2007-06-03

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, 2007. 6. 3.-i, Szentháromság ünnepének istentiszteletén Vancsai József lelkész, espereshelyettes szolgálatával.

Kezdő ének: 250 (Olearius János 1611-1684, német - Braunschweig 1648) - Liturgia: 7.

1. Az Urat áldom én, Ő világom és éltem. Ő adta testemet És lelkemet énnékem. Már kisded koromtól Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. - 2. Az Urat áldom én, Ő üdvösségem, éltem. Jó Atyánk szent Fia, Ki magát adta értem, És drága vérével Megváltott engemet, Kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. - 3. Az Urat áldom én, Ő vigasztalóm, éltem. Kit elküldött Atyánk Szent Fiának nevében. Ő biztat, bátorít A bánat éjjelén. És ha elcsüggedek, Új erőt önt belém. - 5. Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Az örökkévaló Királynak, a hallhatatlan, láthatatlan Egyistennek tisztesség és dicsőség örökkön-örökké. Nagy az Úr, és igen dicsérendő, nagysága mérhetetlen. Magasztal, Uram, minden alkotásod, áldanak téged a te híveid. Ámen.

Liturgia:

Hála, dicsőség, Atya Isten néked, Szent Fiú Isten, Vigasztaló Lélek. Most és örökké magasztaljon téged Zengő dicséret.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

Testvéreim az Úrban! Isten színe előtt gondoljunk méltatlanságunkra, és valljuk meg bűneinket: Vétkeztem ellened, Istenem: elfogadtam kegyelmedet és sokféle ajándékodat, de nem teremtem a hit és engedelmesség, a szeretet és szolgálat gyümölcseit. Ne vess el engem örökre, hanem add nekem új életet teremtő Szentlelkedet, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Örök felség, szent Istenünk. Könyörgünk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy kegyelmes, kérünk téged.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, és úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

Liturgia:

Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből Dicséretedre Istenem, Ki annyi jót művelsz velem!

Imádkozzunk:

Isten, aki szent, egységes és oszthatatlan Háromság vagy, növeld bennünk a hit ajándékát és a szeretet érzését, hogy örökéletre jussunk a te ígéreted szerint az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet! Azokat az igéket, melyeket a mai ünnepnapra, Szentháromság ünnepére, oltár előtti felolvasásra kijelöltek úgy, ahogy azokat megírva, találjuk Ézsaiás próféta könyvének 6. fejezetében az első 13 versben, és Pál apostol Róma-beliekhez írott levél 11. fejezetében a 33. verstől a 36. versig a következőképpen:

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott az egyik a másiknak: Szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!

A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:

Jaj nekem. Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! Ő válaszolt: Menj, és mondd meg e népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon.

Megkérdeztem: Meddig tar ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak, és lakatlanok nem lesznek a városok, a házakban nem lesz ember, a föld pedig pusztává nem válik. Eltávolítja az ÚR az embert, és nagyon elhagyatott lesz az ország. Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri. De úgy, ahogyan a csernek vagy a tölgynek, kivágás után is megmarad a gyökere. Ez a gyökér lesz a szent mag!

A Római-levélben ezt olvashatjuk:

Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie? Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.

Boldogok, akik hallgatják Isten beszédét!

Áldjuk, magasztaljuk a Szentháromság, egy igaz Istent. Mondjuk az egész keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Főének: 253 (Bodrog Miklós sz. 1929)

1. Áldjuk Teremtőnk: értünk alkotott Rétet, virágot, földet, csillagot. Testvéri szívet és munkás kezet, Jóra erőt, mely cél felé vezet. 2. Áldott a vér, mely értem is kifolyt, Bűnöm lemosta: nincsen semmi folt. Oldó hatalmad áraszd, Jézusom: Szent szerelmed vezessen jó úton. - 3. Lélek fuvalma, drága égi tűz, Tégy eszközöddé, félszet messze űzz! Távol s közelben munkánk mennyi még -- Lángodat add, vezérlő fényesség! -- 4. Színed elé tart mind e földi lét -- Próbás viharban-éjjelen ki véd? Szép, új világod hozd el, Istenünk. Szentháromság erőddel légy velünk!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa ne a Keresztény Gyülekezet az igehirdetés alapigéjét úgy, ahogy azt megírva találjuk János evangéliumának 3. fejezetében, az első 15 versben a következőképpen:

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tudja megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, ha nincs vele az Isten. Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus ezt kérdezte tőle: „Hogyan születhet az ember öreg létére? Bemehet-e anyja méhébe, és megszülethetik-e ismét?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” Jézus így válaszolt: „Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Keresztény Gyülekezet! Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Fogyunk, fogyatkozunk! Amikor ezt a kijelentést teszem, akkor tudom, hogy ez többszörösen is igaz, de azt is tudom, hogy nem okoztam senkinek különösebb meglepetést ezzel. Igazából nem is ez volt a célom, nem is akartam meglepetést okozni, egyszerűen csak megemlítek egy tényt, amire azért emlékeztetni kell minket, mert már túlságosan hétköznapi. Már annyira közismert, hajlamosak vagyunk elsétálni mellette, elsiklani felette: fogy a nemzet, és nem magyarkodni akarok, mert bármerre is nézünk, Európa szerte ez mutatkozik. Elmondhatja ezt az „álomszerű” Unió, hogy a népsűrűség csökken. Persze ezek az úgy nevezett fejlett-társadalmak nem élik meg ezt igazából tragédiaként, mert hibás gondolkozásunkban ez úgy csapódik le: nem baj, majd több jut!

Fogyatkozunk! Tudjuk, hogy nem segíti a gyermekvállalási kedvet a helyzetünk sem, ez a nagy racionalizálás - aminek részesei, vagy talán inkább elszenvedői vagyunk - racionális, logikus döntések sora, melyek helyrebillentik majd a költségvetést, viszont aki gyermeket nevel, talán büntetésnek érzi. Lassan önmagunkat sorvasztjuk el.

De életünk tempója sem segít - ezt is tudjuk: gyermek után sóvárgó házaspárok nagy része orvoshoz kell, hogy forduljon. És döbbenettel látja az ember az egyik kereskedelmi-televíziónak az újabb nagy dobását, amiben gyermektelen házaspároknak biztosítanak három hét nyugalmat. Úgy mond: „kiveszik őket a mindennapokból”, hátha így átélhetik a fogantatás csodáját.

Ez életünknek a tükörképe. Egy eltorzult világnak a torz képe, amiben nagyon kevés az újszülött, és szépen lassan, de biztosan fogyatkozunk! És amikor ezt halljuk, akkor érdemes megnézni az egyházközség anyakönyveit is. Persze nem tudom, hogy Tatabányán mi a helyzet? Valószínűleg a könnyebb munka-elhelyezkedés miatt nem annyira látványos, de felénk, a Bakonyalján lévő kis falvakban, bizony, csökken az újszülött keresztelések száma. A népesség csökkenés és az elvándorlás a munka után, nagy úr! De amikor a keresztyénségnek a fogyásáról beszélünk, akkor ez csak egy nagyon apró részlet, nagyon apró része a kérdésnek. Egyelőre annyit lehet és kell megállapítani, hogy nemcsak a nyugati típusú társadalmak, de a benne élő egyház is krízisben van! Csak az a baj, hogy az egyiket is, és a másikat is kevesen veszik észre. Ők be vannak sorolva a vészmadarak közé. Pedig kevés, nagyon kevés az újszülött és az újjászületett ember!

Kedves Testvéreim! Szentháromság ünnepére gyűjtött össze minket a mindenható Isten az ige hallására, a hitben való megerősödésre. Külön áldásként egy olyan ige van előttünk, ami ugyan megjeleníti az Atya, a Fiú, a Szentlélek személyeit külön-külön, bepillantást enged a munkájukba, de megmarad mindamellett a misztérium. Marad a felfoghatatlan, a számunkra elhordozhatatlan titok, ami az egy igaz Istent jellemzi. Nem kell nekünk mindent értenünk, elég, ha figyelünk, és örömmel fogadjuk a jeleket.

János evangéliumán keresztül szólít meg ma minket az Úr egy, talán mindannyiunk által jól ismert történetben: Nikodémus, a farizeus értetlenül áll Jézus előtt, aki az újjászületésről beszél: ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. - Milyen csodásan láthatjuk meg a párhuzamot a keresztség és e szavak között. Ez az egykor, a homlokunkon végig csorgó keresztvíz és a Lélek megtisztító ereje együtt elvégzik a legfontosabbat, ami csak emberrel történhet - azt, hogy jövőt kapunk! Krisztusban jövőt ad! - És milyen sok embernél a keresztség egy lezárt esemény. Egy befejezett, múltbeli, régi babona, és nem az újjászületés jele, pedig a keresztyén élet naponkénti újjászületés kell, hogy legyen. Naponta meghalni a bűnnek, és naponta feltámadni, újjászületni a Lélek által az életre.

De hol van az újjászületetteknek a tömege? Hol vannak az egyháznak a reprezentánsai, kiknek napi életereje az igében van, és érzik a küldetésüknek a súlyát? Hol vannak, akik nemcsak áldozatokat emelnek föl, akiket eltaposott már a kerék, hanem próbálják megállítani azt a bizonyos kereket?

Fogyunk? Fogyatkozunk? Ezt tartják a statisztikák az európai keresztyénségről, de nemcsak a demográfiai mélyrepülés az ok, nem lehet a történelemre sem ráfogni, hiszen voltak sokkal sötétebb időszakok, mint az a bizonyos 40 év, de talán a mostaninál nem? - Ezt hozza magával a krízis, hogy sok mindent tudunk. Tudjuk, hogy Krisztus Istentől jött a megváltásunkra; tudjuk, hogy csak benne és általa van igaz jövőnk - csak itt megragadtunk! Próbálunk felgyorsulni valahogy a világhoz, mint hogyha ez lenne a feladatunk. Próbálunk nagyon modernek lenni, és közben elveszítjük az identitásunkat. Mindenfelől próbáljuk bebiztosítani az egyház megmaradását, pedig ez nem a mi dolgunk.

A mi dolgunk az, hogy el tudjuk mondani: kik vagyunk! Hogy beszéljünk arról, amit megtapasztaltunk, amit átélhettünk hitünk által. A mi dolgunk bizonyságot tenni a szabadság igéjéről! De ahogy ezt nem tesszük meg, amíg át akarjuk menteni - úgy mond - az egyházat a jövőbe görcsösen, addig rossz felé haladunk, addig rossz a cél! Az egyházat, Testvéreim, Krisztus, aki megtartja! És hogyha máshonnan nem, hát majd a kövekből támaszt magának Istent dicsőítő fiakat! - Mondta azt, Testvéreim, valaki a nagy-politikában, hogy az egyházak a saját problémáikkal, kell hogy foglalkozzanak, - akkor nekünk szót is kell fogadnunk. Itt élünk, ebben a világban, ebben az országban, világnézetünk szerint keresztyén hittel, hát senki nem tilthatja meg, hogy az ige tükrében vizsgáljuk nemcsak a saját életünket, de a napi eseményeket is. Ha ezt nem tesszük meg, akkor nem is szabad minket keresztyénnek nevezni, mert csak a zavarosban halászunk, vagy a langyosban lubickolunk. - De nem lehet gyülekezetnek nevezni azt sem, ahol a papok nem tudnak közösségben, a Lélek által átjárt szeretet-közösségben, testvérségben gondolkozni, hanem mindenki úgy van, mint a világban: magára marad a problémáival. Igen, újonnan kell születnünk, mert ami van, az tragédia. Hogy úrrá akarunk lenni a krízisen, pedig ez nem erőszak kérdése.

Tudjuk, hogy ezt a részt a templomban - apszis előtti részt - hajónak nevezzük. Az egyház tehát azoknak a csoportja, akik a hajóban vannak, a baj csak ott van, hogy valahogy evezőt ragadtunk, és húzzuk vele sokfelé a hajót. Húzzuk kidolgozott stratégiákkal, húzzuk sok racionális döntéssel, de ha összhang van, akkor is csak annyi telik tőlünk, hogy tiszta erőből fújjuk a vitorlát, és kesergünk, hogy alig-alig mozdul a hajó. Így lesz a szolgálatunkból robot, így indul meg a lemorzsolódás. Még sokan teszik becsületből azért tovább, viszont nekik talán nyűg az egész. De gondoljunk csak bele: mennyi erőt tud adni egy-egy áldott, Lélektől átjárt alkalom?

Pünkösdhétfőn most nálunk volt az egyházmegyei nap, Bakonyszombathelyen. Öröm volt látni, hogy milyen sokan összejöttünk. Kétszer annyian, mint akik jelentkeztek. De még nagyobb öröm volt látni, hogy a saját gyülekezetem tagjai nem elfáradtak az egésznek a szervezésében, hanem erőt, erőt nyertek általa.

Igen, tökéletes az, amit Krisztus mond: a szél arra fúj, amerre akar. Sem létrejöttében, sem következményében nem áll az ember hatalmában. Így van az újjászületéssel is! Nem lehet ébredést erőltetni egy gyülekezetben sem, de megdöbbenni sem szabad rajta. Az erőltetés helyett inkább imádkozni kell. Kérni az Istent: végezze el rajtunk, végezze el bennünk az ujonnanszületés csodáját! Az ő szeretetének jele pedig a gondviselés. Az ő szeretetének jele a megváltás titka: a kereszt és az üres sír, és a Lélek ereje, amely holtpontokról, krízisekből is kimozdít.

Testvéreim, Szentháromság ünnepén mi is kérjük: áldjon, őrizzen meg minket, és munkálja szívünkben a naponkénti újjászületést. Ámen.

Imádkozzunk!

Áldott légy Úristen, mennyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk, és üdvösségre hívtál el minket. Áldott légy Úr Jézus Krisztus, hogy életed adtad értünk, és bűnbocsánatot szereztél nekünk. Áldott légy Szentlélek Úristen, hogy térítesz, új életre keltesz minket. Áldott légy Szentháromság, egy igaz Isten, most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen és maradjon mindnyájunkkal. Ámen.

Gyónás.

Ének: 308 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662) - Liturgia: 13.

1. Készítsd magad, kedves lélek, Hit legyen szent ékességed. Rakd le bűnös súlyos terhét, Imádd Megváltód kegyelmét! Nézd, ma üdvözítő Urad, Szent asztalához hívogat. Irgalmasan hozzád száll ma, Ki az ég és föld Királya.

Mennyei Atyánk, aki nem taszítod el a tékozló fiút, hanem magadhoz öleled, kérünk, szánj meg minket, amikor bűneink terhével hozzád menekülünk, Mutasd meg kegyelmedet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Amikor most az Úr szent vacsorájának ünneplésére készülünk, vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt, hallgassuk meg a Tízparancsolatot!

Ezt mondja az Úr: Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne paráználkodj! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! Mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák bűnét a fiakon harmad- és negyedízig azokon, akik engem gyűlölnek, de kegyelmet gyakorlok azokon, akik szeretnek engem, és megtartják az én parancsolataimat. Krisztus Urunk ezt mondja a parancsolatokról: Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlít ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más parancsolat, amelyik nagyobb ezeknél. - Az Úr Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, magunkat csapjuk be, és igazság nincsen bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz az Isten, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minden gonoszságtól.

Ezek után feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak?

Bánod-e igazán bűneidet?

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened?

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni?

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek?

Legyen nékünk a mi hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk együtt Isten irgalmáért:

Vallom előtted, szent és igaz Isten, hogy vétkeztem ellened és embertársaim ellen, gondolattal, szóval és cselekedettel. Sok jót elmulasztottam, sok rosszat elkövettem. Nem vagyok méltó kegyelmedre, méltó vagyok ítéletedre. Hozzád fordulok mégis, nincs más reménységem. Szent Fiadért, az Úr Jézus Krisztusért kérlek, légy hozzám irgalmas, és bocsásd meg bűnömet. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörül mindenkin, aki a bűn mélységéből kiált hozzá. Ezért rendelte az ő egyházában a bűnbocsánat és békéltetés szolgálatát, amikor feltámadása után ezt mondta tanítványainak: Békesség néktek! Ahogyan engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak. Ezért, az Úr rendelése szerint, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek azok a mennyben és a földön, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Bízzatok és örüljetek, bűnbánó és Krisztusban reménykedő hívek! Isten megbocsátotta bűnötöket! Az ő Szentlelke legyen veletek, hogy teremjétek a megtérés gyümölcseit, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Úrvacsora.

Adjunk hálát az Úrnak, és magasztaljuk szent nevét!

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenhol és mindenkor hálát adjunk neked, mindenható Atyánk és örök Istenünk Jézus Krisztus által, mert üdvösséget szereztél minden embernek. Atyai szeretettel gondoskodol a világról. Ezért az üdvözültek mennyei seregével és a földön élő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent! - zengje szánk Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad. Elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán, és megörvendezteted jóságoddal minden teremtményedet. Ételt és italt adsz az embereknek, hogy életük legyen, és boldogan adjanak hálát tenéked. Nekünk pedig lelki ételt és italt és örök életet is adtál a te szolgád, Jézus Krisztus által. Ezért a nagy irgalmadért kérünk: küldd el most Szentlelkedet, szentelj meg minket, hogy a mi Urunk szent teste és vére által egyetlen testvéri közösséggé legyünk, amikor most rendelése szerint cselekszünk, és tanítása szerint így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Hallgasd meg imádságunkat a mi Urunk, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, és megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely tiértetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat is, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely tiértetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, míg vissza nem tér. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk.

Uram! Nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, de segítségedre szorulok, és vágyódom kegyelmedre. Nem is bízom semmi másban, mint abban, a most hallott drága igédben, mellyel asztalodhoz hívsz, és ígéred: bűneim bocsánatát kapom tested és véred által. Uram, nem kételkedem igédben, cselekedjél velem irgalmad szerint. Ámen.

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Íme minden kész. Járuljatok a kegyelem megterített asztalához.

1. ének: 260 (1-3. v.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke. - Stuttgart 1844.)

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené, Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk, Segíts szent neved által; S mi hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet Örök hálaadással.

2. ének: 263 (Pauli Joakim 1636-1708, német, Tihanyi L. Ágost 1846-1899)

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled. Ha sújt, akkor is szeret, Így próbálja hitedet, Sion ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek! - 2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, Ő megvívhat tengerekkel. - 3. Bár hegyek megrendülnének, Miket égi kéz emelt, S indulás a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ne gondold, ha látod ezt, Hogy téged e perc elveszt, Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz. - 4. Ó, ne csüggedj, bár az estnek Már leszállnak árnyai! Kihez imád buzgón esdett, Halld, Atyádnak hangja hí. Ő megváltott és szeret, Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.

Adjunk hálát az Úrnak!

Áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy örömöt és békességet ajándékoztál igédben és Krisztus Urunk testének-vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk ennek a közösségnek minden áldását, hogy erős hittel ragaszkodjunk hozzád, és őszintén szeressük embertársainkat, az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást:

Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen szent nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr, neve felséges. Te is ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

1