2007-02-11

TATABÁNYAI   MAGVETŐ „Íme, kiment a magvető vetni” (Mk 4:3)

„…a mag sarjad és nő…” (Mk 4:27)

Elhangzott a Tatabányai Evangélikus Egyházközség 2007. 2. 11.-én, Ötvened vasárnap istentiszteletén Schermann Gábor lelkész szolgálatával.*

Kezdő ének: 140 (Ézsaiás 40,3-4. Thilo Bálint 1607-1662. 4. v.: Hannoveri énekeskönyv 1657, német) - Liturgia: 3

1. Várj, ember szíve készen, Várd Isten Harcosát. Ki üdvösséged lészen És békességet ád. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok, Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok ő. - 2. Jól készítsétek útját, A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen. - 3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nem hiába várod, Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál. - 4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív. Te készítsd el, tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát. Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Bevezetés: Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. - Ámen.

Serkenj fel, Uram, ébredj és siess segítségünkre. Miért rejted el orcádat? Miért feledkeztél meg nyomorúságunkról és ínségünkről? Szóbeszéd tárgyává lettünk a népek között. Fejüket csóválják miattunk a nemzetek. Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földhöz tapad. Urunk, siess segítségünkre! Váltsd meg minket irgalmadból! Ámen.

Liturgia:

Dicsőség az Úristennek, Fiúnak és Szentléleknek, A teljes Szentháromságnak, Egyetlen hatalmasságnak!

Bűnvallás:

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájunkkal! Testvéreim! Isten színe előtt, most gondoljunk méltatlanságunkra, valljuk meg neki bűnünket imádságban: Miért siránkoznánk, Urunk, ha vétkeztünk? Vezess minket igaz bűnbánatra, hogy kutassuk, vizsgáljuk meg útjaidat. Emeljük föl szívünket hozzád, és lássuk meg: mi voltunk a vétkesek és engedetlenek, ez nehezedett ránk. Te pedig jó vagy a benned reménykedőkhöz, akik hozzád fordulnak. Jó szabadításodra várni, mert még ha megszomorítasz is, nagyon szeretsz az Úr Jézus Krisztusért. Ámen.

Liturgia:

Kérlek téged, Istenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hálás szívet, hozzád hívet!

Kegyelemhirdetés:

Testvéreim! Megkönyörült rajtunk, méltatlanokon az Isten Jézus Krisztus által, aki meghalt bűneinkért, hogy Istenhez vezessen minket. Dicsőség legyen hát a magasságban Istennek, a földön békesség és az emberekhez jó akarat. Ámen.

Liturgia:

Dicséret, dicsőség A menny és föld Istenének, Örökkön örökké Zengjen néki hálaének; Ki egyedül Úr a világon, Felül van minden változáson, Fejünkre áldás tőle szálljon!

Jöjjetek, Testvéreim, imádkozzunk:

Örökké való Isten! Emelj ki minket a sors és átok sivatagából, tégy éberré, türelmessé és hűségessé. Taníts meg arra a nyelvre, amelyen megértünk téged. Vezess vissza igédhez, hogy veled legyünk és áldjunk örökké. Ámen.

Igeolvasás: Keresztyén Gyülekezet, Testvéreim az Úrban! Hatvanad vasárnapjának, a mai napnak az evangéliumi igéjét olvasom. Lukács evangéliumának 8. fejezetéből, a 4. verstől kezdve így szól hozzánk:

Amikor nagy sokaság gyűlt össze azok közül is, akik városról-városra csatlakoztak Jézushoz, ő ezt példázatot mondta nekik. „Kiment a magvető vetni. Vetés közben némelyik mag az útfélre esett, és eltaposták, vagy megették az égi madarak. Némelyik a sziklás földre esett, és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem kapott nedvességet. Némelyik a tövisek közé esett, és amikor vele együtt felnőttek a tövisek is, megfojtották. Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott.” Majd emelt hangon hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

Ekkor megkérdezték tőle tanítványai, hogy mit jelent ez a példázat. Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait, de a többieknek példázatokban adatik, hogy akik látnak, ne lássanak, és akik hallanak, ne értsenek. A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje. Akiknél az útfélre esett, azok meghallották az igét, de azután jön az ördög, és kiragadja szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. Akiknél a sziklás földre esett, azok, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük: ezek hisznek egy ideig, a megpróbáltatás idején pedig elpártolnak. Akiknél a tövisek közé esett, azok hallották az igét, de amikor elmennek, az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei megfojtják azt, és nem érlelnek termést. Akiknél pedig jó földbe esett, azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”

Így szól hozzánk, Testvéreim, Isten levélbeli igéje Pál apostol Korinthusba írt 2. leveléből, a 12. fejezet első kilenc versében:

Dicsekednem kell - írja Pál apostol -, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; hacsak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék el az tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

Boldogok, akik hallgatják, szívükbe zárják, és megtartják az Isten beszédét. Ámen.

Ének: 385 (Stenbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

1. Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet; Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus! - 2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot, Szelíd szemed, Úr Jézus! - 3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus!

A szószéki szolgálat:

Kegyelem nékünk és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Jézus Krisztus Urunktól. Ámen.

Igeolvasás: A mai vasárnapnak az ószövetségi igéjét olvasom, kedves Testvérek. Ézsaiás próféta könyvéből, az 55. fejezetből szól, a 6. verstől kezdve a 11. versig:

Keressétek az URat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az ÚRhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Urunk, szentelj meg minket igéddel, igéd igazság. Ámen.

Igehirdetés:

A hírnök, nevezzük bárkinek: prófétának, hangzó igének, magvetőnek, ahogy tetszik. A hírnök kiált.

Odaállt a Krisztus előtti 7. századi Babilonban az utcákra, a patakpartokra, a házak kapuihoz, az óriási városkapukba. Odaállt a hírnök, odalépett az izraeli foglyokhoz, akik már két évtizede ették a rabság keserű kenyerét, és megszólalt. Elmondta, amit rá bíztak. Csak ennyi történt.

Aztán neki nem volt dolga, hogy törődjön a hatással, az eredménnyel, a növekedéssel, a szabadulással, vagy bármi effélével. Elmondta, amit rábíztak. Elmondta azt, hogy: Kedves Izrael népe! Addig keressétek az Urat, amíg itt; amíg ebben, a sanyarú, távoli vidéken el nem enyésztek teljesen; amíg be nem olvadtok szépen a többi nép közé. Addig keressétek őt, amíg el nem fogy az irgalma. Amíg le nem jár az időtök, és nem talál magának helyettetek egy másik népet.

Kiállt a hírnök, és mondta. Babilon kapuiban, ahol az emberi nagyság lenyűgöző méreteket öltött, kiállt a hírnök, és mondta, amit rábíztak.

Ott az volt a divat, hogy amit tettek, építettek, mondtak, azt azért csinálták, hogy nevet szerezzenek maguknak. Már ennek a birodalomnak az őskorában is, amikor még szó sem volt arról, hogy Izraelt leigázná ez a birodalom, már akkor ez volt a tervük, hogy nevet szerezzenek maguknak, - akkor is félbe maradt a dolog. Aztán ekkor, a Krisztus előtti 6.- 7. században, amikor terjeszkedni kezdett ez a kultúra, akkor ismét azért tettek mindent, hogy nevet szerezzenek maguknak. Azért építettek ilyen lenyűgöző dolgokat, és még sok egyebet, aminek csodájára jár a világ azóta is. Az emberi nagyság lenyűgöző, és itt, az emberi nagyságtól lenyűgözött, leigázott Izrael elé kiállt a hírnök, és elmondta nekik. Aztán később újra ezt tette.

A 21. században is kiáll a hírnök az utcákra és a városkapukba. Kiáll a 21. századi Magyarországon is a templomokban. Odaáll az emberek elé. Odaáll a civilizációnk, Istentől elhidegedett civilizációnknak a patakpartjára, és elmondja, amit rábíztak. Odalép az emberekhez, akik születésük óta eszik a fogság keserű kenyerét, és elmondja, amit rábíztak: „Amíg az életidőtök el nem fogy, amíg le nem jár az az idő, ami alatt ti, az emberek megtalálhatjátok az Isten szavát, addig forduljatok hozzá! Mert az igazi valóság - mondja a hírnök - gyökeresen más, mint az, amiben éltek”.

Amit csinálunk, amit építünk, azt azért tesszük, építjük, csináljuk, hogy nevet szerezzünk magunknak. Így van ez mindenütt. A képen látható Dubaiban ugyan úgy, mint az Egyházunkban. Ugyan úgy a világ nagy központjaiban, mint a kis közösségeinkben. - Megszólal a hírnök, és azt mondja: „Más az Isten útja! Az Isten ígéretének a földje egészen más, mint Babilon, és az Isten gondolkodása más, mint a miénk.”

Ég és föld. Mi a földhöz ragadt gondolkodásunkkal nagyon jól tudjuk, hogy Istennek mit kellene tennie, mit kellene kezdenie velünk, problémáinkkal, és hogy lehetnénk boldogok.
- Nem tudom, hogy kinek az óriás-plakátja, csak futólag láttam; az áll rajta: „minden sikertörténethez kell egy főszereplő; most Ön jön”. Az Isten gondolatai mások! Szerinte minden sikertörténetnek ugyanaz a főszereplője: a kereszten trónoló Krisztus. Az Isten szerint ebből lesz sikertörténet! És erre a jó öreg Pál is rájött. Azért mondja azt, hogy inkább nem saját várát építgeti, hanem megelégszik azzal, amit az Isten csinál. Ég és föld!

Talán ahhoz hasonlíthatók a tetteink, ahogy egy gyógyszernek mellékhatásai vannak. Hosszan soroljuk, hogy amit mi tudunk csinálni a bajaink gyógyítására majdnem tökéletes; csak néhány apróság van, amit el kell viselni miatta, ami nem jó. De hát ilyen az élet! Mindig vannak mellékhatásaink.

Ő pedig azt mondja, hogy ”térdelj le, vedd le a saruidat, és kérdezd: mit akarsz, Uram?” Ha nagy embereket várunk, akkor azt mondja: a nagy dolgok nem nagy emberek által történnek. - Soha nem hírességek kellenek ahhoz, hogy valaki megszülessen, hanem az Isten ajándéka ez. - Soha nem hírességek kellenek ahhoz, hogy egy ember boldog lehessen, hanem tiszta szíve. - Soha nem emberek kellenek birodalmaknak a születéséhez és összeomlásához. Egyetlen felelőst sem nevez meg a Biblia a nagy birodalmaknak a születésénél és összeomlásánál - az Úron kívül. Nem nevez meg embereket, hogy miattuk történt, ők idézték elő. Még ha emberek tettein keresztül is történnek velünk a dolgok, soha nem rajtuk múlik. - A szeretet sem emberi erőlködésből születik. Azt írja róla a Biblia, hogy erősebb a szeretet mindennél, még a halálnál is, ugyanakkor minden kincsünk sem elég érte cserébe. Megvenni nem lehet!

Ennek a próféciának a nyomán most példázatot mond Jézus. Talán eszébe jut Ézsaiás szava ott, amikor tanítja a sokaságot, és továbbfűzi a próféta mondatait. Bizony, ez az eső és hó, az éppen lehulló ige, ilyen vagy olyan környezetbe érve, ilyen vagy olyan emberi szívet találva, tesz sokat vagy keveset, de mindig akad olyan, akinél termést hoz! Ezért mondja el a példázatát, hogy: ha befedi a hó a vetést, akkor látja valaki, hogy mi történik alatta? Senkin nem múlik az, és mégis imádkozunk az eredményért, mert élvezzük azt, amikor megkapjuk a termést.

Így van ez Isten tetteivel. Így van ez azzal, mikor azt mondja, hogy: habár semmi összefüggést nem találunk a rá figyelés, az Úrra figyelés és a boldogulásunk között, - azért is keresünk más módszereket -, mégis azt mondja: térjen az Úrhoz, és ő kész megbocsátani. Irgalmaz! „Hidd csak el, ember, - mondja a próféta -, hogy ez a kettő összefügg”.

Így van ez velünk, életünkkel? Így van ez a tapasztalatunkban, és megkeressük? Reménység szerint ez legyen.

Imádkozzunk:

Urunk, Istenünk! Habár sok a tövis az életünkben, mégis te adtad azokat, te engedted őket, és te formálod az életünket ezek között, a tövisek között is. Téged kérünk, hogy tedd meg, amit terveztél, tervezel velünk. Mutasd meg az életünk céljait, és tereld oda a népedet a forráshoz, ahol növekedhetünk, és ahol termés vár ránk. Ámen.

Ének: Jézus, a te beszéded, teremjen jó gyümölcsöket. Szent igéd és Szentlelked, ítélje meg bűneinket. Vigasztaljon bánatunkban, bátorítson halálunkban.

Valljuk meg hitünket, Testvéreim, az Apostoli hitvallásban:

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örökéletet. Ámen.

Ének: 385 (Stenbäck Lőrinc 1811-1870, finn - Nyberg H. 1873-1957)

4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus!

Isten tegye gyümölcsözővé és termővé igéjét bennünk, közöttünk, és adjon növekedést. Isten békessége, amely minden emberi értelmet meghalad, őrizze meg a szívünket és gondolatainkat Jézus Krisztusban.

Most imádságban vigyük oda Istenhez mindazt, amire szükségünk van:

Urunk, Jézus nevében kérjük igédet, hogy napról-napra, alkalomról-alkalomra növelj, erősíts bennünket általa. Őrizz meg minket minden kísértésben Ahogyan megtetted minden időben népeddel, tarts meg minket, hogy letegyük minden önbizalmunkat, önhittségünket, és veled dicsekedjünk, benned reménykedjünk, és azt találjuk magunkban, amit te adtál belénk. Őrizz meg megpróbáltatásainkban, őrizd meg a hitünket, a látásunkat, betegségek között, a magányosságban, a csalódásokban, a gyászban, a halálfélelemben. Nézz ránk, amikor keresünk téged, és intézd úgy az életünket, hitünket, gondolatainkat, hogy napról-napra megkeressünk. Áldd meg gyülekezetünket, Urunk, áldd meg népedet mindenütt, a földön. Áldd meg azokat, akik hallgatják igédet, hogy termést hozzanak. Áldd meg azokat, akiknek kiragadta a sátán a szívéből a szavadat, hogy meghallják egyszer. Áldd meg azokat, akik nem tudtak benned gyökeret verni, és már messze járnak, hogy elérd őket, hogy elérve őket felemeld és megtisztítsd őket. Áldd meg azokat, akiknek elveszi hitét a mindenféle dolog az életben, hogy egyszer csak letegyék a kezük bálványait, és rád találjanak. Áldj meg minket igaz önismerettel, igaz Krisztus-ismerettel, igaz látással, hogy utunkat ismerjük, értsük, kövessük. Áldj meg minket Krisztusért, mert benne reménykedünk.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

Vegyétek az áldást Testvérek: Isten népe! Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged. Ragyogtassa rád az Úr az ő arcát, és könyörüljön rajtad. Fordítsa feléd az Úr az ő arcát, és adjon neked békességet. Ámen.

Befejező ének: 293 (Svedberg Jesper 1653-1735, svéd)

Örök Isten, áldj meg minket, Legyen őrző gondod ránk! Te vezessed lépteinket: Te vagy áldó, jó Atyánk. Tereád vár minden nép: Te vagy út és békesség. Szeretettel nézz a földre! Neved áldjuk mindörökre.

*A szóban elhangzott istentisztelet felvételről rögzített szövege, mely nem tartalmazza a non-verbális összetevőket.

4