2007-04-09

TATABÁNYAI   MAGVETŐ
„Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, 2007. 4. 9-én, Húsvét második ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 221 (Lukács evangéliuma. 24,13-35. Neunherz János 1653-1737, német)

1. Két tanítvány indul útnak. Mennek Emmaus fele. Viszik terhét fájdalmuknak. Szemük még könnyel tele. Panaszukat beszélik el. De az élő Jézus közel, Hogy a bánat fellegét Igéjével űzze szét.

2. Ma is hányan vándorolnak Bánatlepte utakon. Terhek alatt roskadoznak. Lelkük csupa fájdalom. Sokan árván, egymagukban Sírnak gyötrő bánatukban, Míg Jézus nem kérdi meg: Miért nehéz a szíved?

3. Rögös úton láttam sokszor: Jézus soha nem hagy el! Ott van, mire kell, még jókor, És a porból felemel. Néha gyötört bár a kétség, Mintha Jézus messze késnék, De ő segítségével Ott volt egészen közel.

4. Maradj mindig énmellettem, Jézus, leghívebb barát! Bármi sebzi, vérzi lelkem, Hadd tekintsek fel reád! Minden bajban, minden vészben Te légy váram, menedékem! Közelséged erőt ad, Eloszlatja gondomat.

5. Ne hagyj senkit se magára, Akit gyötör a bánat, Bezárkózik fájdalmába, S árván sóhajt utánad! Szíve sebét mélyen rejti, Hogy ne lássa könnyét senki: Vigaszt adó igéddel, Jézus, légy hozzá közel!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Nem halok meg, hanem élek, halleluja, és hirdetem az Úr tetteit, halleluja! Erőm és énekem az Úr, mert megszabadított engem! Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk! Levette rólam a bilincset, és megmentette lelkemet a haláltól. Ezért az Úr színe előtt fogok járni az élők földjén. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Keresztyén Testvéreim! Vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt, törvényének a tükrében. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján álljatok fel helyeteken és őszinte szívvel feleljetek, Testvéreim, a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel kérjünk Istentől irgalmat:

Hozzád menekülök, Uram, hogy ne szégyenüljek meg! Ments meg irgalmasan! Légy erős kősziklám, segíts rajtam! Vezess nevedért, és szabadíts ki a hálóból, mert te vagy az erősségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk a mindenható Isten Jézus Krisztusért, akit halálra adott bûneinkért, és feltámasztott örök életünkért. Ezzel a hittel, az ő kegyelmében bízva, hirdetem nektek bűneitek bocsánatát, Testvéreim! Oldozva vannak azok a földön és a mennyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim, s járjatok új életben az ő Lelke erejével. Ámen.

Jöjjetek, imádkozzunk:

Mindenható Isten, aki Fiad halálával eltörölted a világ bűnét, és feltámasztásával megtörted a halál erejét! Add Lelkedet, hogy föltámadott Urunk előttünk járjon, bizodalmunk és Mesterünk legyen, hogy új úton járjunk, és örök életet éljünk általa, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! A mai nap, Húsvét második ünnepének ősi evangéliumi igéjét olvasom most, nyitott szívvel hallgassuk Lukács evangéliuma 24. fejezetéből a 13. verstől kezdve:

Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt ment velük. Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel őt. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Miről beszélgettek egymással útközben?” Erre szomorúan megálltak. Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?” „Mi történt?” - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: „Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, de nem találták ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy ő él. El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem látták.” Akkor ő így szólt hozzájuk: „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!” Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. Ekkor így szóltak egymásnak: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?” Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

A mai ünnep levélbeli igéje pedig az Apostolok cselekedjéteiről írott könyv 10. fejezetében áll, a 34-től a 43. versig, a következőképpen:

Péter Kornéliusz százados házában beszélni kezdett, és ezt mondta: „Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! Ti tudjátok, mi történt, kezdve Galileától az egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: A názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték; de az Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy láthatóan megjelenjék; de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket előre kiválasztott erre az Isten: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.”

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 225 (Scholz László sz. 1911. )

1. Támadj fel új életre már, Krisztus meglankadt népe! Húsvéti szép hajnalsugár Csillan, siess elébe! Meghátrált régen a halál, S a győző életet kínál Győzelméből ma néked.

2. Hagyd bűnöd el, utad szabad, A kő elhengerítve. Ne másra várj, mozdulj magad. Lelked tettvágy hevítse! A közöny álmából elég. Szolgálat szent tüzében ég, Ki új szívet kapott már.

3. Hogy gyönge vagy, se nagy, se hős? Homályban mit kell tenned? Az Úr erőtlenben erős. Ne feledd, ő él benned! Az odafennvalókra nézz. A hitnek semmi sem nehéz, Nincs néki lehetetlen.

4. Feltámadt Krisztus, mennybe ment, Még sincsen messze tőled. Ő kormányoz múltat, jelent, S kezében az ítélet. Úgy ébredj minden reggelen, Hogy életed húsvét legyen. - Támadj fel, drága népe!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Húsvét hétfő ószövetségi igéje Sámuel 1. könyvéből a 2. fejezet első 6 verséből szól, a következőképpen:

Így imádkozott Anna: Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR. Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak. Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen, nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le. A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Az asszonynak nem volt gyermeke. Hiába várta, hosszú évek óta, nem született. Úgy érezte: nem él, a halál mocsarában van. Mert lenyomta női önérzetének fájdalma, beteljesületlen anyai vágyának fájdalma, társadalmi megvetettségének fájdalma, hogy mindenki azt látta benne: nem teszi meg, ami a dolga lenne ezen a földön. Lenyomta feleség-társának szívtelensége, aki ugyanezt éreztette vele.

Férje szerette - de ez kevés! Az az igazság, hogy az életünk nagy próbatételeiben mindig kevés csupán az emberi szeretet. Hányan esnek depresszióba, hiába veszik körül szeretteik szeretettel! Ahogyan a sír felé vivő úton sem tud végigkísérni senki emberfia minket, hiába szeret bármilyen hegyeket rengető szeretettel, úgy nem elég a teljes élethez sem az emberi erő, jelenlét, vígasztalás: ahhoz Isten Lélek-jelenléte kell...

Az asszony halottnak érezte magát. Nézzük meg, a felolvasott igét megelőző részben, hogyan öntötte ki keserűségét Isten előtt, milyen mélyen volt lélekben:

„Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az ÚRhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az ÚRnak adom, és nem éri borotva a fejét!” (1Sám 1,10-11)

Íme, az ember imája a sírból! (mármint akkor beszél így, ha tudja, hol van, és tudja, kihez kiáltson)

Megjegyzem, hogy - bár nem tartozik igénkhez, de a történethez és annak mondanivalójához igen - az asszony keserűségét látó Éli pap bizony csúnyán félreértve a helyzetet, részegnek vélte. Egy vicc szól ennek az Éli papnak a viselkedéséről - nem itt, az asszony keserűsége idején, hanem később, a gyermek Sámuel esetében. A kérdés: Mi az az Éli-effektus? A válasz: az, amikor az Úr felébreszt valakit, a pap visszaküldi aludni... Látható: a sírban levő emberen a pap sem mindig tud segíteni, nem feltétlenül rá kell hallgatni. - De azért amikor az Úr szavát szólja, akkor igen, hogy megszabaddíthasson az Úr.

Nos, talán tudjuk a történet folytatását: hamarosan az asszonynak kisfia született. Ezt pedig nem elsősorban azért jegyzi fel a Biblia a számunkra, hogy egy kisgyermek születésének örüljünk - ez szerencsére azért még gyakran megesik -, hanem ennek a jelentése az, hogy Isten mindig válaszol a sírból való kiáltásunkra! Nem hagy ott, és nem fordít hátat!

Ilyenkor aztán van, hogy az ember megmarad abban az alázatban, amiben a sírban volt; van, hogy az áldás pillanatában elfelejti azt az énjét, aki ott lent volt. Mivel az asszony nem felejtette el, ezért maradt boldog az áldás nyomán, és tudta áldani Istent a felolvasott szavakkal. Ugyanígy történt jóval később, máshol, másokkal is: a halott, elcsüggedt, szívüket kiöntő tanítványok látták meg Jézust. Ugyanígy szól Péter evangéliuma is Kornéliusz százaídos házában: a gyenge, megölt Jézusban hozza el Isten a feltámadást.

Húsvét eseményéből ezeket feltétlenül halljuk meg:

- Isten mindenható, az események a kezében vannak.

- Ő felhasznál minket a szabadításhoz

- És végül: amit Isten tesz velünk, az mindig halott emberen keresztül történik!

Ezért, hogy ezt belássuk és megtanuljuk, van tele a Biblia meddő (vagy épp szűz) asszonyok gyerekeinek a születésével, ezért írja le pici, maroknyi seregek győzelmeit óriási túlerőkkel szemben, ezért írja le kis Dávidok győzelmét erős Góliátok felett, ezért írja le beteg emberek gyógyulását: mert ezek az utcakövei Isten Országának! Ezek vezetnek Őfelé! Jézus ezt mondja a hallgatóinak: ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal meg, egymaga marad, de ha meghal, sokszoros termést hoz... Miért? Mert Isten a saját erejével ad áldást és életet, ott, ahol nekünk nincs erőnk!

A képen - nem túl minőségű, de azért a lényeg kivehető - növényi csírák láthatók. Mégegyszer hallgassuk csak meg az ellentétpárokat, melyekkel az asszony Isten dicséri:

„A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel. A jóllakottak elszegődnek kenyérért, de akik éheztek, folyton ünnepelnek. Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt. Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.”

Ezek a csírák semmire sem jók és semmi nem lesz belőlük, amíg el nem pusztulnak a föld alatt: akkor élet támad belőlük - amikor Isten előhozza azt.

Gustave Thibon írja: „A pusztuláshoz [- az ember pusztulásához -] vezető első lépés az istenítő mozdulat: amikor a halandó lény úgy érzi, hogy 'istenné válik': ez lesz széthullásának előestéje.” Azaz amikor az ember önálló, független, mástól - Istentől - nem függő lényként kezd élni. Valójában ugyanis nincs ereje az embernek - legfeljebb az erő álarcát hordja. És az ember szereti felvenni az erő álarcát. Olyankor van ez, amikor sajőát kezébe teszi át az események forrását. Amikor megmagyarázza Isten dolgait és kiiktatja belőlük Istent: Mária csak nem lehetett szűz - vagy épp ellenkezőleg: Máriának bűntelennek kellett lennie, hogy Isten Fiát szülhesse -; minden csodának van magyarázata, mégiscsak az ember tehet mindenről. Igaz: mnden csodának van magyarázata: Isten valahogy teszi őket. De a dolgok az ő kezében vannak!

Aki pedig az erő álarcát veszi magára, azt Isten kikerüli, és másfelé megy tovább. Akit pedig Isten kikerül: ahhoz más fog odalépni és fogja használni, a amaga céljaira...

Simon András írja egyik könyvében: „Akkor töltekezel Istennel, amikor átéled a hiányát.” Ezért vannak nehéz percek az életben.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Jézust emmausi asztaluknál felismerték a tanítványok: arról, hogy vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte és nekik adta. A történet e jelentéktelen mozzanatára érdemes odafigyelnünk: egyedi, felismerhető, hozzánk közel érkező a mi Urunk az úrvacsora közösségében. Ezért hívok, bátorítok mindenkit, hogy jöjjön ebbe a közösségbe. Isten békessége pedig, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 269 (Ronald Fangen 1895-1946, norvég) - Liturgia: 13

1. Krisztus népe Isten nagy csodája. Védi, áldja, És nem hagyja magára. Nem győzhet rajta A gonosz hatalma, Isten megtartja.

2. Krisztus népe, bátran nézz előre: Eljön végre Istennek teljessége! Véget ér már ott Nehéz bajvívásod. Jézust meglátod.

3. Krisztus népe, állj hát rendületlen Reménységben, Mert Isten győzhetetlen! Szent az ígéret: Mennyekben vár téged Új, örök élet.

Jöjjetek, Testvéreim! Emeljük fel imádságban a szívünket:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk Jézus Krisztus által, aki - miután halálával legyõzte a halált - harmadnapra föltámadt a sírból, és nekünk adta az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent - zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is, jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Jézus Krisztus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk! Kérünk, emlékezz meg Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add mindannyiunknak Lelkedet, hogy az ő keresztjének titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg, Urunk, gyülekezetünkről, egyházadról, városunkban és szerte a világon. Őrizd meg bennünk a hitet, tarts meg békességedben. Add meg egységünket, testvéri közösségünket Krisztusban. Urunk! Emlékezz meg mindazokról, akik már nincsenek közöttünk, hanem elmentek ebből az életből. Téged áldunk, és téged dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvéreim! Íme minden kész. Jöjjetek a kegyelem megterített oltárához.

Jézus teste és vére tartson meg, és őrizzen meg benneteket Jézus Urunk szeretetében és az örök élet reménységében. Menjetek el békességben!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Áldunk téged, Istenünk, hogy örömöt, békességet adtál igédben, Krisztus testének-vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk áldásaidat. Tedd maradandóvá és termővé jelenlétedet közöttünk, hogy megerősödjünk, megálljunk minden kísértésben, hogy a te uralmad alatt éljünk valóban napról-napra, amíg megengeded. Jézusért kérünk! Ámen.

Menjetek el, Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva jelenlétét, a bűnbocsánat örömét, igéjének gazdagságát, építsétek az emberek között a testvéri közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen-földön zengjen ének! Nagy az Úr, neve felséges! Te is, ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe, Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy, Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*Az istentisztelet előzetes vázlat alapján, utólag rekonstruált szövege.

1