2007-04-06

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközségben, 2007. 4. 6.-án, Nagypéntek ünnepének istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 200 (Löweni Arnulf 1200?-1250 [Salve, caput cruentium]. Gerhardt Pál 1607-1676, német - Hassler H. L. 1564-1612)

1. Ó, Krisztusfő, sok sebbel Meggyötört, vérező, Te szúró tövisekkel Megkoronázott Fő. Fény, dicsőség volt részed, Most gúnyt űznek veled. Megcsúfolt és lenézett Szent Fő, köszöntelek. - 2. E gyötrelem, gyalázat Mind énmiattam ért, Hogy tartozásom vállald, Megfizess vétkemért. Ki haragot érdemlek, Itt állok, én szegény. Megváltóm, add kegyelmed, Hogy el ne vesszek én! - 3. Nagy irgalmadat áldom, Te legdrágább barát, Hogy értem keresztfádon Te haltál kínhalált. Adj erőt érted élnem itt hálás hűséggel, S ha elérkezik végem, Tebenned érjen el! - 4. Ha jő a harc, a végső, Az legyen vigaszom, Hogy tövisektől vérző Szent arcod láthatom. Rád, egyedül rád nézek, Ki értem szenvedtél. Hitem átölel téged Ki így hal, él, az él!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Jézus Krisztus engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfán szenvedett haláláig. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Miért van távol segítségem? Miért nem ér el kiáltásom? Gonoszok serege vesz körül. Átszúrták kezemet és lábamat. Ruháimon megosztoznak, köntösömre sorsot vetnek. Torkom kiszáradt, szám kicserepesedett, nyelvem az ínyemhez tapadt. A halál porába hanyatlottam, de te, Uram, ne légy távol tőlem. Erősségem, siess segítségemre! Szabadíts meg az oroszlán szájából engem, nyomorultat. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim az Úrban! Kedves Gyülekezet! Most, megváltásunk ünnepén vizsgáljuk meg magunkat Isten színe előtt az ő törvényének a tükrében. Hallgassuk meg a Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincs bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján feleljetek, Testvéreim, a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel forduljunk most Istenhez irgalmáért:

Uram! Te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre. Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva vagy te. Visszatérítesz a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Bizony, elmúlunk haragod miatt, hogyha magad elé állítod bűneinket! De te messzire vetetted őket, Jézusra szegezted, hogy őrá tekintettel végül megállj porunk felett. Ámen.

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk a mindenható Isten Jézus Krisztusért, aki megalázta magát, és engedelmes volt a keresztfán szenvedett haláláig. Ezért az ő vére által nyertünk bűnbocsánatot, az ő kegyelmében bízva, az ő irgalmát hirdetve mondom nektek bűneitek bocsánatát, Testvéreim! Oldozva vannak azok a földön és a mennyben az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek Krisztusban reménykedő Testvéreim! Járjatok új életben a Szentlélek erejével. Ámen.

Forduljunk oda Istenhez. Imádkozzunk:

Urunk! A golgotai kereszt, Krisztus keresztje a nyomorúság jele. A jogtalanság és a megsemmisítés jele. De utad, amellyel Krisztusban hozzánk jöttél, mégsem ezzel végződött, hanem a reménység jelévé lett kereszteden, mert élsz, és munkálkodsz értünk mindörökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Testvérek! Nagypéntek ünnepének ószövetségi igéjét olvasom most, nyitott szívvel hallgassuk Ézsaiás könyve 53. fejezetéből az első tizenkét versben szól hozzánk:

A próféta ezt mondta:

Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhidra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki a száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.

Az Úr akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. Lelki gyötrelmeitől megszabadulva látja őket, és megelégedett lesz. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 460 (Scholz László sz. 1900. )

1. Tisztítsd meg szíved, Jeruzsálem népe, Hogy megtartassál, mosódj hófehérre, Karmazsin színű bűneidből tisztulj, Hogy ki ne pusztulj! - 2. Szeplőtelen légy a Krisztus napjára, Mert igen nagy volt váltságodnak ára, Ártatlan omlott Királyodnak vére. - Térj meg kedvére! - 3. Nem járhatsz folyvást annyi undokságban, Részed így nem lesz mennynek országában. Vedd fel a harcot, vedd fel a keresztet - Vagy üdvöd veszted. - 4. Élj botlás nélkül, szentül, feddhetetlen, Vizsgáld a törvényt lelkiismeretben. Inkább fonj gyarló tested ellen ostort, Semhogy bemocskold! - 5. Tisztítsd meg ajkad oltárról vett szénnel, Rútat ne illess, mit a lelked szégyell! Jót cselekedjél mindenekkel bőven, Minden idődben! - 6. Új teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz, e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Úr van!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvérek! Most a mai ünnepnek a levélbeli igéjét olvasom. A 2. Korinthusi levél 5. fejezetéből, a 14. verstől kezdve szól hozzánk a következőképpen:

Így ír Pál apostol a gyülekezetnek:

Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.

Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

„Nem tudunk meghalni többé, mióta a gyémántokat visszahelyeztem koronára” - mondja a hóhér Pilinszky János versében. - A korona Krisztus keresztje, a gyémántok a szögek, melyeket belevertek. És ezzel az eseménnyel, mint ez a képzeletbeli katona, aki Krisztus kivégzésében részt vett, mintha azt mondaná, azt kiáltaná mindannyiunknak a világba, hogy valami visszavonhatatlan történt!

Ha valaki közülünk az életét adja értünk, akkor vajon mehetnek-e a dolgok tovább úgy, ahogy eddig? - Élhetnek-e a Pál-utcai fiúk ugyanúgy, mint addig, hogyha a kis barátjuk az életét adta értük? - Élhet-e egy nemzet ugyanúgy, mint eddig, ha akárcsak egy valaki akadt, aki a nemzet felemelkedéséért, nagyságáért, szabadságáért, öröméért az életét adta? - Mehet-e minden tovább, mintha mi sem történt volna? - Hazamehetünk-e úgy a Golgotáról? Mehetünk-e másnap ugyanúgy munkába, boltba, vagy az unokákhoz? Ugyanazzal a lélekkel, ugyanazt folytatva!

Valami visszavonhatatlan történt! Azzal, hogy az életét adta értünk, - így mondja a Biblia: megváltott bennünket. Ezzel azt fejezi ki, ezzel a szóval, - igazából a rabszolgatartó, ókori társadalomban érthető szóval: a megváltással -, hogy átkerültünk az egyik uralom alól a másik alá, mert megvásároltak. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy jól vagy rosszul, mindenki a maga tehetsége és szándékai szerint, mindenki hordja a maga napjait, a maga életét, élünk valahogy, - de egyszer el kell, jöjjön az a nap, amikor fogjuk a fejünket: Te jó ég! Meghalt értem! - Maradhat minden úgy, mint előtte? Minden más!

Egy neves teológus azzal a címmel írt könyvet Jézus Krisztusról, hogy „Jézus egészen más!” Már mint egészen más, mint ami számunkra elképzelhető, értelmezhető, mint amit gondolnánk róla, amit valaha is az ember gondolt volna. Minden más! Isten is a számunkra más, Jézus is a számunkra más! Ezt fejezi ki az apostol azzal, hogy most már senkit sem ismerünk testileg. Senkit sem ismerünk úgy, ahogy láthatjuk; ahogy emberi szavakkal beszélhetünk róla. Senkit sem ismerünk úgy, elsősorban Krisztust nem ismerjük úgy most már a Golgota óta, ahogyan egyik ember a másikat tudja ismerni, hogy látja, és amit lát belőle, az alapján alkotja meg a véleményét.

Minden vallásban, amit az ember kitalált, amivel megpróbálta az Isten hiányát az életében betölteni a történelem során, minden vallásban az az alapállás, az a kiindulópont, hogy annak az Istennek, vagy isteneknek, akiket az ember megnevez, - a vallásban megpróbál eleget tenni. Megpróbálja azt az Istent, vagy isteneket rábírni arra, - alázattal vagy erőszakkal, kéréssel vagy áldozattal, ezeregyféle módon, ezekben különböznek a vallások, de az alapállás mindegyikben ez -, az ember megpróbálja rábírni Istent arra, hogy tegye meg, amit az ember elgondol. És megpróbál az ember az Isten kívánságainak eleget tenni.

Jézus egészen más: ő maga tesz eleget az Istennek. Éppen azért, mert ezzel kifejezte azt a nagyon egyszerű tényt, hogy nem tehetünk mi eleget az Istennek. És nem fogja az Isten azt csinálni, amit mi kérünk tőle, mert nem a mi szolgánk az Isten. Jézus egészen más! - Maradhat-e minden úgy, Nagypéntektől fogva velünk?

Ismerték Jézust a tanítványai. Ismerték a kortársai, azok az emberek, akik hallgatták, találkoztak vele. Ismerték valamilyen oldalról. Azok, akik szerették; azok, akik halára ítélték, mindenki valamit látott belőle. - Gondolnánk: jó volt nekik, mert ők találkoztak Jézussal. Hát mi nem ezért vagyunk itt, hogy találkozzunk Jézussal? De azért mondja Pál apostol: nem úgy ismerjük, és nem úgy van értelme találkozni vele, ahogy a kortársai találkoztak vele, amíg itt járt a földön. - Nagypéntek óta nem ez a Jézus a mi Urunk, hanem az, aki teljesítette Isten akaratát!

Nem így ismerjük már, hanem: Felejtsd el! - mondja Pál. De mi is tudjuk test szerint ismerni. Nyugodjunk bele. Mi is tudjunk úgy gondolni Jézusra, mint egy ismeretlen. Mi is tudunk információként gondolni rá, hogy egy valósága a világnak. Mindaddig, amíg Jézus egy dolog az életünkben, addig igaz ránk, amit az apostol írt: test szerint ismerjük. Mindaddig, amíg az Isten számunkra kéréseink, vágyaink címzettje, amíg hozzáfordulunk, mint Gondviselőhöz, test szerint ismerjük. Felejtsd el! - mondja Pál.

A szeretete azt jelenti, hogy mi innen kimegyünk. Azt jelenti, hogy ha ő meghalt mindannyiunkért, akkor mindnyájan meghaltunk. Vége lett annak, ami bennünk van, és az ő uralma alatt lehet csak élni tovább. Hogy nem mi kérjük, és kérdezzük őt, hanem meghajlunk előtte, és az életünk a kezében van. És hogy miért tett így az Isten Nagypénteken: az egyik uralma alól, és helyezett át a megváltással a saját uralma alá? Azért, hogy béke legyen - így fogalmazza meg ezt az apostol: „megbékéltetett minket önmagával”. .

Mit jelent az, hogy megbékélni az Istennel? Érezzük azt, hogy haragszunk rá? Vagy valami problémánk van Istennel? Valami egész másnak kell következnie azzal, hogy az Isten birtokába kerülünk. Emberekkel lehet békét kötni, megegyezni, de az mindig kölcsönös. Tárgyalás, kompromisszumok, érdekegyeztetés útján történik. Tehát ha két ember, két család, két ország békét köt, az valami megegyezés, érdekek, kompromisszumok egyeztetése, vagy pedig egy erőfölény útján megvalósuló megegyezés. Az Istennel nem ilyen egyszerű, mert ott nincsenek feltételek, amiket egyeztetni lehetne. Az Istennél az van, hogy az életét adta értünk!

Övéi vagyunk vagy nem? - Ahogy most, majd az istentiszteleten Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz. Kedves Testvérek, gondoljuk végig azt, hogy mi számunkra Jézus? Mit szeretnénk mi, mit várunk tőle? - Gondoljuk végig, hogy mire vagyunk hajlandók? És ha arra jutunk a gondolatainkban, hogy nem teljesen porba hanyatlunk, arra jutunk, hogy valamit megtartunk magunknak, amikor itt lélekben előtte állunk, - akkor szükségünk van arra, hogy megértsük még, keressük, kutassuk a keresztnek a titkát.

Erre segítsen minket az Isten!

Imádkozzunk:

Urunk, te mindent megadtál nekünk. Aztán, hogy rendezzük adósságunkat, te fizettél. Urunk, nyisd meg az életünk bezárt szobáit előtted, hogy ne legyen semmi távol tőled. Hogy, ahogy találkozunk veled, ahogy hozzánk jössz, teljesen nyitottak legyünk a számodra. Hogy zárt dolgaink, titkolt dolgaink mind-mind megnyíljanak előtted, és kezedbe kerüljenek. Hogy te rendezd, tedd helyére, tedd jóvá őket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Mondjuk el hitünk erősítésére, Testvéreim, az Apostoli hitvallást:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten jelenléte, kegyelme áldja meg a mai istentiszteletünket, benne a most következő úrvacsorai-közösséget. Békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 391 (Kovács Sándor 1869-1942) - Liturgia: 11

1. Jézus, éltem hű vezére, A bűn ellen oltalom, Szent nevét magasztalom. Légy te lelkem menedéke, Ha bú sebzi lelkemet, Ha vétkeztem ellened. - 2. Érdemed lett boldogságom, És halálod életem, Áldlak érte szüntelen. Hová mennék e világon, Mint tehozzád, Jézusom, Nélküled elkárhozom. - 3. Szent igédnek fáklyafénye Hint utamra sugarat, Mely örök kincsem marad. Harcolok, benned remélve, Míg kegyelmed erőt ad, Míg elérem célomat.

Jöjjetek, Testvéreim! Emeljük fel imádságban a szívünket:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk Jézus Krisztus által, aki engedelmesen vállalta a kereszthalált, és mint ártatlan Bárány, magára vette a világ bűnét. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Szent, szent, szent mennyekben az Isten, Szolgálnak néki angyalseregek. Nagy dicsőségét zengi minden. Hozsánnát visszhangoznak az egek. Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsánna a mennyben és a földön!

Szent vagy, Urunk, és nagy az irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért. Ő azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.

Imádkozzunk

Istenünk! Kegyelmed kiárasztásaképpen emlékezz meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Add Lelkedet, hogy keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadása erejében. Emlékezz meg, Urunk, gyülekezetünkről, egyházadról, szerte a világon és közöttünk. Krisztus vérével óvtál meg bennünket, őrizd meg hát bennünk a hitet, tarts meg békességedben. Add meg egységünket, testvéri közösségünket Krisztusban. Urunk! Emlékezz meg mindazokról, akik már nincsenek közöttünk, hanem elmentek ebből az életből, Krisztus jelével, Krisztus békéjével, benne való hitben. Emlékezz meg szeretteinkről, akiknek a hiánya fáj. Emlékezz meg, Urunk, róluk. Te ismered őket igazán, te tudod egyedül hitüket, életüket, és te tudod megszentelni, megtisztítani mindazt, amit éltükben tettek. Ezért téged áldunk, és téged dicsérünk Jézus Krisztus által. Az ő nevében fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, ártatlan Bárány, Ki miértünk megholtál, A keresztfa oltárán Nagy kegyelmes voltál. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket. Irgalmazz nékünk, Ó, Jézus, ó, Jézus!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvéreim! Íme minden kész. Jöjjetek a kegyelem megterített oltárához.

Jézus teste és vére tartson meg, és őrizzen meg benneteket Jézus Urunk szeretetében és az örök élet reménységében. Menjetek el békességben!

Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Áldunk téged, Istenünk, hogy örömöt, békességet adtál igédben, Krisztus testének-vérének közösségében. Kérünk, őrizd meg bennünk áldásaidat. Tedd maradandóvá és termővé jelenlétedet közöttünk, hogy megerősödjünk, megálljunk minden kísértésben, hogy a te uralmad alatt éljünk valóban napról-napra, amíg megengeded. Jézusért kérünk! Ámen.

Menjetek el, Testvéreim! Hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Megtapasztalva jelenlétét, a bűnbocsánat örömét, igéjének gazdagságát, építsétek az emberek között a testvéri közösséget megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Vegyétek most az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Mily nagy az Úr kegyelmessége, Van-e ember, kit meg nem hat? Van-e szív, mely mindent feledve, Az Istennek hálát nem ad? Ó, jer, őt áldja minden lélek, Ki minket mindig szeretett! Én őt imádom, míg csak élek, Néki mondok dicséretet.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

5