2007-05-20

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Húsvét ünnepe utáni 6. vasárnapi (Exaudi) istentiszteletén, 2007. 5. 20.-án, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket a mai istentiszteletünkön. Ma, egy héttel Pünkösd előtt könyörögjünk és várakozzunk, készüljünk együtt a Lélek, Isten Lelkének az ünnepére. Olyan esemény is gazdagítja a mai délelőttöt, hogy megkereszteljük Gergő kistestvérünket Bicskéről. Forduljunk Istenhez az ő dolgában is imádságban, reménységben.

Kezdő ének: 238 (Gerhardt Pál 1607-1676, német) - Liturgia: 5

1. Szentlélek, öröm Lelke, Te vigaszul jöttél, Hogy a bút úgy űzd szerte, Mint felleget a szél. Megvigasztal szavad, Letörli könnyeinket, Új örömre hív minket, Új reménységet ad. - 2. Hős erő tőled árad Megállni győztesen. Ős ellenségünk támad És kísért szüntelen. Védd Krisztus harcosát, És add, hogy bátran küzdve, Rabszolgaságra, bűnre Ne adja meg magát! - 3. Az egész kerek földet Te tartod kezedben, Te formálsz át kőszívet, Hogy hússzívvé legyen. Add, hogy a szeretet És béke összekössön, S mind e világon győzzön A gyűlölet felett. - 4. Jöjj, tölts be szívet-házat Hit tiszta fényével! Teveled áldás árad, Új élet sarjad fel. Jöjj, áldott Szentlélek! Jöjj, Atya, Fiú Lelke, Hogy szüntelenül zengje Erődet új ének!

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Halld meg, Uram, hangomat, hozzád kiáltok. Könyörülj rajtam, és hallgass meg, Istenem! Ne rejtsd el orcádat előlem, ne utasítsd el szolgádat haraggal. Te vagy segítségem! Ne vess el engem, ne hagyj el, szabadító Istenem! Uram! Ismertesd meg velem utadat, és lábamat igazítsd a helyes ösvényre. Add, hogy meglássam jóságodat, és gyönyörködhessem templomodban. Ámen.

Liturgia:

Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek, A Szentháromságnak, Hűséges éltetőnknek Dicséret, dicsőség, Legyen magasztalás, Most és mindenkoron Örök hálaadás!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mivelünk! Testvéreim, most Isten színe előtt gondoljunk méltatlan voltunkra. Nézzünk magunkba, és valljuk meg bűneinket, elveszettségünket Istennek imádságban: Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem. Töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, vétkemtől tisztíts meg engem. Tudom, hogy hűtlen voltam, látom vétkemet. Ellened vétettem, mert azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, jogos ítéleted. Én bűnben születtem, te pedig a szív igazságát kedveled. Tisztíts hát meg, és tiszta leszek. Moss meg, és hófehér leszek. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Előtted állok, drága Jézusom, Reád szorult én kétséges sorsom. Én Uram, Királyom és bírám, Légy szószólóm bűnösnek, tekints rám!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Isten megkönyörült rajtunk, méltatlanokon Jézus Krisztus által, akit halálra adott bűneinkért, és akit feltámasztott üdvösségünk érdekében. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Hogyne dicsérném az Istent Zengedező énekkel, Ki dolgában oly bölcs, oly szent, És jót tesz mindenekkel! Ő minden áldások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet, És hű szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örök Isten! Te egyházadra bíztad Fiad evangéliumát. Add hát nekünk az erő, a szeretet, a józanság Lelkét, hogy jó szívvel engedelmeskedjünk neked. Szerte a világban hiteles tanúid legyünk az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Keresztyén Gyülekezet! A mai vasárnapnak ószövetségi igéjét olvasom. Jeremiás próféta könyvéből szól, a 31. fejezet 31. versétől kezdve:

Eljön az az idő - így szól az ÚR -, amikor új szövetséget kötök Izrael és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyent őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. De ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk - így szól az ÚR. Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával fogok kötni, ha eljön az ideje - így szól az ÚR -: Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.

Így szól erről Jézus János evangéliuma 15. fejezetének a végétől a 16. fejezet 4. verséig:

„Amikor eljön a Pártfogó,” - mondja Jézus a tanítványainak -, „akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.

Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. A zsinagógákból kizárnak titeket, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot végez; és mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért mondom nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá: én megmondtam nektek.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Keresztelő.

Ének: 297 (F. Varga Lajos 1856-1939)

1. Ó, örök Isten, ki Atyánk vagy nékünk, Ím, leborulva, esedezve kérünk: E kicsiny gyermek egész földi éltét Karjaid védjék! - 2. Megváltó Jézus, gyermekek barátja, Vedd őt öledbe, kezed óvja, áldja, Légy te őnéki út, igazság, élet, És híveddé tedd! - 3. Szentlélek Isten, te örök fényesség, Általad teljes az igaz keresztség. Bűnt és kísértést kicsinyedtől űzd el Mennyei tűzzel!

Békesség néktek! Feltámadott Krisztus Urunk ezen szavával köszöntelek benneteket, amikor most gyülekezetébe jöttetek Gergővel, hogy részesüljön a keresztség szentségében.

Hallgassátok meg a gyermekek evangéliumát: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy kezét rájuk tegye. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus látta, így szólt: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. És átölelte, kezét rájuk téve, megáldotta őket.

Az Úr áldja meg ezt a gyermeket is. És őrizze meg életét mostantól mindörökké. Ámen.

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! Kedves Szülők, Keresztszülők! Krisztus Urunk mennybemenetele előtt azt mondta tanítványainak: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Azért menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, a Szentléleknek a nevében, és tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Ebben a reménységben, ezzel a hittel és ennek tudatában induljatok most, kedves Család, azon az úton, amelynek ez az ünnep a kezdete. Forduljuk most Isten elé imádságban, mielőtt Gergőt megkeresztelnénk:

Urunk, Krisztusunk, légy kísérője, vezetője, pásztora Gergőnek és családjának. Őrizd meg őt, hogy az élete veled, benned való növekedés legyen, hogy növekedjen az ismerete, Isten-ismerete, erősödjön a hite, hogy letegye napról-napra a saját életét, és fölvegye azt, amit tőled kap. Vezesd őt, szeretteit bölcsességben, józanságban, előtted való alázatban, egymás iránti szeretetben. Ámen.

Kedves Szülők és Keresztszülők! Kérdem tőletek, feleljetek szívetek szerint:

Akarjátok-e, hogy Gergő a keresztség szentségében részesüljön, ezzel Isten gyermeke és Krisztus egyházának tagja legyen? Akarjátok-e? - Akarjuk.

Vállaljátok-e, hogy az evangélikus egyház segítségével gondoskodtok az ő hitben való növekedéséről: Vállaljátok-e? - Vállaljuk.

Mi legyen a gyermek neve? - Gergő! Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében. A mindenható Isten, aki téged vízzel és Szentlelkével újonnan szült, bűnödet megbocsátja, áldjon meg téged, és őrizzen meg az örök életre. Ámen.

Kedves Testvéreim! Az Isten, a teremtő Isten rátok bízta Gergő életét. Ajándékul szánta, és egy út kezdődött el ezzel, amelyen az ő haladása, növekedése, előmenetele a ti hiteteken, felelősségeteken nyugszik. Azért biztatlak benneteket, hogy napról-napra legyetek Isten iránti bizalommal, örömmel és hálával mindazért az örömért és megpróbáltatásért, amit ennek a kisgyermeknek az élete, növekedés jelent. Így tanúskodik erről a Zsoltáríró: Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Bizony az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Boldog mindenki, aki az Urat féli, és aki az ő útjain jár. Bizony élvezed kezeid munkáját, és jól lesz dolgod. Ámen

Most mondjuk el, Testvéreim, együtt az Úrtól tanult imádságot, amely reménység szerint Gergőnek is mindennapi imádsága lesz: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon és őrizzen meg benneteket gyermeketekkel együtt. Áldja meg bejöveteleteket és kimeneteleteket, napjaitokat. Gazdagítson meg szeretettel, hűséggel, bölcsességgel és türelemmel. És adja meg nektek az élet koronáját Jézus Urunk által. Ámen.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak. Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak. Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár. De úgy alkonyul már. Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel, haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az ének a szív. Annyi itt a vész. De ha fölfele néz, Várja a vándort a mennyei rész.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet! A mai vasárnapnak a levélbeli igéje Péter apostol 1. levele, 4. fejezetének a 7. versétől a 11. verséig szól

Így ír tehát az apostol a gyülekezetnek:

Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez. Legyetek egymással vendégszeretők zúgolódás nélkül. Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőítessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Most többféle szempontból is egy kezdetnél vagyunk. Például Gergő, akit megkereszteltünk, az életének és a Krisztushoz tartozásának a kezdetén áll. Azután az Egyház is a kezdetének az ünnepéhez közeledik. Pünkösd - a jövő héten - az Egyház kezdetének, indulásának a napja. Hiszen az Egyház azzal kezdődik, hogy Isten adja a Lelket. És amikor kezdetnél vagyunk, - többféle szempontból is, talán az időnk növekedésében, az időnk útján többen is még inkább az utunk kezdeténél tartunk, mint valami előre haladott állapotban -, mégis most arról szól nekünk az ige, hogy az út kezdetén állva, közel van a vég: Mindennek a vége közel van!

A különös paradoxon többféle szempontból is helytálló. Egyrészt Krisztus visszajövetele is közel van abban az értelemben, hogy nem tudjuk az idejét, és azzal bízta rá a hitet Krisztus a tanítványaira, hallgatóira, hogy azzal a Lélekkel éljenek, hogy mindig készen álljanak. - De éppen az időpont ismeretlensége miatt a földi életünknek a vége is ugyanebben az értelemben közel van. De közel van a mai napnak a vége is. Közel van ennek az istentiszteleti közösségnek a vége is. Közel van az egy-egy lehetőségnek, alkalomnak, időszaknak a vége, amely lehetőséget kínál valamire, valaminek a megtételére. Közel van a mai napnak a vége, ami ad módot arra, hogy éljünk, és körülnézve meglássuk az Isten világát, és meglássuk egymást, meglássuk a testvért egymásban. Közel van tehát sokféle szempontból a vég. Lehetőségeinknek a vége is közel van, az, hogy lehetőségeinknek a határához érünk, az, hogy lehetőségeink megszűnnek sok mindenre, az öregedéssel, betegséggel vagy az életünk végével. És sok mindennel, a körülményeknek a megváltozásával is. És minden értelemben fogadjuk és halljuk nyugodtan az apostolnak ezt a szavát: Mindennek a vége közel van!

Ezzel a tudattal, ezzel a szemlélettel érdemes élni a világban, és járni az utunkat a kezdetétől kezdve, hogy közel van, kiszámíthatatlanul közel mindenféle utunknak és lehetőségünknek a befejezése. Ha pedig így van, ez azt jelenti, hogy amit tenni érdemes, amiért az életet végig érdemes járni, arra nincs korlátlan idő!

Egy kis történetet küldözgettek nem régiben az interneten, és ott olvastam arról, hogy egy házaspár vett valamikor egy drága, értékes étkészletet azzal, hogyha majd valamikor egy különleges napjuk lesz, valami különleges esemény, akkor majd előveszik, ünnepélyesen gyertyát gyújtanak, megölelik egymást, és majd örülnek ennek a gyönyörű készletnek. Aztán teltek az évek, és általában hétköznapok jöttek egymás után. Az étkészlet szépen, türelmesen pihent a szekrényükben. És még soha nem volt olyan különleges alkalom, hogy elővegyék, gyertyát gyújtsanak és örüljenek egymásnak. Aztán egy napon a feleség, az asszony meghalt, és ahogy a férj matatott gyászában a holmijaik között, kezébe akadt ez a készlet, és leírta ezeket, a gondolatait. Kiírta magából a fájdalmát amiatt, hogy a készlet, amit azért vettek közösen, hogy együtt örüljenek, sohasem került felhasználásra. Így van ez az élet minden dolgában - írja ez az ember.

A lehetőségeink, az időnk végesek. Akár így, akár úgy - eljön a határidő. És amit megtehetünk az életünk érdekében, az öröm érdekében, amit megtehetünk a szeretetben, azt nincs értelme halasztani. Mindennek a vége - ebben az értelemben - közel van. Nincs korlátlan utunk!

Körülbelül két hete készülök a kertben füvet nyírni. Már elég nagy, már térdig ér a legtöbb helyen. Volt olyan, hogy éppenséggel belefért volna az időmbe, de akkor még voltak más dolgaim, amelyek nem sokkal kevésbé voltak sürgősek, és a fűnyírás akkor még éppenséggel ráért volna még három napig körülbelül. Aztán másnapra eleredt az eső, aztán nem volt semmi időm nekifogni, és a fű a gazdag napsütés és a gazdag égi áldás következtében azóta is növekszik. Talán ma vagy holnap sorra kerül, de nem biztos.

Ahogy füvet nyírni kell, úgy szeretni is kell. Persze a szeretet nem egy érzés csupán, hanem egy kapcsolati forma. Két ember között, házastársak között, barátok között, gyülekezeti testvérek között egy kapcsolati forma. Ennek megfelelően mindig van idő belefogni, gyakorolni, tenni benne valamit, járni ezen az úton, élni ezt a kapcsolati formát. Bármikor el lehet kezdeni - elvileg. Másfelől azonban mindig jönnek olyan események, körülmények, fordulatok, kanyarok az életünkben, amelyek a halasztott tetteket végérvényesen lehetetlenné teszik. És ehhez nem kell meghalnia valakinek feltétlenül, elég, hogyha elhangzik egy-egy szó, vagy megtörténik egy-egy mozdulat, és a szeretetet, mint kapcsolati formát befejeztük. Ezért mondja az apostol: mindennek a vége - ebben az értelemben is - közel van.

Szeretni kell Istent is! Erre is van idő elvileg az életünk utolsó percéig. Bizalommal és bátorsággal tekinthetünk a golgotai keresztre feszített egyik bűnözőre Jézus mellett, a másik kereszten, akinek bőven elég volt a halála előtt néhány perccel odafordulni bizalommal Jézushoz, és máris megkapta az örökélet ajándékát. Nagyszerű vigasztalás és reménység az életünk minden reménységében, ugyanakkor az Istennel való kapcsolatnak természetében ellentmond az, hogyha az ember erre apellál. Éppen azért hangzik az apostoli szó: Mindennek a vége közel van. És a lehetőségeink nem mindig maradnak meg akár az életünk utolsó előtti percéig is. Ezért mondja az apostol, hogy: úgy adjátok, amitek van, úgy adjátok oda egymásnak, mint jó sáfárok. Úgy gazdálkodjatok azzal, amit az Istentől kaptatok. Sáfár azt jelenti, olyan mesterségnek a régi szava, hogy valaki kezelésbe kap javakat, valamilyen természeti javakat, és azzal gazdálkodik. Elszámol velük. Egy sáfárnak a munkájában tehát fontos a hűsége. - Hogyha elmegyünk a bankba a pénzünkkel, és ott azt mondják, hogy ma 8% a kamat, akkor hiába megyünk oda holnap, amikor már csak 5%. Ez egy ilyen dolog. Fontos az időtényező, és nagyon sok minden múlhat rajta. Később esetleg késő, mert akkor már lehet, hogy veszteséges az üzlet.

Így van ez a javainkkal is, és így van egymással is. „Jól gazdálkodjatok tehát azzal, ami rendelkezésetekre áll” - írja az apostol. Elsősorban a szeretettel. És mindjárt meg is indokolja, hogy miért? Mert a szeretetnek a célja - többek között - az, hogy sok bűnt elfedez.

Ez egy kicsit félreérthető mondat talán, mert azt gondolhatnánk, hogy a szeretet a bűnnek a figyelembe nem vételére való. Pedig az „elfedez”-t úgy érti az apostol, hogy helyrehoz, megigazít, megment tőle. És mi más a célja a hitünknek és az életünknek, minthogy megmeneküljünk a bűntől.

Mindennek, amit teszünk, amit élünk, annyiban van értelme, amennyiben ezt a célt szolgálja, hogy megmentsen a bűntől. Ennyiben van értelme a bűn néven nevezésének is, annak, hogy egymás fejére olvassuk, vagy egymásnak a szenébe mondjuk azt. Ennyiben van értelme, hogyha ezzel segítünk megmenekülni a bűntől. Ennyiben van értelme annak is, hogyha nem olvassuk egymás fejére, és nem mondjuk egymás szemébe a rosszat, hanem azt a szeretetünkkel helyre hozzuk, kiigazítjuk, amennyire erre lehetőségünk van. Tetteinknek is tehát, amelyekkel egy-egy rossz dologra reagálunk, annyiban van értelme, hogy ezzel megmentjük egymást, megszabadítjuk.

Isten dolgozik! Teszi a dolgát kezdettől fogva. Elválaszt minket a bűnünktől, és adja a javait, és adja az időt. Életünket tehát ennek tudatában van értelme élni! Ezt teszi Jézus is: elválaszt minket szeretetével a bűntől. Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassunk. Hogy legyen figyelmetek, erőtök, lelketek, Istenhez odafordulni!

Imádkozzunk:

Szánj meg, Urunk! Tarts kezedben úgy, és vezess minket úgy, hogy az életünk értelmet találjon, még mielőtt elenyészik a semmiben. Hogy alapja épüljön az életünknek, rá kerüljön arra az alapra, arra a helyre, amelyet szántál neki. Hogy érték legyen benne. Mentsd meg az életünket! Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el együtt, Testvéreim, hitünk erősítésre a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk! Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj. Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnal kél.

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most vigyük Isten elé mindazt, amire szükségünk van. Forduljunk hozzá imádságban:

Szerető Atyánk! Kérünk, adj nekünk időt, lelket, lelkierőt, javakat, hogy meg tudjuk keresni az életünk útját. Legyen hozzá elegendő időnk, készségünk, bölcsességünk, józanságunk. Szólíts meg minket napról-napra, mielőtt egész más utakra tévednénk tőled, hogy mindig visszataláljunk, hogy mindig időben megragadhass bennünket, mielőtt letelnek a perceink. Őrizd meg, Urunk, szeretteinket ebben a kegyelemben. Őrizd meg azokat, akik nem tudtak ma eljönni erre az istentiszteletre, hogy igéd, Lelked ereje bennük legyen. Őrizd meg kis Gergő testvérünket, hogy növekedjék a hitben, az irántad való szeretetben, a neked való örömben. Őrizd meg családját, gyülekezetét, hogy támogató közösség legyen a számára ebben az életben. Könyörgünk hozzád embervilágunkért, országunkért, közösségeinkért, ismerőseinkért. Adj bölcsességet és józanságot mindabban, amit teszünk és mondunk. Adj bölcsességet és józanságot, hogy ne legyünk egymás kárára munkánkkal, kedvteléseinkkel, életünk alakításával, döntéseinkkel. Adj bölcsességet és józanságot, hogy feléd tudjunk mutatni azoknak, akik ránk vannak bízva, akik körülöttünk vannak. Őrizz meg és adj reménységet akkor is, amikor elhunyt testvérünkről emlékezünk, amikor az ő életére, halálára gondolunk. Adj Lelket, reménységet, hogy áldani és dicsérni tudjuk nevedet mindazért a jóért, amit rajta keresztül adtál. Urunk! Egyedül te ismered szívünket, gondolatainkat, te vigasztald meg hát a gyászolókat szereteteddel, és vezesd őket a kegyelmed útján. Urunk, egyedül te ismered életünk napjait. Taníts minket úgy számlálni őket, hogy bölcs szívhez jussunk, akaratod szerint éljünk, egykor pedig együtt örvendezzünk el nem múló örömmel a te országodban. Hallgass meg minket, Urunk Jézus Krisztusért, akinek a nevében így bízva kérünk, az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom, Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez teljes ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel: Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5