2007-08-05

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapi istentiszteletén, 2007. 8. 5.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 439 (Praetorius Benjamin 1636-1674. Schade János Gáspár 1666-1698, német)**

1. Légy hű, állj meg szent hitedben, Istenedet ne feledd! Ő kötött keresztségedben Szövetséget teveled. Tőle nyersz üdvöt, erőt, Térj meg, s ne bocsásd el őt! Ki kezdettől így vezetett, Istennek szenteld szívedet! - 2. Légy hű hozzá szeretetben, Ő már előbb szeretett! Mások iránt is szívedben Égjen igaz szeretet! Nézd Jézusod példáját, Kínzóinak megbocsát. Hogy Isten gyermeke lehess, Te is bocsáss meg és szeress! - 3. Légy hű élő reménységben, Ne szabj Istennek rendet! El ne csüggedj az ínségben, Vess reá minden terhet! Bánatodra fény derül, Rajtad ő megkönyörül. Aki bízik az Istenben, Sohasem marad szégyenben. - 4. Mindhalálig bízom, hiszek, Szeretek és remélek. Terhet is könnyebben viszek: Jézus velem, nem félek. Őrá bízom életem, Míg a célt elérhetem. Én Jézusom, adj hű szívet, Hogy legyek mindvégig híved!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Isten az, aki megsegít engem. Az Úr az, aki átölel engem. Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj esedezésemre. Ne zárkózz el könyörgésem elől, tekints rám, és hallgass meg! Segíts meg engem nevedért! Ments meg igazságoddal! Magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy, mert minden nyomorúságból kimentettél. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Kedves Gyülekezet! Most, az istentiszteletünk elején, az Isten színe előtt megállva, gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg bűneinket, vizsgáljuk meg magunkat törvényének, Tízparancsolatának tükrében:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek - kérem - a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel k forduljunk most Istenhez irgalmáért könyörögve:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy minden vétkesekkel együtt megtérjek hozzád az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült mindenkin, aki hozzá kiált a bűnből, élete mélységeiből. Ezért rendelte Egyházában a bűnbocsánat és a békéltetés szolgálatát. Azt mondta Krisztus Urunk feltámadása után a tanítványainak: Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket, hogy akiknek a bűneit megbocsátjátok, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak. Krisztus Urunk ezen rendelése alapján, megvallott bűnbánatotok és hitetek alapján hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, mert Isten az ő véréért minden bűnünket megbocsátotta.

Legyen velünk az ő Lelke, hogy teremjük általa a megtérés gyümölcseit. Ámen.

Jöjjetek most, Testvéreim, imádkozzunk:

Istenünk. Szerető Atyánk! Kérjük, hogy kegyelmed öleljen körül minket életünk minden napján. Vezessen az úton, segítsen bennünket a szeretet tetteire, hogy Jézus Krisztust követve, gyermekeidként éljünk a világban, egykor pedig elnyerjük az örökélet ajándékát. Lelked élessze és tartsa ébren hitünket. Áldott légy Istenünk! Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapra rendelt igéket olvasom most. Az evangéliumi ige Lukács evangéliumában van megírva a 16. fejezet első kilenc versében:

Ezt a példázatot mondta Jézus a tanítványainak: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon a házába. Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.”

És így ír a mai vasárnap levélbeli igéjében Pál apostol a Korinthusba írt 1. levele 10. fejezetében. Az első tizenhárom verset olvasom:

Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. A kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.

Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mit közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni, inni és felkelt játszani.” De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogy közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, de figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 451 (Montgomery Jakab 1771-1854, angol - Ír népdal)

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem. El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért. - 2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott, szent keresztedet! - 3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom. - 4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Talán sokunk számára fontos érték a hűség, akár a szerelmünkhöz, házastársunkhoz, akár a gyermekünkhöz, vagy akár nem személyhez, hanem valami másféle természeti értékhez. Az a két ige, amit felolvastam az imént az evangéliumból: az egyik a példázat a hűtlen sáfárról, és Pál apostol levélrészlete a gyülekezethez, - bizonyos értelembe erről szólnak.

Elmondja a példázatban Jézus, hogy az ember hűsége csak olyan, mint a hűtlen sáfáré. Esetleg addig terjed, hogy néha-néha magába száll, és elkezd gondolni a jövőre. - Pál apostol pedig visszautal Izráel népének a vándorlására a pusztában, Egyiptomból az Ígéret földjére. És visszautal tulajdonképpen arra a történetre is, amiről nem régiben szó volt az istentiszteleten: a manna történetére, hogy Isten hűséges, ő azt teszi, amit eltervezett, megígért, és gondot visel az övéiről folyamatosan, hosszú időn keresztül. A többség pedig csak megeszi ennek a gyümölcsét, - és nincs tovább.

Most a harmadik. igénk, az ószövetségi ige Jeremiás próféta könyvének az elejéről szól hozzánk, és itt Jeremiás a prófétaságának a kezdetéről, és egyúttal a lényegéről van szó. Arról, hogy az Istenhez való hűsége, nem elég válasz. Nem valamiféle teljesítmény, amire ő eljutott, vagy ami érték, amit fontosnak tart, hanem számára Istentől kapott válasz. Számára ez való, élete erőssége. - Könyvének az 1. fejezetéből a 4. verstől a 10. versig olvasom:

Így ír Jeremiás próféta:

Így szólt hozzám az ÚR igéje:

Mielőtt megformáltalak az anyaméhben,

már ismertelek,

és mielőtt világra jöttél, megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.

De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, URam! Hiszen nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az ÚR azonban ezt mondta nekem:

Ne mond, hogy fiatal vagy,

hanem menj, ahova csak küldelek,

és hirdesd, amit csak parancsolok!

Ne félj tőlük, mert én veled leszek,

és megmentelek! - így szólt az ÚR.

Azután kinyújtotta kezét az ÚR, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az ÚR:

Én most a szádba adom igéimet!

Lásd, én a mai napon

népek és országok fölé rendellek,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj!

Urunk! Szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Azt érdemes tisztázni, kedves Testvérek, hogy Jeremiás prófétának a könyve nem arról szól, hogy hová jutott el, mit tudott elérni? Milyen célokhoz, és milyen sikerekhez jutott el a próféta? Hanem ez a könyv számunkra, vagy legtöbbünk számára valószínűleg elképzelhetetlenül szerencsétlen sorsú embernek a története. Valószínűleg ezért vall így a küldetéséről ez a próféta, ezért mondja azt, hogy az ő egész élete, munkája, prédikálása az Istennek a terve, ami egy adottság volt a számára. Legalább annyira Istentől kapott adottság, mint maga, az egész élete, a születése. Tehát így érdemes nézni Jeremiás könyvét. És annak ellenére, hogy ő egy szerencsétlen sorsú, sokat szenvedett ember, annak ellenére látja ezt, hogy az ő élete, az ő egész sorsa az Istentől van. Még hozzá az ő születése előtt időtől.

Habár mi arra törekszünk természetünktől fogva, hogy az életünket kordában tartsuk, kézben tartsuk, az életünk dolgaiban döntsünk, az életünket vezessük belátásunk, legjobb igyekezetünk szerint, - azért az, azt hiszem egyértelmű, hogy a születéséről egyik ember sem döntött. Tehát maga az, hogy mi élünk, már eleve nem a mi kezünkben van, - az, hogy megszülettünk erre a világra. Ez Isten rendje, hogy az életünk nem a miénk. Születésünkről sem mi döntünk, és kérdés, hogy a későbbiekben lehet-e ez másképp? Tehát megváltozik-e ez a rend az életünk folyamán? Átkerül-e a mi kezünkbe az életünk folyama, vagy jó-e, ha átkerül?

Nagyjából az Isten rendje arról szól, hogy gyermekkorunkban a szüleink vezetnek, vagy alakítják a sorsunkat, gondoskodnak a sorsunkról, az Istenre bízva bennünket és az Isten vezetése alatt. Azután, amikor felnövünk, akkor ez fokozatosan, a cseperedő kortól kezdve, a nagyfiú - nagylány kortól kezdve a felnőtt korig bezárólag, ez átkerül közvetlenül olyan formába, hogy mi magunk, közvetlenül kapjuk az Istentől a vezetést, az útmutatást. Mi magunk közvetlenül figyelünk rá, és ennek megfelelően megyünk az úton.

Ettől a rendtől el lehet térni. Ki lehet venni az Isten kezéből az életünket, és a magunk kezébe lehet venni. Erről mondja Jézus azt, hogy: aki a maga kezébe veszi az életét, annak kifolyik a keze közül. „Aki pedig beteszi az én kezembe, rám bízza, annak az élete célhoz jut”.

Nos, ettől függetlenül az ember, - és Jeremiás is, amint kiderül ebből a vallomásából - keresi a kiutat ebből a rendből. „Nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok. Nem tudok én már nagy dolgokat csinálni, mert idős vagyok, elfoglalt vagyok, tudatlan vagyok”. És még nagyon sok mindent lehet mondani. - Isten pedig válaszol! Még hozzá ez a lényege a válaszának, hogy: „Ne félj, veled vagyok”. Mert hogy az, aki tulajdonképpen viszi az eseményeket, továbbra is itt van. „Veled vagyok!”

Van most a mai Evangélikus Életben egy cikk Gusztáv Adolf svéd királyról. Egy visszaemlékezés halálának az évfordulójára. Az ő jelmondata az, - legalább is neki tulajdonítják -: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Kérdés inkább csak az, hogy tudjuk-e ezt biztonsággal? Tudjuk-e ezt úgy, hogy ennek tudatában nyugodtan megyünk az úton?

Isten pedig kijelöli a munkát. Ezt is elmondja, erről is vallást tesz Jeremiás. Kijelöli a munkát, - még hozzá ez: az ő országának a hirdetése. Tiszta igaz szó: „szádba adom igéimet”, - mondja a próféta. Neked adom azt az igazat, azt az egyedüli igazat, ami nagyobb népeknél és országoknál. Rád bízom! És ezt a munkát, amit rábíz a prófétára, és az emberre, ezt építéshez és ültetéshez hasonlítja - akkor, amikor egy-egy szóval felsorolja Jeremiásnak, hogy mit tegyen. Építéshez és ültetéshez hasonlít az, mert valami új születik a világunkban, ha Isten megszólal és cselekszik.

Építés és ültetés azonban ritkán kezdődik tiszta terepen. Ahhoz mindig - vagy legtöbbször - gyomok, és romok között kell hozzálátni. - Amikor valami új épül, mondjuk itt, Tatabányán, általában sok-sok régi, összeomlott, vagy összeomló, vagy félig-meddig már elhordott háznak a maradékain kezdődik. Amikor egy nagy építkezésbe fognak, akkor, ahhoz esetleg cölöpöket kell leverni az ingoványba, amint azt tették sok evangélikus templom esetében szerte Magyarországon, amikor ilyen területeket kaptak templomok építéséhez. Alapot kell vetni, el kell hordani sok-sok teherautónyi földet. Valami egészen nagyméretű átalakításhoz kell fogni, ami rombolással jár; bozótokat kell kiirtani, gyomokat kiszedni. Így kezdődik legtöbbnyire az építésnek, vagy az ültetésnek a munkája. Így kezdődik a kertekben is. Így kezdődik az építési területeken is - így kezdődik az emberi lélekben is. Saját magunkban.

„Lásd, mondja az Úr annak az embernek, aki rá figyel - lásd, népek és országok fölé rendellek”, tehát az emberi erőknél, szempontoknál, értékeknél nagyobb dologra hívlak.

Előtte tegyél rendet magadban!

Imádkozzunk:

Köszönöm neked, Istenem, hogy a munkát te kezdted el, és te tervezed. Te tudod, hogy mit akarsz tenni velünk, hova jut a te tevékenységed bennünk, körülöttünk. Köszönöm, hogy te viszed végbe a nagy dolgokat ebben a világban, minden romboló munka közepette és ellenére. Kérlek, tégy nyitottá szavad előtt, hogy ne álljak útjába munkádnak, hanem részese lehessek. Részesülhessek abból az újból, amit nemzedékről-nemzedékre az emberrel, a múlt, a jelen és a jövő emberével teszel. Kérlek, erősíts meg, hogy a munka egyetlen fázisa sem vegye kedvemet el. Ne riasszon meg, ne késztessen meghátrálásra, ne tegyen hűtlenné ígéreteidben. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim, most, az Isten igéjében való megerősödésünkre, mondjuk el az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 305 (Luther Márton 1483-1546) - Liturgia: 11

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be, örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Jöjjetek Testvéreim! Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, magasztaljuk nevét, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki mindenek iránti szereteted tanúja a világnak. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és áraszd ki Lelkedet mindnyákunkra, hogy amikor Megváltónk keresztjének a titkát ünnepeljük, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünkről, amelyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg hitünket. Tarts meg bennünket békességedben, és tégy eggyé bennünket a Krisztus-hitben. Urunk, emlékezz meg azokról, akik keresnek téged, akik szeretnének nyitni igéd, szavad felé, de nem tudják még, hol keressenek. Emlékezz meg azokról, akik szolgálatodra szánják az életüket, akik szeretnének rólad tanúskodni mindenütt, ahol éppen vannak, hogy bölcsességgel, nyitott szívvel és emberek iránti szeretettel tegyék ezt. Urunk! Emlékezz meg azokról, akik nyomorúságokkal, kísértésekkel, betegségekkel, gyásszal, magánnyal küszködnek, hogy eléd tegyék azt le, hogy veled beszéljék meg, hogy nálad találják meg a választ, a folytatást, az utat, a gyógyulást, az életet. Urunk, emlékezz meg azokról, akik a Krisztusban való békével mentek el ebből az életből. Emlékezz meg minden elhunytról, akiknek a hitét egyedül te ismered. Téged imádunk és dicsérünk, Urunk, Jézus Krisztus által, akinek a nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy engedelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvérek! Íme minden kész. Jöjjetek bizalommal a kegyelem megterített oltárához.

Ének: 267 (Semper Ernő1722-1758. Ulber Keresztély Sámuel 1714-1776, német)

1. Terjeszd e földön, Jézus, országodat, Mindenek lássák a te jóságodat. A földön élők mind megismerjenek, És tiszteljenek! - 2. Méltass mindenkit szent segítségedre, Hogy mind eljussunk te ismeretedre, S híven kövessük, mint megparancsoltad, Akaratodat! - 3. Te segíts minket neved félelmére És szent igédnek hű ismeretére. És add, hogy benne mindenek fölleljék Élet beszédét! - 4. Légy a sötétben mi világosságunk, Küzdelmeinkben teljes bátorságunk! Légy orvosunk a kínos szenvedésben Minden időben! - 5. Minden veszélyben védelmezz meg minket, Míg bevégezzük egykor életünket, S eljutunk innen dicsőség honába, A mennyországba!

2. ének: 197 (Heermenn János 1585-1647, német - Grylus Martin kéziratos korálkönyve 1790)

1. Jézus, sebeidnek mélye Vigasztalja lelkemet, Minden földi nagy ínségbe' Ott látom keresztedet. Ha kísértnek a bajok, És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. - 2. Ha még gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Megrontómat jöjj, te űzd el! - 3. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid. Ha tebenned elrejtőztem, E világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod: Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. - 4. Jézus. Te vagy reménységem, Te legyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre.

3. ének: 232 (1. v.: XII, századi német ének, 2-4. v.: Luther Márton 1483-1546 - Wittenberg 1524)

1. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét Legfőképpen az igaz hitért! Hogyha jön a végóra, mellénk álljon, Hazatérésre készen találjon! Szánj meg Isten! - 2. Jer, Világosság, ragyogj fel nekünk, Hogy csak Krisztus légyen Mesterünk! El ne hagyjuk őt, mi hű Megváltónkat, Aki népének örökséget ad! Szánj meg Isten! - 3. Ó, Szeretet, áraszd ránk meleged, Hadd ízleljük édességedet. Tiszta szívből mindenkit hadd szeressünk, Egyességben és békében éljünk! Szánj meg Isten! - 4. Ínségeinkben légy vigasztalónk, Halál ellen megbátorítónk! Össze ne hagyj esnünk, ha ellenségünk Reánk jő, s romlást készít már nekünk! Szánj meg Isten!

Mondjunk Istennek köszönetet, imádkozzunk!

Urunk, magasztalásodat hallotta fülünk, add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, add, hogy meglássa a megígért örökéletet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik átéltétek a bűnbocsánat örömét, a vele való közösséget, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Az énekek kottái megtalálhatók a „Digitális evangélikus énekeskönyv”-ben (enekeskonyv.lutheran.hu web-lap)

6