2007-05-17

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség Mennybemenetel ünnepi istentiszteletén, 2007. 5. 17.-én, Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

1. Úr Jézus Krisztus, már a mennybe, A dicsőségbe ért utad: Hogyne kívánnám hát epedve, Hogy ott legyek, ahol te vagy! Hisz itt csupán vándor vagyok, De majd hazámba eljutok. - 2. Mikor eljött a búcsúóra, Áldón emelted szent kezed. Áldj engem is, segíts a jóra, Adj munkás, hasznos életet! Ha te megáldasz engemet, Elérem üdvösségemet.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Ti, népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt. Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr, mert az egész föld királya az Isten. Zengjetek neki éneket! Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten. Ámen.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Atyánk, aki Fiadat megdicsőítetted, és jobbodra ültetted, kérünk, ne hagyj bennünket magunkra. Küldd el Lelkedet, hogy kísértéseinkben mellénk álljon, a hitben megtartson, és fölkészítsen az örökéletre az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Ámen.

Ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

3. Utánad nézek hívő szemmel, Látom boldog országodat. Ne félj, te szív, tűnjék a kétely: Utat tört néked jó Urad. Bár itt nem láthat testi szem, Nincs más bizalmam senki sem!

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Kedves Gyülekezet! A mai ünnepnek, Mennybemenetel napjának ószövetségi igéje a Királyok 1. könyvéből szól hozzánk, a 8. fejezet 22. versétől kezdve.

Odaállt Salamon király az ÚR oltára elé, Izrael egész gyülekezetével szemben, kiterjesztette kezét az ég felé, és ezt mondta: URam, Izrael Istene! Nincs hozzád hasonló Isten sem fent az égben, sem lent a földön! Hűségesen megtartod a szolgáiddal kötött szövetséget, ha teljes szívükkel előtted járnak. Megtartottad, amit ígértél szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak. Amit megígértél, hatalmaddal be is teljesítetted a mai napon. Most azért, URam, Izrael Istene, tartsd meg, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: Nem vesznek ki színem elől utódaid, akik Izrael trónján ülnek, de csak akkor, ha fiaid ügyelnek útjukra, és előttem járnak, ahogyan előttem jártál te is. Most azért, Izrael Istene, váljék valóra ígéreted, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!

De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, és az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem! Mégis tekints szolgádnak imádságára és könyörgésére, URam, Istenem, és hallgasd meg a kiáltást és az imádságot, amikor ma szolgád imádkozik színed előtt.

Így szólt Salamon király imádsága a felépült jeruzsálemi templomban. És ezt írja az Apostolok cselekedeteiről írott könyv, az 1 fejezet, első 11 versében:

Az első könyvet arról írta, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól.

Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: „Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nem sokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” Így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.”

Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják Isten beszédét. Ámen.

Ének: 228 (Ismeretlen német költő 1829)

4. Tudom, hogy egyszer visszajössz még, Ki mennybe tértél győztesen, Ott vár reám a szép örökség, S tied leszek majd teljesen! Itt biztatóm hit és remény: Ott szemtől-szemben látlak én

A szószéki szolgálat:

Kegyelem legyen nekünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Most elolvasom, kedves Testvérek, az evangéliumi igéjét a mai ünnepnek. Márk evangéliuma végéről szól hozzánk a 16. fejezet 14. versétől:

Végül pedig megjelent Jézus magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”

Az Úr Jézus pedig, miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Urunk, szentelj meg igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Nem tudom, kedves Testvérek, hogy milyen látvány lehetett Jézusnak a mennybemenetele pontosan? Mert arról, hogy ezt képekben ábrázolni tudjuk, vagy elképzelni magunknak magát a látványt, ahhoz nem mondanak eleget a bibliai tudósítások. Másról beszélnek.

Nem tudom, hogy hasonlított-e a naplemente ragyogásához ez az esemény. Vagy hogy Jézus a felhők fölé emelkedett, és lassan vagy pedig hirtelen tűnt-el a szemük elől. Hogy emelkedett-emelkedett, míg a végén egészen picivé vált, és eltűnt apró pontként a magasban, vagy pedig még életnagyságban homályosult el előttük. Nem ezt rögzítették az evangélisták, hogy milyen látvány volt, ahogy Jézus elment a földről. Hanem az elmenetelének a tényét: az előzményét és a következményét rögzítették.

A tény rögzítették a tudósítók: azt, hogy Jézus az Isten jobbjára ült, vagyis hogy visszakerült arra a helyre, ami a sajátja. A filippi levélben Pál ír egy nagyszerű Krisztus-dicséretet, amely arról szól, hogy Jézus, amikor emberré lett, akkor megalázta magát, letette a saját dicsőségét, a saját helyéről kilépett, és vállalta azt, hogy egy másik szerepet vesz föl, egy másik életet, emberré lett. Lelépett az Isten jobbjáról az embervilágba, és tudósít arról most az evangélium, hogy oda visszatért. Vagyis letette az ember-voltát, az alávetettség, a megalázottság állapotát.

Azután tudósítanak az evangélisták az előzményről is. Márk - éppen itt - arról, hogy tudta, tudja Jézus a hitetlenségünket. Így írja: Végül megjelent magának a tizenegynek, tehát a tizenegy tanítványnak. Jelezve ezzel azt, hogy egy sorozatnak a vége volt az, amikor megjelent. Érezzük ebből, hogy nem ők a legfontosabbak. Nem pótolhatatlanok, és nem ők a nagyszerűek. És nyugodtan soroljuk oda magunkat a tizenegy mellé, mint Jézus tanítványai, akiket Jézus kiválasztott, szólt hozzánk, akikért keresztet szenvedett, akik láthatjuk, találkozhatunk vele az életünkben, miután feltámadt. Végül hozzánk is idejött. Ennek ellenére, hogy a hitetlenségünk erős, és nem a hitünk, ennek ellenére mondja nekünk: Menjetek! Az evangéliumot, az örömhírt a kezetekbe adtam. Nálatok van! Menjetek!

És elmondja a következményt is. A következmény pedig az, hogy együtt munkálkodott velük. Együtt munkálkodik velünk! Tehát ahhoz, hogy Jézus velünk legyen, hogy vele járjunk, - ellentétben azzal az idővel, amikor a földön volt Jézus - nem kell a mennybemenetel óta valahová odamenni hozzá. Talán visszaemlékezünk jó néhány szereplőjére az evangéliumoknak, akik, amikor hallották, hogy Jézus itt jár a közelben, akkor lelkendezve futottak elé, mert most volt az alkalom, amikor Jézussal találkozhatnak. Talán emlékezetünkbe villannak szereplők az evangéliumokból, akik elindultak, hogy megkeressék őt akkor, és ha a nyomára bukkantak, akkor tudtak odaborulni elé, akkor tudtak vele találkozni. Akik keresték, akik kutatták, akik mentek utána, akik meghallották: most jár ott, és ezért akár fára is fölmásztak, mert akkor volt ott az egyetlen alkalom, amikor találkozhattak Jézussal.

Ennek vége! Azzal vége szakadt, hogy Jézus fölment az Atya jobbjára! Nincsen hely és időpont, amikor Jézussal találkozhatunk. Egyedül csak az szab neki határt, hogy vele találkozzunk, hogy szól az evangélium. Itt áll előttünk leírva, részt vehetünk a gyülekezet közösségében, ahol hangzik. Együtt vagy egyenként, külön-külön vagy közösségben odamehetünk hozzá, találkozhatunk a szavával, jelen lehet bennünk, közöttünk. Nem kell hozzá valahová menni, hanem ő van itt! Itt van Európában, Amerikában, Ausztráliában, Afrikában és mindenütt, és az életünk különböző területein is. Itt van a gyülekezet közösségébe, itt van a kórházi ágyon, itt van a családunk között, az életnek nagyon-nagyon sokféle területén.

Most a Földnek a csodálatos képeit, amelyeket talán láthatott Jézus, ahogy felment, kicseréljük, és egy látszólag nagyon-nagyon magányos embert látunk. Egy keresztyén bölcselő írta le azt, a kissé ironikus mondatot, hogy van, aki azt tartja csodának, ha Isten teljesíti az ember akaratát. Én - szól az idézet -, inkább azt tartom csodának, ha az ember teljesíti Isten akaratát.

Menjetek - mondja Jézus. És megtudjuk a tudósításból, hogy a tanítványok elindultak. A hitetlenkedő tizenegy, meg a többi. És azóta is, korszakról korszakra a tanítványok elindulnak. Menjetek, nem egyedül indultok. Hiába tűnik annak a látszat, hogy teljesen egyedül, nem egyedül indultok. Menjetek országokon és rendszereken át. Majd elétek állok! Üldözések, háborúk majd utatokat állják, történelmi viharok. Lesz Római Birodalom előttetek, lesz török-hódítás, lesznek véres háborúk. Lesz inkvizíció, lesz sok gonoszság, ami mind-mind utatokat állná, de én átlépek rajtuk!

„Menjetek el szerte a világba! Menjetek, nincs akadály előttetek! Bármilyen sivár is a kilátás, bármilyen felhős is az ég, ne feledjétek - mondja Jézus nekünk, a tanítványainak, amikor küld -, hogy együtt munkálkodom veletek! Ne feledjétek a felhőket, a sűrű felhőket látva magatok fölött, ezek a felhők nem mások, mint tanúi annak, hogy itt vagyok az Atya jobbján!

Imádkozzunk:

Urunk, kérünk, éreztesd meg velünk napról-napra azt, hogy együtt vagyunk veled, hogy velünk munkálkodsz, velünk végzed a te munkádat. Hogy legyen erőnk, legyen hitünk, tudásunk, lelkesedésünk elindulni a te munkádba, hogy a te szeretetedet adjuk, a te szavadat szóljuk, a te erődbe kapaszkodjunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Hitünk erősítésére, mondjuk el, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 299 (Gerhardt Pál 1607-1676, német)

4. Jöjj, várva várlak téged! Te tölts be erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el. Tedd tisztává szívem, Hogy életem is áldjon, És szolgálatban járjon Mindhalálig híven!

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most az Isten kegyelmére bízzuk mindazt, amire szükségünk van. Imádkozzunk:

Urunk, mennyei Atyánk! Te látsz bennünket. Te kíséred kezeddel finoman, megtartó mozdulataiddal az életünket. Te látod mindazt, amit teszünk, gondolunk, mondunk. Téged szomorítanak hitetlenségeink, és te kíséred áldásoddal próbálkozásainkat. Kérünk, őrző kezedet fordítsd javunkra. Őrizz meg bennünket, hogy ne essünk ki közösséged köréből, a te gyermekeid melegségéből, megőrző oltalmadból. Te őrizz és vezess bennünket, hogy munkánk elvégeztessék közöttünk mindazokban, akiket erre kiválasztottál. Te áldd meg szavainkat, életünket. Te őrizd meg szeretteinket. Te fordítsd magad felé mindazokat, akik nélküled élnek. Urunk! Áldd meg gyülekezetünk alkalmait, hogy igaz hittel növekedjünk, részesüljünk ajándékaidban. Életünk során pedig napról-napra közelebb kerüljünk hozzád. Hallgass meg minket, mert Jézus Krisztusért benned bízunk. Az ő tanítása, az ő neve alapján fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

4