2007-08-12

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2007. 8. 12.-én, Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapi istentiszteleten, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kedves Gyülekezet! Kedves Testvérek! Az Isten hozott mindenkit a ma délelőtti istentiszteletünkön. Az ő igéje, kegyelme gazdagítson meg bennünket. A mai istentiszteleten Németh Sándor, zeneakadémiai hallgató szolgál az orgonánál, és egy különleges esemény is lesz. Két fiatal testvérünk: Mariann és Zsuzsanna konfirmációi áldáshoz jönnek az Úr oltárához. Közös örömre, imádságra hívok szeretettel mindenkit a mai istentiszteleten.

Az előttünk álló hétnek az igéje a 33. zsoltárból így szól: Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott (Zsolt 33,12). Az Isten gazdagítson, erősítsen meg és tegye bennünk tudatossá, tegye bennünk bizonyságtevővé a vele való találkozást.

Kezdő ének: 463 (Dóka Zoltán sz. 1929) **

1. Áldlak, irgalmas Isten, Hogy te őriztél híven, Szentkezed óvott, áldott, Rám szüntelen vigyázott. - 2. Bár én sokszor vétettem, Méltatlan szolgád lettem: Sok rosszat elkövettem, Mit vártál, azt nem tettem. - 3. Mégis irgalmas voltál, És hozzám lehajoltál: Szent Fiad jött a földre, Vétkemet eltörölte. - 4. Ó, segíts újjá lenni, Ne terheljen már semmi! Igaz ösvényen járjak, Üdvöt csak tőled várjak! - 5. Akik közé küldöttél, Kikkel testvérré tettél, Nekik híven szolgáljak, Jutalmat mégse várjak! - 6. Jutalmam már megadtad: Szívem magadhoz vontad. Te tartasz meg a hitben, Szentlelked örömében. - 7. Hát hogyne dicsérnélek, Atya, Fiú, Szentlélek, Csodálatos nagy Isten! Áldlak örökké. Ámen.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Szeret az ÚR, azért nincs még végünk. Irgalma nem fogyott el! Megújult reggelre kelve! Emlékezzél, URam, mi történt velünk, tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat. Az ÚR akarta, hogy lerombolják Sion várfalát. Feldúlta hajlékát, lerombolta ünneplése helyét. Elvetette oltárát az ÚR, elhagyta szentélyét. Odalett Sion leányának minden ékessége. Véghez vitte az ÚR, amit eltervezett. Valóra váltotta, amit megmondott. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Kedves Gyülekezet! Szeretett Testvéreim! Most az Isten színe előtt, mindenek előtt, gondoljunk méltatlanságunkra, és vizsgáljuk meg életünket, szívünket, gondolatainkat és tetteinket az Isten parancsolatainak a tükrében.

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezért biztatok mindenkit szeretettel, hogy most forduljunk oda az életünkkel Istenhez, feleljünk tiszta szívből

a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Most ezzel a hittel könyörögjünk most Isten irgalmáért a Zsoltáros szavaival:

Istenem! Te tudod, milyen balga voltam. Nincsenek elrejtve előtted a vétkeim. Kérlek hát: ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram. Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak. Hallgass meg, Uram jóságos szeretettel. Fordulj hozzám irgalmaddal. Bajban vagyok! Siess, hallgass meg az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon, Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ezért, az ő rendelése alapján, hirdetem most nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Krisztusban reménykedő Testvéreim, bízzatok, és örüljetek, mert az Isten Őérte minden bűnünket megbocsátotta. Az ő Lelke legyen velünk, hogy járjunk új életben. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Hűséges Istenünk! Te választottad ki népednek Izraelt, és szövetséget kötöttél vele, hogy üdvösséged jele legyen a népek között. Segíts nekünk, mai népednek komolyan vennünk, hogy Krisztusban kiválasztottál minket is. Add, hogy a választottak együtt örvendhessenek kegyelmedben. Örök Istenünk, tiéd a dicsőség. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! Hallgassuk meg most figyelemmel, nyitott szívvel Istennek a mai vasárnapra rendelt igéit. Az ószövetségi ige Mózes 2. könyvének a 19. fejezetéből, az első hat versben szól hozzánk:

A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába. Refidímből fölkerekedve érkeztek meg a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

Fölment Mózes Istenhez, az ÚR pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket. Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elbeszélned Izráel fiainak.

És így szól hozzánk a levélbeli ige a Korinthusba írt 1. levél 12. fejezetének az első 11. versében:

A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok volnátok. Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket a néma bálványokhoz. Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: „JÉZUS ÁTKOZOTT”, aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: „JÉZUS ÚR”, csakis a Szentlélek által.

A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghez viszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki a lelkek megkülönböztetését, nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékait, amint akarja.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 460 (Scholtz László sz. 1911.)

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidtől tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennyek országában. Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted! - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

A igehirdetési szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai evangéliumi ige Lukács evangéliuma 19. fejezetéből szól. A fejezet 37. versétől olvasom a 46. versig:

Amikor Jézus már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve, fennhangon dicsérni kezdte az Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak. És ezt kiáltották:

„Áldott a király,

aki az Úr nevében jön!

A mennyben békesség,

és dicsőség a magasságban!”

A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: „Mester, utasítsd rendre tanítványaidat!” De ő így válaszolt: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.”

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, ezt mondva nekik: „Meg van írva: És az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.”

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Talán segít, illetve kitalálni - az istentisztelet elejéni zsoltár is, meg ez az evangéliumi ige is - Jézus szavait, hogy egy speciális nap van ma, nemcsak most itt közöttünk, a gyülekezetben, hanem a kereszténység egy régi eseményre emlékezik ezen a vasárnapon, mégpedig egy 1937 évvel ezelőtti eseményre: nevezetesen Jeruzsálem lerombolására. Arra az eseményre, amikor - mindeddig véglegesen, végérvényesen - a római légiók lerombolták a jeruzsálemi templomot, a jeruzsálemi templom sok változatát, amely azóta nem épült újjá. Miért érdekes számunkra ez a 70-ben történt esemény? Azért érdekes, mert arról szól, hogy egyfajta hírnév, egyfajta felépített imázs, egy emberi dicsőség, végérvényesen megszűnt. Leomlott. Végérvényesen leomlott nemcsak egy templom Jeruzsálem városában, hanem egy olyan szimbólum, amelyik valamiképpen annak ellenére, hogy az Úristen temploma volt, annak ellenére szimbólumává lett, az Újszövetség korában, a bálványimádásnak.

Miért? Honnan tudta Jézus, hogy ez fog történni? Miért beszélt így, nagyjából 40 évvel az események előtt, a mostani igében leírt napon, amikor megérkezett Jeruzsálembe? Honnan tudta, honnan sejtette, honnan gondolta, miért mondta, hogy jön majd az ellenség, sáncot húz körülötted, Jeruzsálem városa, és nem hagy belőled követ-kövön? Onnan tudta, és azért jelenti be ezt az eseményt, amiért Isten minden alkalommal, előbb-utóbb lerombolja a bálványokat. Ebben az esetben, Krisztus után 70-ben, az Istenbe vetett hamis bizalom-bálvány omlott össze. Annak a hiedelemnek a bálványa, hogy az Isten a kezünkben van. Tudjuk, hogy mit csinál, mit akar, mit fog tenni, és mit várhatunk tőle.

Isten, ahogyan Izráel népének, a fiatal, újszülött Izráel népének - megérkezve a Sínai-hegyhez -, elmondta a Törvényt, úgy szól azóta is, ahogyan hallottuk az ószövetségi igében, Mózesnek is már ezt mondta: „Ezt mond Izráel népének”. Isten szava határozott szó volt. Meg akar bennünket védeni, meg akar menteni a pusztulástól, és ezért nagyon határozott szót szól.

A képen két „ifjú hölgy” van. Nem tudom, van-e, aki felismeri őket. Mi lett belőlük? Lehet-e tudni? Lehet-e tudni, hogy ebből a két kis életből, milyen élet válik? Meg lehet-e látni ebből a képből, ahogyan elhelyezkednek ott, a díványon, hogy mi lesz belőlük? Hogy az életük tartalmas lesz-e, odaér-e a céljához, Isten kezében ott marad-e, és betölti-e az életük azt, amit az Isten tervezett velük, vagy pedig „kő kövön nem marad”? - Nos, a két hölgy itt van közöttünk, és el fogják mondani nekünk, hogy mi lett az életükből. El fogják mondani, hogyan lett nekik új életük. - Ugyanis a képből nem derül ki. A képből az derül ki, hogy ez egy nagyon kedves pillanat, de az utána következő napokra, hónapokra, illetve évtizedekre semmi információ-tartalma nincs.

Nem derül ki, hogy kik vagyunk abból, hogy a születésünk, a családunk, a környezetünk, a körülményeink, az emberi kapcsolataink mit jósolnak? - Nem derül ki a képből, hogy kik is ők? Nem a nevükre gondolok, hanem arra, amiről Jézus beszél Jeruzsálemhez közeledve. Nem derül ki a képből az, hogy felismerjük-e meglátogatásunk idejét? Hogy felismerjük-e azt, amikor Isten bennünket meglátogat, azaz belép az életünkbe, és valamit elkezd dolgozni. - Ezt nem lehet egy képből kikövetkeztetni. Ugyanis - ezt meg a másik igében hallottuk: a Korinthusi levélben - minden azon áll vagy bukik, hogy valaki Jézushoz tartozik-e? Hogy számára Jézus mit jelent? És ez nem az ember-mivoltunkból fakad, hanem a Szentlélek ajándéka. - Ezért van most itt a két lány közöttünk.

Felismerjük-e a meglátogatottságunkat? Ez a kérdés! Odafordulunk-e az Isten kényszerítő szava, az Isten kényszerítő útjai nyomán, odafordulunk-e a néma bálványoktól - vagy más szóval az élettelen kövektől -, odafordulunk-e az élő Istenhez?

Ha nem, akkor azt mondja Jézus, hogy kő kövön nem marad, vagyis minden szépség és minden emberi teljesítmény eltűnik, földdel lesz egyenlővé, és szétporlik, mint a kő; mint a Nagykeselő-hegy kőmaradványai . Csak kő, csak por, és elhordja a szél. Ez lesz a kőből: életnélküliség!

Mi építhetünk kövekből hegyeket, vagy elhordhatunk egy egész hegyet, - de attól nem lesz ott élet! És ahogyan a kő-életekbe tartalmat lehel az Isten - mert erről fogunk hallani majd mindjárt, - ahogyan a kő-életekbe tartalmat lehel az Isten, úgy akár megszólaltathatja - szó szerinti értelemben - akár a köveket is valamilyenformában. Beszélnek ennek, a templomnak a kövei is itt, körülöttünk, fölöttünk, mellettünk. Beszélnek ezek a kövek is, amik között itt vagyunk most. Elmesélhetik sok-sok embernek, nemzedékeknek a történetét, hogy kik fordultak meg itt, hogy milyen szülők hozták ide a kisgyermekeiket megkeresztelni azzal a reménységgel, azzal a hittel, hogy az Isten nagyra növeli azt, amit ők elkezdenek itt, ebben a templomban, ezek között, a kövek között. Mesélhetnek ezek a kövek párokról, akik itt kapták az Istentől az áldást, és azóta is fogják egymás kezét. Mesélhetnek ezek a kövek nemzedékekről és sorsokról, hogy hogyan szólít meg az Isten.

Mesélhetnek a jeruzsálemi templomnak a kövei is, habár kő kövön nem maradt, de azok, a leomlott kövek is a sorsukkal összefüggnek. Beszélik azt, hogy a dicsőség, a népről és az emberi biztonságérzetről miben állt?

Nincs más út! Nincs más út, aki az Isten Lelkével él, az Jézust vallja Úrnak. Az hozzá tartozik. Más lehetőség nincs!

A kövek 1937 év óta, napról-napra beszélnek. Megkérdezik, hogy felismered-e Isten látogatását az életedben? Megkérdezik, hogy élsz-e az alkalommal? Beszélnek a kövek, az ige, a történelem arról, hogy új Jeruzsálem épül. Nem a Közel-Keleten, ott nem fog, - legfeljebb emberi dicsőségből. Jeruzsálem Jézus környéke. Nem máshol van.

Lehet nosztalgiázni, és lehet régi dolgokat visszasírni és visszaemlegetni, de az Isten új városa közöttetek van. Ebből nem marad kő kövön, a városra, a házakra, a templomra, hanem közöttetek van Isten új országa. Bennetek.

Ez egy keleti piac képe, ahol nagyon jól lehet látni, hogyan összpontosul a figyelem az emberi értékekre. Jézus bemegy a templom előterébe, a piacra, és szétcsap ott, az árusok és az áruk között. Mert valami új következik. Az emberi értékekre való koncentrálás helyett elérkezett az Isten országa. Felismered-e?

Imádkozzunk:

Uram, engedd meg, hogy Lelked által gyermekeddé legyek ma itt. Engedd meg, hogy Lelked által, akit te egyedül ideadtál nekünk, Jézus Krisztust Uramnak lássam, érezzem, tudjam. Add meg ezt a kegyelmedet ma itt. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Kedves Gyülekezet, kedves Testvérek, itt áll előttünk, közöttünk Ripper Mariann és Ripper Zsuzsa testvéreink, akik elhatározták, hogy hitüket, amely több-kevesebb ideje megszületett bennük, és azóta növekszik, megvallják közöttünk, hogy az Isten Lelke megerősítse, és gyülekezetünkben gyümölcsözővé tegye. Itt vannak most közöttünk, hogy az egész gyülekezet közössége előtt megvallják a keresztségben kapott kegyelemről valló hitüket, Krisztus vére által kapott bűnbocsánatba vetett hitüket, az ebből táplálkozó új életről szóló hitüket, az örökélet ígéretéről szóló hitüket.

Mindenek előtt, most velük együtt a közösség átéléseként mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Tőletek, Mariann és Zsuzsanna, kérdem, feleljetek szívetek szerint

akartok-e ebben a hitben megmaradni, akartok-e keresztyén hitetekről kitartó hűséggel és szolgáló szeretettel tanúskodni? Akartok-e? - Akarunk.

Isten az, aki ébreszti bennetek az akarást és a cselekvést az ő Lelke által. Most könyörögjünk Istenhez énekben és imádságban. Hívjuk segítségül az ő Lelkét, hogy megerősítse, meggazdagítsa, áldottá tegye az ő hitüket és mindnyájunk hitét, ezt a közösséget.

Énekeljük el a 229. ének 1. versszakát, orgonakíséret nélkül:

Jövel, Szentlélek Úristen, Töltsd be szíveinket bőven Mennyei ajándékoddal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek isteni ereje Sok népet egy hitre vive. Légy velünk is, te népeddel, Hogy teljünk meg dicséreteddel! Halleluja, halleluja!

Jövel, teremtő Szentlélek! Gyenge a mi erőnk, gyarló a mi szívünk, magunktól nem tudunk Krisztusban hinni. Nem tudunk nála megmaradni, de benned reménykedünk, te minket is újjáteremthetsz. Szánj meg bennünket és testvéreinket, akik vallást tesznek sok tanú előtt. Világosítsd meg őket, hogy Krisztushoz térjenek. Győzd meg őket, hogy Krisztusban higgyenek. Bátorítsd őket, hogy Krisztust kövessék. Erősítsd őket, hogy ragaszkodjanak Krisztushoz. Szenteld meg őket és minket, mindnyájunkat. Ámen.

Testvéreim az Úrban, Mariann és Zsuzsa! Kérem, hogy most tanúskodjatok saját szavaitokkal életetekről, hitetekről a gyülekezetnek.

Ripper Zsuzsa:

Azon a képen én voltam a fiatalabb, és én születtem úgy, mint egy nagy családban a legfiatalabb gyermek. Ez igen nagy hatással volt az életemre abból a szempontból, hogy amikor nyáron mindig összegyűltek a keresztgyerekek, meg az unokatestvérek a nagyszülőknél, meg itt-ott játszani, nyaralni, akkor kiközösítettek, mert e többi unokatestvér, mindnyájan idősebbek voltak nálam. A nővérem is idősebb nálam, és gondolom, úgy gondolták, hogy én túl fiatal vagyok. Én nem érthetem meg az ő játékaikat, az ő dolgaikat, mert úgy egyébként is, a gyerekek olyanok, hogy jólesik valakit kiközösíteni. Nem tudom, miért, de ez általában így van. És ez elég rosszul esett nekem, meg gondolom, mindenki másnak, és sokszor úgy éreztem, hogy nem szeretnek engem eléggé; meg a nővéremet mindenki jobban szereti. Időnként úgy gondoltam, hogy a családból is néhányan, mert előfordult egyszer az, hogy a rokonság egy részéről három éven keresztül nem köszöntöttek fel a születésnapomon. Ez is rosszul esett, és emlékszem arra, hogy akkor nekem még, mint fiatal gyereknek, ez fájt. Sokszor sírtam is emiatt. Időnként olyan is volt, hogy álomba sírtam magam. Ha aznap történt valami, ami engem arra emlékeztetett, hogy engem nem szeretnek annyira, mint amennyire én szeretném. Egyébként a szüleim szerettek engem, jól felneveltek, és annak ellenére, hogy nem-keresztény családba születtem, erkölcsi nevelést kaptam. „Jó gyerek”-ként nőttem fel.

Én Istenről az általános iskolában hallottam. Az 5. osztályos irodalomkönyvben szerepelt néhány bibliai történet: a teremtés történet, meg a Noé bárkája, meg alaptörténetek. Az volt még nagyon jó, amikor az általános iskolában, ahova én jártam, ott Farkas Noémi volt a magyartanárom, aki annak idején, még a gyülekezetben foglalkozott hittantanítással, és ő mindig úgy beszélt az órákon ezekről, a történetekről, kicsit irodalmi szempontból is, hogy mi ezeknek a történeteknek a valódi üzenete. Engem már elejétől fogva nagyon fogott az, hogy Biblia, meg Isten, teremtés. De egy ideig ez csak ilyen érdeklődés szintjén maradt meg bennem.

A nagy fordulatot az jelentette, amikor az iskolában a keresztre feszítés történetéről tanultunk. Amikor azt hallottam az iskolában, hogy Jézus élt, engem szeretett, és értem vállalta azt, hogy őt kigúnyolják, arcul köpjék, tövís-koronát tegyenek a fejére, és keresztre feszítsék. Annak ellenére, hogy semmi rosszat nem tett, amíg a földön volt. Addig is csak jót tett az emberekkel, és mindezt azért tette, hogy engem szeretett. Akkor ez nagyon megrázott engem, és elgondolkoztam az egészen. És attól kezdve úgy gondoltam, hogyha valaki valaha engem ennyire szeretett, vállalta ezeket értem, akkor én hozzá fogok tartozni, és azt akarom, hogy ő legyen az életemnek az Ura.

És akkor megfogalmaztam a szívemben, elmondtam Istennek, életem első imádságát. És ekkor kezdődött az én hitben járásom. Később, a következő év szeptemberétől elkezdtem járni a hittanórákra, és utána bekapcsolódtam a gyülekezet életébe. Azóta is itt vagyok, és az életemnek az a célja, arra törekszem, hogy Istent minél jobban megismerhessem, és vele járhassak az életemben.

Hát több-kevesebb sikerre és ingadozással, de ez a vágyam, mert tudom, hogy ez a legfontosabb az életben, hogy Istennel milyen kapcsolatban tudok lenni, és hogy tudok vele járni, és ez milyen hatással van a viselkedésemre. És ennek volt egy fontos állomása az, hogy az elmúlt kilenc hónapot Angliában töltöttem egy biblia-iskolában. Ez nagyon sokat adott abban, hogy Istent megismerhessem. Ott jött az a bizonyságtétel, hogy Isten minden egyes dolgot fel tud használni az életünkben azért, hogy valami jó dolog jöjjön ki belőle. Az, hogy gyerekkoromban átéltem azt, hogy kiközösítettek, meg úgy éreztem, hogy nem mindig szerettek, Isten tulajdonképpen ezt használta fel arra, hogy megszólítson engem, és kifejezze azt, hogy ő mennyire szeret engem, és megmutassa nekem, hogy az ő szeretetére mennyire szükségem van.

Ripper Mariann:

Én is úgy éreztem, hogy a Zsuzsit jobban szeretik, mint engem. És ebből adódott nálam az, hogy mindig szerettem volna valami nagyon nagyot csinálni. Énekesnő lenni, vagy színésznő, vagy valami, ami miatt az emberek szeretni fognak. Igazából rájöttem, hogy ezekre nem vagyok tehetséges, úgy hogy ezek a lehetőségek így elestek. Három évvel ezelőtt elkezdtem járni modell-tanfolyamra. Közben felkerültem Budapestre, ott dolgoztam, modelkedtem, és ha nem volt kedvem, statisztáltam, ami - tudva levő - mint életforma magával von elég sok mindent: párkapcsolatok, rászoktam a dohányzásra, és igazából az iskola is kicsit így háttérbe szorult, mert inkább dolgoztam. És vitt le a lejtőn, főképpen a párkapcsolatok miatt, ami eléggé zűrös volt. Akkor eljutottam egy olyan pontra, hogy már nem szeretnék semmit se csinálni, csak otthon lenni, ülni a fűben, és olvasni valamit. Nem érdekelt semmi. És akkor jutottam oda, hogy igen, de mit olvassak?

Nem volt kedvem a könyvtárba se elmenni, és akkor a Zsuzsi könyvespolcáról vettem le az Elragadtatás regénysorozatot, ami a Jelenések Könyvét dolgozta fel. És el is olvastam az első könyvet - az összeset nem -, de az első könyv végén jutottam oda, hogy elgondolkozzam azon, hogy Isten az én életemben jelen van? Tavaly, július 26.-án csuktam be az első könyvet, amikor elolvastam. És akkor kezdtem el azon gondolkodni a vonaton, és akkor úgy voltam vele, hogy: jó, akkor imádkozom egyet, és akkor kérek valamit. Valami dolgot Istentől, amiről tudom, hogy én nem tudom megtenni. És hogyha az meglesz az életemben, akkor az egyedül Isten munkája lehet.

És én azt kértem, ami nekem nem ment. Tudtam, hogy arról, hogyha az akkor sikerül, akkor az csak Istentől lehet. Az óta, az ima óta, - az a vonatos imádkozás az a perc, amikor én befogadtam Istent -, én vele vagyok. Nekem az egy rendkívül különleges alkalom volt, mert én akkor úgy éreztem, hogy mintha Isten ülne itt, velem szemben, és a békességben a nagy depresszióm végre elmúlt. Én azóta járok Istennel, és megmutatta az utat az életemben, olyan helyzetekben, amikor én nem reménykedtem, hogy kihoz azokból a helyzetekből, és el sem gondoltam volna, hogy Isten ilyen dolgokat megad nekem. És egyszerre csak megmutatta, hogy de, igen, ő megadja, és igazából én azóta járok Istennel. Azóta nem találok ki magamnak dolgokat, hogy ez akarok lenni, az akarok lenni, hogy szeressenek az emberek, mert tudom, hogy Isten az egyetlen, aki engem végig szeretett, és mindig a legjobban fog szeretni. Bármit csinálok, bárhogy nézek ki. Teljesen mindegy, mihez értek, mihez nem értek, hanem csak egyszerűen így, ahogy vagyok. És mindenki mást is. Nem keresek semmit, hogy mit csináljak, hanem igazából nincs szükségem tervekre, mert úgy érzem, hogy Isten majd vezetni fog valamerre. Én nem azt fogom tenni, amit én kitalálok magamnak, hanem azt, amit Isten akarja, hogy tegyek. Ez egy fontos dolog, hogy azt tegyem, amit Isten akar.

Csendesedjünk el most imádságra:

Urunk, te, ha akarod, nagy dolgokat teszel közöttünk. Te, ha akarod, megváltoztatsz, felemelsz, és gazdaggá teszel minket. Urunk, köszönjük, hogy te mindent megtettél; hogy megmutattad a legdrágábbat; hogy megértsük, átéljük, elhiggyük ezt. Ámen.

Kedves fiatal Testvéreim! Most jöjjetek ide, az oltár elé, térdeljetek le, és vegyétek az Úr áldását:

Ripper Mariann: Aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig. Ámen.

Ripper Zsuzanna: Ezt mondja Krisztus: Eljövök hamar, tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Ámen.

Az Atya, Fiú, Szentlélekisten áldjon és erősítsen meg benneteket, hogy megálljatok a hitben mindvégig. Ámen.

Az Isten. békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Bizalommal és szeretettel várunk most mindenki az úrvacsorai közösségbe, Krisztus Urunk kegyelmének asztalához.

Úrvacsora.

Ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 13

1. Jöjj, térj be, kapum tárva! Légy drága vendégem, Ki újjá szültél engem Már keresztségemben! Jöjj, áldott Szentlélek. Jöjj, Atya, Fiú Lelke! Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének! - 2. Nagy kegyelmedet zengem: Holt vesszőt megszántál, S a nemes tőbe engem Immár beoltottál. De jöjj és segíts hát, Hogy növekedjem szépen, És gyümölcs bőven érjen! Végezd be jó munkád! --3. Jöjj, bölcsességnek Lelke, Te mutasd meg nekem, Az Úrnak hogyan kedves Most imám, énekem! Szent segítségeddel, Útmutatásod által A könyörgés felszárnyal, S meghallgatásra lel. -- 4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz. Imádkozzunk:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk, Atyánk, a Jézus Krisztus által, aki el nem múló irgalmad tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt, boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! Ez a pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki a Lelkedet mindnyájunkra, hogy amikor Megváltónk keresztjének a titkát ünnepeljük, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről és az egész egyházadról, bárhol a világon. Emlékezz meg mindazokról, akiket megváltottál az ő vérén. Viselj gondot ránk, őrizz meg a hitben, tarts meg békességedben, és add meg a testvéri közösséget Krisztusban. Urunk, emlékezz meg Mariannról, Zsuzsáról és családjukról, szeretteikről. Legyen gondod a kis-közösségre, amely épül, növekszik és gyarapszik, hogy igazi fészek legyen nekik. Legyen gondod gyülekezeti közösségünkre, hogy testvéri szeretettel, jóindulattal, bátorító szóval mellettük álljon. Legyen gondod a hitükre, hogy bátran vállalják azt egész életükben. Urunk! Emlékezz meg arról a házaspárról, akik beteg lányukra gondolnak. Te adj mindnyájunknak szeretetedbe vetett bizalmat akkor is, amikor bajban vagyunk. Te őrizz meg akkor is, amikor nem nyilvánvaló a számunkra a jelenléted és az, hogy mellettünk állsz és szeretsz bennünket. Legyen gondod rájuk, legyen gondod ránk, hogy tudjuk szeretetedet akkor is, amikor emberileg nem érezzük azt. Urunk! Emlékezz meg mindazokról, akik gyásszal, betegséggel, halálfélelemmel, magánnyal, más nyomorúságokkal vívódnak. Te erősíts meg mindnyájunkat életünk minden napján, hogy az életünk a neved dicsérete legyen. Jézus Krisztus által kérünk, akinek nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk.

Urunk békéje legyen velünk mindig. Testvéreim, jöjjetek bátran. Minden kész. Vár benneteket a kegyelem asztala.

1. ének: 286 (Runeberg János Lajos 1804-1877, finn - Waldis B. 1485?-1560)

1. Van örök kincsünk, becsesebb Nincs nála földön, égen. Az arany, ezüst, drága kő Csak por ha hozzá mérem. Nem múlta felül semmi még, És nincs ami felérje. Ez örök égi ajándék Az Isten szent igéje. - 2. Itt rozsda, moly, futő idő Elpusztít minden régit, És előbb-utóbb rombadől, Mit ember keze épít. Múlik ég, föld, mint rózsaszál, Elhervad hulló szirma. De az ige, mint szikla áll, Úgy amint meg van írva. - 3. Vált ezredévet ezredév, De soha el nem évül. Nem élhet az új nemzedék E régi ige nélkül. Hit, erő, béke, üdvösség Mert nem lesz soha másban, Megrendül bár a föld és ég, Mint Isten szent szavában. - 4. Szent ige, te semmibe vett, Megvetett és lenézett: Hol az a földi ismeret, Mely teveled fölérhet? És van-e még más menedék, Hogy lelkünk óvja, védje? Egy van csak, de ez egy elég: A kegyelem igéje. - 5. Ha minden támasz rombadül, S megragadod ez egyet, És végre hozzád menekül A zúgó vészben lelked: Ó, milyen áldott helyre lel! Ott talál békességet És védett, biztos kikötőt, Hol vihar el nem érhet. - 6. És mint hattyú elmerül A tiszta tó vizében, Majd úszik tovább, tollait Lemosva hófehéren: A legsötétebb szívet is Ugy mossa hófehérre Ez élő, kristálytiszta víz, A kegyelem igéje. - 7. Ó, zengjen néked szüntelen, Nagy Istenünk, a hála, Hogy igéd által elvezetsz Az üdvösség útjára! Ki rátalált e kincsre már, Nem ismer szegénységet, S nincs, aki el ne nyerhetné E kincset: szent igédet.

2. ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten. Áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

3. ének: 310 (Dóka Zoltán sz. 1929)

1. Vegyétek, egyétek, Ez a Krisztus teste, Tiértetek adta a Golgotán. Megtöretett, hogy nyerjetek kegyelmet. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan. - 2. Igyátok mindnyájan, Ez a Krisztus vére, Tiértetek adta a Golgotán. Ott hullt a porba, bűnünket oldozva. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan. - 3. Jelen van közöttünk, Kik sok bűnbe estünk. Vigasztal, nem érhet már kárhozat. Új szövetséget szerzett, üdvösséget. Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan. - 4. Ahányszor csak élünk Ezzel a szentséggel, Halálát hirdetjük, míg eljövend, Hogy minden ember velünk örvendezzen: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan. - 5. Ne légyen hiába Szeretete rajtunk! Kövessük, kövessük őt szüntelen! Mint minket Jézus, mindenkit szeressünk! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan. - 6. Eljő, mint ígérte, örök menyegzője, Hol mindenkit készen vár asztala! Ott nagy örömben csendül majd az ének: Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki! Jer, adjunk hálát néki boldogan.

Mondjunk köszönetet Istennek. Imádkozzunk!

Áldott légy, mindenható Isten, Fiad, Jézus Krisztus által azért az örömért, békességért, amit igéddel, jelenléteddel, közösségeddel ajándékozol az embernek. Kérünk, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy növekedjünk, erős hittel hozzád ragaszkodjunk, őszintén szeressük embertársainkat, Jézus Krisztus által, Lelked erejével. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen szent nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr, neve felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lapon) és az Evangélikus Énekeskönyvben.

8