünk a napnak, az időnek, amely rendelkezésünkre áll, hogy hozzád térjünk. Neked adunk hálát szavadért, gyülekeztünk közösségéért, testvérekért, akik között veled találkozunk. Neked köszönjük meg azokat, akik már elmentek közülünk. Te áldd meg Vertényi Domonkos testvérünk emlékét, és mindazt, amit ő övéinek adott életében, hogy rajta keresztül is, az ő életén keresztül is hozzád közeledjünk. Neked adunk hálát Zsuzsannáért, Gergőért, az ő most kezdődött közös életükért, hogy erősítsd meg szerelmüket, napról-napra növeld egymás iránti megbecsülésüket, fűzd szorosra a köteléket közöttük, hogy egymásra tudják bízni életüket, a dolgaikat, és egymás iránti bizalommal, nyitottsággal éljék életüket. Fűzd szorosra a veled való kapcsolatukat, hogy megmaradjon irántad való szerelmük, erősödjön és növekedjen az a bizonyságtétel, amely rólad, velük van. Urunk, hálát adunk neked azokért a fiatal testvéreinkért, akik a te néped közösségében, rólad tanulnak különféle módon. Hálát adunk neked azért, hogy nemzetközi csapatban dicsérhetik nevedet. Kérünk, te gazdagítsd meg mindazok életét, akik veled, szavaddal kapcsolatba kerültek. Meglássuk nagyságodat, megismerjük magunkat, helyzetünket, és hozzád meneküljünk napról-napra. Téged kérünk, Urunk, hogy adj mindazoknak igaz hitet, békességet, benned való nyugalmat, akik kiáltanak a mélységből. Akik magányukban, betegségükben, halálfélelmükben, keserűségükben, gyászukban keresik az utat, a választ, a megoldást. Kérünk, lépj eléjük, és fogd meg a kezüket, hogy ráébredjenek, mik vagyunk, és mikké teszel minket. Urunk! Hálát adunk neked Fiadért, azért, hogy magára vette életünket, és eltörölte a szakadékot közted és köztünk. Hálát adunk szeretetedért, amellyel hozzánk fordulsz Jézus Krisztus révén. Az ő nevében bízva könyörgünk úgy, ahogyan ő tanított minket: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 363 (Batizi András †1546 - Kolozsvár 1744)

1. Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, A szép Szűznek drága szent magzatját, E világnak áldott Megváltóját, Bűnösöknek örök szószólóját! - 2. Jézus Krisztus, érettünk meghaltál, Harmadnapon íme feltámadtál; Mennyországban felmagasztaltattál, Tisztesség megkoronáztattál. - 3. Te vagy nékünk minden igazságunk, Jámborságunk és ártatlanságunk: Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, Isten előtt örök boldogságunk. - 4. Te vagy nékünk minden reménységünk, E világon a mi tisztességünk, Isten előtt mi nagy dicsőségünk, Mennyországban örök üdvösségünk. - 5. Add minékünk a te Szentlelkedet, Mind e földön hirdettesd igédet, Ismerjünk meg mindannyian téged, Dicsérhessük örökké szent neved!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek és a liturgia kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu Web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

1