2007-07-01

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben 2007. 7. 1.-én, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapi istentiszteleten, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Az Isten hozott mindenkit a ma délelőtti istentiszteletünkön. Ennek, az előttünk álló hétnek az igéjével induljunk most útnak. Pál apostol azt írja a galatákhoz: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Galatákhoz írt levél 6,2).- Adja Isten, hogy testvérként, igaz szívvel, Isten útmutatására figyelve járjunk, legyünk most együtt az életünkben.

Kezdő ének: 47 (92. zsoltár. Sztáray Mihály †1575 - Históriás ének XVI. sz.)

1. Mely igen jó az Úristent dicsérni, Felségednek, ó, Uram, énekelni, Szent nevedet hálával emlegetni, És mindenütt e világon hirdetni. - 2. Korán reggel irgalmadat éneklem, Jóvoltodról éjjel is elmélkedem; Felségedhez lelkemet felemelem, És eltölti szívemet szent félelem. - 3. Nagy hatalmad amikor meggondolom, Bölcsességed elmémmel megfontolom: Dolgaidat oly nagyoknak találom, Hogy imádva leborulok, csodálom. - 4. Megtartóm vagy, én lelkemet éltetvén, Nem örülsz te a bűnösnek elvesztén, De örvendesz inkább a megtérésén És örökkévaló boldog életén. - 5. Azért benned vetem reménységemet, Csak tetőled várom segítségemet, Mert te látod minden én szükségemet, Meg is adod, tudom, üdvösségemet. - 6. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben, Hogy lehessünk mindenkor te kedvedben, Végre nálad örvendhessünk mennyekben.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Nagy a te irgalmad, Uram, és minden parancsolatod szilárd. Uram! Esdeklő imám hozzád száll: igéd tanítson bölcsességre. Jusson színed elé könyörgésem. Ments meg, amint ígérted. Szabadításodra vágyódom, Uram, lelkem törvényedben gyönyörködik. Nyújtsd ki kezedet segítségemre. Óvd meg életemet, hogy dicsőítselek. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most az Isten színe előtt vizsgáljuk meg magunkat törvényének, parancsolatainak tükrében. Figyeljünk oda nyitott szívvel arra, hogy mit mond ő, az Úristen, az embernek:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bennünk bűn, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk most Isten irgalmáért:

Uram, légy kegyelmes hozzám, mert bajban vagyok bűnöm miatt, megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én benned bízom, Uram, vallom, hogy te vagy Istenem, hogy kezedben van a sorsom. Ments hát meg ellenségem kezéből, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy bennünket Istenhez vezessen. Ezért, az ő rendelése alapján, hirdetem most nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a földön és a mennyben Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében. Bízzatok, Testvéreim, és örüljetek, mert Krisztus véréért minden bűnünk irgalmat nyert. Legyen velünk az Isten Szentlelke, hogy teremjük általa a megtérés gyümölcseit. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Szerető Istenünk, aki Jézus Krisztusban békességet hirdettél minden embernek, add, hogy irgalmadból élve magunk is irgalmasok legyünk. Köszönjük, hogy jóságod hírvivői, eszközei lehetünk ebben a világban. Áldott légy, mindenható, irgalmas Isten. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Istennek a mai vasárnapra, Szentháromság ünnepe utáni 4. vasárnapra rendelt igéit olvasom. Az evangéliumi ige Lukács evangéliuma 6. fejezetéből, a 36. verstől a 42. versig szól hozzánk:

Jézus ezt mondta a hallgatóinak:

„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek”.

Példázatott is mondott nekik: „A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki a szemedből a szálkát! - mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.”

És így ír nekünk Pál apostol a Római levél 8. fejezetében a 18 verstől a 23. versig:

Azt tartom - írja Pál -, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántból, hanem az által, aki alá vetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 325 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

1. Ha Istenem velem van, Ki lehet ellenem? Ha ő az én oltalmam, Nem ér veszedelem. Ha Krisztust adta értem, Ha Isten így szeret, Nem árthat semmi nékem, Megvéd ő engemet. - 2. Nincs másban reménységem, Csak Krisztus vérében, Mert örök üdvösségem Csak benne lelhetem. Én gyarló életemben Jót nem találhatok, De Krisztus érdemével Én is megállhatok. - 3. Mert Jézus napvilágom, Jézus reménységem, Csak benne lelek üdvöt, Másban semmibe' sem. A boldogság, az áldás Csak őbenne van itt, Ítélettől, haláltól Jézus megszabadít. - 4. Ő az, aki elvette A bűnnek erejét, Eloltotta vérével A pokolnak tűzét. Nem bántja többé szívem Immár aggodalom; Az ő szent árnyékában Békén megnyughatom. - 5. Már szívem csupa hála, Leveti bánatát, Mert teljes fényben látja Feltűnni szép napját. Ő az én napom: Jézus! Ő világol nekem, S a menny örömét zengi Ujjongó énekem.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! A mai vasárnapra Egyházunk által rendelt ószövetségi ige Mózes 1. könyvének az 50. fejezetéből szól a 15. verstől a 21. versig a következőképpen:

Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek. Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek a testvérei, leborultak előtte, és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vigasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Ez a néhány sor, amit felolvastam, Mózes 1. könyve végéről, ez lezárása egy nagyon hosszú, kusza, szövevényes családtörténetnek. Reménység szerint ismerik a Testvérek József és családja történetét. Ez ugyanis egy beszélgetés, egy eseménysor, ami visszautal ezekre, az elmúlt évtizedekre. Azokra az évtizedekre, amikben volt ott a kivételezés, hogy Jákob, a fiuknak az apja jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát. Ott volt az, hogy József, a jobban szeretett fiú magát a testvérei, a családja fölött látta, még ha Istennek az útmutatásul szolgáló jeleiben, az álmokban is gyökerezett ez, de akkor is gőgöt eredményezett Józsefben. Benne volt tehát a dicsekvés, benne volt az irigység, amit ez szült a testvérekben. Ott volt ezekben, az évtizedekben aztán annak a „gyilkosság”-nak a bélyege és sok-sok következménye, amit ebből az irigységből kiindulva a testvérek elkövettek, hogy tudniillik gyakorlatilag a pusztulásnak adták át a testvérüket, Józsefet, aki azonban Egyiptomba kerülve rabszolga, majd börtöntöltelék lett belőle, majd Egyiptom kormányzójává emelkedett.

Vége lett tehát a különös és szövevényes történetnek, és végén a történet összefoglalja mindazt, ami ebben a történetben számunkra Isten tanítása. Most olyan szempontból nézzük ezt a történetet, a hosszú családtörténetnek ezt a lezárását, hogy nézzük meg, mit mond Jézus a tanításában, Lukács evangéliumában, és nézzük meg, mit mond Pál a római gyülekezetnek írt levelében?

Mind a ketten gyakorlatilag arról beszélnek, hogy Isten népének a tagjai Isten gyermekei, Isten fiai. Jézus is nem a konkrétan felolvasott mondatokban, de máshol folytatja is ezt a mondatot, hogy „Atyátok, az Isten irgalmas. Legyetek az ő fiai, gyermekei. Hasonlítsatok rá ebben”. - Pál is azt írja a római gyülekezetnek, hogy „a világ az Isten fiainak a megjelenését várja”. Azért epekedik, hogy a világban, az emberiségben, ott legyenek az Istennek a gyermekei, Istennek a fiai, akik hozzá hasonlítanak. - Hogyan? Miben? Mit jelent ez, hogy Isten fiai? Nézzük meg most József és testvérei esete kapcsán.

Nagyon fontos mozzanat, momentum ebben a történetben a lelkiismeret. Az a lelkiismeret, amely nem hallgat el. Az a lelkiismeret, amely valamilyen formában ott van az emberben mindig, kitörölhetetlenül, és valamilyen formában mindig beszél, jelez. - Mint az esetből kiderül, akár évtizedek távolából is. Különös dolog az, hogy - akár egy végső lezárása a család történetének - már egyszer, hosszú huzavona után megbékült József a testvéreivel. Összeborultak, szerették egymást, ott maradtak, letelepedtek, eljött az egész család, elhozták öreg édesapjukat is. Mindenki nagyon boldog volt. Látszólag az ügy lezárult. Tudták, hogy Egyiptom kormányzója a testvérük. Tudták, hogy szereti őket, idehívja, letelepíti őket gazdag földön; eltartja őket minden jóval, és minden rendben van. - De közben történt valami: elérkezett az ideje annak, hogy az öreg Jákob meghalt. És ez egy - látszólag teljesen ide nem tartozó - következménnyel járt, azzal tudniillik, hogy József testvérei elkezdtek magukban morfondírozni, hogy hátha József bosszút forral ellenük! --Tehát valami olyan dolgot kezdtek el forgatni a szívükben, a fejükben, ami abszolút nem tartozott oda. Valami - úgy tűnt eddig - teljesen lezárt dolgot: az évtizedekkel ezelőtti bűnüket. Ezek szerint nem lett lezárva a dolog. Ott élt bennük, és nem tudtak vele mit kezdeni.

Kellett még egy lökés, még egy tudatosítás, még egy tisztázás arra, hogy: igen, József komolyan gondolta, amit gondolt: nem haragszik, szereti őket. Annyira képtelenségnek tűnt, ahogy meg is jegyzi a történet írója, hogy József sírva fakadt, amikor ezt mondták neki. Nem biztos, hogy csak a meghatottságtól. Lehet, hogy a keserűségtől, hogy hogyan tudnak most így viselkedni, ahogy viselkednek ezek a testvérek, amikor ilyeneket mondtak, ilyeneken morfondíroztak. Tehetetlenségében sírva fakadt: hogy lehetnek ilyenek? - Minden esetre kellet még egy mozzanat, az, hogy odavigyék a bűnüket, és végre le tudják tenni. Le tudják tenni, de úgy, hogy tovább már ne terhelje őket.

Ennek a lelkiismeretnek, - ami szól, mindig ott van, és most éppen a testvérek esetében ezt okozta -, van egy másik lehetséges megnyilvánulási módja is. Mégpedig az, hogy a saját bűne miatti figyelmeztetés, a saját bűne miatti furdalás megfordul, és az emberből kifelé irányuló gyűlöletté válik. Erről énekli Halász Judit azt a szép dalát, - valahogy így van benne egy részlet -, hogy „minden ember a saját lelkét hallja minden dalban, és akinek a lelkében szép az ének, az hallja a másik énekét is”. - Egy angol író pedig a XIX. században azt írta nagyon találóan: „a világ csak tükör, amely mindenkire a saját arckifejezését vetíti”. Vagyis azt látjuk a másik emberben, a többi emberben, a környezetünkben, a világunkban, amit elképzelünk róla. És mi alapján képzelünk el róla valamit? Saját magunk alapján, ami nekünk van.

Tehát ezért egyfajta tükör is a lelkiismeret. Lehet, működhet úgy, hogy önvádként rabságban tart. Működhet úgy, hogy kivetül mások felé gyűlöletként, vagy rosszat-várásként, mint most a testvérek esetében. De mindenképpen eredendően Istennek a figyelmeztető, gyógyítani vágyó jelenlétéből fakad. - Aztán van, hogy nem sikerül rendesen élnünk vele, és akkor ilyen rossz működéseket produkál.

Akkor áldásos hát a dolog, hogyha ezt teszi, ami Istentől való rendeltetése a lelkiismeretnek. Nem úgy, mint a testvérek esetében. Figyeljük meg, még az apjuknak a szavát és tekintélyét is segítségül hívták. Nem volt szó arról, hogy az apjuk azt mondta volna nekik halála előtt: hogy kérjenek újra bocsánatot Józseftől. Valószínű, hogy ők kitalálták, hogy Józsefnek adjanak nyomatékot, hogy az apjuk is ezt akarta, hogy megbocsásson. Tehát egy előrángatott, mesterséges tett volt ezt.

Hogy működik helyesen a lelkiismeret? Ezt mutatja be példaként előttünk Józsefnek az életútja és a magatartása: hogy végigéli engedelmesen mindazt, amit saját testvérei bűnei okoztak, és látja, hogy mindebből a lényeg Istennek a munkája, az, hogy mit csinál az Isten velünk.

Fontos odafigyelni arra, hogy az életünkben lássuk a bűneinknek a következményét. Tehát a sorsunkban, az életünk eseményeiben meglássuk azt, hogy nagyon sok minden a saját vagy mások bűneinek a következménye. Akkor tudjuk ezt elrendezni azzal, hogy mindezért, amit mi teszünk, amik mi vagyunk, Jézus szenvedett azért, hogy ezek a terhek eltüntethetők legyenek.

Fontos megérteni azt, hogy Isten közeledik felénk. Ez egy példa most számunkra, kedves Gyülekezet, az a József-i történet. Példa arra, hogy azt kell meglátni, hogy az Isten mit tesz velünk: szeret, közeledik. Szabadok vagyunk! Visszakérdez József: hát Isten vagyok én? Úgy is lehetne mondani: hát ki vagyok én, hogy ilyeneket képzeltek, hogy szolgáim vagytok, meg bosszút forralok ellenetek?

Egészen más az Isten! Megbékélt velünk. Az Istennek az egész munkája erre irányul, hogy ezt megértesse az emberrel, hogy szereti. Hogy ez jelentsen valamit a számunkra: amit vele elrendeztünk, rendben van. És azon túl pedig a többi, az események szintén az ő kezében vannak. Hogy hova vezet az utunk? Börtönbe vagy máshová? Abból a szempontból nem lényeges, hogy az Isten hoz ki belőle mindent!

Jézus és Pál - ezzel kezdtem - arról beszél, hogy az Isten fiai milyenek. Erre vár a világ, hogy Isten irgalmas szeretetét megismerő emberek legyünk. És ezzel élni tudjunk. Éljünk úgy, ahogy Isten vezet, szeret bennünket.

Imádkozzunk:

Atyánk! Utadat tedd nyilvánvalóvá előttünk csak annyira, annyiban, hogy bizakodjuk benned. Hogy a látszat, a félelmek, bűnök ellenére is a kezedben tudjuk magunkat. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten szavára, közöttünk megjelent kegyelmére való biztatásul, mondjuk el Testvéreim az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten. békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 311 (Sántha Károly 1840-1928) - Liturgia: 13

1. Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! Gyötör a sok vétek. Ím oltárodhoz bűnbánattal lépek.- 2. Irgalmas Jézus, ki a keresztfán Érettem megholtál: Emlékezz rólam, hogy hozzám hajoltál! - 3. Szentlélek Isten, titkos erőddel Munkálkodjál bennem, És segíts engem új emberré lennem!

Emeljük fel a szívünket imádságban:

Méltó és igaz, illõ és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk, a Jézus Krisztus által, akinek szeretete és jósága körülöleli életünket. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdõ egész anyaszentegyházaddal együtt, boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsõségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk:

Irgalmas Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet mindnyájunknak, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról, melyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizd meg a testvéri szívet bennünk, hogy igaz közösség legyen közöttünk, hogy megbecsüljük egymás személyét, egymásban a megváltott testvért, egymásban azt, aki segítségünkre lehet szavával, útmutatásával, jelenlétével. Erősíts meg minket arra, hogy figyelmesek legyünk egymás iránt, hogy egymás javára és segítségére tudjunk lenni. Emlékezz meg gyülekezetünkről minden gyülekezeti esemény kapcsán. Legyen gondod, Urunk, arra, hogy szavad eljusson hozzánk, elérjen az életünkig, napjainkig, gondolatainkig, hogy formálja utjainkat, szavainkat, kapcsolatainkat, tetteinket. Viselj gondot ránk, Urunk, amikor úton vagyunk, amikor dolgozunk, és amikor pihenünk. Viselj gondot idősekre és ifjakra, felnőttekre és gyermekekre. Legyen áldásod mindazokon az eseményeken, amelyeken szavadat hirdetik istentiszteleteken, gyermektáborokon, kirándulásokon, családos ünnepségeken. Légy velünk gyászunkban és halálunk óráján. Emlékezz meg rólunk, amikor elmegyünk innen, hogy Krisztus-hitben távozzunk ebből az életből. Urunk, hallgass meg minket Jézus Krisztusért, akinek nevében együtt így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk.

Az Úr békéje legyen mindenkor velünk. Íme minden kész. Jöjjetek Testvéreim a kegyelem oltárához, ahol az Isten Fia érkezik hozzánk:

1. ének: 264 (Id. Ács Mihály 1646-1708)

1. Magas egekben lakozó Felség, Nézz le népedre, örök Istenség! Lásd meg, ha próbál minket az ínség! Tehozzád sóhajt a keresztyénség. - 2. Ígérted régen mi atyáinknak, Hogy szívből hozzád ha imádkoznak, És felkiáltnak nagy ínségükben, Meghallgattatnak könyörgésükben. - 3. Hallgasd meg most is fohászkodását, Néped kérését, imádkozását! Ha segítségért siet tehozzád, Fordítsd feléje irgalmas orcád! - 4. Békével áldd meg mi éveinket! Ismeretedben őrizz meg minket, És szent igédben gyermekeinket! Éleszd szívükben az igaz hitet! - 5. Így cselekedjél! Tarts meg a hitben! Más bizodalmunk kívüled nincsen. Add, hogy meglássa e földön minden, Hogy egyedül vagy áldandó Isten!

2. ének: 266 (Zinzendorf Miklós, Lajos 1700-1760. Gregor Keresztély 1271-1801 (német) - Herrnhag 1737)

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a Mester, Ő miénk, övéi mi! - 2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk. - 3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! - 4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.

Mondjunk köszönetet Istennek imádságban!

Áldunk téged, Istenünk, hogy örömre és békességre vezetsz; hogy igéddel, jelenléteddel, bűnbocsánatoddal odahívsz minket asztalodhoz; hogy részesei lehettünk szavad nagy közösségének; hogy elnyerhetjük általa minden áldásodat, örömet és békességet. Kérünk, őrizd és tedd termővé bennünk áldásaidat, hogy ragaszkodjunk hozzád, hogy őszintén szeressük embertársainkat. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánatot, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen szent nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr, neve felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

6