2007-03-04

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 3. 4.-i, Böjt 2. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 191 (Latin himnusz után [Salve, mundi salutare] - Nagyszombat 1651)

1. Jézus, világ Megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek, Moss meg szent véreddel, s élek. Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 3. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből! Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek! - 4. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj, Sőt, ha eljő majd halálom, Szent jobbodra engedj állnom! Jézus, add, hogy hozzád térjek, Veled haljak, veled éljek!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Emlékezz meg, Uram, irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg. Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, taníts meg ösvényeiden járni engem. Ifjúkorom vétkeit ne idézd fel, bűneimről ne emlékezzél meg. Igazságod és hűséged őrizzen engem, hiszen benned reménykedem. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Most Isten színe előtt, vizsgáljuk meg magunkat törvényének a tükrében, és hallgassuk meg Tízparancsolatot:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek szívetek szerint a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk most együtt Isten irgalmáért:

Uram! Előtted nincs rejtve sóhajtásom. Tudod, hogy bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként rám nehezednek. Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt. Uram, ne hagyj el engem. Istenem ne légy távol tőlem, Siess segítségemre, Uram, Szabadítóm, az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett minket, és vére által megszabadított minket bűneinktől. Az ő rendelése, az ő kegyelme alapján, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Járjatok új életben a Szentlélek erejével. Ámen.

Forduljunk Istenhez imádságban:

Igazság Lelke! Egyedül te vagy képes kiűzni azokat a hatalmakat, amelyek magukhoz akarják ragadni az uralmat a világban. Nyisd fel a szemüket, hogy világosan felismerjük, és félelem nélkül néven nevezzük mindazt, ami az életet rombolja, és rátaláljunk békességünkre, Krisztusra. Ámen.

Igeolvasás:

Testvéreim! Istennek a mai vasárnapra rendelt ószövetségi igéje Ézsaiás próféta könyvének az 5. fejezetéből szól. Innen olvasom az első hét verset a következőképpen:

Így prófétált Ézsaiás:

Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlő teremjen, de vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm közt! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit meg nem tettem? Vártam, hogy jó szőlőt teremjen, miért termett vadszőlőt? Most én megmondom nektek, mit teszek szőlőmmel: lerombolom a kerítését, hogy lelegeljék, kidöntöm a kőfalát, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon, nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek Urának szőlője: Izraelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!

És Pál apostol szavát olvasom a mai vasárnap levélbeli igéjében. A Thessalonikába írt 1. levél 4. fejezetének első nyolc versében így ír az apostol:

Egyébként pedig, testvéreim, kérünk titeket, és intünk az Úr Jézus nevében, hogy amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek - s amint éltek is -, ebben jussatok még előbbre. Hiszen tudjátok: milyen rendelkezéseket adtunk nektek az Úr Jézus nevében. Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentséggel és tisztasággal tudjon élni feleségéve, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920)

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozz a föl, Mi most még rejtve itt. - 2 Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás:

Szeretett Testvéreim! Böjtnek az ideje egy út a golgotai kereszthez. Mondhatnánk, hogy nekünk könnyű dolgunk van, mert mi ismerjük az evangéliumot, és tudjuk, hogy amit az elrejtőző Isten tett ott a Golgotán, hogy hagyta megölni Krisztust, az értünk volt. Ezt mi elvileg tudjuk. Ismerjük az evangéliumot, de vajon ismerjük-e igazán? Ismerjük-e úgy, hogy élni is tudjuk? Hogy ezzel a tudással, ezzel a hittel megéljük a - úgy mond - hétköznapjainkban? Amikor egy a menedékvár, amikor ez a híd egy-egy szakadék fölött - tudjuk-e használni?

Hogy mennyire valóságosan használatra való az evangélium, azt mutatja a mai vasárnapnak az igéje, az az evangéliumi történet, amely Máté evangéliumában, a 15. fejezetben a 21. verstől kezdve a 28. versig van megírva:

Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz csak Izrael házának elveszett juhaihoz,.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és azt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból,, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.

Urunk! Szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Tehát, kedves Gyülekezet, kedves Testvérek, ismerjük-e igazán az evangéliumot? Tudjuk-e élni, amikor számunkra is az Isten álarcos? Álarcos idegenként áll előttünk. Amikor olyant csinál, ami nem fér bele elképzeléseinkbe róla, amikor falat emel maga közé és közénk. Amikor hallgat, vagy továbbmegy, vagy megaláz, vagy elvesz valamit. Amikor hiába tudjuk, hogy az Istennek mi lenne a dolga, hogy mit csináljon, - nem azt csinálja. Amikor úgy érezzük, hogy „nem jól működik az Isten” - akkor elő tudjuk-e venni, van-e, mit elővenni az evangéliumot, a golgotai keresztről szólót, hogy megkapaszkodjunk valamiben a csúszós sziklafalon?

Itt van ez a történet. Ahhoz, hogy igazán megértsük, hogy mi is történt, azért érdemes egy kicsit odafigyelnünk arra, hogy azzal kezdődik, amit felolvastam, hogy Jézus elment onnan. Előtte Genezáret földjén volt, Galileában, Észak-Izraelben. És ott vitába keveredett az írástudókkal, saját népének a tudósaival, vezetőivel. Még hozzá - azt írja Máté evangélista itt az igénket megelőzően, hogy - azért mentek oda hozzá a farizeusok, hogy megkérdezzék tőle, kérdőre vonják: miért szegi meg ő azt a tisztasági vallási szabályt, hogy étkezés előtt kezet kell mosni. Nem egészségügyi szempontból értették ezt elsősorban, tehát nem Jézus tanítványai egészségéért aggódtak, hogy elkapnak valami betegséget a piszkos kezük miatt, hanem azért emeltek ilyen kifogást, mert a mózesi törvényekben levő tisztasági törvények, tisztasági szabályok be nem tartását kérték számon ezzel Jézustól. Azt, hogy az embernek - Mózes törvényének alapszemlélete szerint - van olyan állapota, lehet olyan állapota, hogy tiszta, és lehet olyan állapota, hogy nem tiszta. És amikor nem tiszta, akkor bizonyos dolgokat nem szabad végeznie. Akkor - például - Isten előtt nem állhat meg, nem szólhat Istenhez; nem fordulhat hozzá, nem mehet a templomba. Sok mindent nem csinálhat, amíg bizonyos szertartások, bizonyos tennivalók során tiszta állapotba nem kerül. - Ezt kérték számon rajta, és ő ennek alapján, kapcsán keveredett vitába honfitársaival. És aztán ez folytatódik úgy, hogy ítéletet mondott a saját honfitársai fölött, akik ilyen ügyben kérdőre vonták. Ahhoz hasonló ítéletet, amilyent Ézsaiás prófétának, az oltár előtt felolvasott igeszakasza tartalmaz. Azután fogta magát, és elment onnan, elrejtőzött tulajdonképpen: elment külföldre. Át a határon, Tírusz és Szidon vidékére. És elképzelhető, hogy tanítványaival együtt szándékosan csöndben és elrejtve akart maradni. Elképzelhető, hogy egyáltalán nem akart mutatkozni, nem akart tanítani, nem akart csodát tenni, gyógyítani, egyáltalán nem állt szándékában, hogy ott őt megismerjék, felismerjék, foglalkozzanak vele.

Amikor az Isten ítéletet mond fölöttünk, akkor - talán átéltük már - elmegy. Úgy tűnik, mint aki eltávozik onnan. Az evangélium azonban ott is, ahová Jézus ment, külföldön is, úgy tűnik, hogy terjedt. Ott is van, aki ismeri. Ott is van, aki utána szalad, amikor meglátja, és kiabálni kezd utána, és úgy kiabál, és úgy szól hozzá, úgy fordul hozzá, mint Szabadítóhoz, mint Megváltóhoz, mint Királyhoz. Azt mondja neki, hogy: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!” - Mindegy, hogy találkozott-e már vele személyesen. Mindegy, hogy a lányának mi a betegsége, mivel lehet meggyógyítani, mindegy, hogy próbálkozott-e már másmódon, mindegy, hogy mióta tart ez a helyzet. De van itt is olyan, aki már hallott Jézusról, és olyan hit van benne, amivel oda tud szaladni hozzá, és kiáltani tud. - Jézus pedig hallgat. Talán, mert el akar rejtőzni most, nem akar mutatkozni az emberek előtt. Talán, hogy kifejezze az ítéletet, amit mondott. Minden estre falat épít az asszony és maga közé.

Ismerős, kedves Testvérek az Istennek a „csend-fala”? Ismerős az, amikor kérünk valamit, és nem jön a válasz? Nem éljük át azt egyből másnap, hogy amikor kinyitjuk a Bibliát, akkor valami szívhez szóló választ kapunk a kérdésre? Ismerős az, hogy nem történik meg, amire szükségünk van? Ismerős az, ami itt az asszonnyal történik? Ami sok-sok emberrel megtörténik, aki átéli a szenvedést, hogy nincs belőle rögtön szabadulás? Nincs ott a vigasztalás, nincs ott a helyrehozatala a dolognak? Ismerjük az Isten „csend-falát”, amelyet emelt és emel újra meg újra?

Megtanultuk a régi ószövetségi történetből, Ábrahám és Izsák történetéből, amikor Isten azt mondja Ábrahámnak: „add nekem a fiadat, Izsákot, áldozd föl”, - akkor talán rávágjuk, hogy: Igen, Isten próbára tette Ábrahám hitét, - de átéltük-e azt, amikor nem szól közbe, az utolsó pillanatban sem? Amikor hagyja az Isten, hogy elmenjenek a szeretteink?! Amikor hagyja az Isten, hogy népeket irtsanak ki?! Amikor hagyja az Isten, hogy igazságtalanságok történjenek?!

Mit lehet tenni ilyenkor? Gyakorlatilag az asszony számára is, számunkra - alapvetően kétféle lehetséges folytatása van a történetnek.

Az egyik az, hogyha az ember falba ütközik, akkor továbbáll. Megállapítja, hogy nincs itt, akit keres. Valami tévedés történt, hiba csúszott a számításba, nincs megoldás. Valami hiba történt: más Istent ismerek. Az Isten irgalmas, az Isten szeret, az Isten könyörületes. Jézusnak minden gondolata és minden igyekezete az, ahogyan a betegeket, a gyengéket, az elesetteket, a rászorulókat felemelje és megsegítse. - Tehát az ember továbbáll.

A másik lehetséges folytatásra hívja fel Máté az evangéliumában a figyelmünket. Arra a lehetséges folytatásra, hogy, ha az ember egy-lapra tesz fel mindent, akkor nincs alternatíva. Nem tud hová továbbállni! Egyetlen esetben nem fordul máshová az ember. Nem hagyja ott ezt a falat. Nem keresi máshol a gyógyulást a lánya számára, ha nincs más elképzelése, hogy hová mehetne?

Ha minden ajtót bezárt már maga mögött, ha minden egyéb utat már felégetett, ha mindent erre az egy-lapra tett föl: a Krisztusra. Akkor nincs hová továbbállni. Akkor sem, ha nem látja azt, aki eljött. És Jézusnak, Isten minden ilyen elrejtőzésének az igazi célja, értelme az, hogy ezt tegyük a helyére! Hogy mindent erre, az egy-lapra tegyünk föl! És ne hagyjunk magunknak mást: Ne legyen más Istenetek! Ez azt jelenti, hogy ne legyen más, tartalék megoldás! „Dob ki, hajítsd félre, égesd föl!” - Csodálatosan írja le Arany János a „Híd-avatás” című balladájában, hogyan jut el a fiatalember addig, hogy ő is, sok-sok társával együtt, belevesse magát a folyóba. Végig járja a költő az utat, hogy fölteszi az utolsó lapra mindenét, és nem stimmel a kártya. Veszít.

Nos, a ballada másról szól. De erre ügyeljünk: a mindent egy-lapra föltevésre.

Mindaz, ami történik különben az evangéliumi történetben, hogy: hova megy Jézus, és honnan, és miért; - az, hogy itt van egy lány, aki nem szerepel a történetben, otthon van valahol, hogy ez beteg, hogy ez meggyógyul még abban az órában, vagy bármikor - részünkre most másodlagos. Az is, hogy Jézus mikor gyógyít. A történet nem erről szól, hanem arra figyeljünk, a beszélgetésükre, Jézus szavára meg az asszony hitére, erre a kapcsolatra. Ugyanis most ezt írja le nekünk az evangélista, hogy hiszel-e a láthatatlan Istenben?

Imádkozzunk:

Amikor roskadunk, amikor elfogyott a kártyánk, te állj mellettünk, Urunk. Te ismerd meg a hitünk erejét, szakítószilárdságát, mélységeit, és ne vígy minket olyan kísértésbe, melyben elszakadna a kötél. Te tudod ezt, Istenünk. Tégy bölcsességed szerint, hogy igazi szándékod bennünk megvalósuljon. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Erősödjünk hitünkben, Testvéreim, az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 305 (Luther Márton 1483-1546) - Liturgia: 13

1. Megváltó drága Jézusom, Én bűneimben orvosom! Lelkem hozzád kívánkozik, Téged imádlak holtomig. - 2. Ó, én kegyelmes Jézusom, Édes megváltó Krisztusom, Te vedd fel az én ügyemet, Tedd magadévá szívemet! - 3. Ó, kedves vendég nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál; Emeld magadhoz hívedet, Jer, térj be örök szeretet! - 4. Tedd hajlékoddá szívemet, Erősítsd gyenge hitemet, Hogy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek!

Emeljük fel a szívünket az Úrhoz, imádkozzunk:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Az Urat áldom én. Áldjuk dicséretekkel! Szent, szent, szent zengje szánk Angyali seregekkel! Kit ég és föld imád És dicsér szüntelen: Áldalak örökké Én is jó Istenem!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, hogy küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, és általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, a mi Urunk Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Imádkozzunk

Irgalmas Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról, és áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy az ő keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg egyházadról és benne gyülekezetünkről, amelyet Krisztus vérén megváltottál. Őrizz meg bennünket a hitben, tarts meg békességedben, és add meg, hogy a Krisztus-hitben eggyé legyünk. Emlékezz meg, Urunk, népünkről, embervilágunkról, a körülöttünk élőkről. Sokan vannak, Urunk, az elkeseredettek, a kisemmizettek. Sokan vannak, akik éheznek, szomjaznak, kenyérre és igazságra, szeretetre és irgalomra. Sok betegünk van, Urunk. Emlékezz meg azokról, akik műtétre készülnek, azokról, akik ápolják szeretteiket, azokról, akik megváltak tagjaiktól: kezüktől, lábuktól, hangjuktól, vagy valamitől, ami az életük fontos részét jelentette. Emlékezz meg rólunk, Urunk, és add mindnyájunknak Lelked erejét, hogy megálljunk a kísértéseink között. Urunk, Jézus Krisztusért, őbenne reménykedve fordulunk hozzád. Emlékezz meg az ő irgalmáról, és általa légy könyörületes hozzánk, mert az ő nevében így imádkozunk: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Krisztus, Istennek Báránya, Értünk jöttél e világba. Szánj meg, szánj meg! Ó, irgalmazz nékünk! Áldj meg, áldj meg, Add békédet, kérünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvéreim, íme minden kész. Jöjjetek, a kegyelem megterített oltárához.

1. ének: 431 (Túrmezei Erzsébet sz. 1912 - Kolozsvár 1744)

1. Szent, örök Isten, nincsen hova lennem, Bárhova futnék, te utolérsz engem. Egy menekvés van: hozzád térni, Szívem kitárni, irgalmat kérni. - 2. Mélységes mélyből kiáltok tehozzád. Forduljon ismét felém fényes orcád! Nálad bocsánat vár és élet. Lázadó szívem újra cseréled. - 3. Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat. Adj erőt nékem, hogy bátran induljak Új úton, mindig teutánad. Véled új élet hajnala támad. - 4. Szálljon szívemből hálaadó ének! Irgalmasságod áldom, amíg élek. Mert nem nézhetted örök vesztem: Szent Fiad értem halt a kereszten.

2. ének: 443 (Zinzendorf Miklós Lajos 1700-1760, német - Dreese A. 1620-1701)

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd, kövessünk benne téged! Fogjad hát kezünk, Míg megérkezünk! - 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. - 3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni. - 4. Kísérd lépteink Éltünk végeig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput!

3. ének: 449 (Achrenius Antal 1745-1810, finn - Finn népi dallam XIX. sz.)

1. Fel, mert az irgalom percei múlnak, Életünk, mint folyam árja siet. Még ma, míg hívása hangzik az Úrnak, Elfogad összetört, árva szívet. Jézus ma még vár, De úgy alkonyul már, Nőnek az árnyak, ím, későre jár. - 2. Lankadni nincs idő életnek útján, Vészben is járni és vállalni kell. Könny pereg porba hullt perceink múltán. Restek a pálmát nem érhetik el. Éj lesz. Ha leszáll, Minden munka megáll. Drága a pillanat, jő a halál. - 3. Vessük el mind, ami még köt és gátol, Mint akit távoli otthona hív. Fel, haza! Zord úton hű útitársról, Jézusról zengjen az ének, a szív. Annyi itt a vész, De ha fölfelé néz, Várja a vándort a mennyei rész. - 4. Irgalmas Jézusunk, járj velünk, kérünk! Áldj, vezess, oltalmazz, győzelmet adj! Támad az ellenség, nélküled végünk, Ám a te hű kezed el sose hagy. Így szívünk se fél, Távol fénylik a cél, S ránk örök országod hajnala kél.

Jöjjetek Testvéreim. Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Istenünk! Áldunk téged, hogy te igéddel, tested-véred közösségével, jelenléteddel örömöt, békességet, életet, utat teremtesz nekünk. Kérünk, őrizd meg bennünk és közöttünk áldásaidat, hogy hozzád ragaszkodjunk minden körülmények között, és a te erőddel, a te szereteteddel szeressük a körülöttünk élőket az Úr Jézus Krisztus által. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat örömét, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Az Úristen nagy nevének A mennyen, földön zengjen ének! Nagy az Úr, neve felséges. Te is, ember, Isten képe, Te keresztfán megváltott népe Áldd őt, ki nagy és szentséges! Bár por vagy is, szeret, Megvédi ügyedet. Áldd őt szívből! Gyermeke vagy. Ő el nem hagy, Jóvolta hozzád igen nagy.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

1