2007-05-27

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

**

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség, 2007. 5. 27.-i, Pünkösd ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 245 (Cselekedek könyve 2. Scholz László sz. 1911)

1. Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! Gyúljon ki lángod bennünk, mint kigyúltak Kettő tüzes nyelveid egykoron! Egy akarattal együtt vagyunk híven, Egy, csak egy óhajtás mindenik szívben: Jer, töltsd be népedet, Szentlélek Isten! - 2. Megfeszítettük Jézust gonosz kézzel, Isten azonban Úrrá tette őt. Isten jobbjáról, Krisztus ha lenézel, Szánd meg a bűntől megkeseredőt. Küld el Szentlelkedet megtérésünkre, Pünkösd legyen vétkeink igaz tükre. - Tisztítsd meg népedet, Szentlélek Isten! - 3. Nekünk lett az ígéret s fiainknak, Mindenkinek, kit még elhív az Úr. Újjászült gyermekek bölcsői ringnak, Az anyaszentegyház így gyarapul. Ó, de hány lélek bolyong messze szórva, Mennyi pogány vár még a hívó szóra - Gyűjtsd össze népedet, Szentlélek Isten! - 4. Szent keresztségünk a váltság pecsétje, Üdvösségünknek első záloga. Bűnbocsánatnak oltári szentsége A Krisztustól szerzett szent vacsora. Mindkettőt használd föl minden hívek közt Igéddel együtt, mint drága szent eszközt - Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Az Úr Lelke betölti a földkerekséget, igéjével megvilágosít mindeneket, semmi sincs rejtve előtte. Ezt a napot az Úr maga teremtette, hogy vigadozzunk és örvendezzünk. Ó, Uram, kérünk, segíts meg! Add, Uram, hogy áldásoddal járjunk. Az Úr az Isten, aki megvilágosít minket. Magasztallak téged, én Istenem. Adjatok hálát az Úrnak, mert irgalmas, és szeretete örökkévaló. Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most, hogy megállunk Isten színe előtt ezen az istentiszteleten, kérve Lelkének az áldását, mindenek előtt valljuk meg neki bűnünket, gondoljunk méltatlan voltunkra, és hallgassuk meg önvizsgálatunkra törvényét, a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és nincs bennünk igazság. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől, személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel most könyörögjünk Isten irgalmáért:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Szentlelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg újra szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam útaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által. Őbenne, irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkból. Ebben bízva hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy azok oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő testvéreim, Isten az ő véréért megbocsátotta bűnünket. Legyen hát velünk az ő Lelke, hogy teremjük a megtérés gyümölcseit Jézus Krisztus Urunk által. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Vigasztaló Lélek, Istenünk tüze! Minden teremtménynek te adsz életet, benned találkozunk Istennel. Igazságod köré gyűjtöd a tévelygőket, és a te csodád, ha értjük egymást. Dicsőség legyen neked örökké! Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! A mai ünnepnek, Pünkösd ünnepének az igéit olvasom most. Az evangéliumi ige János evangéliumának a 14. fejezetéből, a 23. verstől kezdve így szól:

Jézus ezt mondta a tanítványainak:

„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én igémet. Az az ige pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki elküldött engem.”

„Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. Most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön a világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma. Hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogyan az Atya parancsolta: keljetek fel, menjünk el innen.”

A történet folytatása, beteljesedéseképpen így szól Isten igéje hozzánk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből, a 2. fejezetének első 13 versében:

Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták:„Íme, ezek, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámíták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Libia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a rómaiak jövevények is, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól”. Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: „Mi akar ez lenni?” Mások azonban gúnyolódva mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 246 (Scholz László sz. 1911)

1. Csüggedt, alélt vagyok, Fáraszt a szó, Bénultan ér napom, Ha rossz, ha jó. Űzd el homályomat, Hozd fel világodat Szentlélek, drága hű Vigasztaló! - 2. Új élet Lelke vagy, Gazdag, csodás, Hittel kínálsz, s a hit - Feltámadás! Erőd kit felkarolt, Nem nyughat, mint a holt. Lendíti éltető Terv s alkotás. - 3. Édes fuvallatod Áraszd ki rám, S menten fogy bú, keserv, Szűnik hiány. Látván jóvoltodat Szívemben dal fakad. S ha már dicsérni tud, Mást nem kíván!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Pünkösd ünnepének az ószövetségi igéje szól most hozzánk Mózes 4. könyvéből, a 11. fejezetből a következőképpen:

Mózes meghallotta, hogy a nép nemzetségeiben mindenki a sátra bejáratánál siránkozik. Akkor igen fölgerjedt az ÚR haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. Ezért Mózes ezt mondta az ÚRnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? Vajon bennem fogant-e meg ez az egész nép, és én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet esküvel ígértem atyáiknak? Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!

Azután ezt mondta az ÚR Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izrael vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled. Akkor leszállok, és beszélek ott veled. Elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozzad azt.

Mózes kiment, és elbeszélt a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.

Urunk! Szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Remélem, kedves Testvérek, hogy senki nem lesz rosszul közülünk itt, a mai istentiszteleten a melegtől. Azért van nyitva az ajtó; nem azért, mert Isten Lelke csak így tud bejönni hozzánk, hanem azért, hogy a friss levegőből bejöjjön valami hozzánk és járjon, ugyanis ha nem jön egy kis fuvallat, akkor nagyon könnyen összeomlunk, és ez nem lenne jó. Fuvallat nélkül ugyanis összeomlunk könnyen.

Van sok-sok példa a Bibliában ilyen összeomlásokra. Persze ott nem a levegőáramlás hiánya okozza az összeomlást, hanem Isten Lelkének a „széliránya”. És ezt az énekünk is, meg a pünkösdi történet az Apostolok cselekedetei könyvéből is fuvallathoz, szélhez hasonlítja. Természetesen alapvetően másról van szó, de mivel nehéz az Isten dolgait emberi fogalmak közé szorítani, és így megfogalmazni, ezért vagyunk kénytelenek mindig valamilyen hétköznapi hasonlatot használni, hogyha az Isten dolgairól, például akár a Lelkének a fuvalmáról beszélünk. Tehát minden esetre hasonló ahhoz, ahogy a szellőnek, a levegőnek a hiánya testi összeomlást okoz, ahhoz hasonlóan az Isten Lelkének a hiánya is: lelki összeomlást okoz, aminek persze meglehetnek a testi következményei is, ahogy ez sokszor előfordult, és előfordul minden időben. Csak néhány példa a Bibliából ilyen összeomlásokra. Nem a szellő, hanem az Isten Lelke hiánya okozta összeomlásokra.

Ott van például Dávid, akinek a zsoltár-részletét imádkoztuk bűnvallásképpen most, az istentisztelet elején. Volt neki egy különös története bizonyos Bethsabé nevű hölggyel, akit megkívánt, habár másnak a felesége volt Bethsabé, - és egyszeriben félrerakta Dávid az Isten Lelkét, aki pedig mindig, az esetek többségében ott volt vele és vezette. Tehát az Isten vezette Dávidot az életében, és éppen volt egy olyan alkalom, amikor látta ezt a hölgyet. Félrerakta Dávid az Isten Szentlelkét. Félrerakta azt a vezetést, amit az Istentől kapott folyamatosan, és úgy tette, ahogyan a saját lelke, saját szíve, esze, akarata, bármi diktálta. És jött egy összeomlás! Nemcsak azért, mert tragédiáknak a sorozata lett a következménye ennek, hanem ezután maga, Dávid is lélekben összeomlott. Meghallgatva a prófétának a szavát arról, hogy ő mit tett, és hogyan távolodott el Istentől, összeomlott lélekben. És úgy menekült meg a teljes pusztulástól Dávid, hogy Isten meghallgatta ezt az imádságát, és nem vette el tőle teljesen a Lelkét. Felkarolta, felemelte, és visszahozta abba az állapotba, amiben azelőtt Isten Lelke révén volt. Így szólt ez az imádsága: Istenem! Az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el orcád elől, Lelkedet ne vedd el tőlem. Vidámíts meg szabadításoddal. Támogass, hogy lelkem készséges legyen. - Összeomlásban Dávid így imádkozott, és megmenekült ebből, a mélységből.

De aztán ott volt másik példa is ilyen összeomlásra, Illésnek az esete. Illés próféta - lehet talán mondani, hogy - lelketlen mészárlást hajtott végre a Karmel-hegyénél, miután az Isten bebizonyította, bizonyos értelemben, a hatalmát az egész nép nyilvánossága előtt. Illés ezután fogta, és lemészárolta az idegen isteneknek a prófétáit, képviselőit ott. - Ezután, a lelketlen mészárlás után is, nemcsak ezután, hanem az egész hosszú időszak után is, ami mögötte állt, Illés összeomlott. Ez a hosszú időszak azzal telt Illés lelkében, hogy egyfajta olyan állapotba ringatta magát, - erről számol be a története -, egyfajta „önhősises” állapotba ringatta magát. Abban a tudatban, meggyőződésben élt és végezte a prófétai munkáját, hogy ő az egyetlen igaz ember egész Izraelben, aki megmaradt. Senki más nincs. Ő maradt talpon egyedül - „egy, csak egy legény van talpon a vidéken” - senki más itt már semmit nem tud, semmit nem ér. Csak ő az egyetlen igaz ember. - És ez vezetett el oda, hogy miután tulajdonképpen - lehet mondani, hogy - bizonyosfajta győzelmet aratott, ez mégsem volt elég ahhoz, hogy talpon maradjon, hanem összeomlott. És az történt vele - így írja a Királyok könyve -: megijedt, elment, hogy mentse az életét. Odaért egy rekettye-bokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most, már, Uram! Vedd el életemet! És az Isten angyalának többszöri kísérletébe, ébresztgetésébe telt, amíg Illést talpra állította, és továbbindította azon az úton, amelyen terve volt Istennek, hogy menjen.

Azután persze nemcsak az Ószövetség, hanem az Újszövetség is tartalmaz ilyen eseteket. Ott van Péter tanítványnak a példája, aki szintén, bizonyos értelemben, túlbecsülte a saját hitét, az emberi értékeiben bízott, a talán valós emberi értékeiben, azokban bízott, és azt mondta, hogy „én ugyan semmi áron meg nem tagadnálak, Uram, és mindig melletted maradok, és követlek, ha kell, a halálba”. Bízott abban az elszántságban, határozottságban, ami az ő saját lelkének a tulajdonsága. És aztán - így ír az evangélium - visszaemlékezett Jézus szavára egyik éjjel: „mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem”. Aztán keserves sírásra fakadt. Ő is összeomlott, mert nem az Isten Lelke volt vele, hanem a saját lelke lehetőségeiben, képességeiben bízott.

Ott vannak a tanítványok, akik hallgatják Jézus szavát arról, hogy: nem kellene szomorkodnotok, amikor elmegyek - mondja Jézus. Ha szeretnétek, ismernétek engem, akkor ennek örülnétek, mert tudnátok, hogy ez az Isten akarata, ennek mi az értelme, mi a kimenetele, és akkor ez örömmel töltene el titeket. A tanítványok elcsüggedtek. Mindent feladtak, mindent abbahagytak, és eljutottak oda, hogy Húsvét reggelén hiába mondták némelyek, hogy látták az Urat élve, - ők nem hitték. El kellett telnie egy bizonyos időnek, el kellett jönnie annak, a bizonyos Pünkösd napjának, hogy Isten Lelke felébressze őket, és Isten Lelke folytassa a munkáját rajtuk keresztül.

Aztán itt van ez a történet Mózes 4. könyvéből. Mózes szintén összeomlik. Mi más ez, mint egy embernek az összeomlása? Kifakadok Istennek, hogy „hagyjuk a fenébe az egészet, haljak meg, és csinálj te avval a néppel, amit akarsz! Mi a csodát kell nekem fáradnom, küzdenem ezzel a keménynyakú, engedetlen, lázadozó, siránkozó néppel? Nem tudok segíteni rajtuk!” - Ott van persze ennek a hátterében, meg az egész történetnek az az értelme, lényege, hogy azért omlik össze Mózes, mert egy olyan életkép él szilárdan benne és a népben, hogy ő, Mózes az Isten embere, akivel Isten beszél, Mózes a vezér, - és ott vannak a többiek, a nép tagjai - úgy mond - a másik oldalon. Ő van Istennel, a többiek a másik oldalon, Istentől távol. Ezért van a zúgolódás és a bizalmatlanság, mert a népnek a tagjai, az emberek nem beszélnek Istennel, el sem tudják képzelni, hogy lenne erre lehetőség, mert Isten Mózessel beszél, Mózes közvetíti az Isten szavát feléjük. Ez egyfajta „birka-nép”: követik a botos embert. Ennyi a kapcsolatuk Istennel. Mózes pedig nem bírja, természetesen. Eljön időről-időre az a pillanat, amikor összeomlik, mert a saját lelke nem olyan hatalmas, ami miatt érdemes lett volna a Biblia szereplői közé bekerülni. A saját lelke emberi, olyan, ami bennünk is megvan. Olyan, ami nem képes elhordozni az Istentől kapott küldetést, nem képes járni azon az úton, amire az Isten hív minket, nem képes felvállalni például egy egész népnek a hitét, mert nem arra való.

Mózesnek a története nem az ő tetteiről szól, hanem az Isten tetteiről. Ebből is tudhatjuk, hogy Mózes tettei az összeomlásra elegendőek. És aztán a történet arról szól, hogyan ad Isten az összeomlásból épülést. Hogyan adja Lelkét, és hogyan épít ezáltal egy igazi népet, gyülekezetet magának!

Egyfelöl ott van az, hogy közösséget formál. Azt mondja, hogy: gyűjts össze hetven embert a nép vezetői közül. Legyen egy közösség, ne magad légy és a túloldalon a nép, hanem legyen egy közösség, akik együtt viselik a terhet, akik együtt hordozzák a munkát, a felelősséget, és együtt.kapják a Lelket; amely végzi a munkát. Másfelől ennek az épülésnek a jellegzetessége az, hogy egyértelműen Isten Lelkétől függ. Tehát nem arról van szó, hogy Mózes végzi a munkát, és egy nagyszerű küldetést teljesít be, hanem arról van szó, hogy Mózes az Isten eszköze, akin keresztül az Isten dolgozik. Nem arról van szó, hogy kiválasztja a hetven embert, és attól kezdve a hetven ember tűzzel-vassal, mindenen keresztül segít neki, és együtt végzik a munkát, együtt vezetik a népet, és viselik gondját, hanem nagyon határozottan az áll itt, hogy amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem. - Minden, ami történik az Isten Lelkén múlik, attól függ. Ez az épülésnek a másik fontos tulajdonsága. Ilyen egyszerű: amikor rajtunk nyugszik a Lélek, történik valami. Máskor nem történik valami. Ezt nem lehet kijátszani, ez ilyen egyszerű.

Kérdés most, hogy mi van belül? Hogyan történik megújulás, épülés bennünk meg a közösségünkben, gyülekezeteinkben? Hogyan történik bármi, ami fontos, tartalmas és értékes bennünk? Hogyan épülhet, mondjuk egy új templom Tatabányán? Vagy hogyan szaporodhat az ifjúság élete, hogyan gazdagodhat a jelenléte közöttünk, itt, a gyülekezetben? Vagy hogyan lesz több hittanos-gyemek, iskolás gyermek a hittan órákon, mint most? Hogyan tudjuk divatos szóval „elérni” azt a mondjuk 50 000 embert, aki itt, Tatabányán él Isten nélkül? - Azért mondtam, hogy divatos szó az „elérni”, mert nagyon buta szónak tartom. Mert ha el akarunk érni valamit, az a mi lelkünknek a munkája. Azzal történhet valami, ideig-óráig, de abból épülés nem biztos, hogy hosszú távon lesz.

Egy tréfás képet hoztam, lehet, hogy már ismerik a Testvérek. Ez egy karikatúra, Ivan Steiger karikatúrája, az egyházról, mint megújulni nem kívánó közösségről. Azt fejezi ki a kép, hogyha elzárkózunk az emberiességtől, az emberekre való odafigyeléstől és az emberek iránti szeretettől, akkor nincsen Lélek, nem tud dolgozni Isten Lelke közöttünk, bennünk. Mert nem keletkezik csatorna közöttünk, a gyülekezet között és az emberek között. Ilyenek vannak a képen felírásként - nehéz egy kicsit elolvasni ennek, a rajzbeli gyülekezetnek az életét -, hogy „mi nem szeretjük a modern istentiszteletet”; „új énekek éneklése szigorúan tilos!”; a kézfogást mellőzzük!”; nincs fűtés, nincs szeretetvendégség, sem kávézás”; „extra-kemény” - már mint a pad, amin ülnek; „prédikáció legalább egy óra”. - Az emberiességtől való
elzárkózás és olyan értékeknek a megtartása, ami nem sajátunk, hanem egy vélt hagyomány - ilyen karikatúrához vezet. Ez egy olyan állatorvosi-ló rajz. Mindent egybegyűjt, és besűrít ebbe a rajzba, ami a mai gyülekezeteinknek a problémája.

Mi van akkor, hogyha nem ilyen a gyülekezetünk, és ezeket, a dolgokat mi nem csináljuk, és megnyílunk? És mindazt, amit ez a rajz kifejez, hogy kellene, amire szükség lenne, - az megvan bennünk és tesszük? Ez mind a mi lelkünknek a munkája lehet, ez mind aktivitás kérdése, ez mind emberi odaszánás kérdése, mind olyan dolog, amit meg tudunk valósítani. - Nos, a történetünk, a felolvasott igéink, tulajdonképpen arról szólnak, hogy az Isten Lelkének a munkája, a megújulás, a növekedés, az élet, az Isten jelenléte attól sem lesz meg. Én sem, meg egyikünk sem a gyülekezetben fog többet tenni emberi elhatározásból. Dolgozni lehet, sőt kell is; egymásra odafigyelni lehet, sőt kell is; a dolgainkat komolyan venni, megbeszélni és rászánni mindent, amit tudunk, amink van, az lehet, sőt kell is, sőt mindennek közvetlen eredménye is lehetne, sőt van is.

De ami a hitünknek a célja, ami az istentiszteleteinknek, meg mindenféle gyülekezeti életünknek a célja, hogy tudniillik Istenhez térjünk, és minél többen körülöttünk Istenhez térjenek, Isten gyermekei legyenek, ez nem történik meg. Népszerű lehet sok minden, ha - mondjuk - van fűtés, meg modernek az istentiszteleteink, meg nem prédikálok ilyen hosszan, mint most, - de a fontos dolgok, azok ezen túl vannak. Nem fogunk és nem tudunk többet tenni, mint amit Isten tesz velünk! - Ha mégis teszünk valamit ezen túl, az olyan, amire azt mondja a Jakab levele, hogy „szalma”. Hogy valamit csinálunk, építünk, de amikor Isten tüze jön, akkor az abban elég, és semmivé lesz. Az Isten országában nem marad meg, nem megy oda be.

Olyan ez, mint a világnak a gazdasági termelése. A világ gazdasági termelése az emberi tényezőkön áll jelenleg, és emberi tényezők, emberi akarat nyomán növekszik. Egyre többet szedünk el a természetből, és egyre többet termelünk belőle. És egyre többet fogyasztunk el mindenből. Ez egyszerűen az Isten áldása révén történik? Nem! Ez emberi igyekezet: többet akar. És ennek az eredménye - talán ki tudjuk számolni, hogy- összeomlás gazdaságilag, társadalmilag, meg természetileg.

Így van ez Isten népének az életében is. Ha amit Isten tesz velünk, az a meghallgatáson túl az életünkké válik, a lelkünkké válik, akkor születik köztünk közösség, és általunk munka.

Ezért imádkozzunk:

Urunk, add lelkünkbe Lelkedet, hogy általad megújuljunk, épüljünk, talpra álljunk, növekedjünk, és veled együtt éljünk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el, Testvéreim, az Isten igéjére feleletül, hitünk megvallására az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 244 (1. v.: Iverson Dániel sz. 1924, angol. 2-4.v.: R. Váró Margit 1891-1972 - Iverson D. sz. 1924) - Liturgia: 12

1. Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, áldva szállj le rám! - 2. Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, légy vezérem itt! - 3. Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent, Jézusommal légyek egy már e földön lenn. Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, hadd lehessek szent! - 4. Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke jöjj, győzedelmet adj!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki elküldte Szentlelkét, hogy gyermekeidet az egyház közösségébe gyűjtse. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgasd meg imádságunkat Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek és egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Szerető Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki ránk Lelkedet, hogy Megváltónk keresztjének titkát ünnepelve részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg gyülekezetünkről, egyházadról, melyet megváltottál Krisztus vérén. Őrizz meg bennünket közösségedben. Erősítsd meg napról-napra a hitünket, és növelj bennünket. Urunk, emlékezz meg szeretteinkről. Azokról, akik keresnek és dicsérnek téged, azokról, akik nem ismernek téged. Kérünk, add Lelkedet nekünk, hogy valósággal tudjuk dicsérni nevedet, és valósággal tudjunk utat mutatni feléd, hozzád a körülöttünk levőknek. Urunk! Emlékezz meg szeretteinkről, és mindazokról, akik Krisztus-hitben mentek el ebből az életből. Urunk, téged imádunk, téged dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus, Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára, Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Jézus békéje legyen mindenkor velünk. Íme minden kész. Testvéreim, jöjjetek a kegyelem megterített asztalához.

1. ének: 208 (Hauszky Sámuel 1871-1965 - Vác 1797)

1. A keresztfához megyek, Mert máshol nem lelhetek Nyugodalmat lelkemnek. Ott könnyárban leborulok, Bűnterhemtől szabadulok, Hol a bűntelen szenved. - 2. Isten ama Báránya Hogy' jut a keresztfára? Mért foly alá szent vére? Értem tette ezt Jézusom, Fájó szívvel hiszem, tudom, Lelkem örök üdvére. - 3. Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt. Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától: Üdvöm, napom feltámadt. - 4. Csodás égi szeretet! Szívem mindent elfeled, Ami engem földre von. Csak rád nézek, én Megváltóm, Szereteted sírig áldom, Győzedelmes Krisztusom. - 5. Tied vagyok, Jézusom, Megyek keresztutadon, Nyugtot, békét így lelek, A szeretet hozzád kapcsol, - Boldog, aki híven harcol, - Veled mindig győzhetek!

2. ének: 223 (Gellert Keresztély 1715-1769, német)

1. Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam. - 2. Jézus él! Ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam. - 3. Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam. - 4. Jézus él, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. Ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam. - 5. Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam.

3. ének: 233 (Boszák Kelemen 1535, cseh, Rimay János 1569-1631 - Boszák K. 1535)

1. Mi Urunk, édes Atyánk, Add nekünk Szentlelkedet, Szent Fiadért áraszd ránk Gazdagon kegyelmedet, Hogy tisztán megismerjük Te igaz törvényedet, És hamis tudománytól Megőrizzük igédet! - 2. Krisztus, ki híveidnek Küldtél mennyből Szentlelket, Kiket Atyád tebenned Választott és eljegyzett, Öntsd ki Lelked reánk is, Buzgón könyörgünk néked, Hogy általa igédben Ismerhessünk meg téged! - 3. Vigasztaló Szentlélek, Légy mi kedves vendégünk, Ki sok kinccsel gazdag vagy, Lakozzál együtt vélünk! Szólásra készíts nyelvet, Adj tanulásra kedvet; Fülünk nyisd meg hallásra, Szívünket megtartásra.

4. ének: 260 (1-3. v.: Fabricius Jakab 1593-1654, 4. v.: Lipcse 1638, német. Gusztáv Adolf svéd király éneke. - Stuttgart 1844)

1. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, Szívedet ne rémítse meg Sok ádáz ellenséged! Bár dühük ellened fordul, S te félsz és könnyed kicsordul: Nem árthatnak tenéked. - 2. Bízzál, ügyed az Istené, Ne félj, hogy porba ejtené Drágán megváltott népét! Ő rendel segítőt melléd, Ki vészben, viharban megvéd Téged és szent igéjét. - 3. Él az Úr, s áll ígérete, Ördög, világ minden csele Megszégyenül mirajtunk. Isten velünk, s mi ővele, Nagy az Istennek ereje, Győzelmet kell aratnunk. - 4. Téged kérünk, mi Krisztusunk, Mivel mi csak benned bízunk. Segíts szent neved által; S mi hű nyájad, akkor neked Vígan mondunk dicséretet Örök hálaadással.

Forduljunk Istenhez hálaadással:

Áldunk téged, Istenünk igéd gazdagságáért, közösséged öröméért. Urunk, őrizd meg bennünk a veled való közösség minden áldását, hogy ragaszkodjunk hozzád erős hittel, hogy őszintén szeressük embertársainkat az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást:

Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága.

Énekeljük el most befejezésül nemzeti imádságunkat, a Himnuszt:

Isten, áldd meg a magyart jó kedvvel és bőséggel. Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel. Balsors, akit régen tép, hozz reá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

** Forrás: www.mkdsz.hu

7