2007-06-10

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapi istentiszteletén, 2007. 6. 10.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 284 (Nyberg Lőrinc1721-1792, svéd - Crüger J. dallamának finn változata) - Liturgia: 8.

1. Jöjj le hozzánk, jer közénk, Jézus élet szent igéje! Gyújtsd meg Lelked szent tüzet, Hadd lobogja lánggal égve! Élő igéd bátorítson, Jelenléted boldogítson! - 2. Jól tudod te, Jézusunk, Ide miért gyülekezetünk: Ha tehozzád nem jutunk Szomjan pusztul árva lelkünk; Szent igédnek hallgatása, Kegyelmednek kútforrása. - 3. Áraszd ránk a tiszta hit Áldását, hadd keressük: Szent kereszted titkait Mind mélyebbre ismerhessük; Világítsd értelmünket, Hogy belássuk vétkeit! - 4. Add szívünkbe tüzedet, Hogy megtérve, Rád tekintsünk! Vonj magadhoz közelebb, Hogy te légy a legfőbb kincsünk! Kössed egybe szívünk, lelkünk, Hogy tenéked együtt zengjünk!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

A te hűségedben bízom, Isten. Szívem örül segítségedben! Menedékem és pajzsom vagy, Istenem. Igédben reménykedem. Támogass ígéreted szerint, hogy éljek. És ne szégyeníts meg reménységemben. Szemben eped, hogy meglássa segítségedben. Taníts engem rendelkezéseidre. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mint azokon szoktál, akik szeretik nevedet. Ámen.

Liturgia:

Dicsőnknek legyen Atyának, És szent Fiának Krisztus, A Szentléleknek egységben Örökkén örökké! Ámen

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal! Testvéreim, Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, imádságban valljuk meg neki bűnünket: Uram, ne fedj be haragodban, indulatodban ne sortorozz, hanem kegyelmezz, mert elcsüggedtem. Gyógyítsd meg, mert reszketnek tagjaim, reszket a lelkem. Fordulj hozzám, Uram, ments meg életem. Szabadíts meg, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Mélységben mélyben kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk nem hagy Elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, Amit vétettünk veszed, Kiállhat meg előtted?

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A magasságban dicsőség Az irgalmas Istennek! És jóakarat, békesség E földön az embernek! Úristen, áldunk téged, Istennek Báránya, hallgass meg! Szentháromság, dicsérünk!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Azért küldted Jézust Krisztust, hogy hozzád vezessen minket. Kérünk, add, hogy odafigyeljünk életet adó szavára, és az ő útját járva eljussunk hozzád. Légy áldott azért, hogy mindent megelőző szeretetedet megismerve biztosak lehetünk abban, hogy a nálad a teljesen élet vár. Dicsérünk, magasztalunk téged, Atya, Fiú, Szentlélek Isten. Ámen

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet! Testvéreim! Szentháromság ünnepe utáni 1. vasárnapon az ünnepen igéje az Ószövetségből, Mózes 5. könyvéből a 6. fejezet a 4. versétől kezdve szól hozzánk:

Így beszélt Mózes a néphez::

Halld meg, Izrael: Az ÚR, a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz. Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon. Írd azokat házad ajtófélfélfáira és kapuidra!

És ezt írja Lukács evangéliuma a 16. fejezet 19. versétől kezdve:

Jézus egy példázatot mondott:

„Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap, mint napfényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a gazdag előtt, fekélyekkel tele. És azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyákkal jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldut, és felvitték az angyalokkal Ábrahám kebelébe. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kelbelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küld el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és hűtse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm meg e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptam javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül meg közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd őt apám házába; mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! De az erre így válaszolt: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai gradául 1567)

1. Isten nékem erőm, bizodalmam, Nyugodalmam, Sújtson bár sok fájdalmam. Én hatalmában Bízom s oltalmában Éltem folytában. - 2. Benne élek, haláltól se féltek, Jót remélek, Tőle csak el ne térjenek. El nem enyészem A sírban végképpen: Mennyben lesz részem. - 3. Semmi engem tőle el nem választ, Látom már azt, Hogy rám jót csak ő áraszat. Támogat engem Erőtlenségemben És ínségemben. - 4. Mindenkoron azért csak őt áldom, Őt imádom, Míg élek e világon. Szívemet intem: Erős vár az Isten, Más üdvöd nincsen! - 5. Te légy, Uram, őrzője a nyájnak, Egyházadnak, Mely Krisztust vallja Úrnak. Mert bűneinkért Ontott megváltó vér Mindannyiunkért.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai vasárnapnak a levélbeli igéjét olvasom föl János apostol 1. levelének, a 4. fejezetéből, a 16. versétől kezdve:

Ezt írja az apostol:

Mi ismerjük, és hisszük azt a szeretetet, amellyel az Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig lép, a tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: „Szeretem Isten”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét , akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptak tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a testvérét is.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Testvérek, erről a sokszor és jól ismert igéről: Isten szeretet, van egy kis tréfás történet, de azért sokat elárul a mi gondolkodásmódunkról.

Van sok templom, ahol föliratnak is ott van ez az ige, hogy „Isten szeret”. Az egyik templom bejárata fölött is ott áll így ez a mondat: Isten szeret. Egy idős lelkész bácsi mesélte el - de az is lehet, ismerik is a Testvérek ezt az esetet, talán Túrmezei Erzsébetnek is van egy verse erről, lehet, hogy ennek az esetnek kapcsán, nem tudom - minden esetre mesélik -, hogy ennél a templomnál felújították a templomot kívülről. Kőművesek dolgoztak ott, és akkor az egyik kőműves látta ezt a feliratot a falon, a kapu fölött, - ahogy így látható, ahogy a Bibliában van, ahogy János apostol írja -, és gondos ember lévén, azért elismerendő róla ismerte a nyelvtant, és figyelt is rá, gondos ember lévén oda ment a presbiterekhez, vagy a lelkészhez, szólt neki: Uram, van egy kis gond. Rosszul van fölírva a mondat a kapu fölött. Lemaradt róla, a végéről egy „t”. Helyesen így kell írni.

És aztán azért emlékezik erről az esetről a lelkész bácsi, azért tükröz valamit a gondolkodásunkról: hogy Isten és a szeretetet az egy információ számunkra sokszor, ami annyit jelent, hogy valamikor, a múltban, egy adott korszakban, adott események között történt valami, vagy történtek valamik, amik kapcsán az Isten szeretett. Megtörtént: az Isten szeretett! - De nyelvtan ide, nyelvtan oda, - ahogy az apostol írja, az egy kicsit nehezen érthető mondat, csak így magában, hogy Isten szeretett. Hiányoljuk az állítmányt a mondatból, mert csak két főnév van benne. De azért a magyarban megvan az a sajátosság, hogy lehet egy főnév is állítmány, hogyha hozzá képzeljük a „van”-t, a létigét.

Tehát így érthető meg ez a mondat. Talán ha közzé teszünk egy egyenlőséget-jelet, az is kifejezi matematikus gondolkodással, hogy mit jelent János apostolnak ez a gondolatmenete. Sok mindent tudunk Istenről, sok mindent átélünk vele kapcsolatban, de így foglalható össze, így summázta Isten minden dolgát, akaratát, szándékát, tettét János, hogy Isten szeretet.

Mit jelent ez? Még mindig félreérthető. Most már egyszerűen azért, mert a szeretetről rengetegféle elképzelésünk, meg gyakorlatunk van. Számunkra rengeteg mindent jelenthet, és a nyelv szegény arra, hogy kifejezze ezt a sok mindent, amit mi tudunk szeretetként átélni, vagyis tenni, gyakorolni, és hogy ennek mi mindenféle oldala lehet, érdemes végig gondolni azt, hogy mit jelent az Isten szeretete, és mit jelent a mi szeretetünk? Hogy megértsük ezt a mondatot, így, ahogy János írta, bele tudjuk ásni magunkat, belenézni ebbe, mint egy mély kútba, az igazságnak a kútjába, érdemes viszonyítani és egy kicsit összevetni azt, hogy mit értünk mi szeretet alatt, és mit jelent az Isten szeretete?

Sokféle szeretetünk van. Csak egy-két oldalt mondok. Van, hogy a szeretetünk rabul ejt. Fogságban tart úgy, mint egy mesebeli sárkány a királylányt. Olyan a szeretetünk, mint egy megfagyott, bezárt, berácsozott állókép: szükségem van arra, akit szeretek, és ezért magamhoz kötöm, magamhoz láncolom. - Van, hogy a szeretetünk félelem. a Jégkorszak című film kis-mókusa, a film elején, meg aztán vissza-visszatérve végig, kergeti és szorongatja a kis zsákmányát, próbálja megtartani, szépen dédelgeti, és rohan, menekül, retteg attól, hogy valami csapás elveszi tőle. Fél. Fél a szeretetünk talán, hogy elveszíti a szeretetünk tárgyát. - Van, hogy a szeretetünk szelektál. Ez azt jelenti, hogy meg tudjunk mondani: kit, miért szeretünk? Ebből adódik az, hogy van, akit szeretünk, és van, akit nem szeretünk. Az ormányos-maci az oszlopon mászik fölfelé. A gondozója ide vezette az oszlophoz, elengedte, és ő szépen felmászik, az oszlop tetején két és fél méter magasra. És akkor, az oszloptól a következő oszlopig hosszú kötél vezet, lóg a levegőben, végig a magasban. Szépen végig kapaszkodik a kötélen, végig megy. Megteszi az, amire tanították. Elmondta a gondozója, hogy egyes egyedül azért teszi ezt, mert ez kötődik benne az evéshez. - A házi állatokkal lehet még manipulálni, de a vadállatokat, mint az ormányos-macit, nem lehet manipulálni, megtanítani valamire. Az egyetlen kapcsolópont az ember és az állat között az étel. Nem kap enni. Soha nem lakatják jól, csak annyit kap mindig, hogy továbbra is keresse, és várja az ételt. Mert ha jóllakik, akkor nem csinál semmit. Akkor szerinte minden rendben van. Addig mászik, amíg kell neki az ennivaló, mert akkor kap ennivalót. Szelektál szeretete, lehet mondani, hogy szereti a gazdáját, mert engedelmeskedik neki.

Mindenesetre lehetne még nagyon sokféle oldalát mondani, megjelenési formáját a szeretetünknek, hogy mit tesz, hogyan jelentkezik, bármi is a helyzet, bármi is a valóság, egy valami mindenképpen igaz a szeretetünkre, mégpedig az, hogy az válasz. Valamire választ keresünk. Olyan, mint a hold fénye. Nem ad fényt, hanem visszatükröz. Tovább adja azt, amit kapott.

Mindenképpen a szeretetünk egy válaszreakció. Egy olyan, mint a tükörnek a képe. Akkor van, és aszerint van, hogy kap valamit. Erről beszél János, amikor megpróbálja az olvasóinak megmutatni, hogy mit jelen az Isten szeretete. Nem ezt jelenti: mit tettünk mielőtt az Isten megteremtett; mit tettünk mielőtt meghalt értünk a kereszten; mit tettünk mielőtt azt mondta, hogy hozzám tartozol, én vagyok az Úr, a te Istened. Mit tett az ember? Semmit!

Ezt a szeretetet ismertük meg az Istentől! Ezt a szeretetet ne keverjük össze az érzelmeinkkel. Egész másról van szó! Nem olyan, ami függ a testünk állapotától, vagy a körülményektől, vagy a szeretet tárgyától. És ebben belefér nagyon sok minden. Belefér az Istennek a próbája, belefér az ítélete, mert nem szelektál, nem választ ad, nem egy bizonyos irányba megy, hanem szeret. Megteremtett, és magáénak tud. Lát, körülölel. Nem lehet besorolni szeretetünkbe. Mérjünk inkább hozzá a sajátunkat ehhez.

Mit jelent ez? Augustinus azt mondja: az a szeretet, amely véget ér, az soha nem volt igazi. Tudniillik akkor az valamiért volt, valamihez kötődött, valamitől függött, és ha valami megváltozik, a szeretett elmúlik, akkor az nem az igazi szeretet volt. Csak olyan pótlék. Ha úgy fordul a Föld, a nap, a hold, bármi egymáshoz képest, akkor félig látszik, negyedig látszik, csöppet sem látszik, vagy éppen mint egy holdfogyatkozás -- kicsit eltűnik.

Azt írja Mózes, azt mondja a népének: szeresd az URat, - hogyan? - teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. Nem rakható be egyik személyiségkategóriába sem: teljes szívedből, teljes lelkedből, mert ismer és keres, teljes erőből, mert nem függ valamitől, csak van!

Imádkozzunk:

Uram, tégy békességed eszközévé, hogy szeresek ott, ahol gyűlölnek. Megbocsássak ott, ahol megbántanak. Összekössek ott, ahol széthúzás van. Reménységet keltsek ott, ahol kétségbeesés van. Fényt gyújtsak ott, ahol sötétség uralkodik. Örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem én vigasztaljak. Nem arra, hogy megértsenek, hanem hogy én megértsek. Nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek. És tudom, Uram, aki így ad, az kapni fog. Aki elveszíti magát, az talál. Aki megbocsát, annak megbocsáttatik. Aki meghal, az fölébred örökéletre. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, Testvéreim, Istenigéjére az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 338 (Prágai graduál 1567, cseh - Prágai gradául 1567)

6. Itt a földön magasztaljon téged, Míg csak élhet, Nagyon buzgón a néped a te néped. Míg szemtől szemben Énekelnünk a mennyben Mind nagy örömben.

Füle Lajos: Futás

Fut a gyermek a labda után

leszegett fejjel, tűzpirosan,

se lát, se hall, csak egyre rohan.

Guruló labda lett a világ,

szüntelen űzi, hajtja a vágy,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió anyai kétségen át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...

Leszegett fejjel gyötri magát,

kincseit egyszer csak hogy elérje,

kergeti álma, hajtja a vére.

Kenyér gurul a lába előtt,

vagyon gurul a vágya előtt,

hírnév, dicsőség álma előtt.

Rohan utánuk éveken át,

a fogyó úton, életen át,

száz utcán, téren,

ezer veszélyen,

millió isteni bánaton át,

gyönyörűszépen

s balga-bután

fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,

mert mindent lát, és szánja nagyon,

guruló szívét csakhogy elérje,

hogy fut utána, hull bele vére!

Ott fut az utcán,

ott fut a téren,

egész világon,

sok ezer éven,

sok mérhetetlen,

megérthetetlen,

keresztre írott szenvedésen át,

hulló Igével,

kiontott vérrel,

viszonozatlan,

mély szerelmével

fut az ISTEN az ember után...

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük Isten elé minden dolgunkat. Csendesedjünk el imádságban:

Urunk, szerető Atyánk! Kérünk, áldd meg életünket. Ragadd meg, fogd meg ezt a guruló labdát, és emeld föl magadhoz, hogy őszintén, hívatásunkhoz méltón, tiszta szívvel éljünk, nevedet dicsérje szavunk, életünk. Dicsérjék a maguktól jövő, ösztönszerű tetteink. Dicsérjék a gondolataink, az átgondolt lépéseink. Dicsérjék nevedet azok az érzések, és azok a tetteket, amelyeket teszünk, érzünk, és amelyeket diktál a szívünk és az eszünk. Kérünk tőled őszinte életet, hogy nyitott szívvel áldjunk. Uram! Áldd meg gyülekezetünket, áldd meg a kis közösségünket az ige gazdagságával újra meg újra. Áldj meg egymás iránti figyelemmel, megtartó szeretetettel, hogy meglássuk egymásban a testvért, hogy örömünket találjuk abban, amit egymáson keresztül nyújtasz, hogy versengjünk az egymás iránti előzékenységben és szeretetben, és ne versengjünk a bölcsességünkben, erőnkben, hitünkben, bármi értékünkben, hanem együtt örüljünk egymás örömén, együtt hordozzuk egymás terhét, együtt keressük a közösségnek a lehetőségét. Áldd meg embervilágunkat őszinte lélekkel, csöndben, emberséghez méltó élettel. Kérünk téged, hallgass meg minket azért, mert Krisztus Urunk szeretett bennünket, önmagát adta értünk és velünk járja az utat. Az ő nevében fordulunk hozzád, Urunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 291 (1. v.: Luther Márton 1483-1546; 2.,3. v.: Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Wittenberg 1529)

1. Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged kérünk. Hisz rajtad kívül más nincsen, Ki szállna értünk. Egyedül te, örök Isten. - 2. Adj békét a mi időnkben, Úristen, téged várunk. Te segíts dolgos békében Hűségesen szolgálnunk. Áldd hazánk, áldd meg népünk! - 3. Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.