2007-02-18

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 2. 18.-án, Ötvened vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 328 (Cowper Vilmos 1731-1800, angol - Maár Margit 1920) - Liturgia: 4

1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozz a föl, Mi most még rejtve itt. - 2 Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát. - 3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Légy pártfogóm és menedékem! Siess, válts meg engem, Istenem! Hozzád jutok, Uram, ne valljak szégyent, ments meg irgalmasan. Kezedre bízom lelkemet. Te váltasz meg, Uram, igaz Isten. Ragyogtasd rám arcod világosságát. Legyen segítségemre a te igazságod. Áldott az Úr, akinek hűsége csodát tesz a szorongatás napjaiban. Ámen.

Liturgia:

Dicsőség a mi Atyánknak S megdicsőült szent Fiának A Szentlélekkel egységben, A földön és a mennyekben.

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt, most gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg neki bűnünket imádságban: Légy kegyelmes, Uram, mert bajban vagyok. Bűnöm miatt megrokkant az erőm. Olyan lettem, mint egy kallódó tárgy. De én bízom benned, Uram! Vallom, te vagy Istenem, kezedben van sorsom. Ments meg ellenségem kezéből az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Látod, Isten, életünket. Tudod erőtlenségünket. Bűnünket számba ne vegyed! Várjuk a te kegyelemedet,

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

A menny Urának tisztelet, Dicsőség, hála zengjen, Mert nagy kegyelme véd, vezet, Óv ártó vészek ellen! Ő minket irgalmába vett. Elnémul harc és gyűlölet: Ő ád minékünk békét.

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Szerető Istenünk! Jézus halála által részt veszel a világ szenvedésében. Add, hogy éhezzük és szomjazzuk, Jézussal együtt az igazságot, és add, hogy szembeszálljunk mindazzal, ami ennek megvalósulását akadályozza. Te vagy ebben a reménységünk most és mindenkor. Ámen.

Igeolvasás: Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim a Krisztusban! A mai vasárnap, Ötvened vasárnapjának evangéliumi igéje Lukács evangéliumának a 18. fejezetéből szól a 31. verstől kezdve:

Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, nem értették meg a mondottakat.

Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult. Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra. Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közeljött, megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.” Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.

És így szól hozzánk, Testvéreim, a mai vasárnap levélbeli szentigéje Pál apostolnak az 1. Korinthusi leveléből, a 12. fejezet végéről kezdve, a 13. fejezetben:

Így ír az apostol:

Törekedjetek a fontosabb kegyelmi ajándékokra. Ezen felül megmutatom nektek a legkiválóbbakat.

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem, semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni, legyen nyelveken való szólás: meg fog szűnni, legyen ismeret: el fog töröltetni. Mert töredékes az ismeretünk és töredékes a prófétálásunk. Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek: amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három: ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 429 (Haetta Lőrinc 1834-1896, lapp)

1. Ébressz, Urunk, te szent igéddel Bennünk igaz bűnbánatot! Törvény kemény ítéletével Lelked adjon alázatot! Mentségünk semmi nem lehet: Kérjük ingyen kegyelmedet! - 2. Ha bűnünk fáj, és szívünk retteg, Mert nem talál bocsánatot, Állítsd elénk te szent kereszted, Hol minden üdvre változott! Szívünket lelked győzze meg, Áraszd reánk kegyelmedet.

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás: Testvéreim az Úrban! Ma, Ötvened vasárnapján az Isten ószövetségi igéje Ámosz próféta könyvéből szól, ahogyan ő az Úr szavát hirdette Izraelnek, a könyv 5. fejezetéből a 21. verstől a 24. versig:

Így szól az Úr:

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom! Ha égő áldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra, melyet hizlalt állatokból mutattok be! Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket! Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!

Urunk, szentelj meg igéddel, a te igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

Jézus azt mondja, Testvérek, hogy a betegeknek van szükségük orvosra és nem az egészségeseknek. És ezért, erre a szavára gondolva, szívesen gondoljuk azt, hogy az, amikor ő hiábavaló áldozatokról, hiábavaló hódolatról, elferdült istentiszteletről és Isten-imádatról hirdeti az ítéletét, akkor nehezen tudjuk elképzelni, miért szólna az hozzánk? Azt tartjuk joggal és igazul, hogy jó istentiszteleteink vannak, jó itt lenni az Úr házában és figyelni a szavára. Jó, hogy itt vagyunk néhányan, jó, hogy van egy közösség. Jó, hogy vannak emberek ebben a városban is, akik keresik az Urat, és dicsérik őt. Jó itt lenni, hogy számba vegyük, és megünnepeljük az Isten áldásait, hogy hozzá forduljunk áldásért és erőért. Hogy az ő erejével készüljünk tovább. De akkor most itt mit hallunk?!

Azt halljuk, hogy „gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom!” - Hogyha az ünnepeket, - különösen abban az Izraelben, amelyikhez ez az ige eredetileg szólt -, Isten rendelte el, és ő nem bírja, hogy ünnepeljünk? - Aztán tudomásul vesszük, tovább lépünk. Nincs mit tennünk, rendben van. - Először is akkor szükség van arra, hogy Istennek adjuk át magunkat. Teljes lelki áldozatokat, ajándékokat adjunk neki. - Ugye, számunkra elsősorban így értendő a kövér állatokból bemutatatott ószövetségi áldozat. Oda áldozzuk neki a figyelmünket, napjainkat, az időnket, az erőnket az ő szolgálatára és tiszteletére.

És akkor újra szól az ige: „Ha égő áldozatot mutattok be nekem, vagy ételáldozatot, nem gyönyörködöm bennük. Rá se tekintek a békeáldozatra”. Megint elcsendesedünk, és keressük a megoldást. Miért van az, hogy az Isten, aki mindenünkre igényt tart, nem tűri, ahogyan ezt tejesítjük? - Viszont megparancsolja Isten, hogy zengő énekkel dicsérjük nevét. Arról szól a népéhez, gyülekezetéhez szóló szava, hogy: dicsérjétek az Urat! Hát ezért szívesen éneklünk és zengünk éneket, de újból megszólal a hang, hogy: „Távozzatok előlem hangos éneklésetekkel, hallani sem akarom lantpengetéseteket!” - És ahogy sorban elutasítja Isten az ember felajánlott szolgálatát, akkor az ember nem nagyon tud mit tenni, sarokba szorul, talán elfordulna Istentől, és meghasonlik önmagával.

A végén egészen rövid mondatot mond még az Úr: „Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” - Egyetlen rövid mondat, amely pozitív - a negatív mondatok után. És ez a pozitív mondat segíthet nekünk megérteni, hogy mit akar az Isten. Mit mond nekünk is azzal a szóval, amit hirdettetett a Krisztus előtti 8. századi Izrael ítéletére. Mi az, ami beteljesítette ezt az ítéletet, és elsöpörte a föld színéről azt a népet, azt az országot, azt az államot.

És most egy kicsit nézzük meg a szót, azt a szót, hogy ünnep, illetve ünnepség. Van benne valami negatív felhang, főleg az utóbbiban, hogy: ünnepség. Van benne valami rossz mellékíz: olyan „csinált”. Amikor egy-egy eseményt, emberi összejövetelt, tettet jelent - akkor van benne valami furcsa. Mint amikor azt mondják az iskolai ünnepségen a felsorakozott szülőknek, gyerekeknek: hallgassuk meg a Himnuszt. Csináljunk úgy, mintha szólna a Himnusz. - Csinál valamit az ember, valami „mű-t az igazi helyett.

Az Istennel való élet? Ahogy nagyon szépen a Biblia kezdetén mondja egy-két emberről, hogy „az Istennel járt”. De az Istennel járás helyett csinálunk valamit, alkalmakat, amikor odajárulunk elé. És erről mond ítéletet a próféta. Erről, amikor bármit, bármilyen nagyot, bármilyen szépet csinál az ember. Arról mond ítéletet, amikor bármi nagyot tudunk tenni - ahogy az apostol írja a levelében, hogy óriási dolgokat műveltek, Istentől való dolgokat is -, ha nincs ott az igazi - ő így mondja - szeretet, akkor semmit nem ér. Ehelyett, az emberi helyett, mondja a próféta, ehelyett „áradjon a törvény …és az igazság…!”

Mondják: az a Ninive, amely nem sokkal a próféta szavai után elfoglalta és fogságba hurcolta Észak-Izraelt, tíz törzset a tizenkettőből, és gyakorlatilag helyrehozhatatlanul megszüntette azt a tíz törzset, az a Ninive, Asszíria főváros, nem sokkal később úgy pusztult el a babiloni seregek által, hogy miután hosszú ideje ostromolták bevehetetlennek tűnő városfalát, fogták magukat, és a Tigris-folyót elkezdték elterelni. - Ismerős a megoldás a megalomániás hatalmasok világából? - Elterelték a nagy folyót. De meglett az eredménye: a folyamot úgy terelték el, hogy nekiment Ninive városának, és így tudtak behatolni a városba és elfoglalni. Mert amikor a víz árad, akkor nincsen kiskapu, nincsen fal, nincsen akadály előtte, - akkor betölt mindent.

És ahogy sorra veszi ez, a rövid ítéletes ige a próbálkozásainkat, és elveti őket, úgy kristályosodik a kép, hogy a sorrend pont fordított, mint szeretnénk. Nem fog elvezetni a hitre az istentiszteletünk, az igyekezetünk, a jó-tetteink, az életünkben semmi, hanem az fog elvezetni minden jóhoz, ha az Istennel járunk. Ha betölti az életünket, de úgy, mint a víz. Az Isten szeretete fogja kiváltani belőlünk mindazt, amire szükségünk van. Legyen az bármi fontos. Az, hogy meglátjuk az Isten kegyelmét; az, hogy megértjük, átéljük, hogy hova megy Jézus! - Mit jelent az, amit mond a tanítványinak? Nem értették, át kellet élniük, hogy megértsék. Ott kellett lenniük a Gecsemáné-kertben, a fegyverek között, a rémületben! Végig kellett nézniük, hogyan hurcolják el Jézust. Át kellett élniük, hogy meghal a Mesterük, át kellett élniük Húsvétot, hogy lássák, az Isten nagyobb a halálnál. És akkor lettek apostolokká.

Soha ne hivatkozzunk kegyelemre az Isten iránt és egymás iránt se. Soha ne hivatkozzunk szeretetre, megbocsátásra, jóindulatra, amikor a mi bűnünkről van szó. Nagyon visszásnak tetszik az, amikor a bűnös ember hívja fel a sértett, az áldozat figyelmét a megbocsátás szükségességére. Nagyon visszásnak tetszik, amikor azok, akiknek bocsánatot kellene kérniük, beszélnek arról, hogy micsoda szeretetlenség a bűneiket fölróni.

Az ember, amikor az Isten előtt áll a bűnével, akkor a letérdelés és az Isten előtti megalázkodás az út. És a szeretet, a jóindulat, a megbocsátás és az irgalom arra való, hogy mi gyakoroljuk mások felé. Mi pedig az Istentől elfogadhatjuk, amit ő ad. De úgy, hogy betölt minket, mint a víz. Valóban az Isten megáld, valóban eljön az istentiszteleteinkre, valóban belép az életünkbe, valóban elhozza az ajándékait azzal, hogy tükröt tart elénk, és egyre szólít, hogy a teljes igazságot keresi.

Az élet sorrendjében, ahogy azt valóságosan átélhetjük, és történhet velünk, a két, énekelt éneknek fordított a sorrendje: az Isten csodálatos útjait, rejtett ösvényeit, megtartó kegyelmét átéljük valóban, miután kiderült a számunkra, hogy elvesztünk, és előtte ezzel a tudattal állhatunk meg.

Tehát ez a két ének valahogy, más sorrendben követi egymást. Először a 429-es történik meg velünk, aztán a 328-as. Hogy mind a kettő megtörténjen, ez az Isten ajándéka.

Imádkozzunk:

Előtted, Urunk, üres edényként állnunk, engedd meg, kérünk, hogy legyen bennünk elég önismeret, bűnbánat, alázat, hogy meglássuk, és ezt átéljük. Te tedd ajándékká, dicséretté, istentiszteletté az életünket. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Az Isten gazdagítsa meg bennünk szavát, tegye teljessé azt, amit ő tett velünk. Mondjuk el, Testvéreim, a keresztyénség hitvallását, az Apostoli hitvallást

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 429 (Haetta Lőrinc 1834-1896, lapp)

3. Új élet útján járni veled, Jó Istenünk, te adj erőt! Mindenben mondjunk hálát neked, Segítsünk minden szenvedőt! Szolgáljon téged életünk, Míg mennyben zeng dicséretünk!

Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Vigyük Isten elé, Testvéreim, mindazt, amire szükségünk van, imádságban:

Áldunk irgalmas Istenünk. Tégy késszé minket arra, hogy hozzád forduljunk örömünkkel és bánatunkkal. Formáld gondolatainkat, hitünket, nyisd ki a szívünket te magad önmagad előtt. Tégy csodát velünk ma és életünk minden napján, hogy hozzád forduljunk. Őrizd meg gyülekezetünket, és tedd áldássá életét. Adj áldást igéddel közösségi alkalmainkkal. Tedd a szeretet, útmutatás napjaivá azokat az alkalmakat, amikor együtt vagyunk kisebb-nagyobb körökben. Tégy testvérekké minket egymás számára. Add, hogy meglássuk egymásban azt az embertársat, akiért odaadtad Fiadat. Őrizd meg közösségünket. Őrizd meg családjainkat, szeretteinket minden megpróbáltatásban. Adj hálás szívet nekünk, amikor hozzád fordulunk dicsérettel, hálaadással. Add erődet, amikor kegyelemért, hitért kiáltunk hozzád. Add igédet, amikor csend van körülöttünk, és nem találjuk az utunkat, amikor elfeledkezünk rólad, amikor másra figyelünk. Ítélj meg minket úgy, hogy meglássuk bűneinket, és napról-napra megvalljuk neked. Őrizd meg városunkat, benne azokat, akik hozzád fordulnak, a gyülekezeteket, a közösségeket. Tedd népeddé mindazokat, akik benned bíznak. És tedd világossággá azt a szót, amit hirdetünk, amit élünk közösségünkben. Könyörgünk hozzád: őrizd meg betegeinket. Őrizd meg azokat, akik félnek a holnaptól, akiknek nincs kenyerük, nincs munkájuk, nincs otthonuk. Őrizz meg minket kísértéseinkben, hogy mindig előttünk legyen szavad, és mindig legyen, aki elénk tárja azt. Őrizd meg világunkat a rombolás közepette. Őrizd meg szeretteinket, hozzátartozóinkat, amikor az utolsó órára készülünk, vagy amikor azokra gondolunk, akik elmentek tőlünk. Tégy minket igaz gyermekeiddé, hogy megteljünk szereteteddel, hogy szívünkből a te jelenléted csorduljon, és tápláló legyen az számunkra és környezetünk számára. Jézusban higgyünk, mert ő továbbmegy napról-napra közöttünk, és megcselekszi csodáit. Mert ő tart a kereszt felé, őérte légy irgalmas hozzánk. Az ő nevében fordulunk hozzád:
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást Testvérek: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 319 (Schade János Gáspár 1666-1698, német)

1. Isten, szívem néked adom Kedves ajándékul, Ezt kívánod tőlem, tudom, Fogadd sajátodul! - 2. Ez telve ugyan, ó, Isten, Bűnnel, gonoszsággal, És fölékesítve nincsen Hittel és jósággal. - 3. De ím, lábad elé borul Töredelmességgel, És édes bizalomra gyúl, Hogy kegyelmes leszel. - 4. Fogadj magadhoz, Jézusom, Moss meg szent véreddel: Meghaltál értem, Krisztusom, Bűneimet vedd el! - 5. Erősítsd gyönge hitemet, S biztass, hogy megadod, Megtisztítván én szívemet, A bűnbocsánatot. - 6. A megtérésre, Jézusom, Kérlek, te adj erőt, Hogy megállhassak egykoron, Uram, színed előtt! - 7. Végy szállást az én szívemben, Amíg itten élek, És a hitben tarts meg engem, Vezérlő Szentlélek!

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

1