2007-07-29

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnapi istentiszteletén, 2007. július 29.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 324 (Schirmer Mihály 1606-1673. Diterich János Sámuel 1721-1797, német) - Liturgia: 8.

1. Hívek, dicsérjük jó Istenünket, Ki nem akarta bűnben vesztünket, S mint Atyánk, mennyből ránk tekintett, És szent Fia által üdvözített. - 2. Ki ezt a világot úgy szerette, Hogy saját életét sem kímélte: A Király földre száll miértünk, S a kárhozatból kimenti éltünk. - 3. Jóvoltodat, Atyja életemnek, Ki Üdvözítőt adtál lelkemnek, Boldogan dicsérem és áldom, Mert legfőbb kincsem az én Megváltóm. - 4. Jézusom, vezess igazságodban, Adj nekem részt szabadításodban, Csendesség, békesség vidítson, E világon is már boldogítson. - 5. Add, szeresselek buzgón tégedet, Híven megtartsam szent beszédedet, Áldjalak, valljalak igazán, Míg egykor nálad lesz dicsőbb hazám.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Nagy az Úr szeretete irántunk, és hűsége örökké tart. Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete Nagy csodákat művel egymaga, mert örökké tart szeretete. Ő ad eledelt minden élőlénynek, mert örökké tart szeretete. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség legyen Atyának, És szent Fiának Krisztus, A Szentlélekkel egységben Örökkén örökké! Ámen

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt gondoljuk méltatlan voltunkra, a Zsoltáros imádságával valljuk meg neki bűnünket: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal. Mosd le rólam teljesen bűnömet, tisztíts meg vétkemtől. Mert tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet, hogy ellened vétettem. Azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, ítéleted jogos. Én bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek! Moss meg, és hófehér leszek! Rejtsd el orcádat vétkeim elől! Töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, nem hagyj Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk ellened, Ki állhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten. Jézus Krisztus által, aki önmagát adta értünk áldozatul, mert szeretett bennünket. Dicsőség legyen a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristenünk, áldunk téged, Istennek Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Gondviselő bölcsességed nem téved, hát kérünk, távolítsd el tőlünk azt, ami árt nekünk, és add meg azt, ami javunkra van az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Szentháromság ünnepe utáni 8. vasárnap van ma. Erre a vasárnapra Egyházunk Máté evangéliuma 7. fejezetéből rendelte az evangéliumi igét. A 7. fejezet 15. versétől kezdve így szól hozzánk:

Jézus így tanított:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Amelyik fa nem terem jó gyümölcsöt, azt kivágják, és tűzre vetik. Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket”.

„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

És így szól hozzánk Pál apostol szava a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének a 12. versétől kezdve:

Ezért, testvéreim, - írja az apostol - adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét.

Ének: 238 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen, Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát. - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben. Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj áldott Szentlélek! Jöjj, atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Sámuel könyvében az áll, hogy az ember azt látja, azt nézi, arra figyel, ami a szeme előtt van. Tehát az ember a látványt látja, azzal tud valamit kezdeni önmagától. A mai igénkben, a mai ószövetségi igénkben pedig egy másféle látásra mutat rá Ézsaiás próféta. Egy olyan látásra, hogy induljunk el, és a dolgokat, a körülöttünk levő dolgokat, dolgainkat, az életünket, a közösségünket, a világot és annak a jövőjét lássuk egy másféle módon: Isten szemével úgy, hogy odafigyelünk az Isten ígéretére, szavára, és azon keresztül megtanuljuk az ő szemével, az ő „szemüvegén” át látni a dolgokat. Tehát az emberi látás, az emberi látvány és az Istentől kapott látás, az Isten szemével való látás - ez áll szemben mai igénkben.

Évszázadokkal Krisztus születése előtt Ézsaiás próféta az Istentől távol, lélekben távol élő Izráel népének valami egész másról prédikált abban az igehirdetésében, amely könyvének a 2. fejezetében az első öt versben így szól hozzánk:

Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia, Júdáról és Jeruzsálemről:

Az utolsó napokban szilárdan fog állni az ÚR házának hegye a hegyek tetején. Kimagaslik a halmok közül, és özönlik hozzá valamennyi nép. Eljön a sok nép, és ezt mondják: Jöjjetek, menjünk föl az ÚR hegyére, Jákób Istenének házához! Tanítson minket utaira, hogy az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról jön a tanítás, és az ÚR igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart a nemzetek fölött, megfenyíti a sok népet. Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul. Jákób háza, jöjjetek, járjunk az ÚR világosságában!

Urunk, szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Isten szaván tájékozódó, annak a lencséjén át figyelő próféta az Úr házának a hegyét látja, ami egy kiemelkedés Jeruzsálem városában, amelyen fölépült az Úr háza annak idején: a templom. Ezt a kis dombocskát látja. De nem egy-egy templomról van itt szó most, nem így érdemes hallani az Isten szavát, hanem a Sion-hegye, az Úr házának a hegye mindig az Isten jelenlétét, az Isten népét jelenti, amikor erről beszél az ige. Talán ezért is hasonlítja Jézus az evangéliumban az Isten népét „hegyen épült város”-hoz. Talán eszébe jut a Sion-hegye, amikor ezt mondja. A hegyen épült város sem rejthető el. Ugyanúgy látszik az Isten népe! Nézzünk az Isten szemével most, az Isten igéjén keresztül, és nézzünk így erre, a hegyen épült városra, - nem Jeruzsálemre, ahhoz semmi dolgunk -, az Isten népére, a gyülekezetre, az egyházra. Mit gondolunk róla, mi az, amit mi látunk? Mi az, ami szemünk előtt van, mert ugye azt látjuk, és mit látunk az Isten szemével? Mi a látomás?

Szemünkkel, az Úr házának hegyét labilis hegynek látjuk, amely legnagyobb részt rajtunk múlik. Azon múlik, hogy mi biztonsággal föl tudjuk-e állványozni, szép színekre tudjuk-e festeni, meg tudjuk-e erősíteni a falait, - szó szerint és átvitt értelemben egyaránt; össze tudunk-e kellőképpen tartani, és van-e erőnk, tehetségünk, pénzünk, energiánk ahhoz, hogy az Isten népe megmaradjon időkről-időkre, mindig? - Nekünk kell összehordani, felépíteni, javítani, fenttartani, megtartani.

Azt is látjuk az Isten népéről, ami a szemünk előtt van, hogy egy emberi közösség, egy emberi intézmény, emberi próbálkozás, - ami ennek megfelelően, mint minden, ami ember dolga -, sárdobálás és ítélkezés célpontja. Azt látjuk, hogy bárki bármit mondhat is, igazából nincs, aki autentikusan hozzá tud szólni a kérdéshez.

Azt is látjuk, mert a szemünk előtt van, hogy az Úr népe régmúlt dicsőségnek a siratófala. Az Úr házának hegye ez ma. Ez egy mai kép az Úr házának hegyéről szó szerint: a siratófal. Nem véletlenül hívják így, semmi más ez ma, mint a régi dicsőség siratására szolgáló fal. Ez az, ami a szemünk előtt van. Ha messziről, Krisztustól lélekben távolról nézzük a dolgainkat, az életünket, akkor emberi műhöz hasonlít.

Mint a dorogi Kálvária-domb, amelyen alulról, lentről nézve, tetején egy, Tatabánya fölött állóhoz hasonló vas-szörny uralkodik: egy tárnaakna emlékére. Az emberi dicsőség jelképe. Így látjuk messziről Isten népét: emberi lehetőségeknek a színtere.

És ahogy közelebb megyünk, a csúcshoz, a középponthoz, talán látjuk az Úr igéje segítségével, elkezdjük látni a látomást is. Személyesebbé válva, és közelebbről nézve feltűnik az emberi művek lábánál valahol lent, egy nem-emberi mű. És ahogy még közelebb érünk, Isten segítségével, uralkodni kezd a kereszt az emberi művek előtt, fölött. Ha odaérünk az emberi szervezet szívéhez, akkor a megváltás helyét látjuk.

Ha szemünkkel az Úr házának a hegyét nézzük, pici dombocskát látunk. Az óriási Montreal-i templom - ha felfedezik a Testvérek a képen -, eltörpül méretében és fényességében a felhőkarcolók között. Jelentősége is eltörpül. Jelentősége is eltörpül, az Úr házának a jelentősége - a vásárlás-templomainak a jelentősége mellett.

De látjuk-e a prófétával a látomást, azt, amelyik másként tud nézni. Hogy az Úr szava, Isten hozzánk szóló szava, mint ez a rom-templom közepén még mindig beszédes szószék, megmarad! Megmarad minden emberi viszontagság között, Isten hozzánk szóló szava, és szót szól az életről.

Ha szemünkkel az Úr házának a hegyét nézzük, akkor embercsoportot, látunk. Azt látjuk, hogy a cél, hogy többen legyünk; a cél, hogy még valameddig itt maradjunk. Ez, ami a szemünk előtt van cél. De látjuk-e a prófétával a látomást, azt, hogy beszédes dolog egyedül lenni az Isten színe előtt, mert akkor érezzük át, és látjuk meg, hogy ő személyesen szól hozzánk. Hogy személy szerint velünk akar beszélni. Nem kicsit tartani, hanem örökre megtartani.

Szemünkkel, - ha a látványt látjuk, az Úr házának hegyét, világunkat -, akkor fegyvereket és hadseregeket látunk, amelyeket megáld az Isten igéje, megáld az egyház, útnak indítja a háborúkat, és a vége: semmi. Ki az erősebb, és ki pusztít alaposabban? Ez a kérdés.

De látjuk-e a prófétával a látomást, az Isten szava szemüvegén keresztül, hogy az Ige nem tömegekről, hanem rólad szól. Kovácsolsz-e már te is a fegyverből eszközöket, az indulatból békét? Mert az Isten már régen megkovácsolta a kivégzőhelyből a megmentés hegyét!

Látvány és látomás. Minek hiszünk? A szemünknek? Vagy Isten tényeinek?

Imádkozzunk:

Urunk, kérünk, lépj be, és légy jelen az életünkben. Kísérj minket tovább, hogy a te szemeddel lássuk az úti-célunkat, az akadályokat, a sikereket, a kanyarokat, a megpróbáltatásokat. Erre vezess minket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Testvéreim, kedves Gyülekezet, mondjuk el hitünk megvallását, az Apostoli Hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé imádságban mindazt, amire szükségünk van:

Kegyelmes Atyánk, szerető Istenünk! Kérünk, te őrizz meg minket utunkon, hogy úgy járjunk, és úgy lássunk, ahogy te látsz bennünket: azzal a szándékkal, azzal az indulattal, azzal a látással, azzal a céllal. Őrizz és áldj meg bennünket, amikor gyászunkban hozzád fordulunk. Erősíts meg bennünket, amikor kétségeinkkel, fájdalmainkkal, magányunkkal, keserűségünkkel, panaszunkkal, gyűlöletünkkel érkezünk hozzád. Indíts és gazdagíts meg minket, amikor örömeinket tárjuk eléd. Tarts meg bennünket, a te népedet reménységben, a Krisztus-hitben, a tőled kapott, egymás iránti, őszinte szeretetben. Őrizz meg bennünket kegyelmedben, hogy teremjük a gyümölcsöket, amelyeket te munkálsz bennünk. Hogy ne álljunk meg az úton, amelyen indítasz, ne ijedjünk meg az akadályoktól, hanem meglássuk felénk nyújtott kezedet, meglássuk a minket tartó szeretetedet. Urunk! Hozzád fordulunk irgalomért, vigasztalásért, amikor elhunyt testvérünkre emlékezünk, az ő életére és halálára gondolunk. Urunk, te légy áldott mindazért a jóért, amit rajta keresztül adtál sokaknak. Bűnbocsátó irgalmaddal te fedezd el minden bűnét. Urunk! Te ismered mindnyájunk szívét, te vigasztald meg a gyászolókat szereteteddel. Urunk! Te ismered napjaink számát. Taníts úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendjünk el nem múló örömmel a te országodban. Jézus Krisztusért kérünk, hogy hallgass meg minket. Az ő nevében, az ő neve dicsőségére fordulunk hozzád a tőle tanult imádsággal: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Testvéreim, vegyétek az áldást: Isten népe! Az Úr áldjon meg téged, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 389 (Moe Ole Teodor 1863-1922, norvég - Sörlie C. W. 1887-1953)

1. Jézus, te égi szép tündöklő fényű név. Legszentebb énnekem e föld ölén. Benned van irgalom, Erőd magasztalom. Terólad zeng dalom, ragyogj felém! - 2. Az élet száz veszély, én lelkem mégse félj, Míg ő hord karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled, Töröld le könnyedet: Jézus szeret! - 3. Akaratod nekem, mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Vezérelj így magad, mutasd meg utadat, Idegen tájakon jár gyermeked. - 4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át a lelkem otthonát, Világosságodat elérhetem.

*a szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

4