2007-02-25

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 2. 25.-i, Böjt 1. vasárnapjának istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.* - A szószéki szolgálatot László Lajos II. éves teológushallgató végezte.

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Böjt 1. vasárnapja van. Az Isten színe előtt, az énekkel és imádsággal álljunk meg a mai istentiszteletünkön. Abból az alkalomból, hogy elkezdődött a böjti időszak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatói vasárnapról-vasárnapra utaznak Egyházunk gyülekezeteihez ország szerte. A mai vasárnapon László Lajos II. éves teológushallgató testvérünk szolgál itt, közöttünk igehirdetéssel. Áldjon meg Isten figyelemmel, hívő szívvel mindannyiunkat Isten igéjének hallgatására.

Kezdő ének: 428 (Győry Vilmos 1833-1885)

1. Szegény szívemnek nincs tisztasága, Megcsal reménye, félrevezet vágya. És bűnre csábít engem szüntelen; Nincs ember itt a földön bűntelen. - 2. Ki magát szentnek és tisztának véli, Önmagát immár el is ítéli: Ha véljük, nincsen bűnös hajlamunk, Magunkat csaljuk meg mi önmagunk. - 3. A szent erőt, én Istenem, te adjad, Elesni, veszni hívedet ne hagyjad, Te adj erőt, míg tart a küzdelem! Benned bízom, én erős Istenem! - 4. Szegény szívemnek nincs tisztasága! Ó, hallgass ajkam esdeklő szavára: Csak te adhatsz új szívet énnekem, Ez új szívet add nekem, Istenem!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Segítségül hív, és én meghallgatom - így szól az Úr. Vele leszek nyomorúságában. Kiszabadítom és megdicsőítem! Aki a Magasságos rejtekében lakik, és a Mindenható árnyékában nyugszik, ezt mondja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, benne bízom, mert angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek minden utadon. Kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Ámen.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindannyiunkkal!

Testvéreim! Az Isten színe előtt most, mindenek előtt vizsgáljuk meg magunkat. Hallgassuk meg Tízparancsolatát, hogy annak tükrében lássuk életünket:

Ezt mondja az Úr:

Én vagyok az Úr, a te Istened! Ne legyen más istened! Ne vedd hiába Istened nevét! Szenteld meg az ünnepnapot! Tiszteld atyádat és anyádat! Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle tulajdonát! - Jézus Krisztus apostola ezt tanítja: Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn bennünk, akkor magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen bennünk. Ha pedig megvalljuk bűnünket, hű és igaz az Isten, megbocsátja azt, és megtisztít minket gonoszságunktól.

Ezek alapján, Testvéreim, feleljetek a gyónási kérdésekre:

Az élő Isten színe előtt kérdezem mindenkitől személy szerint:

Testvérem az Úrban!

Vallod-e magadat bűnösnek és ezért kárhozatra méltónak? Vallod-e? - Vallom.

Bánod-e igazán bűneidet? Bánod-e? - Bánom.

Megbocsátottál-e mindazoknak, akik vétkeztek ellened? Megbocsátottál-e? - Megbocsátottam.

Igyekezel-e ezután Isten akarata szerint élni? Igyekezel-e? - Igyekezem.

Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? Hiszed-e? - Hiszem.

Legyen hitünk szerint. Ezzel a hittel könyörögjünk most együtt Isten irgalmáért:

Uram! Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim. Egész nap jajgatnom kellett, mert rám nehezedett kezed. Erőm ellankadt, mint nyári hőségben. Ezért megvallom neked vétkemet, bűnömet nem takargatom. Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet, mert te megbocsátod bűnömet, amit vétettem. Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, míg megtalálhat! Ha nagy vizek áradnak is, nem érik el őt! Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól. Körülveszel a szabadulás örömével az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Testvéreim az Úrban! Az Isten megkönyörült rajtunk Jézus Krisztus által, aki szeretett bennünket, és önmagát adta értünk áldozatul. Ezért az ő rendelése alapján, hirdetem nektek, Testvéreim, bűneitek bocsánatát, hogy oldozva legyenek a földön és a mennyben, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Bízzatok és örüljetek, Krisztusban reménykedő Testvéreim: Isten az ő véréért minden bűnünket megbocsátotta. Legyen velünk Lelke, hogy általa új életben járjunk. Ámen.

Imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Add meg, hogy Fiad megváltó szenvedése oltalmunk legyen a gonosz minden támadása ellen. Légy velünk, és őrizz bennünket szüntelen az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön-örökké. Ámen.

Igeolvasás:

Kedves Gyülekezet, szeretett Testvéreim! Isten igéjét hallgassuk meg figyelemmel és szeretettel. Az ószövetségi ige, amelyet a mai vasárnapra Egyházunk felolvasásul rendelt, Mózes 1. könyvének a 3. fejezetéből szól, az első 13 versben:

A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. De a kígyó ezt mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! Hanem jól tudja Isten, hogyha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből evett, majd adott a vele lévő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között. De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért rejtőztem el. Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem.

Az újszövetségi igét megírva találjuk a 2. Korinthusi levél 6. fejezetének első 10 versében a következőképpen:

Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Senkinek semmiféle megütközést ne okozzunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk önmagunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, fáradozásban, virrasztásban, éhezésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel; dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint halálra váltak, és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények de sokakat gazdagítók; mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis minden.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 503 (1610-ben megjelent ének nyomán. Behm Márton 1557-1622, német - Lipcse 1625) - Liturgia: 12.

1. Ó, Jézus, kincsem, vigaszom, Fényesség életutamon: Zarándok én a föld színén, Sok terhet, vétket hordok én. - 2. Hozzád megyek, nehéz az út; Örök hazámba nyiss kaput! Véren megváltott gyermeked, Majd otthonomra ott lelek. - 3. Testem ugyan erőtelen, Szívem bágyasztja félelem, De lelkeknek kél sóhaja: Uram, magadhoz vígy haza! - 4. Ha nyelvem némán elakad, Szívemben halljam hangodat! Szememre hogyha száll homály, Mennyben elém ragyogva állj! - 5. Legyen nekem végső szavad Lámpásként, éj ha rám szakad, Keresztfád botként támaszom, Szent sírod hely, hol nyughatom! - 6. Ébressz föl majd a nagy napon, S ítéld, hogy álljak jobbodon. Uram, ne sújtson engemet Kárhoztató ítéleted! - 7. Választottakkal boldogan S az angyalokkal nagy vígan Éneklek ottan éneket, S örökre látom színedet!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igeolvasás:

Hallgassa meg a Gyülekezet az igehirdetés alapigéjét, amint azt megírva találjuk Máté evangéliumában, a 4. fejezet első 11 versében a következőképpen:

Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré.” Ő így válaszolt: „Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” Jézus ezt mondta neki: „Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki.

Ez Isten igéje!

Igehirdetés:

Kedves Testvérek! Szeretnek utazni? Nem a mindennapi ingázásra gondolok, hanem valami egészen másra. Egy hétvégi erdei sétára, túrára. Esetleg kicsit távolabbra, mondjuk Balatonra, vagy akár az országhatárt elhagyva, idegen országokba, tájakra. Ha máskor nem, gyermekkorunkban eljátszunk azzal a gondolattal, hogy milyen szép lenne, ha eljuthatnánk - egy kis képzavarral élve - a világ össze szegletébe. Bejárni ezt a szép bolygót széltében-hosszában. Valaki már egy kicsit távolabbra merészkedik, ki a világűrbe, más égitestek után vágyódva.

Igénk is egy utazásra invitál bennünket. De ez nem egy szokványos kirándulás, inkább egy olyan időutazás, ahol a „főhőssel” együtt élhetjük át az eseményeket. Az út végén a Golgotához kell eljutnunk. A böjt erről is szól. Nemcsak önmegtartóztatás, hanem képzeletbeli zarándoklat is. Csendben, a Mesterre figyelve kísérjük őt a megváltásunk útján a keresztig, majd a feltámadásig. Ennek a zarándoklatnak első állomása a mai igénk.

Jézust megkeresztelése után a Lélek, Isten Szent
lelke kiűzte a pusztába határozott céllal. Negyven nap böjtölés, felkészülés után meg kell küzdenie a kísértővel. Isten kiszolgáltatta Jézust, valóságos emberként kellett szembenéznie az ördög minden fondorlatával. - A „negyven” egy mitikus szám, mely a nevelést, a felkészítést, a felkészülést jelképezi a Szentírásban. Gondoljunk csak a pusztai vándorlás negyven évére, az özönvíz negyven napjára, valamint arra, hogy Mózes is negyven napot töltött a Sínai-hegynél, amikor a törvényt kapta.

Felkészülésében Jézus lelkileg megerősödött, de testileg meggyengült a negyven nap alatt. Amint megéhezett, egyből előkerült a sátán, hogy megkísértse, eltérítse az Úr szándékától: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!” Próbálja rászedni Jézust: „Bizonyítsd be!” - Hányszor vágjuk mi is ezt Urunk fejéhez: „Ha megteszed, elhiszem!” - El akarja Jézust terelni a céljától, alattomosan akarja tőrbe csalni. Emberi elképzelések szerinti Messiást akar faragni belőle. - A zsidó hagyományban a Messiás gondoskodik népéről, hadvezérként lovon érkezik, és kiűzi a betolakodókat.

De Istennek más terve van, és Jézus hű marad hozzá, nem él vissza hatalmával. Ha enged a kísértésnek, elszakadt volna az Atyától. A gonosz kívánságra az Írással válaszol Mózes 5. könyvének 8. fejezete 3. versével: „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” Emberségét hangsúlyozza, és az emberi valóságot választja, végén a kereszttel. Az igaz élet Istenre figyel!

Ezután a sátán Jeruzsálembe, a Templom párkányára viszi. Revánsot véve a Szentírásból idéz, még hozzá a 91. Zsoltár 11. és 12 versét: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.” - Pont egy Zsoltárt választ. Nem hiába. Régóta az emberek között él, volt ideje megismerni az Írásokat. Jól kiismerte, melyek a legkedvesebbek az embereknek. Pontosan tudja: mikor, mit mondjon, mi módon. Pontosan tudja, miként csavarja ki Isten szavait. - Erre talán a legjobb példa a bűnbeesés története: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” - Shakespeare a Velencei kalmárban így ír: „Az ördög néha Szentírást idéz. A szent érveket felhozó gonoszság olyan, akár a mosolygó gazember, vagy rothadt szívű, piros színű alma. A gazság gyakran tetsző testet ölt.” - Nem csak a gonosz képes kiforgatni az Írásokat. Sokszor mi is rosszul élünk velük. Nagy veszedelem az, ha a Biblia szavait kiragadjuk környezetükből, és felelőtlenül dobálódzunk velük. - Hadd mondjak el egy történetet. Elképzelhető, hogy néhányan ismerik is:

Egy ember súlyos gondban találta magát. Nem látta értelmét az életének. Utolsó mentsvárnak ott volt a polcon porosodó Bibliája. Gondolta, biztosan talál benne útmutatást jelenlegi helyzetére. Úgy döntött, ahol kinyílik, és amit ott talál, az biztos isteni útmutatás lesz. Így is tett. Fölütötte a könyvet, és rábökött egy mondatra: „… ment, és felakasztotta magát…” (Máté 27,5) - Ez nem tűnt túl biztatónak, így hát tovább lapozott az előző módszerrel: „A tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik” (Máté 21,6). - Nem volt igazán ínyére ez sem, hát még egy utolsó lapozott, hátha …: „Amit tenni szándékozol, tedd meg hamar!” (János 13,27).

Talán groteszk történet, de a veszély fennáll, ha nem megfelelő módon viszonyulunk Isten szavához. Ez a hozzáállás könnyen vezethet hamis ideológiákhoz, demagógiához, sőt akár istenkáromláshoz is. - Például ilyen volt az, amikor Németországban, az 1930-as években, politikai érdekek miatt az Ótestamentumot elvetve létre hozták a germán mondákból összeállított náci Bibliát. Ennek következményeit mindannyian ismerjük. - Ezt az ördög is tudja, a mai napig is. Az ördög görögül tulajdonképpen „szétdobáló”-t jelent. Hát mi ez, ha nem szétdobálás?!

Jézus így válaszolt a kihívásra: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Mózes 5. 6,16) - Az ördög célja, hogy Jézust egy ilyen csodálatos megmenekülés után, azonnal - divatos szóval élve - „hivatalos” Messiássá tegye a nép előtt, megmenekülve a szenvedéstől, megaláztatástól és haláltól. - Egyszerűbb út, de a mennyei Atya nem ezt rendelte el. Az ő akarata az volt, hogy a mi összes bűnünk őreá szálljon, és a mi vétkeinkért szenvedjen, valóságos emberként, hogy a megváltás is valóságos legyen. - Hasonló kísértés éri Jézust a kereszten is: „…mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Máté 27,40) Még ekkor is meghátrálhatott volna, de nem tette, annyira szeretett minket! Nem hagyta cserben Atyját, de minket sem!

Végül felmennek egy magas hegyre. Itt a sátán már nem köntörfalaz, nem kertel. Nyíltan maga alá akarja rendelni Jézust. Meg akarja vesztegetni, és így eltéríteni. A tét: e világ királya, vagy Isten követe legyen? Ha elfogadta volna, de csak, mint halandó, és Isten ellen lázadó. Óriási csapda volt ez, hisz az ördög azt állította, hogy ez a világ nem Jézusé, de az övé lehet. Istennek akarja adni azt, amit maga, Isten teremtett! Meghasonlásra akarja rávenni Jézust: tagadja meg önmagát - ami egyenesen a sátán győzelméhez vezet.

„Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Távozz tőlem, sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (5 Mózes 6,13) - Az Írás szavaival válaszolt, de hozzá tette a saját szavait is. - Hiába a szemfényvesztés, a körmön font ajánlat. Jézus szilárdan kitartott az Atya mellett, a megkezdett úton. Még akkor is, ha tudta, hogy hová fog vezetni. Nem akart az emberi igényeknek megfelelő uralkodó lenni, hisz annál lényegesen több! Ha annak akart volna megfelelni, akkor egyenesen a gonosz „tőrébe” esett volna.

Jézus korában erőteljes Messiás-váradalom volt Palesztina szerte. Sok hamis messiás volt. Megpróbáltak megfelelni azoknak az elvárásoknak, amik a próféciákban és a hagyományokban voltak. Nagy részük hamar elbukott, csak keveset tudunk róluk. - Jézus is ezek közt végezte volna, ha engedelmeskedik a kísértésnek, hogy saját akaratával, szembeszálljon Istennel.

„Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” - Jézus kiállta a próbát, és ahogy Illést is, őt is Isten angyalai táplálták. Megható Atyai szeretetnek lehetünk tanúi.

Érdemes megfigyelni azt, hogy a kísértésekben szereplő dolgokhoz hasonlókat tesz Jézus, csak kicsit később, már a maguk helyén. - Ötezer ember megvendégelése; vízen járás; gyógyítások, és végül a magas hegy: a Golgota.

Jézus, amit tett, azt értünk tette. Nem uralkodni akart felettünk, hanem megváltani! Azzal, hogy emberré lett értünk, ugyanúgy kísértetett meg, ahogyan mi is nap, mint nap. „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóam kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt” - áll a Zsidókhoz írt levélben. Az emberi erőn felül neki is csak az Isten Szentlelke és az Írás maradt segítségül. Ez adhat, és ad is reménységet minekünk, egész életutunkon.

Most, így a Böjt kezdetén, induljunk el Urunkat követve, Nagypéntek felé, hogy eljussunk Húsvétig, a megváltásunkig. Legyen ez egy zarándoklat. Egy olyan zarándoklat, ami nem földi célok felé, hanem őhozzá vezet. Egy olyan zarándoklat, ahol az út mentén, mindenegyes „kilométerkőnél” rácsodálkozhatunk Atyánk szeretetére, ajándékaira és csodáira. Ha alázattal, töredelmes odafordulással követjük Mesterünket, akkor hiszem, hogy egész hitünkkel és emberi valónkkal mélyen átélhetjük azt, amit Jézus értünk tett! Ámen.

Imádkozzunk:

Mennyei Atyánk! Olyan gyengék és sebezhetők vagyunk nélküled. Hálásak vagyunk azért, hogy elküldted Fiadat, Jézus Krisztust, hogy emberré legyen, emberi módon szenvedjen miértünk. Hálásak vagyunk azért, hogy nem a saját feje után ment, hanem a te óhajod szerint cselekedett. Kérünk, Urunk, adj nekünk erőt, hogy rád tudjuk bízni magunkat, és a te utadon járhassunk, és a végén tehozzád juthassunk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten Lelke erősítse és gazdagítsa meg bennünk az igét. Valljuk meg hitünket, Testvéreim, most az Apostoli hitvallással:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Az Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, meg fogja őrizni a szívünket és a gondolatainkat Jézus Krisztusban. Ámen.

Úrvacsora.

Ének: 189 (Venantius Fortunatus 530-609 [Vexilia regis prodeunt]. - Nagyszombat 1651)

1. Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. - 2. Kegyetlen lándzsa verte át Gonosz vasával oldalát. S mely szennyet, vétket eltörölt: Belőle víz és vér ömölt. - 3. Az ősi jóslat, ím, betelt, Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok, nemzetek, Kereszten trónol köztetek.” - 4. Rajtad tündöklik, drága fa, Királyi vérnek bíbora. Ó, választott jeles faág, Ki szent testét karoltad át! - 5. Világ bűnének zálogát Te hordoztad, te boldog ág. Az ellenség gonosz fejét Megváltónk rajtad zúzta szét. - 6. Szentháromság, dicsérjenek, Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt!

Testvéreim! Emeljük fel a szívünket imádságban Istenhez. Dicsérjük őt:

Méltó és igaz, illő és üdvösséges, hogy mindenkor, mindenhol hálát adjunk neked, mindenható Istenünk és Atyánk a Jézus Krisztus által, aki halálra adta magát értünk, hogy el ne vesszünk bűneinkben, hanem elnyerjük az örök életet. Ezért az angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével és a földön küzdő egész anyaszentegyházaddal együtt boldogan áldunk, és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük szent neved dicsőségét.

Liturgia:

Itt az Isten köztünk, Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld, magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei boldog lelkek. Ó, Urunk, Halld szavunk, Ha mi, kicsiny néped, Hódolunk tenéked!

Szent vagy, Urunk, és nagy a te irgalmad, mert elítéled a bűnt, de megmented a bűnösöket szeretett Fiad élete árán. Ezért a nagy irgalmadért kérünk, küldd el Lelkedet, és szentelj meg minket, hogy Krisztus testét és vérét vegyük üdvösségünkre ebben a kenyérben és borban, általa testvéri közösséggé legyünk.

Hallgassd meg imádságunkat, Jézus Krisztusért, aki azon az éjszakán, amelyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Hasonlóképpen, miután vacsorált, kezébe vette a poharat, hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan! E pohár az új szövetség az én véremben, amely értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre”.

Ezért valamennyiszer eszünk e kenyérből, és iszunk e pohárból, az Úr halálát hirdetjük, amíg eljön. Mert méltó a megöletett Bárány, Jézus, hogy övé legyen az áldás, a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Imádkozzunk

Istenünk! Kérünk, emlékezzél meg, Fiad értünk viselt szenvedéséről és haláláról. Áraszd ki Lelkedet mindnyájunkra, hogy Megváltónk keresztjének a titkát ünnepelve, részesüljünk feltámadásának erejében. Emlékezz meg egyházadról, gyülekezetünkről, minden népedről ebben a világban, ebben az országban, ebben a városban. Emlékezz meg azokról, akik Krisztus békességében mentek el ebből az életből, és azokról, akik a te nevedben hordoznak terheket, szerte a világban. Emlékezz meg, Urunk, gyülekezeteidben szolgálatot végzőkről, presbiterekről, tisztség-viselőkről, lelkészekről, teológushallgatókról. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik nevelik a jövendő lelkészeket, hogy előtted való alázattal, az igaz lényegnek a látásával, és keresésével valóban dolgukat tegyék. Emlékezz meg országunk vezetőiről, városunk tisztségviselőiről, gyülekezetünk presbitériumáról, hogy meglássák, kezedből fogadják el tisztüket, dolgukat hűséggel tegyék és keressék a rájuk bízottak javát. Emlékezz meg, Urunk, azokról, akik a te néped szolgálatára készülnek. Adj növekedést mindnyájuknak a hitben, a Szentlélekben, a jóra való igyekezetben, a tanulásban és a tőled kapott bölcsességben. Emlékezz meg, Urunk, azokról a testvéreinkről, akik most nem tudnak itt lenni, hogy legyen alkalmuk szavaddal találkozni. Emlékezz meg azokról, akik betegség terhét hordják, akik nem tudnak meglenni orvosok nélkül, gyógyszerek, kezelések nélkül. Őrizd meg őket kétségbeeséstől, csüggedéstől, lelki fásultságtól, reménytelenségtől. Tedd gazdaggá mindnyájunk életét, hogy tőled kapjuk meg tisztünket, helyünket, dolgunkat az életben, és általad növekedjünk igéddel és a veled való közösségben. Hallgasd meg minket, Urunk, Jézus Krisztusért. Az ő nevében így fordulunk hozzád: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Liturgia:

Ó, áldott Krisztus, Isten szent Báránya, Ki világ bűnét vitted keresztfára. Irgalmazz nékünk, ó, kegyelmezz, kérünk! Adj békét nékünk!

Az Úr békessége legyen mindenkor velünk. Testvéreim, íme minden kész. Jöjjetek, a kegyelem megterített oltárához.

1. ének: 418 (Rist János 1607-1667, német - Majnafrankfurt 1662)

1. Jézusom, ki bűnös lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Szegény szívem fogadd el! Értem győztél a halálon, Jóságodat sírig áldom. Tetszésedre hadd éljek, Csak tebenned reméljek! - 2. Megkerested kinn a pusztán Az eltévedet juhot, Aki tőled eltávozván Veszedelembe jutott. Jézus, lelkem hű pásztora, Bűnösöknek Megváltója, Munkáld megtérésemet, Éleszd, növeld hitemet! - 3. E világ hogy el ne vesszen, Jézus, véredet ontod. Add, hogy üdvömre lehessen Végtelen áldozatod! Keresztfádhoz lépek hittel: Gyógyíts meg szent sebeiddel, Vedd le rólam az átkot, Hogy lehessek sajátod! - 4. Hiszek, Uram, de erősíts, Kételkednem, ó, ne hagyj: Bűn, halál ellen bátoríts, Üdvöm, gyámolom maradj! Egyedül tebenned bízom, S egykor téged, én Jézusom, Ott, hol bánat nincs többé, Láthatlak mindörökké.

2. ének: 419 (Franck János 1618-1677, német - Crüger J. 1598-1662)

1. Uram, rosszul cselekedtem, Földre sújt a bűntudat; A jó útról eltévedtem, Nem lelem nyugalmamat. Méltó haragodtól félek, Elkerülni szeretnélek. - 2. Ó, de hová meneküljek? Mindenütt jelen vagy te, Bár tengeren túl repüljek, Vagy a sírba szálljak le. Bár hordozna szélnek szárnya, Kezed mégis megtalálna. - 3. Mint a tengerpart fövényét Én meg nem számlálhatom. Szédülök, ha mély örvényét Bűneimnek kutatom. Szívem minden dobbanása Int a súlyos számadásra. - 4. Könny patakja hogyha volna Egyre síró két szemem, S könnyem árja folyton folyna, Hogy sírassa szégyenem: Mindez nem ment meg a kíntól, Nem oldoz fel láncaimból. - 5. De egy csepp véred, Jézusom, És mélységes öt sebed Megszerzi én gyógyulásom: Lelkem te megmentheted. Nem bízom, Uram, csak benned. Takarjon be nagy kegyelmed!

3. ének: 427 (Bonar Horáciusz 1808-1889, skót. Roy Mária 1858-1924, cseh - Roy Krisztina 1860-1936)

1. Az Úr szent Bárányára Teszem le bűnömet, S ott a kereszt aljába' Békességet lelek. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben. - 2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom. - 3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen, Nyugszom Atyám házába', Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett, Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet. - 4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába1 örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Jöjjetek Testvéreim. Mondjunk köszönetet Istennek, imádkozzunk!

Urunk! Magasztalásodat hallotta fülünk, - add, hogy süket legyen veszekedés és békétlenség hangjára. Nagy szeretetedet látta szemünk, - add, hogy meglássa a megígért örök életet. Dicséretedet énekelte nyelvünk, - add, hogy az igazat vallja ezután. Templomodban járt a lábunk, - add, hogy a világosság útján járjon ezután. Testedből részesült a testünk, - add, hogy új életet éljen ezután. Hála néked kimondhatatlan jóságodért. Ámen.

Testvéreim! Menjetek el, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását. Tanúskodjatok szeretetéről! Akik megtapasztaltátok a bűnbocsánat ajándékát, építsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és önfeláldozó szeretettel!

Most vegyétek az áldást: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Liturgia:

Hadd zengjen hálaénekem, Ó, Istenem, tenéked, Amelyben megköszönhetem Legfőbb jótéteményed, Mert szerettél, s amit tettél, Kegyelmed bizonysága. Hadd zengjen hát víg éneket Lelkemnek buzgósága!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

3